Szamos, 1899. január (31. évfolyam, 1-9. szám)

1899-01-05 / 2. szám

XXXI. svioiyam

Szaimar. 18S9. csütörtök, január hó 5,

2-ik szám.

SZAMOS.

Vegjes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész Avrtí 4 frt. — Félévre 2 Irt — Neityeilévr»- I frt. Az „Otthon'-nal egy negyedévre ! frt 50 kr.

Egyes példány ara íü kr.

SZERK -SZTÖSÉÜ : Rákéczy uteza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóezy-nrcza 9. sz

M iide nemű dijak Szatinaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutár.yosabb árban közöltetnek. Minden beiktatás után 30 kr. bélyegiHeték fizetendő.

Nyílttér sora 10 kr.

Nyílt levél

a szatmárnémeti ev. ref. egyház elnökségéhez.

A németi ev. ref. egyház megüresedett lelkészi állásának betöltése kérdésében köz ■ tudomás szerint több olyan mozzanat merült íel, melyek az idevonatkozó választási törvények szigorú alkalmazását tették szükségessé. Mindenki tisztában leheted azzal, hogy a németi ev. ref. egyháztagok bizonyos mozgalma, tekintet nélkül arra, hogy a hívek érdekében üdvös vagy nem, a lelkész minősítési törvényekbe ütközött s az espe res, mint az egyházmegye feje s mint a törvények leghivatottabb őre e kérdésben más álláspontot el nem foglalhatott, minthogy a hívek illető nagy részét a törvény szigorú betartására utasította.

A papválasztás kérdésében megindított ezen mozgalom eredménye tehát már eleve el volt döntve a törvényben, mert az idevonatkozó törvény világos, vagyis tisztán van körvonalozva

E kérdést tehát hírlapok hasábjain megoldani sem nem kellett sem nem lehetett.

Fenforog azonban egy másik kérdés is, mely már egyáltalán nem dicsekedhetik a világosság és átlátszóság ilyen kritériumaival. Ez a lelkészi javadalmazási kérdése, s a papválasztás kérdésének eme fontos része az, melyre nézve az igentisztelt

Elnökség szives felvi agositását a közérdekében kérem.

Tény az ugyanis, hogy néh. lelkészünk pénzbeli fizetése 1200 frt volt, melyben 600 írt személyi pótlék czimén szerepelt s tény, hogy a németi ref. egyhtanács a jelenleg meghirdetendő pályázatában e pénzbeli javadalmazást csak 600 frt értékre szállította le. Ellenben 600 frt személyi pótlékot, a nélkül, hogy a pályázatban fölemlíteni szükségesnek tartaná, az egyháztanács ülísében mint olyan összeget helyezett kilátásba, mely- lyel bizonyos föltételek esetén a pályázati 600 frt javadalmazás emeltetni fog.

Én eme bizonyos föltételek közt lappangó 600 irtot két,szempontból óhajtanám sürgősen tisztáztatni:

Egyrészt a megválaszt andó lelkész, — másrészt a németi ref egyház szempontjából s emez óhajtásomhoz képpest először is tisztelettel kérdem : van-e joga a németi ref. egyháznak a város által eddig személyi pótlék czimén adott 600 írthoz, vagy nincsen ?

Ha van joga, akkor nem kell azt lappangva szerepeltetni; ha nincs joga, akkor nem szabad föltételekhez kötve sem kilátásba helyezni, más szóval sem egyik, sem másik esetben nem szabad misztifikálni

De eltekintve az eljárás jogi bírálatától, tisztelettel kérdem : milyen természetűek volnának azok a föltételek, melyek közt a

németi eg\ ház a személyi pótlékot kilátásba helyezi: dologi, vagy személyi természetűek ?

Ila e föltételek azt tartalmazzák, hogy városunk, kedvező pénzügyi viszonyai ese- ! ién fogja meghozni az áldozatot, reálisnak bár ezt egyáltalán nem látom, de azért teljesen illuzóriusnak sem tartanám. Ellenben, ha e föltételek úgy értendők, hogy a megválasztandó lelkésznek bizonyos ezután szer- zendő érdemeihez vannak kötve: e ezélzat jelentőségét bár sejtem, de ez ellen a lelkészi állás tekintélye és függetlensége érdekében már határozottan tiltakoznom kellene. Nem abból a szempontból ugyan, mintha az érdemek honorálását személyi pótlék vagy bármily czimén is perhorreszkálnám, hanem azért, mert az érdemek nagy általánosságban j nagyon is elasztikus jellegűek s egyáltalán nem nyújtanak kellő alapot annak meghatározására, hogy ezen érdemeknek bizonyos szolgálati idő eltöltésében, a lelkész társadalmi vagy politikai magatartásában avagy talán bizonyos szükebben körvonalozott tendencziák támogatásában ke 11 -e megnyi- latkozniok ?

