Szamos, 1899. január (31. évfolyam, 1-9. szám)

1899-01-15 / 5. szám

ges, hogy felolvasásaikba a szórakoztatás és} oktatás mellett vigyék be az eszmények kul­tuszát, az ismeretterjesztés közé vegyítsenek egy kis idealisztikus elemet s városi életünk minden jelenségével szemben rnindun kér­désben mindig a társadalmi újjászületés le­gyen az egyedüli kiindulási pont, mely- lyel működésűknek irányt szabnak. Így remélhetjük, hogy lassan lassan tisz­tább nemesebb és emelkedettebb lesz nálunk a közgondolkozás, s közéletünkbe is vissza­fognak térni az eszmények, mint napsuga­ras fészekbe a visszavándorolt madarak. Csa­lád és hazaszeretet ismét egymásból fognak fakadni. Az emberek nem lógnak oly mér­téktelen önzéssel pénzt es élvet keresni, ha­nem megtanulnak szellemi javakért és a köz­jóért kitartással küzdeni. Nem az lesz nagy és mérvadó, ki győzi szóval, hanem az, ki­nek szive esze s akarat-ereje van, ki hisz és hivatott, ki tesz és bízik önmagáb n. A család nem lesz kiszolgáltatva zsibvásárnak, a hazafiság nem lesz czégér. A társadalmi egyesületek föladata felol­vasásaikkal egyengetni a jelenben a jövő számára ezt az utat, melyen egy újjá ala­kult társadalom szolgálhassa a közügyet s szerethesse a hazát. Cato. Esküdt bíróságok. Az esküdt bíróságokról szóló s a folyó évi január hó első napján hatályba lépett 1897. évi XXXIII. t. ez. igen fontos s mélyreható újítást hozott be a büntető igazságszolgáltatás terén. A felségsértés, a király bántalmazása, hüt lenség, lázadás, emberölés, gyilkosság, rablás, gyújtogatás, a nyomtatványok által elkövetett büntettek és vétségek eseteiben, vagyis a leg­fontosabb bűnügyekben, a miket a törvény rész­letesen elősorolt, a ténykérdés felett, vagyis a felett, hogy a bűntett elkövetésével vádolt egyén bűnös vagy nem ? ezentúl nem mint eddig a királyi bíróságok, hanem a társadalom függet­len és értékesebb elemeiből összealkotott es­küdt székek ítélnek. Minden magyar honos férfi, a ki 26-ik életévét betöltötte, magyarul írni, olvasni tud s évenkint legalább 20 korona egyenes állami adót köteles fizetni, tekintet nélkül azonban arra, hogy a kivetett adót kifizette-e, vagy nem? továbbá az adó mennyiségére tekintet nélkül, az értelmiséghez tartozók, úgymint köztisztvi­selők, papok, tanárok, orvosok, ügyvédek, mér­nökök, gyógyszerészek, tanítók, stb. és a kö­zép iskolai záróvizsgát letett egyének esküdt szülői házból a nagyvilágba, hogy kenyérkereső pályámat megkezdjem, a hosszú, hosszú távoliét ixtán egy enyhe kedves szombat este nyílott meg előttem a kedves szülei-ház ajtaja megint ! És azóta mennyi szombat este hozott nekem megelégedést, boldogságot. Most, hogy itt ülök magányos rideg szó hámban, ma, ezen a fagyos, sötét szombat esten, keservem a múltat újra, meg újra emlékembe hivja, lelkem végig bujdosik azokon a szivár- vánjms időkön, azokon a sokfélekép összeállított, de mindég fényes képeken, megelevenednek újra előttem azok az elmúlt órák, az az elmúlt öröm, az az elmúlt, egyszerre elmúlt boldogság! Meggörnyed a lelkem az emlékek alatt, keblem elfogódik, rám zudul egy vigasztalhatatlan, szo­morú bánat, valami magyarázhatlan érzés, egy véghetlen vágy úgy vonz oda, hol könnyeimet kisírhatnám! Észembejut az édes otthon, mely­től messze sodor! az élet árja! — A megszálló alkony borongó homályában, óh hányszor álmo­dom vissza azt az édes meleg otthont! az áb­ránd himes szánjaira veszi lelkemet s repül vele ogy derűs, fényes világba. Becsukott sze­meim előtt lassan-lassan megalakul minden szeg­lete, zúgja, látom a falak festett képeinek gló­riáé alakjait, az összefűzött csokor tarka virá­gait, ringó fűszálait ... a kis ablakokat hófe­hér csipkefüggönyeivel . . . Tisztán látok min­dent . . . Ott a felnyitott régi zongora, óh hány­képessóggel bírnak, s kisorsolás utján az esküdt székeknek tagjai lehetnek. Vagyoni és értelmiségi alapon tehát alig lesz ezentúl olyan férfi, a ki ha rá kerül a sor, az esküdt székekben részt ne venne a büntető igazságszolgáltatásban. A társadalmi