Szamos, 1899. január (31. évfolyam, 1-9. szám)
1899-01-08 / 3. szám
rok-stylü bútoraival tagadhatatlanul még ma is előkelő helyen foglal el, de csakis a finomabb és legfinomabb kivitelben s ily minőségű bútorokban még mindig van Bécsnek nálunk némi — utóbbi ;dőbennagyon megcsappant — piacza. Elvesztette azonban teljesen Bécs a magyar fogyasztási területet amaz olcsóbb nemű bútorokban, melyek százerek berendezéséhez szükségesek és a melyekből előbb csak millió értékű árut köldött Magyarországba. Sőt kiszorítjuk őket egyenrangú, de olcsóbb bútorainkkal magokból az osztrák tartományokból. — Eleinte ugyan meglehetősen idegenkedtek a magyar gyártmányoktól, mert azt hitték, hogy a magyar exporteurök Bécsben vásárolnak. Mikor azonban meggyőződtek versenyképességükről! sikerült ott piaczot hódítani és az összeköttetést — a hol csak nem szerfölött kedvezőtlen a fuvar- dijreláczió - állandóan fenn is tartjuk. Kivételt képeznek természetesn a cseh atyafiak, akik minden iránt, ami magyar averzióval | viseltettnek, inig az olasz és német nyelvű osztrákok általában jóakaró érdeklődést tanúsítanak magyar bútorgyártmáuyok iránt. Kedvező jelenség, hogy szívesebben vásárolnak tőlünk, mint a bécsiektől, minek részben az az oka, hogy az osztrák tartományokban nem jó szemmel nézik I a bécsi verseny dominálását Ausztria általános iparának rovására. De van ennek más oka is. Az osztrákok tudják jól, hogy iparunk rohamos fejlődését első sorban a kormány bőkezű támogatásá- \iiak köszönhetjük Minthogy nem lehetnek alaposan informálva a kormány nyújtotta szubvenczi- ókróI,oly túlzott fogalmaik vannak róluk, hogy ipari versenyképességünk tekintetében úgyszólván semmit sem tartanak lehetetlennek. Sell. >1. Egy hazai iparág fellendülése. Egy, az utóbbi időben hazai iparosaink körében sokat variált thómát választottam megbeszélésem t’rgyá.vá. Azt hiszem, nem túlzók amaz állításommal, | hogy br. A t z é 1 Béla azon akcziója előtt, mely j lyel az angol mintájú bútorok importálása által I a hazai bútoripar fellendülését, bútorasztalosaink : Ízlésének csiszolását és előállítási képességük tö- kéletesitését czélozta, — évtizedeken át nem vitatkoztak annyit a magyar bútoriparról, mint az ;utóbbi években. Az említett eljárás az aránylag rövid idő daczára, mely kezdeményezése óta iefolyt, sok i üdvöst eredményezett. Elég egy pillantást vetnünk a jobb bútorüzletek kirakataiba s meggyőződhetünk, hogy üzletembereink a distingvált Ízlés iránt fogékonysággal és érzékkel bírnak, ami természetesen csak úgylehetséges, ha ez az érzék a vevők részéről megfelelő kereslettel honoráltatik. Épensággel nem hátrányos, hogy butoripa- rosaink angol módra ugyan, de mégis önnállóan koncipiálják készítményeiket és nem utánozzák vakon a br. Atzól Béla ánicziájára tiszta angol stylbenberendezett Park-klub bútordarabjait, sőt egyenesen dicséretet érdemel, bog- az eredeti tervezet mellett az előkelő angol Ízlésnek teljesen megfelelő és kifogástalan tiszta kivitelű gyártmányokat állitanak elő. Az angol styl bevezetése kereskedelmi szempontból is haszonnal mert sikerült a nagy- közönség vevő kedvét a hazai gyártmányokra terelni, ami ez esetben hazai vevőink jóizlésóre is vall ; közgazdasági tekintetben pedig azért üdvös, mert nagyobb számú munkások jobb keresethez jutottak hazánkban. Az említett mozgalom legjelentékenyebb eredménye azonban, hogy a külföldi, különösen pedig a bécsi butorbehozatalt minimumra sikerült szorítani. A bécsiek angol mintautánzatai mivel sem különbek a mieinknél, a behozatal költségeire való tekintetből azonban jóval drágábbak. A bécsi produkezió renaissance és baA nyíri kerületnek érdemekben gazdag alesperese Pap Antal fábiánházi parochus iktatta ba a munkácsi egyházmegyei püspök megbízásából Melles Emil újonnan kinevezett espereslelkészt hivatalába. Szerény külsejű templomunkat zsúfolásig megtöltötték az egyház üivei, és a városnak más vallásu lakosai. A várost mint az egyház jóltevőjét Kőrösmezei