De még ha a szerzendő érdemek iránya meghatározva volna is: miképen volna egyeztethető a lelkészi állás tekintélyével vagy függetlenségével az, ha a lelkész érdemeit egyházi felsőbb hatóságának jogkörén kívül oly egyoldalú szempontok szerint mérlegelnék, melyek felett a lelkésznek nemcsak

Bem emléke.

Irta és elszavalta E- Kovács Gyula Bem tábornok Kolozsvárra jövetelének 50. évfordulóján tartott ünnepélyén.

Ki ez ünnepelt hős? A dicsőült — Ki a ?

Egy szóttépett ország, meggyilkolt nép fia.

Ha nem tudnánk róla, ennyinél, egyebet:

Úgy is meghajolna nevén a kegyelet.

Egy szivdobbanásunk, könnyünk vagy virágunk Akkor is akadna emlékére nálunk . . .

De ő több volt ennél. Nekünk áldott, becses, Örök szeretetünk, — hálánkra érdemes.

— Ötven óv előtti nagy idők emléki,

Oh, támadjatok fel, hogy áldozzunk néki ! . . ,

Mikor szabadságunk elrablása miatt,

A „Fegyverre Magyar!“ Hazánkon átriadt;

Mikor ellenségink, künn, benn, ránk zúdultak’

S nem hallá meg senki vészkiáltásunkat;

Kardjaink csattogtak, ágyúink dörögtek, Bérczeink. rónáink vértől gőzölögtek ;

Mikor a bősz ellen kiirtani akart,

Mikor ég, föld, Isten elhagyta a magyart;

Mikor Európa mozdulatlan állott,

S nézte, hogy gyilkolnak, ölnek egy országot:

Szegény rab lengyelek, elküldték fiaik,

Ha bár itt lelnék- is mindnyájan sírjaik.

Mondván: csak menjetek, csak ne engedjétek Hogy megöljék azt is, mint a lengyel népet.

És jöttek lihegve, rohanva siettek Segitni a vérben fuldokló nemzetnek.

Kinek élete napja már delén áthajlott :

Itt teremtett a csodás nevezetes bajnok,

Hogy is szól az ének ? Oh, hogyis hangzik a ? Mit is harsog róla az „arany trombita“ ?

»Béni Osztrolenkának hires lengyel hőse,

A bőgő ágyuknak régi ismerőse.

Wmdischgrätz Bécs alatt a fejét kívánta,

Az orosz, utána, tőrét váltig hányta.

S hogj7 megszabaduljon tőle könnyű szerrel :

Rá lövetett Pesten eg}^ pólyák emberrel.

De mert ez a golyó nem volt öntve Bémnek : Szándoka nem sült el a gaz muszka kémnek.

Eelült az ágyúra, mert az az ő lova,

Melyet ki nem lőttek alóla még soha,

S egy lovag korbácsot tartván a kezében, Beveszi az eget, ha kell, jó ked . -men.“

Tudás, — láng lélekkel, elszántsággal jött el Küzdeni hazánkért pokollal ördöggel.

Férfiak és ifjak érkeztek ezeren,

Vész, pusztulás, halál, megannyi fegyveren.

Szikrázott erőkben Kosciuskó vére S egy-egy kherub lett mind. S Bem hadak vezére.

Éjt-napot egygyé tett, nem ólt, csak érettünk, Mindenható apánk, mentőkar felettünk.

Golyó nem bántotta, lándzsa, kard nem vágta, Szabadság Isteile mindig útját állta.

A leverhetetlenség érez idegzetével,

Harczolt a végsőkig csekély seregével.

De elterült rajtuk az orosz had árja,

Vérengző zsarnokság dőlt a szabadságra.

Hasztalan karolta végtelen szeretet

i Köztünk maradása többé nem lehetett.

Bujdosnia kellet törökök honába;

Onnan szállt föl aztán Hadúr oldalára.

Negyvennyolczért alszol több mint ötven éve. Bem! Tudod-e mily nap milyen ötveu év-e?

í Oly fólszázadnak ez év forduló napja. i Melynek 5 világrész párját mutatja.

S hogy ez ily páratlan, dicsővé lehetett 1 Nagy, nagy munkás abban a te viseleted.

j Óh, ha van kilátás, a magasból, fennről ;

Óh nézz le, tekints ránk glóriás egedből!

Nézd e nép megtette, mit érted tehetett; Kigyulad nevedre, napjául emleget,

Mesés alakodnak büszke szobra ott áll,

A téged bálványozó székely harczosoknál.

! S melyben pihenésre hajtád köztünk lejed, Márványlap jelzi már a házat, a helyet.