Szamos, 1899. január (31. évfolyam, 1-9. szám)

1899-01-08 / 3. szám

rok-stylü bútoraival tagadhatatlanul még ma is előkelő helyen foglal el, de csakis a finomabb és legfinomabb kivitelben s ily minőségű bútorok­ban még mindig van Bécsnek nálunk némi — utóbbi ;dőbennagyon megcsappant — piacza. Elvesztette azonban teljesen Bécs a ma­gyar fogyasztási területet amaz olcsóbb nemű bútorokban, melyek százerek berendezé­séhez szükségesek és a melyekből előbb csak millió értékű árut köldött Magyarországba. Sőt kiszorítjuk őket egyenrangú, de olcsóbb bútora­inkkal magokból az osztrák tartományokból. — Eleinte ugyan meglehetősen idegenkedtek a ma­gyar gyártmányoktól, mert azt hitték, hogy a magyar exporteurök Bécsben vásárolnak. Mikor azonban meggyőződtek versenyképességükről! sikerült ott piaczot hódítani és az összeköttetést — a hol csak nem szerfölött kedvezőtlen a fuvar- dijreláczió - állandóan fenn is tartjuk. Kivételt képeznek természetesn a cseh atya­fiak, akik minden iránt, ami magyar averzióval | viseltettnek, inig az olasz és német nyelvű oszt­rákok általában jóakaró érdeklődést tanúsítanak magyar bútorgyártmáuyok iránt. Kedvező jelen­ség, hogy szívesebben vásárolnak tőlünk, mint a bécsiektől, minek részben az az oka, hogy az osztrák tartományokban nem jó szemmel nézik I a bécsi verseny dominálását Ausztria általános iparának rovására. De van ennek más oka is. Az osztrákok tudják jól, hogy iparunk rohamos fej­lődését első sorban a kormány bőkezű támogatásá- \iiak köszönhetjük Minthogy nem lehetnek alapo­san informálva a kormány nyújtotta szubvenczi- ókróI,oly túlzott fogalmaik vannak róluk, hogy ipari versenyképességünk tekintetében úgyszól­ván semmit sem tartanak lehetetlennek. Sell. >1. Egy hazai iparág fellendülése. Egy, az utóbbi időben hazai iparosaink körében sokat variált thómát választottam meg­beszélésem t’rgyá.vá. Azt hiszem, nem túlzók amaz állításommal, | hogy br. A t z é 1 Béla azon akcziója előtt, mely j lyel az angol mintájú bútorok importálása által I a hazai bútoripar fellendülését, bútorasztalosaink : Ízlésének csiszolását és előállítási képességük tö- kéletesitését czélozta, — évtizedeken át nem vi­tatkoztak annyit a magyar bútoriparról, mint az ;utóbbi években. Az említett eljárás az aránylag rövid idő daczára, mely kezdeményezése óta iefolyt, sok i üdvöst eredményezett. Elég egy pillantást vetnünk a jobb bútor­üzletek kirakataiba s meggyőződhetünk, hogy üzletembereink a distingvált Ízlés iránt fogékony­sággal és érzékkel bírnak, ami természetesen csak úgylehetséges, ha ez az érzék a vevők részéről megfelelő kereslettel honoráltatik. Épensággel nem hátrányos, hogy butoripa- rosaink angol módra ugyan, de mégis önnállóan koncipiálják készítményeiket és nem utánozzák vakon a br. Atzól Béla ánicziájára tiszta angol stylbenberendezett Park-klub bútordarabjait, sőt egyenesen dicséretet érdemel, bog- az eredeti tervezet mellett az előkelő angol Ízlésnek tel­jesen megfelelő és kifogástalan tiszta kivitelű gyártmányokat állitanak elő. Az angol styl bevezetése kereskedelmi szem­pontból is haszonnal mert sikerült a nagy- közönség vevő kedvét a hazai gyártmányokra terelni, ami ez esetben hazai vevőink jóizlésóre is vall ; közgazdasági tekintetben pedig azért üd­vös, mert nagyobb számú munkások jobb kere­sethez jutottak hazánkban. Az említett mozgalom legjelentékenyebb ered­ménye azonban, hogy a külföldi, különösen pe­dig a bécsi butorbehozatalt minimumra sike­rült szorítani. A bécsiek angol mintautánzatai mivel sem különbek a mieinknél, a behozatal költségeire való tekintetből azonban jóval drá­gábbak. A bécsi produkezió renaissance és ba­A nyíri kerületnek érdemekben gazdag alesperese Pap Antal fábiánházi parochus iktatta ba a munkácsi egyházmegyei püspök megbízá­sából Melles Emil újonnan kinevezett esperes­lelkészt hivatalába. Szerény külsejű templomunkat zsúfolásig megtöltötték az egyház üivei, és a városnak más vallásu lakosai. A várost mint az egyház jóltevőjét Kőrösmezei