Szamos, 1899. január (31. évfolyam, 1-9. szám)
1899-01-15 / 5. szám
XXXI. svíoiyam Szaímar. 1899. vasárnap, január hó 15. J-L SZAMOS a I 99 Vegyes tartalmu lap. — Megjelenik vasárnap es csütörtökön A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Kgés?. övre 4 frt. — b’élévre 2 írt. — Negyedévre I Irt. Az „Otthon"-nal egy negyedévre I frt 50 kr. Egyes példány ara 10 kr. Felolvasások. Az eszményeket semmi sem népszerűsíti úgy, mint a felolvasások. A nemzeti érzés lángragyujtására, a fajszeretet ápolására az általános műveltség terjesztésére legközvetlenebbül hatnak a felolvasások. Fejlettebb népek társadalmának a felöl vasások legnagyobb élvezetei. Hazánkban, fájdalom, még csak szórványosan divat. Nálunk, újabban, a felolvasások elég gyakoriak. Előbb csak elemi csapások dulasai, vagy valami Ínség alkalmával, mikor a jótékonyság divata fölpezsdült, rendeztek táncz- vigalommal egybekötött felolvasó estélyt; ma már a társulatoknak, köröknek, iparos egyleteknek is kijut a maga felolvasó üléseiből és estélyeiből. Ebben pedig nagy érdeme van a „Kölese y- körnek“ és az „Iparos ifjúsági körnek.“ A Kölcsey-kör magassabb rétegekben, az iparos ifjúsági kör az alsóbb osztályokban szoktatta hozzá közönségünket a felolvasásokhoz, mi által ízlése nemesbülé- séheznem csekély méitékben működött közre. Megkedveltette vele az irodalmat, mely szivet, lelket, kedélyt nemesit, s mulatságra és okulásra is szolgál. A Kölcsey-kör felolvasó matinéi ma már nagy népszerűségnek örvendenek, s nem vagyunk túl merészek, midőn azt állítjuk, hogy SZERK .SZTŐSÉU : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-ntcza 9. 9z. M ndeouemü dijak Szatuiaron, a lap kiadóhivatalában fizeiéndók. a legtöbb esetben irodalmi szinovonalon ! állanak. De ez még nem elég. Legyen a felolvasásoknak komoly erkölcsi vagy magasabb művészeti ezélzala is, anélkül azonban, hogy ez a ezélzat előtérbe tolakodjék. Nyújtson élvezetet a hallgatóknak, de legyen mélyre- Shatóbb jelentősége is: a társad mi renaissance. Azt a mélyebb átalakulást, melyre közszellemünknek nagy szüksége van, hogy dermedtségéből fölengedjen, s uj virágzásra ébredjen benne az eszményinek, a hazaszeretetnek kultusza, első sorban a jól rendezett, s kellő niveaun álló felolvasásoktól várhatjuk. Mert hogy a közszellemnek bennső átalakulásra szüksége van, lépten-nyomon érez- izük. Az eszmények kultusza kiment a di- jVatból. Ki-ki siet hasznosítani magát. Ma máraz apostolok is megít1/,intetnék magukat. A hazáért élni nem hasznos, meghalni nem édes. A múlt még példa sem lehet már. Az érdekek harcza érdektársadalmat alkotott s belevitte a közszellembe az erkölcsi ragálynak egy mérges bacillusát: az ego- ismust A hazaszeretet a fórumról a gyermekszobába száműzték Beszéljenek erről, mint dajkameséről a regényes anyák, daloljanak róla önképző körökben a diákok, de az érdekeiért küzdő polgárnak nem való. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés* inellett a legjutányosabb árban közöltéinek. Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. így lett a fórumból vásártér, hol minden eladó. így aludt ki az eszmények oltárán a tiszta tűz, melyből az ifjú lelkesedést, a férfi erőt, az aggastyán pedig sírja szélén a szebb jövendőnek reménységét merítette. Az egoismus a tettek rugója. A ki pedig eszményekért szívben, dalban, vagy prózában síkra száll és lelkesül, az naiv ember. Szóval közéletünkből kiveszett az életerő, vagyis az eszményekért való lelkesedés és a honszeretetnek önzetlensége. Pedig egyedül az eszmények kultusza tart fönn a válságoknak nehéz