Szamos, 1899. január (31. évfolyam, 1-9. szám)
1899-01-29 / 9. szám
történik a darab előadásának előnyére ; a jelzett változtatást különben a Népszínházban is csinálták. A czimszerepben Ferenczy igyekezett, mig Német Zvackja ének dolgában sok kívánni valót hagyott. Az összjáték mindenütt inogott, bárha a szegény karmester összes dinamikai erejét vettí "igénybe. Ez volt az oka, hogy Nagy Imre is sokszor elkalandozott. Szombaton és vasárnap egy nj oporettet mutatott be a társulat, Chazi: „Az unatkozó k i- rály“ operettjét. A darab nemrégiben került színre a Népszínházban elég szép sikerrel, de hosszú életet még sem lehet a darabnak jósolni. A mese j eléggé változatos, meglehetősen mulattató, de! elavult és nem modern egyetlen részletében sem. Egy fiatal királyról szól, aki megunja környezetét és pásztornak öltözve kalandra megy országában, megszeret egy paraszt leányt, beso- roztatja magát katonának, innen tovább szökik, beáll aratónak és végül kifáradva visszatér palotájába, ahova elhozatja ideálját és feleségül veszi. Ilyen librettóhoz csinált egy spanyol zeneszerző : Chapi muzsikát, még pedig igen bájos, könnyed muzsikát. Fülbemászó indulók, mazur- kák, keringők váltakoznak, majd édes melodikus pásztordalokat hallunk és az egyes felvonások fináléja hatásosan fejezi be a sikerült interpretációt. A második felvonásban egy betét is van, melyet Barna Izsó szerzett és amely valódi spanyol tánczdal karakterében van megírva. Az előadók közül dicséret illeti Ragányi Izát, a ki a király szerepét játszotta szép sikerrel. Énekszámai természetesen kevésbé sikerültek, de fess tollettjei és diskrét játéka élvezethetővé teszik alakítását. A falusi kislány szerepében Forrai Ferike kedveskedett, gyönyörűen énekelt, tán- czolt és kifogástalanul játszott. Újabb bizonyság arra, hogy Forrai művészi egyénisége minden kor tud érvényesülni. A többi szereplők közül Ferenczy (Jeremiás) és Németh (a hadügyminiszter) tűntek ki, mig a többiek és a kar nagyon gyöngék voltak. Mikor fog már egyszer ez a kar is megfelelni a kívánalmak minimumánál' ?! Köd len hangversenynyel egybekötött előadás void, Békéi Józsa hegedümüvésznő mutatkozott be közönségünknek, a színdarab pedig a vígszínház egyik kasszadarabja: A hálókocsik ellenőre került színre. A közönség egészen megtöltötte a színházat és sokat tapsolt a művésznőnek és a mulattató vígjáték előadóinak. Békéi Józsa képzett és sokat tanult hegedűs, aki a hegedülés technikai részében valóban művészi magaslaton áll. A staccatok és futamok precis játékával és a nehéz kadencziák kifogástalan előadásával szemben nem áll arányban interpretáló tehetsége és érzése. Szépen játszott és hidegen hagy, tisztán hozza ki a hangokat, de érzés nélkül, egyszóval inkább jól játszik semmint szépen. Első számul Mendelsohn hegedűversenyét játszotta tisztán és gonddal, azonbana nehéz versenymű mélyébe behatolni még nem tud. Majd idővel, ha tehetsége egészen kiforr, teljes sikerrel fog konczertezni Mendelssohn és hason klasszisu szerzőktől. Második számú Huber ábrándja volt és végül Hubay „Helyre Kati“ csárda jelenetét játszotta óriási tapsokat és elismerést aratva. A „Hálókocsik ellenőre“ czimü franczia, bohózat megtette hatását nálunk is. A darab tartalma nem egyébb, mint mulatságosabbnál mulatságosabb jelenetek párbeszédek és helyzetek halmazata. Godefroid gazdag birtokos n-m szereti második nejét, aki különben igen csinos, mert famíliája az első férj emlékét őrzi és mert minduntalan eszébe juttatja ennek szeretetre méltóságait. El akar tehát válui nejétől és egy vidéki falusi leánykát szeretne nőül venni, de nem tudja a módot miképpen váljon el és sza- kitsou nejével. Heten’kint háromszor rándul el a falura ideáljához és azt haaudja, hogy ő a hálókocsi társaság ellenörje és eme három nap .alatt hivatalos dolgait végzi. A társaságnál tényleg van egy Gedofroid nevű ellenőr, aki megtudja, hogy egy ur iránta a