Szamos, 1899. február (31. évfolyam, 10-17. szám)

1899-02-05 / 11. szám

Hogy eljárások törvényes alapon nyugszik, példa rá az, hogy ugyanazon községből, a hon- nét ez a kis társaság hozatja a húst, szállit a mészáros Budapestre is privát családokhoz évek óta minden fennakadás nélkül, már pedig ha valahol, úgy a fővárosba nagy az ellenőrzés és szigorú a törvény betartása; tehát ha a fővárosba szállítható s ott illetékesnek tartják a falun megtartott ellenőrzést: akkor azt hiszem, nagyon hiába való erőlködése ebben az irányban a mészáros társaságnak.

Mert hogy a főorvos figyelmét ők hivták fel, az tudva levő dolog, sőt várható volt ama fe - nyegetés után, a mit egy helybeli ujjonuan megválasztott városi bizottságitag mészáros ur tett egy vidéki mészárossal szemben.

Legnagyobb sikert ért el a mészáros társaság a zsidó hitközséggel szembe, mert hosszas alkudozás és egyezkedés után 1200 írtért a hitközség kimondotta, hogy csak a helybeli most meglevő 6 kóser mészárszékből szabad húst venni a héber vallásuaknak s a községekben kósernek | találtatott hús a város területén nem ismertetik annak. Ezzel a vallásosabbak elhagyták a hús hozatást, bár sok szegéuy sorsú nehezen érzi. Nevetségesnek elég nevetséges és azt hiszem, ha ezt a dolgot a minisztériumig vinnék, ez a dolog nem a hitközség javára dőlne.

Ha tehát a városi főorvos a nagyközönség érdekeit szivén viseli, ne azon munkálkodjék,

: hogy a hús behozatalát megnehezítse, de azon,

; hogy terjessze és elősegítse, a mellett ha túl buzgó s hivatva érzi magát, nézze meg ott a .helyszínen a vágatást, szerezzen magának tapasztalatokat, ha helytelent lát utasítsa és oktassa a tudatlant, ezzel nagy szolgálatot tesz, a z igaz, hogy nem a meggazdagodott házi ur, v i- rilis és bizottsági tag mészáros uraknak, de a n- | nak a nagyközönségnek, a ki erkölcsi háláját 1 tisztelet alakjában le is fogja róni.

Színészet.

Jan 29-én Gerő Károly fővárosi életképe „A kis póknó“ került színre. A darab mintegy négy évvel ezelőtt adatott a budapesti népszínházban, de hamarosan letűnt a műsorról s vissza se került azóta többé. Unalmasabb, tartalmatlanabb darabot ritkán látunk ennél. Cselekvésének magvát valami öröködési viszály képezi Péntek Terézia (Szelényi E.) Lóri nevű rokona (Ragányi Iza) és Recze Péter (Ferenczi) között. A fiatalok a darab folyamán egymásba szeretnek és egymáséi lesznek. Szerepel még benne egy Vendel János nevű gigerli (Tímár) s ennek kibice Puszki Mihály (Juhász) de döntő befolyással nem igen vannak a cselekvésre. A szereplők jó igyekezettel játszottak, de a silány darabot nem tudták elfogadhatóvá tenni. Közön- | sóg kevés számmal volt jeleu.

j

31-én Bisson briliáns vigjátáka„A hálókocsik ellenőre“ ismételtetett meg. n. közönsó g j újból sokat mu!atott a darab pompás helyzetein s a szereplők összevágó játékán.

Febr. 2-án Csetónyi Juliska mint vendég lépett fel másodszor, Rákosi jenő „Magdolna“

| czimü paraszttragédiájában. A művésznő, kinek \ a darab főalakja egyik legjobb szerepe, ezúttal is fényesen beigazolta erős drámai színésznői tehetségét. Láttuk tőle e szerepet ezelőtt két évvel, akkor is teljes megelégedésünket fejeztük ki játéka felett. Most még precízebb, a uun- ciákig még inkább beható játékot konstatálhatunk. Valódi szenvedélytől áthatott dikcójával, kifejezésteljes játékával úgyszólván dominálta a darab minden markánsabb jelenetét sa közönséget több Ízben a könnyekig meghato:ta. Szebb sikert drámai színésznő nem is várhat, nem is kívánhat. Laczi szerepét Rajz alakította a nála megszokott szabatossággal. Minden jelenetében kifogástalan volt. Különösen ki kell emelnünk Kunhegyiné Magduskáját. Ezt a kedves végtelenül vonzó szerepet szivvel-lélekkel alakította meg ő is uagy részt véve ki az előadás sikeréből. Timár (Berci), Német (Siskó), [ Lövey (Gyömbir Mihály) Keresztesi A. (Borosa) Szelényi E. (Zsófi) egyaránt jók voltak. Kár. hogy a vidéken e művészi tekintetben kié lé * gitő előadásnak nagyobb közönsége nem akad.

3-án „A fegyencz milliója“ czimü franczia i rémdrámát ismételték meg zónaelőadásban. A i darab értékéről s a szereplők játékáról első előadása alkalmával nyilatkoztunk.

