Szamos, 1899. február (31. évfolyam, 10-17. szám)
1899-02-02 / 10. szám
XXXI. svfolyam Szatmár. 1899. csütörtök, február hó 2. 10-ik szám. SZ A MOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasarnap es csütörtökön A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I trt. Az , Otthon “-nal egy negyedévre I frt 50 kr. Egyes példány ára 10 kr. SZERK .bZTŐSÉG : Rákóczy uteza y sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-nteza 9. sz. M ndeanemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek. Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 80 kr. Meghívó. Az 1898 ik évi pénztári számadások megvizsgálására kiküldött bizottságot felkérem, Rogy f. hó 4-én d. u. 2 órakor a' szatmári termény és hitelbank helyiségében arevidiálás megejtése végett megjelenni szíveskedjék. Domahidy Sándor, biz. elnöke. A talaj ojtásról. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület által rendezett téli felolvasások múlt vasárnapi szatmári programmját e kérdés fejtegetésével dr. Schober Emil gymn. tanár tartotta. Az előadás mély tanulmány és fáradságos készületről tett bizonyságot. Hallgatósága közepes számú volt, mintegy 80, köztük nag}' számban előkelő hölg}rek, kik mindvégig figyelemmel kísérték a fejtegetést s végül elismeréssel jutalmazták az előadót. Az értekezés tárgya a felsőbb akadémikus gazdaságtanba vág, s e sokak előtt egészen uj theoriát a könnyed előadás annyira érthetővé, egyszerűvé tette, hogy a hallgatóság azzal a benyomással távozott, hogy a talaj ojtás obeareti- cus nagyszerűsége mellett gyakorlatilag is jövővel bir. Nem lesz érdektelen, ha röviden ismer tétjük a kérdést, mely egyébként a téli előadások gyűjteményes kiadásában egész terjedelmében meg fog jelenni. Bégi gyakorlati tapasztalat, bogy a hüvelyes növények nagymértékben talaj javitó tulajdonsággal bírnak, mit azok a légköri nitrogén nagyobbmérvü leszűrő képességével magyarázunk meg. — E növények eszerint nagyobb mértékben adják vissza bentmaradó dús légeny tartalmú gyökereik utján a talajnak azt az alkotó részt, mi a talaj termékenységét oly mértekben befolyásolja, hogy trágya alakjában vagyunk kénytelenek egyéb ily alkatrészekkel együtt pótolni. A termő talaj annyira szüksógeli a nitrogént, hogy bizonyos növények termelésénél éppen ez alkatrész szervéből indokolt egyoldalú műtrágyák — mint pl. chilisalótrom — alkalmazása. IJjabb időben kimutatták, hogy e nitrogén gyűjtő növények e képessége bizonyos gyökereiken élősködő baktériumnak tulajdonítható, az u. n. baktérium, radificalanak mely nitrogén táplálékát a növényből véve fel, a növény az elvont légeny tartalmat uj légeny fokozott felvétele által kénytelen pótolni. A növényből igy elvont nitrogén, a baktériumokban halmazódik össze, melyek ha elhalna a talaj nitrogén tartalmát növelik. Miután kísérletek utján ki van mutatva, hogy e radificala baktérium nem minden talajban egyforma mennyiségben van jelen, gondoskodni lehet, hogy a baktérium fogékony talajokban oltás utján iehessen azt pótolni. E baktériumok oltását eiöbb dús talajok áthordásával s a sivár talaj beteritésével igyekeztek eszközölni, ez azonban ann}dra költséges, hogy ma mesterséges tenyésztés utján előállított baktériumok, úgy nevezett nitragin oltása által érik el a czólt, a nitragin alig kerül ka- tastralis holdanként 5 írtnál többe. Ily módon tehát lehetővé volna téve, hogy a talaj nitrogén szükséglete ne drága tárgya utján, hanem a levegőből legyen pótolható. Természetesen a theorin gyakorlatban alkalmazást még nem nyerhet, egyrészt azért, mert eléggé kipróbálva még nincs, másrészt mert szükség rá csakis teljesen baktérium mentes talajban volna. Mindazonáltal gyakorlati jelentősége idővel lehet, ha kísérletek által teljesen ki lesz ismerve. Nálunk ez idő szerint a Magyar Óvári gazdasági akadémia foglalkozik a kísérletekkel. Poszvék Nándor. Tanügyi nyomorúság. E czim alatt irt t. Szilva István számos- becsi ev. ref. lelkész ur egy hírlapi czikket a „Szamos“ „8-ik számában, intézvén azt mint nyílt levelet hozzám s a kir. tanfelügyelő úrhoz. Nem szívesen teszem, de a t. olvasó közönség iránti köteles figyelemből megadom a rövid nyílt választ a rövid nyílt levélre, főkép azért is, nehogy a t. olvasó közönség e hírlapi czikkből következtetést vonjon a szatmári ev. ref. egyházmeg)Te tanüg\ ■ állapotára. A nyílt levél írójára czikk elején azt állítja: „Mikor múlt óv juuius havában a nt. egyházlátogatás iskolánkban volt, még csak kritika alá sem vette a tanítás eredményét, mivel nem volt gyermek, a kit vizsgáztatni lehetett volna!