főnőkénél érdeklődött. Ez az ur nem más mint a kicsapongó férj apósa, ki azért ment el a társaság igazgatójához, hogy veje állításainak valóságát meg tudja. Az igazi ellenőr tehát megjelenik és az al-allenőr ifjú nejével találkozik, akivel azután a férj csalfaságait kitálalják. Megegyeznek ab ban,-hogy megbüntetik Godefroid urat és ettől kezdve a darab végéig egyebet sem tesznek mint büntetik a hűtlen férjet. Féltékennyé teszik (mert amúgy is tetszik a szép asszony) majd egy fonográffal, melyet a vő hozott anyósának bosszantására, őt ijjesztik agyon és végül falusi ideálját is eludvarolja tőle, sőt ráadásul a feleségét, apósát és anyósát "is a falura hozza. Mikor aztán szegény Godefroid végig szenvedte a rettenetes büntetést, akkor megkegyelmeznek neki és a csapodár férj engedelmeskedik azon feltétel alatt, ha elődjét soha többé föl nem hozzák. E mellett vanegy csomó pompás epizód, melyben a komikum netovábbja nyer kifejezést. Az előadók nagj^on buzgólkodtak és megérdemlik teljes elismerésünket. Rajz bár szerepét nem tudta, a páhr, megszokott biztonsággal a férj szerepét játszotta, Kende Paula az ifjú feleség szerepében jeleskedett, és Krémer az ellenőrt alakította sok szereptudással! Milyen jó volna, ha Krémer mindig tudná a szerepeit! Az anyóst Szelényi alakította pompásan, mig Német az após, Aczél Szidi a falusi ideál szerepében igyekeztek, az utóbbi kevés sikerrel. Az előadás menete kissé vontatott volt; ilyen franczia vígjátéknak gyorsan kell peregnie, mert különben fárasztó és unalmas. Az est állandóan élvezetes volt és a közönség sokat mulatott. F. hó 26-án Csetényi Juliska vendégfel- léptével Mosenthal közel ötven éves darabja, „Deborah“ került színre nem nagyszámú közönsóg jelenlétében. A vendógmüvésznő, kit közönségünk két óv előtt itt szereplése óta a tehető legelőnyösebben ismer, ezúttal is dicséretre méltó módon érvényesitette érzelemtől áthatott, drámai szenvedélytől duzzadó erőteljes tehetségét s fényes bizonyítékát szolgáltatta drámai színésznői hivatottságának. Minden jelenetében kifogástalan virtuozitással alakított s a lelkes közönség felvonásonként ismételten adott kifejezést tetszésének. Mellette felemlítjük Rajzot (József), ki az ingatag jellemű, de értelmes ifjú egyéniségét helyes felfogással alakította. Leövei (Ábrahám), Somiár (biró) Kende Paula (Anna) és Keresztesi Amália (Martba) jó játékukkal segítették elő az est sikerét. 27 ón Rutkai »Holtomiglan“ czimü fővárosi népszínműve adatott ez idényben másodszor zóuaelőadásban. HÍRROVAT. * Kinevezés és előléptetés. A pénzügyminisztérium Szentandrásy Antal pénzüg3;i titkárt a n.-károlyi p. ü. igazgatósághoz h. igazgatóvá nevezte ki, Barthos Zsigmond p. ii. tikárt pedig magasabb fizetési fokozatba léptette elő. * A németi ev. ref. papi javadalmazás s ezzel kapcsolatban az egyház osztályozásának kérdésében hivatalos helyen az a megállapodás jött létre, hogy a pályázat a továbbra is mint I-ső osztályú egyházra hirdetett pályázat tétessék közzé. * „Tanárvizsgáló tanárnő“ czimen a „P. Hirl ap“ e kedélyes hírben szellemeskedik Castelli Cornéliáuak tanárvizsgáló bizottsági tagul történt kineveztetése alkalmából : „Egy szatmári tanítónőről: Castelli Kornéliáról van szó, aki a kultuszminiszter megbízása folytán egy tanár- vizsgáló bizottság tagja lett, amely bizottság előtt legközelebb két tanárjelölt fog vizsgálatot tenni a nyelvészeti szakcsoportból. A két tanárjelölt név szerint Bodnár György és Nagy Károly királyi tanfelügyelöségi tollnokok. Ok lesznek az elsők abban a, reméljük hosszú sorban, melyben férfi létük daczára alázatosan és drukkolva várják a férfi tanárjelöltek a vizsgáló tanárnők vizsgálati kérdéseit. És ők lesznek az elsők, akik mikor egy hölgy előtt szivszorongva ülnek, akkor szivszorongásuknak nem amaz őrök érzelem lesz az okozója. Érdekes ez az eset azért is, mert nem fővárosi, hanem vidéki tanítónőt ért ez a nevezetes kitüntetés. A