idejében egye- det és népet egyaránt; ez az a só, mely egyedül akadályozhatja meg az erkölcsi rothadást. íme! a Kölcsey-kör rámutatott közszel- í lemünk újjászületésének ösvényére : adjunk a közönség idealismusának tápot felolvasá- ; sok által, ápolván kebelében a művészet sze- retetét, s gyarapítván ismeretkörét. Méltányoljuk az említett egyesületek hasznos működését. Hála nekik, hogy meg- kedveltették közönségünkkel a felolvasásokat. Nem könnyű feladat volt a különféle elemeket összehozni, s társadalmunkban a szellemi élvezeteknec népszerűséget teremteni. Történetükben ez a siker elévülhetetlen érdemül emelkedik ki, melyet lelkes elnöküknek élén a tagok lelkes és tapintatos működésével értek el. De hogy e siker teljes legyen, szükséVálás. — Lena«. — A komor felhők félve Bámultak ,rád s reám . . . Búsan jártuk az erdőt Egy csöndes éjszakán. Oly csillagtalan, néma, S szomorú volt az éj ! S oly forró, mint szivünkben. A dúló szenvedély . . . . . . S midőn el kölle válnunk, (Aa éj hajnalra vált) Mindkettőnknek szivemből Kívántam a halált . . . m Szerelem. — AuguA Becker — Nem rajzolgattam még teneked, Eg - fél szóval sem a szerelmet Nem me.sélgettem még regéket Arról, mily lángolón szeretlek, Beszélünk minden más egyébről, — Az idő gyors lábon szalad — Azt sem fogjuk majd észrevenni, Ha szivem, nem tudván feledni, A fájdalomtól megszakad. Biró Arthur. m Szombat este. Egy hót zárul be ismét. — A végtelen időnek egy csekélyke paránya, de amint azt a múlandó ember rövid létében feltagolta, nekünk egy folyton megújuló, egymást váltó, jelentős időköz. Mintha munkálkodásunknak akarna tért nyitni a kezdődő hót s reményeink teljesülését akarná növelni. Mikor bezárul lehanyatló napja, úgy int visszapillantani az átélt napok folyamára : mit műveltünk, mit akartunk, mire vágytunk, mi az, amit elértünk? — Sokszor örömeink, vigságaink iramló napjaiban figyelmünkre sem méltatjuk egy-egy hét lefolyását, hiszen egyik nap olyan, mint a másik, uj napra, uj öröm ! de hányszor várjuk szorongva elmúltát, hányszor óhajtják türelmetlen reménykedéssel: csak még ez a hét elmúljuk. — S van azokban a hét végekben valami. Ti, fónyeskedő nagyvárosok sietve élő lakói, kik mosolyogjátok ezt a képzelgő kicsinyességet, s finnyás tartózkodással vonultok el a „vasárnapi publikum“ előtt, nézzétek meg a mezei falucskák szerény munkás életét a dolgos nyárban, mikor leszáll az alkony egy szombat estén! — Mennyi vidámság, mennyi enyhülés ! A megelégedés derűje s a fáradozó lelkek gondtalan pihenésvágya foglal el mindent. — ügy szerettem mindég ezeket a szombat estéket! Mintha mindég várnék tőlük valamit, ha mást nem, csak egy nyugodt órát, a kedélyes szóra- j kozásnak néhány perezót, egy édes merengés t, ' vagy az eltűnt múlt egy-egy vissza szálló drága j emlékét. Szinte megszoktam életem legszebb, I legboldogabb emlékeit ezekhez a szombat estékhez fűzni. Mikor, mint kis leány vártam annak a mennybéli kis Józuskának az eljövetelét, a ki olyan ékesen csillogó karácsonyfát hoz a jó gyermekeknek, és ón olyan szorongva reménykedtem : vájjon jó gyermek vagyok-e én? Az is mindég egy hideg szombat estén csengetett nekem a „túlsó szobában“ . . . Mikor mint tanuló leányka, a hosszú, nehéz esték után, melyeken mindég tanulni — álmosan, kedvetlenül — de csak tanulni kellett, eljött egy szabad este, amikor elő lehetett venni az én kedves könyveimet, a sok sok képes lapot, melyeket én úgy szerettem. . . a tündérekkel együtt jártam be hetedhét országot ... ez is mind szombat este volt! . . . Aztán mikor legelőször léptem ki a r
