Szamos, 1899. január (31. évfolyam, 1-9. szám)

1899-01-12 / 4. szám

XXXI. avtoiyam

Szatmar. 1899. csütöriök, január hó 12.

4-ik szám.

SZAMOS.

Vegyes tartalmu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön

A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

8t$ész bitet 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I írt. Az „Otthon“-nal egy negyedévre I frt 50 kr.

Egyes példány ára 10 kr.

SZERKESZTŐSÉG : RAkóezy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákéczy-utcza 9. sz.

M ndeonemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő.

Nyilttér sora 10 kr.

Meghívó.

A „Szatmármegyei G-azd. Egyesület“ f. hó 4-iki ig. vál. ülése által egy

központi fogyasztási szövetkezet

alakítása ügyében kiküldött bizottságot felkérem, hogy f. január hó 18-án Szatmáron a városi gazdasági tanácsosi hivatalban tartandó értekezleten részt venni szíveskedjenek.

Szatmár 1899. jan. 11.

Szeőke Barna

biz. elnöke.

E bizottság tagjai: Szeőke Barna elnök, ifj. Böszörményi Sándor, b. Kovács Béla, Petbő György biz. tagok és Poszvék Nándor titkár.

A legközelebbi gazdasági előadások program :n ja :

Jan. 15. Szeőke Barna okszerű gyümölcstermelésről Szatmáron.

Abonyi Károly gazd. szaktanár szövetkezetekről d. e. Ombodon, d. u. Mikolában.

Nagy Sándor ism. iskolai igazgató Nagy- Károlyban ; A búza termelése tekintettel a géppel vetés előnyeire.

H o r v á t b Károly tanító k.-szt.-márton- ban selyemtenyésztésről.

Január 22-én :

Abonyi Károly szaktanár Nagy-Bánya; Állattenyésztési irány elvek.

Poszvék Nándor gazd. e. titkár Szatmáron ; Alakítsunk tejszövetkezetet.

Nagy Sándor ism. isk. igazgató N.-Ká- rolybau a házi állatok czélszerü takarmányozásáról.

Horváth Károly tanitó k.-szt.-márton- ban a faiskoláról.

Marosán Kornél áll. isk. igazgató Ara- nyos-Megyesen az állatok okszerű téli tartásáról.

Korányi János ref. lelkész Dobrán a méhészetről.

A Szatmáron tartandó felolvasásra, mely a városháza tanácstermében lesz d. u. órakor különösen felhívjuk az érdelődők figyelmét.

A németi ref. papi javadalmazás kérdése.

A „Szamos“ január 5-iki számában a szatmárnémeti ref. egyháztanács t. Elnökségéhez intézett nyilt levelemben kifejtettem azon indokolt aggodalmaimat, melyek a németi ref. egyház papi javadalmazásának megállapítása körülményeiből támadtak. — Azt hiszem, hogy nevezett egyház t főgondnoka, mint állásánál fogva egyháza viszonyainak legalaposabb ismerője s mint a ki ilyen minőségiben e kérdés mikénti megoldásáért első sorban felelős, nem fog késni, hogy ez ügyet a valódi tényállásnak megfelelően rendezze s annak súlyos körülményeit egyháza és a saját felelőssége érdekében elhárítsa.

E várakozásomban azonban nemcsak, hogy csalatkoztam, de oly újabb ténykörülményekkel állok szemben, melyeket úgy a . papválasztó egyház, mint a pályázni óhajtó t. lelkész urak és az egész választási aktus

komoly sikere érdekében lelkiismeretbeli kötelességemnek tartom a t. szerkesztő ur en gedelméből a nyilvánosság előtt feltárni.

Először is konstatálnom kell, hogy a 600 frt. személyi pótlékra vonatkozó miszti- fikáczió,'melyre nézve első czikkemben még csak gyanúmnak adtam kifejezézt, most már világos, hogy tényleg s fennforog. Másodszor világos, hogy éppen e misztifikáczió következtében ez idő szerint a németi ev. ref. egyház I-ső osztályú egyházzá nem minősíthető.

E tények igazolásául az alábbiakban most már világosabb tényekre is hivatkozom :

A „Debreczeni Prot. Lap“ 1899. január 7-iki számában a „Pályázat“ a következő szövegezéssel jelent meg:

„A szatmárnémeti-i I. oszt. egyház lel- készi állomására pályázat hirdettetik. Javadalom 600 frt. készpénz a város pénztárából, 28 hold föld, 16 öl. tűzifa és a palást- dijak.