Antal tanácsos képviselte; de az ünnepség folyamán megjelent a városnak közkedveltségü polgármestere, és több városi | bizottsági tag is. A beiktatás az egyház által előirt szabá-1 lyok szerint ment végbe. Különösön megható I volt az a pillanat, midőn a beiktató esperes az - ujjonan kinevezett lelkésznek a templom kul­csait, mint a hatalomnak félreismerhetetlen jel- j vényeit átadta. — De a meghatottság és öröm könnyei gördültek leazarezokon akkor is midőn lelkészünk, a ki már első megjelenésével mind­nyájunk szivét meg óditotta magának, térdre borulva tette le a nicaeai hitvallást. Az egész ünnepségnek központja azonban j kétségbe vonhafatlanul az a beszéd volt, a me- j lyet nagytudományu ó^> irodalmi képzettségű j lelkészünknek ajkairól hallottunk. Már maga a tál-gy is lekötötte a hallgatók figyelmét, mert az alapeszme az volt, hogy a vallásosságot mint az emberi tökéletességnek egyetlen segédeszközét valamennyiünknek szeretnünk és ápolnunk kell, de a beszédnek külső alakja kidolgozása, eszme-! gazdagsága és kenetteljes előadása valósággal elragadta a híveket. A beszéd bevégzése után uj lelkészünk az | oltárhoz lépett, hogy híveiért és a város összes lakosaiért a Mindenhatónak a sz. mise áldoza­tot bemutassa. És itt azt kérdezzük: Vájjon me­lyik jelenlévőnek szivében nem rezdültek meg az öröm húrjai, midőn a sz. mise énekeinek leg­nagyobb részét édes magyar nyelvűnkön hallotta j zengeni ! Együtt könyörögtünk buzgó lelkészünkkel, \ midőn a mise végén XIII. Leó, római pápára, j I-ső Ferencz József apostoli királyunkra, az egy­ház hiveire és városunk öszszes lakossaira az égnek bőséges áldását esdekelte le. Az ünnepséget egy küldöttség fejezte be, mely ifj. Deák János egyházi főgondnok veze­tése alatt szeretve tisztelt lelkészük előtt az összes hivek nevében úgy az uj év, mint a be­iktatás alkalmából ékes és megható szavakban szerencse kivánatait tolmácsolta; hangsúlyozva különösen hogy tisztelet szeretet és bizalom kapcsa kösse egybe a hiveket szeretet lelkészükkel, mely sokszoros erőt ad arra, hogy fáradhatatlan igyekezetük által az egyházat egy fényesebb jövő és felvirágzás nívójára emeljék; s ezen magyar ajkú gür. kath. egyház híveinek min­den egyes tagja méltó h lyet foglaljon el e vá­ros lakosai közt, mint kedves hazánknak be­csületes, munkás és hasznos fia. Ilv értelemben adta meg a választ szere­zokog a téli szélbe, siratja a boldogságát, meg azt a hütelent, a ki neki mindene volt. Csak volt? Nem, hiszen most is várja. Elrepültek előtte azok az álmok, a miket lelke egész ra­jongásával akart megtartani magának. Elmúltak, elvesztek vele, a hütelennel. * A mama a nagy lámpát gyújtja meg. El nem mulasztaná kivilágítani a szobát. Ha haza jön, legyen öröme. így szokták minden évben. Hogyisne! Karácsony előestéjén. Ez kedves napja a két öregnek. Emlékek újulnak meg a lélek elrejtett zugában s beszélnek arról a rég várt vendégről, a ki most is, és húsz esztendő óta mindn évben elmarad. Meg kell gyújtani a nagy lámpát, hadd világoljon neki, ha jön haza s láthassa, hogy nem feledkezett meg az ő élő halottjáról. S az a vén lélek kimerültén ha haza jön, elmereng a múlton. Nincsen már reménye, nem biztatja semmi a jövőre s belenéz a nagy lámpa vakító világába. Végtelen bánata könnyet csókol az őszülő pillákra s aztán nyugodt lesz, mint a rab, a ki tudja, hogy nincsen megsza­badulás. Még egyszer szétnéz reményei összetört halmazán s aztán eltemeti őket a többivel Húsz ssztendő boldogtalanságát siratja el ismét. Károlyi Lajos. Nagyon csúnya idő volt ma is. Olyan, mint ezelőtt húsz évvel. De azért elvégezte az órákat rendesen. Ne legyen panaszuk a mamáknak. Ebből élt mindig. Ebből élnek most is. Fáj visszagondolni a jólétre, hát eltemetik mélyen a hó alá. Atkozott rossz idő volt ma is. Csak úgy kavarta a szól a havat. Ezelőtt húsz évvel ott állt kendő nélkül a. világtalan estében s nézte, a mint eltűnik férfias alakja a homályban. Húsz évvel ezelőt t,. Hiszen akkor is vén volt. Úgy szám- lálgatia