Antal tanácsos képviselte; de az ünnepség folyamán megjelent a városnak közkedveltségü polgármestere, és több városi | bizottsági tag is. A beiktatás az egyház által előirt szabá-1 lyok szerint ment végbe. Különösön megható I volt az a pillanat, midőn a beiktató esperes az - ujjonan kinevezett lelkésznek a templom kulcsait, mint a hatalomnak félreismerhetetlen jel- j vényeit átadta. — De a meghatottság és öröm könnyei gördültek leazarezokon akkor is midőn lelkészünk, a ki már első megjelenésével mindnyájunk szivét meg óditotta magának, térdre borulva tette le a nicaeai hitvallást. Az egész ünnepségnek központja azonban j kétségbe vonhafatlanul az a beszéd volt, a me- j lyet nagytudományu ó^> irodalmi képzettségű j lelkészünknek ajkairól hallottunk. Már maga a tál-gy is lekötötte a hallgatók figyelmét, mert az alapeszme az volt, hogy a vallásosságot mint az emberi tökéletességnek egyetlen segédeszközét valamennyiünknek szeretnünk és ápolnunk kell, de a beszédnek külső alakja kidolgozása, eszme-! gazdagsága és kenetteljes előadása valósággal elragadta a híveket. A beszéd bevégzése után uj lelkészünk az | oltárhoz lépett, hogy híveiért és a város összes lakosaiért a Mindenhatónak a sz. mise áldozatot bemutassa. És itt azt kérdezzük: Vájjon melyik jelenlévőnek szivében nem rezdültek meg az öröm húrjai, midőn a sz. mise énekeinek legnagyobb részét édes magyar nyelvűnkön hallotta j zengeni ! Együtt könyörögtünk buzgó lelkészünkkel, \ midőn a mise végén XIII. Leó, római pápára, j I-ső Ferencz József apostoli királyunkra, az egyház hiveire és városunk öszszes lakossaira az égnek bőséges áldását esdekelte le. Az ünnepséget egy küldöttség fejezte be, mely ifj. Deák János egyházi főgondnok vezetése alatt szeretve tisztelt lelkészük előtt az összes hivek nevében úgy az uj év, mint a beiktatás alkalmából ékes és megható szavakban szerencse kivánatait tolmácsolta; hangsúlyozva különösen hogy tisztelet szeretet és bizalom kapcsa kösse egybe a hiveket szeretet lelkészükkel, mely sokszoros erőt ad arra, hogy fáradhatatlan igyekezetük által az egyházat egy fényesebb jövő és felvirágzás nívójára emeljék; s ezen magyar ajkú gür. kath. egyház híveinek minden egyes tagja méltó h lyet foglaljon el e város lakosai közt, mint kedves hazánknak becsületes, munkás és hasznos fia. Ilv értelemben adta meg a választ szerezokog a téli szélbe, siratja a boldogságát, meg azt a hütelent, a ki neki mindene volt. Csak volt? Nem, hiszen most is várja. Elrepültek előtte azok az álmok, a miket lelke egész rajongásával akart megtartani magának. Elmúltak, elvesztek vele, a hütelennel. * A mama a nagy lámpát gyújtja meg. El nem mulasztaná kivilágítani a szobát. Ha haza jön, legyen öröme. így szokták minden évben. Hogyisne! Karácsony előestéjén. Ez kedves napja a két öregnek. Emlékek újulnak meg a lélek elrejtett zugában s beszélnek arról a rég várt vendégről, a ki most is, és húsz esztendő óta mindn évben elmarad. Meg kell gyújtani a nagy lámpát, hadd világoljon neki, ha jön haza s láthassa, hogy nem feledkezett meg az ő élő halottjáról. S az a vén lélek kimerültén ha haza jön, elmereng a múlton. Nincsen már reménye, nem biztatja semmi a jövőre s belenéz a nagy lámpa vakító világába. Végtelen bánata könnyet csókol az őszülő pillákra s aztán nyugodt lesz, mint a rab, a ki tudja, hogy nincsen megszabadulás. Még egyszer szétnéz reményei összetört halmazán s aztán eltemeti őket a többivel Húsz ssztendő boldogtalanságát siratja el ismét. Károlyi Lajos. Nagyon csúnya idő volt ma is. Olyan, mint ezelőtt húsz évvel. De azért elvégezte az órákat rendesen. Ne legyen panaszuk a mamáknak. Ebből élt mindig. Ebből élnek most is. Fáj visszagondolni a jólétre, hát eltemetik mélyen a hó alá. Atkozott rossz idő volt ma is. Csak úgy kavarta a szól a havat. Ezelőtt húsz évvel ott állt kendő nélkül a. világtalan estében s nézte, a mint eltűnik férfias alakja a homályban. Húsz évvel ezelőt t,. Hiszen akkor is vén