Szamos, 1899. január (31. évfolyam, 1-9. szám)
1899-01-22 / 7. szám
mert olyan község, melynek lakosai között az összetariás és takarékosság érzete oly erős mértékben volna kifejlődve, mint az ombodi népnél tapasztalhatjuk, — vármegyénk területén kevés van. Sok helyen a fogyasztási szövetkezetek alakításánál nagy akadály a megbízható kezelő hiánya, mig hitelszövetkezetek ügyeinek ellátására csaknem minden községben találkoznék munkabíró és lelkes fötdbirtokos, lelkész vagy jegyző. Ha egy községben a hitelszövetkezet már virágzik, a nép megérzi az összetartás hatalmas erejét s ott könnyebben létesíthető a fogyasztási szövetkezet Egyébiránt az én nézetem e tekintetben az, hogy a hol a hitelszövetkezetet megalakítottuk, ott a fogyasztási szövetkezetei mint alszövetkezetet létesítsük, még pedig oly formán, hogy a hitelszövetkezetnek igénybe nem vett nyitott hiteléből szakítsunk egy részt a fogyasztási szövetkezet számára, a mely által jobban biztosítjuk a fogyasztási szövetkezet tenállását és virágzóbbá tesszük az ugyanazon tagokból álló hitelszövetkezetet is. Ez a szempont is ajánlja, hogy várakozzunk, mig az újonnan alakult központ megkezdi működését, mert eként nem csak olcsó és jutányos fogyasztási czikkekhez, hanem olcsó hitelhez is juttatjuk a segélyre szorult néposztályt. Dehogy félre ne ^értessem, ismétlem, hogy csak helyeselni lehet gazdasági egyesületünk mozgalmát a szövetkezet terén, — csak a tén yleges életbe léptetéssel ajánlanám még egy kevés ideig a várakozást. A szövetkezeti eszme hirdetését, a megindított mozgalom népszerűsítését, szőnyegen tartását, addig is mig a létesítés ideje elkövetkezik, örömmel üdvözölheti mindenki, a ki a szegényebb és segélyre szorult iparos vagy nép-osztály anyagi boldogulását szivén viseli s nagy eredmények várhatók az e téren czélba vett közhasznú felolvasásoktól is, mert míg egyfelől a gazdasági egyesületet egy nemes misszió területén működni látjuk, addig másfelől remélni lehet ama jelszó teljesülését : „a szövetkezeteké a jövő!“ Papolczy Zoltán. A „Széchenyi Társulat“ 1898. évi működéséről. A „Széchenyi Társulat“ legközelebb évi közgyűlését fogja megtartani. Erre az alkalomra a közgyűlési tárgyalás előkészítése szempontjából a társulat múlt évi működésére nézve a Szuhányi Ödön igazgató jelentéséből a következő fontosabb mozzanatokat emeljük ki. Tartatott összesen 9 választmányi ülés, az alapszabályok módosítása végett pedig 1 rendkívüli közgyűlés. A Társulat működésének súlypontja, mint eddig, a jelen övben is a kisdedóvó intézetekre esett. És pedig nemcsak a magyar vidékek községeiben tette lehetővé a gyermek menhelyek fennállását, hanem jól tudva, mily hatalmas tényezői a kisdedóvó intézetek a magyar beszéd terjesztésének, a tisztán nemzetiségi és vegyes ajkú községekben is folytatta ezek szervezését. És pedig mindazon helyeken, hol államiiskola is van, hogy ennek segélyével s ezzel karöltve legyen emeltyűje a magyar nemzeti szellem terjesztésének. Fentartott 66, részint állandó, részint nyári gyermek menkelyet. Ez évben újonnan szerve zett 6-ot. A fentartásra fordított összesen 6310 forintot. A menhelyek működésének ellenőrzése végett úgy az igazgató, mint Majos Károly társ- igazgató és a jegyzők több menhelyet meglátogattak s tapasztalataikról a választmányi üléseket informálták. Jutalmazott egyenként 25 forinttal, a kir. tanfelügyelősóg ajánlatára 10 olyan tanítót, kik idegen tannyelvű iskoláknál a magrnyelv és beszéd tanításában kiváló eredményt mutattak fel. Ugyancsak 250 frtot osztott ki a legszorgalmasabb óvónők között