Ennek érdekében már a kezdeményező lépések — eddig biztató sikerrel meg is tétettek. Amennyiben pedig a meglevő pénzvagyon fel- | használásáról van szó, erre nézve a közgyűlés jóváhagyását s az újonnan választandó tisztikarnak erre felhatalmazását kérjük.

(Vége kfiv.)

Íí

A közönség köréből. ;;

A „Szatmár és Vidéke“ f. évi 5-ik számában egy czikket hoz „a helyben kimért hús a drágasága“ miatt a közeli falvakból egyesek ál- n tál beszállított hús, egészségügyi ellenőrzésére n vonatkozó „helyes és praktikus előterjesztés“- j.( ről, vagyis hogy esetről-esetre az egyes beszállított hús, itt a városon újabb orvosi vizsgálatnak legyen kötelezőleg alávetve.

Ha ez megvalósul, úgy ismét megkezdődik a az az áldatlan harcz, a mely két hosszú éven k át folyt a behozott hús ellen. 1

A mészárosok részéről a közönség minden- a féle kigondolható alakban és utón ki volt a zak- j t látásoknak és jogtalan kiadásoknak téve. Az t akkor előfordult esetek megjárták a városi ta- ' nácstól pénzűgyigazgatóságot és míniszteriumo- * kát meghurczolva benne magán embert és tiszt- s viselőt, de persze az indokolatlan vádakkal és { zaklatásokkal sehol oltalmat és igazságot nem nyertek. I *

Most ismét próbálkozik a mészáros társu-11 lat! Más czimen ugyan s ha ezt kivihetik, ez- ] zel nemcsak megnehezítenék, de lehetetlenné j \ tennék a faluról való husszállitást, mert azt ] mindenki tudja, hogy a bússal nem lehet a vo- | j nat beérkezte után még az orvos után járni, ! t arra esetleg várakozni, mert a hús éppen az a j czikk, a mit a pontos órában kell beszerezni, j hogy a déli órában élvezhető legyen. j i

Ezzel vélik téhát az az illető érdekeltek elért- ( nek azt, hogy a vidéki hús beszállítása lehetetlen , lévén minden nemíi versenyzőtől óva legyenek s tetszésük szerint zsarolhassák a nagy közönséget. Amire ugyan elég fényes példa a mostani disznó- hus árak. Múlt év őszétől a mostani időkig minden szerdán a heti piaczon lehetett 100—100 kilós disznót 30 -35 írtért venni s ugyanakkor a mészárszékben egy kiló disznó húst 48—46,

S szalonét 72 kral kellett fizetni. Ez mind csak : j azért van, mert egy mészáros szövetkezet uralkodik a város területén, s ők összetartva kéuy- I szeritik a közönséget a drága hús vételre.

Jól meggondolva a dolgot még csodálkozni lehet azon, hogy a husbehozók száma oly csekély.

Különben, a ki a közigazgatási törvényeket csak híréből ismeri, tudnia kell, hogy min- ; den községben az ahhoz értő és megbízott hus- •; látó felügyelete alatt történik a vágatás, a kiért !

■ ismét felelős a biró, a biró a főszolgabírói hivatal alá tartozik, a husvágatás és az erről ve- í [ zetett hiteles könyvek felügyelet és ellenőrzés i alatt vannak. A szatmári járásnak pedig a hova j 3 a husszállitó községek tartoznak van oly erélyes j . és pontos főszolgabirája a kit működésében el l lenörzés vagy felügyelet alá venni akár a vá- j, rosnak, akár a főorvosnak — teljesen felesleges, i . — Védik a falun levágott hús tisztaságát s el- ( lenőrzik a mészárosokat az ott lakó úri emberek is, akik semmi körülmények között sem elhullott, sem beteg marhából előállított húst nem j vesznek. Ami pedig még biztosabb, a marhahús ^ jóságára felügyelnek a zsidóhitű metszők, akik ( , ugyancsak szigorú szabályok mellett vágják le 1 ! a marhát.- j öt éve ma már annak, hogy a helybeli r mészáros társaság arra kónyszeritett egy néhány' s függetlenebb gondolkozásu családot, hogy hús .- szükségletét a közeli községekből szerezze be.

.1 : Azok egytől egyig mind intelligens urak, a kik z nemmegbizható mészárostól s nem egésséges

húst megvenni nem fognak. Sőt öt óv alatt- i egy eset sem fordult elő, hogy a hús valamely [. kifogás alá esett volna, pedig az első években

uzusba volt a hiteles huslátlevéllel és fogyasz- q ! tási adóbejelentéssel szabályszerűnek látott húst \ elkobozni és orvossal megvizsgáltatni. És jóllehet t ; a hús kifogástalan volt, a városház előtt mégis e nem egyszer jogtalanul elárverezték, i- | Sok zaklatásnak volt a kis társaság kitéve

5- az első két évig, de mindig türelemmel, igaz- k | sága tudatában meg tudta védni jogait az erőszak j ellen, s megfogja védeni a jövőben is és társul a fogjadja mindazokat, kik el vannak keseredve a I drága hús miatt.

fontos.egy iparosra, minta mestersége! Milden halad, minden változik ; az általános műveltségben való haladással megfinomodik az Ízlés. Hogyan szerez az iparos tudomást azon változások ról, különböző felfedezésekről, javításokról, melyek saját iparát közvetlenül érdeklik, ha nem olvas, ha nem műveli magát!