volt. Úgy szám- lálgatia azóta az éveit. Mindig több lett egygyel- egygyel. Sietni akar haza ; abban a kedves meleg fészekben olyan jó a pihenés. Öregek a mamá- vaJ, mindketten szeretik a meleg otthont. Ez a sötétség olyan bántó. Eszébe juttatja őt. Eltakarta az a vastag sötétség a szem elől ezelőtt húsz esztendővel. S most úgy megdöbben. Hát ha most húsz év után ? Hátha most a mikor nem szép, nem fiatal, s a mikor szegény ? Oh ez csak agyrém, nem lehet más. Aztán elképzeli magának az arezot, az alakot . . . mind a régi, a mi húsz évvel ezelőtt volt. úgy megfárad az emlékezet, a mig oda ér. Meg- meg áll egy kedves tárgynál, egy édes pillanatnál, egy csóknál s úgy belenéz a messze ségbe. Még fiatal vagyok, gondolja, még eljöhet még nem késő. Aztán keserű szemrehányást tesz magának. Miért várja ? Nem érdemes reá, nem érdemli ő azt, a mit érte ily nagy időn keresztül szenvedett. Nem, nem! Soha! Sott áll előtte. Az a ki volt ezelőtt húsz évvel s beleS^z i n é s z e t Január 4-ón zónaelőadásban Kövesi „Vigó- czeku ez. énekes bohózata került színre, mely alkalommal Kunhegyi igazgató és neje is bemu- : tatkozott közönségünknek, előbbi Abeles Samu, utóbbi Gizi szerepében. Kunhegyiné mindjárt ez első föllépése alkalmával teljes mértékben kivívta magának a közönség tetszését és rokori- szenvót. Fesztelen közvetlen játéka, kedves modora által valósággal naiva szerepekre van teremtve s joggal nyújtott garancziát további sikereiért. Kunhegyi Abeles szerepét nem ugyan uj vonásokkal, de kellő felfogással juttatta érvényre és bebizonyította, hogy a színpadon is kellőkép megállja helyét. A többi szereplők közül dicsérettel említjük fel Somiárt (Müller,) Kende Paulát (Szidi), Leőveit (Csuka), Rajzót (Kónyái), Ragányi Izát (Lengey Fánni), Gömörit (Grifii) és Szelényi Emíliát (Melania). 5 én Kadelburg életképe, a „Száraz kenyér* került előadásra felvonásközökben Lachov- szky bűvész és családjának mutatványaival. Ami a darabot illeti, elég jól van benne kifejezésre j juttatva az u. n. nagyúri socialisták gondolko- I zásmódja és a tett mezejére való lópésök alkal- ! mával tanúsított magatartásuk közötti ellentét. Bodnár tőkepénzes (Krémer) Mihály fia (Rajz) képviseli a sociálisták e faját, kik sziyvel lólek- I kel vesznek részt a munkásnép nyomorában, maguk is szeretnének szegények lenni és kezük ! munkájával megkeresni száraz kenyerüket, de | mikor arra kerül a sor, hogy tettel is bebizonyítsák érzelmök igazságát, kislelküen meghátrálnak az akadályok elől s kétségbeesnek, ha kávéjuk színe kissé halovány. Igen jó szerep jutott a darabban Krómernek, kinek állítólagos elszegényedése kijózanítja az ideális gondolkozást! ifjút. Úgy ezek, mint a többi szereplők derekasan helytállottak, csak az a kár, hogy nagyobb közönség nem élvezte a jó darabot ily jó előadásban. A felvonásközi mutatványok érdekesen és ügyesen voltak összeállítva. Különösen a Giuseppe Signor equilibristikus gyakorlatai találtak nagy tetszésre Mondanunk sem kell, hogy az előadás, mely magával a négyfelvonásos darabbal is betöltött volna egy színházi estét, közel 3/411-ig tartott. HÍRROVAT. * Az „Ezres“ nagytanácsa f. hó 5 ón tartott ülésében elhatározta, hogy népszerű báli mulatságát február hó 11-én tartja meg. A (bevezető concert ezúttal elmarad ugyan, de egy éjféli kiválóan érdekes szellemi potpouriról és páratlanul szórakoztató műsorról külön bizotttett lelkészünk a tisztelgii küldöttségnek, melynek hatása alatt a jelenlevők bizonyára azzal a gondolattal távoztak családi körükbe, hogy a hir a mely már rég beszólt uj lelkészünknek | nemes tulajdonságairól, nagy tudományáról és megnyerő modoráról, igen szűkmarkú volt az elismerő szavak osztogatásában.Reméljük is, hogy uj lelkészünk a ki a magyar nyelvnek oltár nyelvvé való tételeügyé- ben bodalmilag is már oly sokat fáradozott, itt sem fog pihenni, hanem tevékenységével és gazdag ismeret-ivei egyházunkat minden tekin- totben emelni fog törekedni. Lipeczky Elek.