jutalomkópen. Aranyos-Medgyesen, Patóházán, Apában, Vámfaluban, Avasfelsőfaluban, Hagymás-Laposon, Dengelegen az idegen ajkú felnőttek részére magyar ejti tanfolyamot szervezett, melyeket a beérkezett jelentések szerint az idegen ajkúak nagy számmal és dicséretes buzgalommal látogatnak. A megyétől nyert 7000 forint és csekély tagsági s egyébb jövedelmei hasznos felhasz nálása mellett az alapszabályokban kitűzött ezé lókat, nagyobbára megvalósította. A könyvtár gyarapítására vonatkozólag előterjesztés fog tétetni az iránt, hogy a központi könyvtár gyarapítása helyett nép- és vándor könyvtárak állíttassanak fel. A Társulat működéséhez az anyagi erőt i legnagyobb részben a megye szolgáltatja az 1% cultur-adóból, a melyhez a nemzetiségi községek is hozzájárulnak filléreikkel, s igy méltán megjárhatják, hogy a társulat működése feléjök is irányittassék. A menhelyek elhelyezése rendezésre szorul. A 3%-ot óvodai pótadóból az eddig segélyezett községek közüL többen lesznek képesek a menhelyet önerejükből fentartani ;; a felszabadulandó fedezetet tehát’ odaadja építési segélykép ott, hol a menhely rendszeres elhelyezéséről gondoskodni kivánn&k, a hol arról gondoskodni) kell. A megye és társulat közötti: viszony rendezve lett, melyből fólyólag az alapszabályok módosítása s a megye és társulat közötti pénz- viszonyt szabályozó megyei szabályrendelettel összhangba hozása szükségessé vált. De a szabályrendelet még nem nyert belügyminiszteri jóváhagyást Ennek leérkeztéig, ennek megtörténtéig, módosított alapszabályai miniszteri jóváhagyását függőben tartja. A társulat irodája Kovács Béla kir. tanfelügyelő ur szivességóből a kir. tanfelügyelő- ségnól nyert elhelyezést. Folyamodni fog, mivel most van ideje, a nagymólt. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz is államsegélyért, valószinüsóg szerint nem eredménytelenül. Hogy a társulat anyagi ereje és különösem hogy a vármegye intelligencziájának érdeklődése a társulat iránt erösittessék és felkeltessék a tél folyamán egy tánczvigalon^ rendezése iránt intézkedés tétetett. Erzsébet királynénk elhunyta folytán ért nagy csapás súlya alatt, mély fájdalmának és pótolhatatlan veszteségének kifejezést adott s áldott emlékét jegyzőkönyvében megörökítette s szobrára a „Pesti Hírlap“ szerkesztősége utján 50 forintot küldött. Néhai Kováts Eduárd volt buzgó igazgató temetésén részt vett, a családhoz rószvétira- tot intézett s ravatalára koszorút helyezett. Elhunj’t továbbá Fósős András, a társulat tevékeny és buzgó tagja is. 407 ügydarabot dolgozott fel s a pénztár a múlt évben 8461 frt 57 kr. bevétel 7572 frt 67V2 kr., kiadás, 888 frt 90 kr., maradványnyal zárult. Színészet. Jan. 13-án Echegaray hatalmas alkotása „A nagy Galeottó“ került színre Bakóval és nejével. A darab vagy épen nem, vagy csak nagyon régen adatott s igy szükségesnek tartjuk róla egy pár szóval megemlékezni. Czimét a Dante Infernojában előforduló Galeottótól nyerte. Ott ugyanis Francesca da Rimini és Pavló szerelmét Lancelot és Giacira történetének előadása segíti elő. E kettő közt Galeottó volt a közvetítő, innen aztán később Galeottó névvel illették a szerelmi ügyek közvetítőit sőt a keritőket is. „Nagy Galeotto“ alatt a világot kell értenünk, mely rágalmaival, megszólásaival alkalmat ad a csak csirájában szunnyadó szerelem felébredébuza asztagok-, meghízott gulyákban, az ifjú pár pedig járt a temetőbe, meg a közeli erdőre, természetesen ott volt velők az elhalt édes anyát helyettesitő nevelőnő is, ki azonban, ha valamely árnyas tölgy alatt kényelmesen elhelyezkedve