rend ellen vétők felett az esküdtek által, maga a társadalom fog Ítélni, az esküdt bíróságnak épen ez a czélja is. Az esküdtek akkor, a mikor polgírtársaik vagyona, szabadságas esetleg élete vagy halála fe­lett dönt nek, nincsenek kötve a törvények szá­raz betűjéhez szabadon s csak saját lelkiismere­tűk által korlátozva, mérlegelik a bizonyítéko­kat, Ítéletük tehát a társadalom igazságérzetét és élő lelkiismeretét fejezi ki. Némelykor talán terhes lesz az esküdt bí­ráskodás, főleg hosszabb tárgyalásoknál, vagy főben járó ügyekben, de mindenkor magasztos lélekemelő lesz az a tudat, hogy az esküdt sza­vazatfával a megsértett társadalmi rétid megtor­lásához hozzájárulhat. Az esküdt bíráskodás behozatalához, az alapvető munkálat, az esküdtképes férfiak össze­írása most van folyamatban. A polgármester elnöklete alatt álló 10 tagú összeíró bizottság, az esküdtképes férfiak összeírását a folyó hó 16-án délután 2 órakor kezdi meg a városháza tanács­termében. Három albizottság tölti ott ki a folyó hó 28-áig, a vasárnap kivételével mindennap délután az összeíró lapokat. A rendelkezésre álló adatok szerint, városunkban mintegy 1800 esküdt képes egyén van. Ezek összeírása össze­író lapokkal történik. Ezek kitöltése némi ne­hézséggel járván, a bizottság, az összeírás pon­tossága végett úgy intézkedett, hogy folyó hó 16. és 28-ika között naponként a délutáni órákra ! nyomtatott felhívásokban 150 egyént hiv fel, a | városházához s az összeíró lapokat a jelentke­zők bemondása alapján, maga állítja ki. Midőn olvasóink figyelmét ezen körül­ményre felhívjuk, azon reményünknek adunk ki­fejezést, hogy a jelentkezésre felhívottak, pon- ; tos megjelenésük által, az összeíró bizottság ne­héz munkáját a lehetőségig megkönnyítik. Színészet. Jan. 8-án egy ódon népszínművet, Lukácsi Sándor „Az Isten keze“ ez. darabját adták. Végtelen kár volt a különben tehetséges szer­ző munkájának a korcsszülöttét elővenni, mely ezelőtt 15 évvel néhányszor színre került a Népszínházban, azután vógkép letűnt a mű­sorról. Nálunk annyiban újdonság, amenynyi- ben vidéki színigazgatók épén roszasága miatt óvakodtak előadásától. Meséje a teljesen divat­ját múlt gyermekcsere romantikájából táplálko­zik minden egészséges mellékcselekvés híján s igy nem csuda, ha érdeklődést egy pillanatra sem tud kelteni. A szereplők, amit nem is lehet rósz néven venni tőlük, nem tartották érdemes­nek a darab alapos betanulását, ennélfogva az szór adott vigaszt mindnyájunknak! még a hang- jegyet is elolvasom: „Cserebogár, sárga csere­bogár“ — hallom a kedves dallamokat, mik úgy el tudnak andalítani, a szomorú, siró accordokat, melyekben annyi panasz, annyi bánat van ! . . Érz.m a nagy' fehér kályha barátságos melegét . . . előttem egy üres szék, úgy szeretnék oda leülni, de nem merek mozdulni helyemen, mert akkor eltűnik a káprázatos kép . . . Végig szeretnék ábrándozni azokon az édesen fájó emlékeken, olyan szándékkal vettem kezembe a tollat, hogy emléküket megirni próbálom. De a fájdalmas érzések kicsavarják kezemből a tol­lat, múltba néző szemeim könytöl homályosak. S nekem nincs erőm, ogy remegő kezemmel leírhassam bus gondolataim visszaidéző sorait. A hóvihar zug odakünn, nehéz köd, árny, elül mindent, nehezen váltják egymást a sötét na­pok. Befelé haladunk a télbe Es én pedig úgy látom, esengem távozását. Kit várok? mit? óh, az ón várásomnak messze van még a czélja. Ólomlábakon jár az idő . . . majd ha a tél el­múlt . . . tavaszi napokon . . . várom az ón „szombat estémet . Tótli Gizella. előadás a lehető legroszabbul meat. A silán y szöveg kárpótlásául szerettük volna legalább a darabban irt dalokat hallani, de azok helyett mindenünnen összeszedett régi népdalokkal kellett beérnünk, úgy hogy az „Isten keze“ partitúrája nem is szerepelt. Kívánatos lenne, ha minden darab a hozzá irt zenével kerülne előadásra, mert valljuk meg őszintén, az efféle toldás-fol- dás kissé túlságosan vidékies izil. — Közönség igen kevés volt. 10-én Bakó László és neje Tömösvári