Szamos, 1899. január (31. évfolyam, 1-9. szám)

1899-01-19 / 6. szám

XXXI. svfoiyam

Szaímar, 18S9. csütörtök, január hó 19.

6-ik szám.

SZAMOS.

Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap es csütörtökön.

A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Kgész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I frt. Az „ Otthon“-nal egy negyedévre I frt 50 kr.

Egyes példány ára 10 kr.

SZERK -SZTŐSÉD : Rákóczy utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rékóczy urcza 9. sz.

M luleoneinü dijak Szatinaron, a lap kiadohivatalaban nzetendök.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetőt. mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő.

FjyiBttcr sora 10 kr.

Meghivő.

A „Szatmármegyei Gazd. Egyesület“ által f. január 25 éli d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó

ig. választmányi ülésre.

Tárgysorozat:

1. Szövetkezet ügyében kiküldött bizottság jelentése.

2. Folyó ügyek.

Sárköz, 1899. január 18.

Br. Vécsey József

elnök.

Gazdazági előadások: a jan. 22-iki programra a kővetkező:

Poszvék Nándor gazd. egyl. titkár Szat- máron „Alakítsunk tejszövetkezetet!“

Abonyi Károly nyíregyházi gazd. szaktanár N.-Bányán „Állattenyésztési irányelvek.“

Nagy Sándor ism. isk. igazgató N.-Ká- rolyban „A házi állatok okszerű takarmányozása.“

Korányi János ev. ref. lelkész Dobrán „Méhészetről.“

Az előadások d. u. fél 3 órakor kezdődnek s azokra az összes érdeklődőket a legszívesebben meghívja a

Szatmármegyei Gazd. Egyesület.

Á gyümölcsészet.

Felolvasta a* Szatmármegyei Gazd. Egyesület megbízásából

Szeőke Barna.

I. A gyümölcsészet története.

Ma mikor az intenzív gazdálkodásnak oly rendkívüli sikereit tapasztaljuk lépten nyomon,

alig hihetnők, hogy az emberiségnek csecsemő korában úgyszólván egyedüli tápláléka a gyümölcs volt.

Hiszen nem is lehetett máskép, mert az emberiség bölcsője bizonynyal azon paradicsom- beli tájakon lehetett, hol az örökös tavaszt, csak a nyár érlelő melege váltja fel, s hol a gyű mölcsöt ezer változványa gyönyörködteti az ember szemét, s kimondhatatlan finom ize pedig elragadja a halandót.

Sok rósz óv és nagy csapások kellettek ahoz, mig az ember olyan helyzetbe jut, hogy kénytelen volt a száraz szemes terményhez nyúlni, s később, a ravaszsággal elejtett állatnak kénytelen volt megkóstolni a húsát, melyre őt bizonynyal a vadállat tanította — kitől látta, hogy minő élvezettel költi el egyik ragadozó állat a másiknak testét.

Mihelyt az ember megizlelte az állat húsát, — már átváltozott kizárólagosan g y tini ö 1 c s evőből húsevővé vagyis v a d á s z s zá.

Sok-sok ezer óv mult el mig a vadász hói állatszeliditő s később pásztor nép lett.

A pásztor nép, barangolása közben ugy- szólva elfelejtette a gyümölcsevest, s csak mikor a pásztor nép megtelepült s elkezdte ^ földet barúzdolni, s vetni az aranykalászu búzát, jutott eszébe, hogy az erdőkön talált gyümölcsösei az egyoldalú szemes ételt változatossá tegye.

Mikor már a megtelepült és földmivelő ember annyi intelligentiára tett szert, — hogy —- a gyümölcs élvezetben, nemcsak ételben való változatosságot látott, hanem annak az egész sógre való hatását is élvezte, — akkor bekövetkezett azon időszak, mikor kutatott jobb-jobb fajta gyümölcs után.

I

A gyümölcsök változványai eleintén hihetőleg a gyümölcsök magvának elhullása által, a körülmények befolyása alatt keletkeztek. Csak ezredévek múltán jutott az emberiség a tudás azon magas fokára, nogy a jó gyümölcsöt o j- t á s utján lehet terjeszteni.

Hogy melyik nép találta fel az ojtás mesterségét, ki tudná megmondani, — hanem hogy nem nyugati, hanem keleti népeké a dicsőség, annyi bizonyos.

Gróf Széchenyi chinai utazásában olvasom, hogy még a históriai idő előtt ismerték az oj- tást a chinaiak.

Hihetőleg onnan terjedt e tudomány nyugat felé.

Történelmünk a rómaiakat említi a nyugati népek közzül, kik az ojtással is nemesitett gyümölcs fák tenyésztésével foglalkoztak. — S a hová a légió 1 ábát betette, oda elvivé a kultúráját is, s a proconsulok idejében, .már hazánkban is terjesztették ezen kultúrát, annyival inkább, mert kiimánk és talajunk a gyümölcs tenyésztésnek nagyon kedvezett.

Hazánkba tehát a gyümölcsészet nemes mesterségét a rómaiak, később a fiandriai beköltö- zöttek továbbá a német lovagrend, s később a belgák, hollandok és francziák terjesztették.