A közönség pedig látva azt, hogy iparosa-1 ink minden szakmában, mennyire mögötte vannak a külföldinek: elfordul a hazaitól s pártfogásába veszi a külföldit. Kiszámithatlan kárára vannak az iparnak, de a mezőgazdaságnak, kereskedelemnek és az egész állami háztartásunknak egyaránt! Tehát a lenézett iparos osztály ! '•■•kibája : saját nemtörődése és a kellő akarat hiánya az állapotok gyökeres orvoslására.

Hibás az egész társadalom is; hiszen ki adja oda a gyermekét iparos inasnak? A hivatalnok, vagy általában tudományos pályát vége zett emberek, sót kereskedők is a legnagyobb erőfeszítés mellett is okvetlen urat akarnak csemetéikből nevelni. Sőt számtalan esetben az iparosok is csak akkor nevelik mesterségre gyér ! mekeiket, ha módjuk nem engedi, hogy nagyobbra neveljék. Ilyen körülmények között csakugyan legnagyobb részben azok lesznek iparosokká, kikből bottal sem lehetett diákot faragni meg a legszegényebb sorsban levők gyermekei ! Ezért hiányzik általában az iparosoknál a kellő | értelem és a kellő vagyon ; s ezért van annyi félbemaradt és kétségbeesett existentia az u. n. uriosztályban!

Sveiczban és Svédországban másként vélekednek a iparról. Genf város polgármestere egyúttal timár, Unterwalden canton főhivatalnoka esztergályos, Úri canton birája órás mesterséget üz. Svédországban minden iskolában tanítják a kézműipart, még pedig körelezőleg !

Hol vannak ehhez képest a mi állapotaink ? Újabb időben ugyan történtek egészséges kezdeményezések a házi- és kézműipar fejlesztése érdekében s ezek az elvetett magvak, ha későn is, de megfogják teremni hasznos gyümölcseiket.

Eddig csak azt hallottuk, hogy egy-egy versenylóért, vagy apaállatért 80—100 ezer forintot adtak; vagy egy-egy tenyészbikáért 1000—20000 frtot! Ézt az állam a mezőgazdaság érdekében tette. Sokat és túl sokat tett nem ugyan a kis-, de a nagykereskedelem érdekében j — kellő viszontszolgálatért! Tett egyik-másik nagyobb ipari vállalatért is. De mit tesz a kis j iparosokért? — Nem folytatom tovább e fejtegetést, mert nagyon keserű szemrehányásokat kellene tennem, a miről amúgy sem vennének tudomást azok, akiket illet; tehát az ügynek hasznos szolgálatot tenni nem tudván, czéltalan volna ez irányú kirohanásom.

Tisztán a helyi iparosok érdekében mit kellene és lehetne tennünk a jövőben? ezt a kérdést igyekszem a magam felfogása szerint megoldani.

Miként a csendes tó vizébe dobott kő, mind nagyobb és nagyobb gyürüzetekben terjeszti hullámait a víznek, úgy a nyolcz évvel ezelőtt megalakult szatmárnémeti iparos ifjak köre fok- ról-fokra mind szélesebb- és szélesebb körökben terjeszté ki jótékony hatását. De most már a hullámok a partig értek s onnan már visszatérőben vannak. Ez azt mutatja, hogy szólesitni kell a medret !

Városunk társadalma megértette czólunkat, helyeselte támogatta törekvéseinket a múltban s ebben biztatást találunk jövendő életünkre. A mig eg3'letüuk gyermekkorát élte, elég volt neki a bölcső; de most már szűk. Eszembe jut erről gyermekkori kedves tantárgyam az ókor mytho- logiája s abban a Prokrustész ágya. Ez az ur a rövid embereket belefektető hosszú ágyába s aztán kellő mértékben kinyujtá; a hosszú embereket pedig vagy egy fejjel, vagy lábaival szükség szerint megröviditó. Ilyen Prokrustész ágya a mi mostani kör lelyisógünk.

A kör választmánya ezt a kellemetlen helyzetet már rég idő óta sajnosán tapasztalván, mivel hogy ezen állapotokkal csakis oda juthatunk, hogy tagjainkkal megrövidülünk, de oda — épen a hely szűke miatt nem, hogy a tervbe vett önképzést szolgáljuk, arra a határozatra jött. hogy ezen a bajon gyökeresen segítsen! Erre szolgálna a város megfelelő helyén meglevő tőkéinknek s a társadalom minden rétegéből részvény befizetés utján begyűjtendő összegeknek felhasználásával egy a körünk czéljainak megfelelő körhelyisóg az iparos ifjak otthont építésé.