Irma első fellépteül Laube hírneves drámája „Essex gróf“ került színre. Közönségünk régi kedven- cze a darab czimszerepében figyelemreméltó ala­kítást nyújtott s tehetségében megizmosodva ezút­tal is garancziát nyújtott további sikereihez. Já­téka itt-ott túlzásoktól még mindig nem volt ment ugyan, de az összebenyomás kedvezően emelte ki környezetéből. Különösen a darab pat- hetikusabb jeleneteiben dokumentálta a szín­padra való rátermettségét. Bakónó Ruttland grófné szerepében vonzó és kedves benyomást gyakorolt a közönségre. Játéka minden affektá- lástól ment, természetes volt s számtalanszor hivatott lámpák elé. A többi szereplőkön kívül Keresztesi Amáliát kell megdicsérnünk, ki a ki­rályné nehéz szerepét mindvégig erőteljes játék­kal és igaz érzéssel juttatta érvényre. Szász A. (Lady Nottingham), Rajz (Cuff titkár) Somiár Raleigh Walter) jó igyekezettel és játékkal illesz­kedtek a darab keretébe. Mondanunk sem kell, hogy az érdekes előadást tele ház nézte v'ógig. F. hó 11-én Bakó László és Bakóné Tö­mösvári Irma vendégek második felléptével Her- czeg Eerencz „Hár o m testőr“ ez. vigjétékát hasonlókép zsúfolt ház nézte végig. A kitűnő ötletekben gazdag tartalmú darab főalakját, Rátky lapszerkesztőt Bakó László alakította, ki e szerepét is gondos tanulmánynyal dolgozta ki s a legapróbb részletekre is kiterjedő kifejező momentumokat még nagyobb nyomatókkal és több reflexióval igyekezett alakítani, mint a mennyit a Rátky alakja megbir. A tragikai ala­kításra termett egyéni hajlama nem egyszer út­jában állott a könnyed genre követelményeinek de ezt leszámítva játéka folyvást előkelő szín­vonalon állott. Bakónó pedig Liza szerepében természetes játékával érdemelte ki a közönség elismerését. A többi szereplők közül Németh (Pol- lacsek) Gömöri (Kosnitzky) és Krémer (plébános) tűntek ki. Mások részint túloztak részint bád- gyadt szintelenségükkel hátráltatták a dax?ab gyorsabb menetét. Csütörtökön jeles vendégművészünk Bakó L. Ibsen Henriknek egyik legnagyobb alkotásá­ban a „Ki só r te t e k“-ben lépett fel. Közön­ségünk nagy érdeklődéssel várta, mikóp oldja meg Bakó László ez igazán nehéz feladatot, melyre a legnagyobb művészek is csak ritkán vállalkoznak. Mert nemcsak az egész darab ál­talában, de ennek főalakja is oly drámai speczi- álitás, mely a művész összes tudását s ereje leg­javát követeli meg. Tudtunkkal nálunk magyar fordításban csak egyszer próbálkoztak meg vele Kolozsvárt, fővárosunkban pedig Zacconi egy­néhányszor olasz nyelven. Bakó Lászlónak is bi- j zonyára a nagy olasz művész szolgált élőképéül s művészi tehetségének becsületére legyen mond- j va, jogos várakozásunknak reményünkön felül is megfelelt. — A darab állandóan borús hátte­réből fenyegetve közeledik a drámai cselekmény fátumszerü legsötétebb pontja, az Oswald alakja. Kicsapongó életű atyja legsúlyosabb bűnének magvát rejti magában : a diszpozicziót az agy- í lágyulásra. A párisi életmód, hova tanulni ment, íjó talaj arra, hogy paralysise kifejlődjék. Mikor ! hazakerül, már csaá a romja él benne annak, a Imit. az emberben embernek nevezünk. S mi több végzetes bajának tudatával bir, mi szintén hoz­zájárul a baj öregbítéséhez. A nyugalom helyett, í melynek jótékony hatására otthon számított, a lelki megpróbáltatások egész özöne zudul fejér e Meg kell tudnia, hogy az a nő, kit anyjának tartott, nem az, s az a leáuy, Regina, ki talán életerejét még felpezsdíthetné, s kit nőül akar venni, szintén bűnös viszony gyümölcse s vele vérségi összeköttetésben áll. — Mind e körül­mény a paralysis pathológiai folyamatát gyor­san sietteti, mig végre bekövetkezik a teljes meg- őrülós katasztróphája. A mi kevés mollókcselek- mény e darabban van, mind csak arra való, hogy sötét hátterül szolgáljon. A kiengesztelésül épí­tett menedókház leégése, az Engstrand asztalos alakja, a Regina sorsa. Az egy Manders lel- j kész alakja nyújtana még nyugvópontot, de az események az ö filozófiáját is kiforgatják á sarkából.

Next

/
Thumbnails
Contents