Már önálló gyümölcsösök a 13-ik és 14-ik században kimutathatók nálunk ; s különösség kép említi a történet az időben, hogy nálunk Magyarországon nagyon sok fajtája volt feltalálható az almáknak, — melyet az élelmes idegenek kivittek hazáiokba, honnan aztán, mint az ő kiváló fajtájuk került vissza századok múlva hozzánk, persze drága pénzen, ilyen volt a Török Bálint és a Pázmáu alma; a körték közzül pedig Galeolus Márton vitte Francziaországba a Kálmán körtét.

A szoczialis kérdés részbeni megoldása városunkban.

Kedves Szerkesztő Barátom !

A Kölcsey-köri matinéerői hazajövet, te egy fogadást ajánlottál föl nekem, mondván, hogy nem hiszed, miszerint az iparos ifjakköré- nek báli tudósítását tárcza alakban megirni tudnám a nélkül, hogy az előforduló szavakban a „Q“ betű előfordulna. Aztán még itt is ha a jutalom az a bizonyos „bánatos kis özvegy“ lett volna?! De négy pohár sörért! áldozzam fel éjjelemet és nappalomat, ne hogy azt az átkozott betűt valahogy toliam hegyére vegyem.

Megboldogult diák koromban nagy respek- tussal viseltettem a klasszikusok iránt, kik csodálatos előszeretettel használták e betűt müveikben s talán e betű miatt fordultam el tőlük az ifjúsági folyóiratokhoz, a hol ez átkozott betűnek nyoma sincs. Azóta is hive vagyok az ifjúsági folyóiratoknak, azonban ezeknek szerkesztőjét kibocsátónak hivják s bizonybizony nem ritkán úgy néz ki, mint egy szegénységi bizonyítvány, melytől sokan kaptak már váltólázt néha tárcza aszkórral súlyosbítva.

De nagyon eltértem czólomtól; azt akartam röviden mondani, hogy furcsa kikötéseddel nagy zavarba hoztál. Máskor ez a betű eszembe sem jut, de most — mert tilos — talán minden olyan szó, melyben e betű előfordul: önkónytelenül tolakodik előre agyamban. Mindazonáltal hiszem

tőgy erős elhatározással sikerülni fog legyőznöm ezt a betűt s bizonyosan tudom, hogy kimarad tárczámból talán avval a kevés szellemességgel együtt, a mennyi e rovat alatt okvetlen szükséges.

Kedves barátom! Te tőlem báli tudósitást kívántál s ime én már a czimben megígértem, hogy a helyiérdekű szoczialismus részben való megoldásáról fogok írni.

Mint a gyakorlatból már régen kiszokott hírlapírónak nézd el azon hibámat, — s bocsásson meg érte az olvasó, — hogy nem ragaszkodom szigorúan a tárgyhoz.

A szoczializmus szülő anyja a kenyérhiány s természetes apja a vallástalanság! E szülők egyike nem mai csirke ; a boldog emlékű klassi- kusokból most is fülembe cseng: panis, panis ! te venter clamat inanis ! (Kenyér, kenyér! üres gyomor téged hiába kér !) Aztán : panem et cir- censes! Tehát üres gyomra az ókori szegényembernek is volt. A vallástalanságról nem is szólok; hiszen tulajdonképen a középkor volna egyedül az, a melyet vallásosnak lehetne nevezni; de hát ha jól emlékszem, a szeretet vallásának akkor is harczi paripákra, damaszk aczélokra volt vetve az ágya s a vallási szent türelem odáig elment, hogy egy iczi-píczi i betűért egymásból kiszalajtották a lelket, vagy villamos lámpák helyett fáklyát csináltak a legyőzőitekből. Tehát nem tudom még azt sem, hogy tulajdonképen mely kor nevezhető vallásosnak. Any- nyit azonban állítok, hogy vallástalan ember mindég volt, van és lesz.

Legyen szabad ebből azt következtetnem, hogy a szoczialismus öreg szülei akkor sem voltak meddők, csakhogy talán a gyermek a szo- • czializmus nézett ki egy kissé másképen. Ezt a 'társadalmi betegséget akkor jobb gyógyszer és orvos híjával házi szerrel kezelték. Pl. Eham- ses gúlái építésénél legalább oly fontos szerepe volt az ostornak, mint a mi derék bérkocsis lovainknál.

Az ujabbkori szoczialismust apránként, de folytonosan együtt kapjuk a műveltséggel — nyugatról napkeletnek. Tehát ez is nyugatról száll napkeletnek nemcsak a Temérdek felhői. Azt szeretném tudni: hogy ha ennek az inváziónak elejét venni nem lehet, vájjon nincsen-e más orvosszere, mint a csendőr szurony, meg a börtön ?

Én úgy hiszem, hogy van ! S ez az orvos ma^a a társadalom. Csakis ez utón lehet e beO r

tegséget csirájában megtámadni. Es mert ez a betegség első sorban az iparos osztályt fenyegeti, mint a mely — úgy látszik s a tapasztalat is ezt bizonyítja — leginkákb alkalmas a kóros és káros eszmék befogadására, a társadalomnak mindent meg kell tenni az iránt, hogy a betegséget megelőzze s a fertőzéstől állandóan biztosítsa.

Nehányad árnyammal nyolcz év óta teljesítem ezt a nem könnyű, de hazafias missiót. A kik ismernek, tudni fogják, hogy nem kérkedésből mondom, a mit mondok. Nincs, nem is lehet okom panaszra városunk társadalmával szemben. E város hazafias, áldozatkész közön-