Szamos, 1899. február (31. évfolyam, 10-17. szám)

1899-02-09 / 12. szám

XXXI. svfoiyam Szaímár, 1899. csütörtök, február hó 9. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I írt. Az „Otthon“-nal egy negyedévre I frt 50 kr. Egyes példány ára 10 kr. Gazdasági felolvasások. A Gazdasági Egyesület által rendezendő gazdasági előadások jövő vasárnapi programmja : Sebestyén Arthur főfelügyelő Budapestről, Szatmáron a „Műtrágyákról“ d. u. fél 3 órakor a városháza tanácstermében. Jablonszky György borászati felügyelő Sz.- "Váraljáról, — Nagy-Károlyban „Telepítésnél a szőlőfajták megválasztása.“ Marosán Kornél áll. isk. igazgató Aranyos- Megyes „Kifogástalan apaállatok alkalmazásá­nak előnyei.“ Pataky Sándor ev. ref. lekész Ér.-Körtvó- lyes „Okszerű kezelésű szüretekről különös te-\ kintettel a faj szőlők és csemege szőlőkre.“ Huszár Lajos kánt. tanitó. Dobra „Szőlő művelés.“ Helyreigazítás. Lapunk múlt számában közétett nyugtázásban téves szedés folytán kö­vetkező hibák csúsztak be, melyeket zavar el­kerülése végett ezúttal sietünk halyreigazitani. És pedig: Valkovics János neve után 99 évre nem 2, hanem 1 frt; Uray Lajos 6 frtot nem előbbi évekről, de előre fizetett; Rácz Károly összegében 1 frt helyett 2 frt, viszont Joó Kál­mán összege 2 frt helyett 1 frt. Végül az ösz- szesen rovatban alul kimaradt előre fizetett 6 frt. Kozma Zsigmond e. pónztárnok. Á búza szinét a kézzel vetés is befolyásolja. F. hó 5-én Nagy-Károlyban mintegy 120 gazda ember jelenlétében tartotta e czimmel gazdasági előadását Poszvék Nán­dor gazdasági egyesületi titkár. Ez előadás iránt úgy látszik a nagy­károlyi gazdaközönség nagyobb érdeklődés­SZERK „bZTŐ.SÉG : Rákóczy-utcza 'jJ&lk KIADÓHIVATAL: ItAkócjíjíOAíJza 9. sz.­. .»V ' j? M ndennenaü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. sei van, röviden ismertetvén az előadás tárgyát A gazda fáradságának jutalmát az a külömbség képezi, ami a termelési költségen lelül tisztán megmarad. E tiszta haszon ke­vés s igy a legcsekélyebb árkülömbség már jelentékenyen fokozza vagy ápasztja a gazda jövedelmét. Ezért fontos a gazdára a jó piacz. A piaczon az árakat a kereslet szabályozza. Természetes, hogy jobb az ára annak, ami a piaczon keresett. Ha a gazda jobb árt akar elérni, igye­keznie kell kedveltebbet produkálni. A mi főterményünk a búza. Gazdasági existentiánk tehát első sorban búzánk árá­tól és keresettségétől függ. A búza keresettségét nagymértékben befolyásolják azok a tulajdonságok, melyek használati értékét növelik. A búza használati értéke annál nagyobb, mennél több annak sikér tartalma; a na­gyobb sikértartalom üveges törésűvé teszi a szemet, vagyis aczélossá — Mennél szí­nesebb a búza, annál aczélosabb is. A búza használati értékére tehát színe olyan befolyással van, hogy ez az egy té­nyező keresettebbé, eszerint értékesebbé tenni képes. Minden gazda tudja, hogy a korábban vágott búza aczélosabb. Ne vágjuk a teljes , érésben, mert akkor összeránczosodik, sok : korpát ád, hanem vágjuk búzánkat a. sárga érésben, amikor az alsó levelek már elszá­HIRDETESEK: Készpénzfizetőt inellett a legjutányoeahb árban közöltetnek. Minden beiktatás után 50 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. radtak, de a felső levél még zöld; a szem zöld j szinét már elvesztette, körmön hajlítva már törik; ekkor a kalász sárga vagy barna. A sárga érést pár nappal követi a tel­jes érés, majd a túl érés. Miután az érés egyes phasisai közt alig pár nap különbség van, néhány napi kése­delem is nagy külömbséget tehet búzánk értékére. Megnehezíti azonban a búza vágási idejének megválasztását az, ha a búza egyen • lőtlenül érik. Az ilyen búza színe egyenlőt­len tarka lesz. A mi helyi piaczunkon nagyon sok a tarka búza. — Mi ennek az oka ? Igaz, hogy a válfaj is külömbséget tesz a búza színében, s igy kevert fajú búza nem egyenlő szinü. De befolyással van min­denesetre az egyenlőtlen érés is. Egyenlőtlenül érik a búza, ha nem egyszerre kél, ha egyenlőtlenül lesz vetve. Kézzel magházra, vagy éppen mint N.