fővárosi tanítónők eddig csak saját nemüket nevelhették és legfölebb a 6—8 esztendős fiukat bízzák a tanítónők gyi-ngéd kacsóira. És ime, most egy vidéki tanítónő egyszerre nagykorú, bajuszos, szakállas urakat kap alattvalókul, mi több tanítványokul. Az eset mindezeken felül tanügypoli- tikai szempontból is érdekes, amennyiben mindez- ideig egyetlen tanárvizsgáló bizottság volt az országban a polgári iskolai tanárjelöltek számára. Most lesz az első eset, hogy a kultuszminiszter dás mellett gyűlt szerelemre az ifjú a leány iránt. Magyar dal mellett vigadott a magyar. Nem voltak akkor a tánczosok, gigerlik, dandyk, fenegyerekek. Nem fajult el még akkor büszke magyar tánczunk, a csárdás kánkánná. Nem veszett még ki akkor a körmagyar, a világ e legszebb, legilledelmessbb táncza. Tombolt a jókedv, csillámlott a magyar kedély. És ma ? Ma már az a régi kedély, az a régi jókedv, csak mint hazajáró lélek kisért. Úgy tűnik föl mintha Karnevál herczegen az elaggottság vonásai mutatkoznának, mintha köszvény gyötörné és podagrás lábait orvosi rendeletből ki mélné. Hiszen járják még a kállai kettőst, ugrálják a bihari kopogóst, de nem azzal a szilaj, búfeledt hévvel, mely az egykori magyar tán- czot jellemezte. Mint az idők jelét konstatálhatjuk, hogy a mai farsang a sürü bálozások ellenére is, megszűnt házasságközvetitő lenni. A leányok tépett ruhákkal és tiprott reményekkel rakják le a finom kivitelű tánczrendeket és hattyuprómmel szegélyezett legyezőiket s Arany Jánossal szólva: „romok közt andalogva“ gondolnak az elmúlt farsang múlandó örömeire. Régen mintha egy családot képezett volna az egész ország. Megértették és szerették egymást az emberek. És ma ? Ma minden bál után párbajoznak és kapnak egy kis karczolást, vagy lőnek lyukat a levegőben. A „fin de siécle.“ Ez a jelszava és égisze a magyar farsangnak. Ezzel mentegetőzik a vásottság, takarózik az ízléstelenség, tollászkodik a ripőkség. A társalgás blazirtsága és kétértelműsége, s minden ami a mulatságok Ízlését tönkre teszi és ideálizmusát kiöli, — ebbe a két franczia szóba kapaszkodik : „fin de siécle.“ Szerénység, kitartás, derű és lelkesedés jellemezte a régi mulatókat; a maikat: a nagyképűség, stréberség, pozőrség és raptus. Azok értették a keztyü jelentőségét. Modoruk finom és előzékeny volt. Ezek a hölgyekkel többnyire úgy bánnak, amint nőkkel bánni nem szabad. Azok önmagukban érezték jellemük erejét ; ezek mindekinek inponálni akarnak, és akinek nem inponálnak, az már ellenségük. Azok önzetlenek, áldozatkészek tudtak lenni a mulatságban is; ezeknek legsajátosabb jellemző vonásuk, hogy az énjükét nem tudják mulatozás közben sem eltakarni - azt a kusza, zavart, kisszerű, gyakran csúnya ént. Szegény magyar nép, de kivedlettél fajod erényeiből! De jó lett volna azokból a régi jó farsangokról egy kis kovászt mutató-sütésre eltenni! Ámde segítettünk még a kovászt is megsemmisíteni. Nézzük csak meg, hová lettek azok a régi családias színezetű farsangi mulatságok ? Először is a házi bálok ? A bódult fénjmzés s a majmolt divat miatt ma már nem lehet ilyeneket tartani, helyükbe jött a piknik. A házi báloknak vége. Hát a batyu bálok ? Kimentek a divatból. A magát műveltnek tartó és ebben elbizakodott fiatalság gúnyolódik felettük. A régi maskorákból álarczos bálok lettek; s hová sülyedt ezeknek színvonala! A ember restelkedés nélkül nem is mondhatja, hogy álarczos bálon volt, legtöbben eltagadják. A vacsorákat soupék, a házi mulatságokat soirók váltották fel. Semmi nincs a régi vágásból a mai farsangban. Az exotikum, idegen Ízlés, bizar felületesség, nyegle fitogtatás: ez kell a modern magyar társadalomnak, még a mulatásban is. Bizony ! nagyon ki vedlettünk ! Magam se hittem, hogy a mai farsang képe a múltak száráyain ily böjti hangulatba ringassa lelkemet. Nem úgy van már, mint volt régen, Nem az a nap süt az égen ! Romjain vegetál a magyar társadalmi élet! Cató.