“ Ez állítással szemben közlöm az egyházlátogatási Jegyzőkönyvet Szamosbecsre vonatkozólag, mely igy hangzik: „Az iskola vegyes, IV osztályú. Tankötelesek száma 5>í, kik közül vizsgán megjelent 28. A tanítás s a gyermekek előmenetele fogyatékos. Magyarnyelvtaut épen nem, a többi tantárgyakat is kevés ered menynyel tanította a tanító. Egyháztanács is elégedetlenségének adott kifejezést s a tanító változtatását kérelmezte. Esperes ígéretet tett, hogy ügyökön segíteni fog. Általános eredmény: alig elegendő.* A tiszteletes lelkész ur állítása tehát valótlan, mert a tanítás eredménye igenis kritika alá vétetett, nem csak, de a tanító onnan el is lett helyezve, a vizsgán pedig 56 tanköteles gyermek közül 28 állott elő. Midőn a tanító onnan elhelyeztetek, én az állomást be akartam tölteni egy okleveles óvónővel ideiglenesen, tiszteletes lelkész ur pedig önmagát bizí tta meg a tanítással, hogy majd az iskoláját rendbehozza. Mint iskolaszéki eluök s mint tanító egy szeméiben működik tehát Számos-Becsen az iskola föllenditésón. Hogy a tanévben öt hónap alatt nekem soha jelentést nem tett a rendetlen iskoláztatásról, ebből azt következtetem, hogy csakugyan rendbe jön az iskolaügy Sz -Becsen, és ime hírlapi nyílt leveléből kell megtudnom, hogy a sz.-becsi iskola ügy nem fölfelé, de lefelé lendült. E napokban lesz a téli félévi iskolalátogatás. A hivatalos jelentés majd beszámol minden iskoláról. Abból megláthatja tiszteletes Szilva ur, hogy a szatmári ev. ref. egyházmegyében az iskolaügyet általában ez a kettő jellemzi : tultömött tantermek és,kitűnő tanítók! A hol a tanterem üres, s a tanítás eredménye gyönge, ott nem a hatóságokban szoktuk keresni és megtalálni a hibát. A nyílt levél végső passzusára, hogy t. i. „az iskoláztatásra nézve semmiféle felelősséget nem vállalok senkivel szemben . . .“ csak any- nyit mondok, hogy mint iskolaszóki elnök és mint tanító igenis felelősséggel tartozik hatósága előtt. Ugyan ám megjárnánk, ha egy hírlapi czikkel kivethetnénk a hivatali felelősséget nyakunkból. Egyébiránt ez a dolog nem tartozik a hir- lapolvasó közönség elé. Ezzel tiszteletes Szilva ur sem önmagának, sem iskolájának, sem senkinek semmit sem használt. Nekem — úgy érzem — e rövid nyílt választ meg kellett adnom a szatmári ev. ref. egyházmegye iskoláinak re- putatiója érdekében, nehogy a „Tanügyi nyomorúság“ más iskolánkra is alkalmaztassák. Biki Károly, a szatmári ev. ref. egyházmegye esperese. A Yértetü. (Sehizoneura lanigera Hausm.) A vértetü az almafának a legnagyobb ellensége, a mennyiben az ettől a rovartól ellepett fa, ha emberi kéz segítségére nem jő, nemcsak hogy nem igen, vagy ritkán és kevesebbet terem, hanem teljesen el is pusztulhat. Hogyan lehet a vértetiit fölismerni? A vértetü az almafának csak fás részein, tehát a törzsön, az ágakon és gallyakon fordul elő (ritkábban föld alatt, a körteiácskák csemeték gyökerein), és pedig mindig csak olyan sebes-forra- dásos helyeken, a melyek a széltől és esőtől leginkább vannak védve, vagyis a törzsnek nem a szélnek kitett oldalán s az ágaknak és gályáknak alsó (földfelé néző) részén vannak. A törzs és az ágak sima kórgü részein, vagy a leveleken állandóan soha sincs vértetü. A vértetü nem egyenként fordul elő, hanem egy helyen eleinte kisebb később szerfelett tömeges számban. A hol a fa sebében vagy for- radásos helyén a vértetü letelepedett, ott a rovar tömegét az annak testéből fejlődő, finom hófehér, mintegy gyapot szerű bevonat takarja. E gyapotszerü bevonat tavaszszal május-junius havában igen bőven fejlődik, annyira, hogy az illető sebet nemcsak betakarja, hanem arról le is csüng ; a száraz julius és augusztus havi időszakban a gyapjas váladék már kisebb mennyiségű, ellenben nedves, meleg őszszel, egészen október, november hó végéig ismét buján fejlődik. Télen át a sebhelyen alig van kis váladék s a seb ilyenkor lilás szinü. Ha a vórtetü-foltról a gyapjas váladékot könnyedén leemeljük, alatta az egész seb fenekét kitöltve nagy mennyiségben találjuk a letelepedett rovart. A vértetü felnőtt korában 1 fél millim. nagy szárnyatlan, felülete fehéres-hamvas teste hátsó részét (potrohát) felül aránylag bőven fejlődő fehér váladék borítja; ha ezt a fehér váladékot a rovarról eltávolítjuk, láthatóvá válik színe, a mely sötét barnás. Igen fiatal korában a vértetü azonban borostyánkő szinü. Ha a vér tetü telepet, melyről a viaszkos váladékot eltávolítjuk, újunkkal szótnyomjuk és az abból ki- ömlő nedvet fehér papirosra mázoljuk, a kelet kező folt piros szinü lesz, a mely némileg a szétmázolt aludt vér színére emlékezett: innen származik e rovar neve, hogy „vértetü.“ Hogyan él és hol fejlődik a vértetü? A vértetü első (1 ivaszi) fejlődését a régi (előző évi) vértetü sebekben folytatja : az ugyancsak ezeken a helyeken •>.ttelelt anya rovarok nem petét, hanem párzái nélkül (tehát u. n. szüzén szaporítás utján) azonnal eleven rovart számszerűit mintegy 30 -40—50-t. Ez az ivadék rövid két