-Ká- roly vidékén is szokásban van, azután alá szántandó tarlóra vetésnél nem kelhet a mag egyformán mert nem kerül egyenlő mélyen a talajba. A géppel vetésnek egyik nagy előnye tehát — azonfelül, hogy a megtakarított mag rövid időn kifizeti a gépet. Az egyenle­tes vetésben rejlik. — Ez gyakorlatilag is igazolva van. A kis gazda ritkán vet géppel, a nagy- birtokosok legtöbbször s ha összehasonlítjuk a kettő által eladásra bocsátott búzát, való­Őszinte Yálasz. Nagyságos asszonyom ! Nem tudok elaludni s mivel fiogy hosszú éjjeli órákon át hánykolódtam az ágyamban, el­határoztam, hogy mai levelére most irom meg a választ. Talán_ hogy azután el fogok aludhatni. Furcsa egy levél is az, drága asszonyom, a maga egyszerűségében. Hogy emlékszem-e a boldog együttlótre s arra a bókomra, midőn azt mondtam, minő szép ön és ma is igy gondolko- zom-e? Hogy nem tartom e különösnek, hogy ön ir nekem először, holott a fin de siede előtt rendesen a férfiak szokták volt a levelezést meg­kezdeni? Hogy vagyok annyira emancipált, hegy tultehessem magam a konveniencziákon és el nem Ítéltem, hogy ^egy nő őszintén tárja ki előttem a szivét? És végül, ami a legjava: tudnék-e önnel rokonszenvezni ? És ha nem — mitől Is­ten mentsen — tudok-e balzsamos irt fájó sebére. Mennyi kérdés egyszerre! mindegyikéből kikandikál az asszonyok főjellemvonása : a kí­váncsiság. Vagy az ön kérdései többet jelente­nek? Lehetséges-e, hogy gyorsan forgolódó sze­mei, melyek egyszerre meglátják, hogy a taná- csosné haját ma egy müanssal szőkébre festette az elnök leányának ruhája a megengedhetőnél tovább van kivágva és a házi kisasszony milyen bizalmasan beszél a hadnagy úrral lehetsóges-e hogy ezek a mindent észrevevő szemek bete­kinthettek az én bensőmbe is. Ön azt is mondja, hogy a „szer . . em“ túl teszi magát minden társadalmi korláton. Nem irja ki a szót csak sejteti. Az a megnyugvása mindenesetre lehet ön­nek asszonyom, én megértettem, oh teljesen megértettem — mit jelentsen a titokzatos szó. Mondhatom, hogy az ön kedves levele iga­zán büszkévé tett. Hogy is ne! mikor egy asz- szony ilyen titokzatosan ir egy férfiúnak ! És hozzá még ilyen tűzről pattant, megigéző úri nő, mint ön, asszonyom, akinek kaczkiás haj fürtjei alatt — oh azok a szemek, azok a fürge tzemek! Eláruljam önnek? Egészen hiú lettem magamra. Mikor senkisem volt a szobában, a tü­kör elé álltam és nézegettem magam. Elég da­rák szál legény vagyok, ugye ? Deresedő hajam nem rontja el arczom összbenyomását, sőt érde­kesebbé teszi azt, annyira érdekessé, hogy *gy szép asszony mindjárt első látásra érdemesnek tart rokonszenvére sőt „szer . . em“-re is (nem irom ki e szót, melynek idézésével nagvot dob­ban még mindig ifjú szivem, mert hátha ez a levél valamikor avatlau kézbe talál k.rülni s profán lelkek megtudhatnák a mi édes titkunkat.) Hát hol is kezdjem a feleletekkel? Azt mondtam önnek, kogy minő szép, minő kecses. Köszönöm önnek, hogy emlékembe vissza hivta azt az őszinte nyilatkozatomat. Hát persze, hogy emlékszem, már hogy ne emlékeznék! Ha ón egy szép nőnek azt mondom, hogy szép, arra emlékszem mindig s azt az állításomat soha visz- sza nem vonom, legnagyobb tanúság erre, hogy ón írásban adom önnek. Azt még épensóggel nem tartom különös­nek, hogy ön ir először nekem. Ehhez önnek jogot ad a „boldogító együttlét.“ Csak néhány perczig tartott ugyan Szenczóri bankár ur találkozása. De hányszor nem fordult elő, hogjr a „szer . . em“ egy pillanat alatt dob­bant fel! Nem asszonyom, én az ön kezdemé­nyezését nem tartom különösnek, sőt dicsé­retre méltó és ha rajtam múlnék egyenesen kö­vetendő példaként állítanám fel azt. Csak úgy ösmerhetnék meg a férfiak valódi értéküket, csak igy volna lehetséges, hogy a no, aki ma már a kenyérkereset minden ágában méltó pályatársa a férfiúnak, szive választottjával lépjen oltár elé. Tehát láthatja, hogy vagyok eléggé eman- czipált, hogy apró szivecskójeink elémbe való támlásáért el ne ítéljem. Ám ön még intéz hozzám kérdéseket. Tud- nók-e önnel rekonszenvezni ? Oh kedves asszo­nyom, hogyan is kérdezhet ilyesmit ? Hát olyan meg nem közelithetőnek mogorvának és kemény­szívűnek tart, hogy ne tudnék egy kaczkiás

Next

/
Thumbnails
Contents