Megjegyzendő, hogy az elhunyt lelkész által is élvezett 600 frt. külön személypótlék iránt az egyház azonnal kérvényez a városi hatóságnál, mihelyt az állomás betöltve lesz j- ez esetben a készpénz I200 frtra emelkedik. A minősitvénynyel és szóig, bizonyítványokkal fölszerelt kérvények 1899. jan. 28-ig beadandók stb.“

Kétségtelen, hogy e pályázatból minden pályázó azt a jogos meggyőződést meríti, hogy megválasztatása esetén az egyháznak csak kérvényeznie kell a városhoz (s ugyan hogyne kérvényezne ?!) s készpénzfizetése 1200 frtra emelkedik. — Más szóval csak annak a föltételnek kell bekövetkeznie, hogy a lelkész megválasztva legyen s részére a városi törvényhatósághoz azonnal intézendő kérvényezés utján egy e czélra rendelkezésre álló pénzalapból a 600 írt személyi pótlék folyósítva lesz.

A t. pályázni óhajtó lelkész urak, s egyháztagok s általában a választás komoly I sikere érdekében ki kell azonban jelentenem I hogy ezzel szemben a tény úgy áll, a mint ai itt szóról-szóra közölt városi közgyűlési jkönyvben következik.

308/1896 kgysz.

A városi tanács folyó évi 8277/896 sz. végzésével beterjeszti a város különböző vallásfelekezeteinek lelkészei által fizetésfelemelés iránt beadott kérelem tárgyában a jogügyi és gazdasági szakbizottság véleményező jelentését.

Határozat.

Ámbár a városi közgyűlés egy korábbi határozatában kimondotta, hogy felekezeti czélok'-a többé semmit sem ad s ez alapon a városi közgyűlés a fizetés felemelést teljesíthetőnek nem tartja, s ámbár a felekezeti lelkészek javadalmazása természetszerűleg az illető felekezetek

tagjait terheli, tekintettel azon százados gyakorlatra, hogy a patronátusi terhek elfogadásából folyólag a város törvényhatósága az összes felekezetek lelkészeinek javadalmazását, a városi pénztár terhére vette átal, s tekintettel arra, hogy a legutóbb megállapított lelkészt javadalmazás a megdrágult életviszonyok, és fokozottabb igények mellett, az állás és a társadalom követelményeinek megfelelő életmódhoz nem elegendő, közgyűlés tisztán a fennforgó méltányossági okokból a lelkészek helyzetén segíteni kíván oly módon, hogy a gazdasági szakbizottság által is javasolt fizetésjavitás nem mint törzsfizetés, hanem mint személyes pótlék illesse az illető lelkészeket. Mert a fentebb hivatkozott közgyűlési elvi határozat, valamint a kongrua ügy legközelebbi megoldása: sőt az összes fele- 1 kezeti lelkészek javadalmazásainak eshetőleg bekövetkező általános rendezése, oly természetű javadalom megadását, a mely a jövőben a vá- j rosra nagy anyagi megterheltetést hozna, még a fennforgó méltányos viszonyok mérlegelése mellett sem indokolhatja.

Minélfogva a közgyűlés Jandrasics János r. k. apát plébános részére évi 500 frt. Boksay Antal és Pap Lajos g. k. lelkészek 600—600 frt, Fésős András, Tabajdi Lajos, Ri.cz István ev. ref. lelkészek részére 600—600 frt, végül Pa- polezy Károly szatmárhegyi ref. lelkész részére 400 frtot személyes pótlók czimén az 1897. évi ja nuár 1 tői kezdődőleg megszavaz, világos kijelentésével annak, hogy ezen pótlék egyedül az ö Személyüket illeti, saza lelkészi javadalmak törvényhozási, vagy más utón való országos rendezése esetén megváltás tárgyát nem képezheti.

Ezen kérdás felett szavazás rendeltetvén el a közgyűlés 19 szóval 16 ellenében a tanács javaslatához képest a fentebbi módozatok szerint meghatározott személyes-pótlékot megszavazza, s ennélfogva utasítja a főszámvevőt, hogy ezen személyes pótléknak az 1897. évi költségelőirányzatba leendő felvételéről gondoskodjék.

Mely határozatot a közgyűlés 15 napig közhírré tétetni, az esetleg beadandó fellebezó- sekkel jóváhagyás végett a nagymólt. m. kir. belügyminisztériumhoz felterjesztetni rendeli.

A kihirdetéssel a kapitányi hivatalt, a fel- terjesztéssel a városi tanácsot bizza meg.

Miről a tanács, és a kapitányi hivatal vég- zésileg értesittetik.

Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósági bizottságának 1896. évi okt. hó 12-én tartott közgyűléséből.

E tény megismerése után vájjon akad-e valaki, a ki még komolyan reflektáljon a pályázatban pozitívumként ígért 600 frtra? — Bizonyára nem, sőt meg vagyok győződve róla, hogy e határozat szószerinti szövegében. egyházmegyénk nagyrabecsült esperesével sem volt közölve, mert ez esetben a pályázatot bizonyára máskép formulázta volna.

De eltekintve e kézzel fogható világos ténytől, vájjon a 600 frt személyi pótlékra, minr reménybeli ígéretre nézve is nyujthat-e az egyház a maga tekintélyének megfelelő garancziát, midőn a fenti közgyűlési határozat egész szelleméből az tűnik ki, hogy a megjelölt személyeknek is csak bizonyos presszió alatt és az érdekelteknek megteszi-