olvasni kezdte Zolát, szörnyen megharagudott, ha zavarták. Egy szóval a garde dáme épen megfelelt Laczi elveinek. Laczi pár óv alatt egy kötet verset irt Ka- ticzához a szépirodalmi lapok, mint uj csillagot üdvözölték, hanem az öreg Pethő előtt csak „ingyenólő skribler“ maradt s a szép Katicza is, úgy látszott nem veszi komolyan. A „Katicza-dalok“ díszpéldányát az az áspis nevelönö az öreg ur dohányozó-asztalára csempészte, (persze haragudott a miért nem neki udvarolt Laczi) mire az öreg ur a kétségtelen bizonyítók alapján kérdőre vonta Katiczát, kijelentve, hogy ha azok a tücsökdalok visszhangra találnak szivében, — ősi szokás szerint, — kitagadja, de hát Katicza oly szelíd szemérmes hangon adta elő, hogy az a Katicza nem is ő, hogy még az öreg ur is elhitte, méltó boszszankodására a nevelönőnek. * * ' . * Oh farsang, mennyi reménynyel várnak tége det a női nem „saját nevöket hordó“ ágai (a három X-en felüli hölgyekre tekintettel nem mondhatom, hogy : fiatal ágai) mennyi édes álom valósul meg mámoros, zenés éjeiden és mennyi tört remény, szét foszlott álom marad nyomodban, ha távozol ! Járt a megyei bálokra a szép Pethö Katicza is, nem mint igen sokan, hódítani, hanem mulatni. Hiszen öt felkeresték hódolói otthon is sokan, de hát mulatni csak kell, ha farsang van. Nagy bál volt D . . . ben, a farsang befejezésére ott volta környék színe-java, szebbnél szebb leányok, de mind között legszebb volt Katicza. — Mándy Laczi pesti barátaival rejtélyes arcz- czal jött ment forgolódott, mintha nagy tervet forgatna agyában. Katicza nem álhatta meg, hogy rá ne szóljon ; Mit rejteget maga Mándy, talán valami meglepetés lesz ? „Megtudja reggel“ válaszol az rejtélyes mosollyal. Katiczát teljesen körülvették a pesti fiuk, azok udvaroltak neki, tánczoltatták, senki sem juthatott közelébe, szinte már kényelmetlenül j érezte magát, midőn látta, hogy kószakarva nem engedik hozzá rendes udvariéit. De aztán ismét megjött a kedve; a szellemes fiuk társaságában kitünően mulatott, mig végre haza kellett indulni. Künt már derengeni kezdett a hajnal, a bálterem előtt villamlámpák fénye világította j meg a hulló hópelyheket. Előállott a hintó, Ka- ! ticza a társalgónővel távozott a bálteremből, nyomban kísérték a pesti ifjak, csak Mándy nem volt sehol. A mint kiléptek a bálteremből, hirtelen mintha csak varázsütésre tör! ónt volna, kialudtak a villamlámpák s csak a hintó kis lámpája szór szimpatikus fényt a sötét éjbe, ugyanekkor a nevelőnő talán megbotlott s hirtelen elengedte a Katicza karját de pár pillanat múlva ismét megradta s sebessen vezette a hintóhoz, mely csakhamar elrobogott. A villamlámpák ismét kigyuladtak s erős fenyők megvilágitá a társalgónő halálsápadt ar- czát, ki remegve állt egyik oszlop mögött, mert a női ruhába öltözött Mándy Laczi nem épen a leggyöngódebb módon leszakitá Katiczától, s mielőtt szólhatott volna elrobogott a hintó. A Laczi barátai is ott álltak s midőn a kocsi robogásának zaja elhangzott, egyik inper- tinensül komoly arczczal fordult a társalgónő felé: „Talán a nagyságos urat fel kellene világosítani, szabad hozzá vezetnem ?! «■ * * * * Másnap délre máraz egész vármegye tudta, hogy a szép Pethö Katicza megszökött Mándy Lászlóval, az öreg Pethő pedig egyenesen falujába sietett, azt hitte, hogy csak tréfált Katicza, az egész szökés csak felfújt móka, s otthon leánya fekete kávéval fogja várni. De csalódott. — Üres volt a kastély csak a rég nyugvó ősök arczkópei néztek komoran az öreg bus magyarra, mintha mondták volna: „Ilyen szégyen nem esett még a Pethö famílián.“