azóta az éveit. Mindig több lett egygyel- egygyel. Sietni akar haza ; abban a kedves meleg fészekben olyan jó a pihenés. Öregek a mamá- vaJ, mindketten szeretik a meleg otthont. Ez a sötétség olyan bántó. Eszébe juttatja őt. Elta­karta az a vastag sötétség a szem elől ezelőtt húsz esztendővel. S most úgy megdöbben. Hát ha most húsz év után ? Hátha most a mikor nem szép, nem fiatal, s a mikor szegény ? Oh ez csak agyrém, nem lehet más. Aztán elképzeli ma­gának az arezot, az alakot . . . mind a régi, a mi húsz évvel ezelőtt volt. úgy megfárad az emlékezet, a mig oda ér. Meg- meg áll egy kedves tárgynál, egy édes pilla­natnál, egy csóknál s úgy belenéz a messze ségbe. Még fiatal vagyok, gondolja, még eljöhet még nem késő. Aztán keserű szemrehányást tesz magának. Miért várja ? Nem érdemes reá, nem érdemli ő azt, a mit érte ily nagy időn keresztül szenvedett. Nem, nem! Soha! Sott áll előtte. Az a ki volt ezelőtt húsz évvel s bele­S^z i n é s z e t Január 4-ón zónaelőadásban Kövesi „Vigó- czeku ez. énekes bohózata került színre, mely alkalommal Kunhegyi igazgató és neje is bemu- : tatkozott közönségünknek, előbbi Abeles Samu, utóbbi Gizi szerepében. Kunhegyiné mindjárt ez első föllépése alkalmával teljes mértékben ki­vívta magának a közönség tetszését és rokori- szenvót. Fesztelen közvetlen játéka, kedves mo­dora által valósággal naiva szerepekre van te­remtve s joggal nyújtott garancziát további si­kereiért. Kunhegyi Abeles szerepét nem ugyan uj vonásokkal, de kellő felfogással juttatta ér­vényre és bebizonyította, hogy a színpadon is kellőkép megállja helyét. A többi szereplők közül dicsérettel említjük fel Somiárt (Müller,) Kende Paulát (Szidi), Leőveit (Csuka), Rajzót (Kónyái), Ragányi Izát (Lengey Fánni), Gömörit (Grifii) és Szelényi Emíliát (Melania). 5 én Kadelburg életképe, a „Száraz ke­nyér* került előadásra felvonásközökben Lachov- szky bűvész és családjának mutatványaival. Ami a darabot illeti, elég jól van benne kifejezésre j juttatva az u. n. nagyúri socialisták gondolko- I zásmódja és a tett mezejére való lópésök alkal- ! mával tanúsított magatartásuk közötti ellentét. Bodnár tőkepénzes (Krémer) Mihály fia (Rajz) képviseli a sociálisták e faját, kik sziyvel lólek- I kel vesznek részt a munkásnép nyomorában, ma­guk is szeretnének szegények lenni és kezük ! munkájával megkeresni száraz kenyerüket, de | mikor arra kerül a sor, hogy tettel is bebizo­nyítsák érzelmök igazságát, kislelküen meghát­rálnak az akadályok elől s kétségbeesnek, ha ká­véjuk színe kissé halovány. Igen jó szerep ju­tott a darabban Krómernek, kinek állítólagos el­szegényedése kijózanítja az ideális gondolkozást! ifjút. Úgy ezek, mint a többi szereplők dereka­san helytállottak, csak az a kár, hogy nagyobb közönség nem élvezte a jó darabot ily jó elő­adásban. A felvonásközi mutatványok érdekesen és ügyesen voltak összeállítva. Különösen a Giu­seppe Signor equilibristikus gyakorlatai találtak nagy tetszésre Mondanunk sem kell, hogy az előadás, mely magával a négyfelvonásos da­rabbal is betöltött volna egy színházi estét, kö­zel 3/411-ig tartott. HÍRROVAT. * Az „Ezres“ nagytanácsa f. hó 5 ón tar­tott ülésében elhatározta, hogy népszerű báli mulatságát február hó 11-én tartja meg. A (be­vezető concert ezúttal elmarad ugyan, de egy éjféli kiválóan érdekes szellemi potpouriról és páratlanul szórakoztató műsorról külön bizott­tett lelkészünk a tisztelgii küldöttségnek, mely­nek hatása alatt a jelenlevők bizonyára azzal a gondolattal távoztak családi körükbe, hogy a hir a mely már rég beszólt uj lelkészünknek | nemes tulajdonságairól, nagy tudományáról és megnyerő modoráról, igen szűkmarkú volt az elismerő szavak osztogatásában.­Reméljük is, hogy uj lelkészünk a ki a magyar nyelvnek oltár nyelvvé való tételeügyé- ben bodalmilag is már oly sokat fáradozott, itt sem fog pihenni, hanem tevékenységével és gazdag ismeret-ivei egyházunkat minden tekin- totben emelni fog törekedni. Lipeczky Elek.

Next

/
Thumbnails
Contents