Szabolcsmegyei Közlöny, 1876 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1876-08-31 / 10. szám
ki leginkább hordozza az Állam terheit, nem érdemli meg hogy munkája, keservesen keresett tőkéje után, tisztességes jövedelme legyen ; és nincs, mert elveszi a fagy, aszály, földárja, elveri a jég, meg kell az adóba, a cselédnek, meg az uzsorásnak !! Vagy talán azt mondja valaki: ne szoruljunk az uzsorára ?! . Hát maga az ország nem arra szorult-e Pl... Vagy azt mondjátok ti magas kormány férfiai, hogy nem kell fényűzőnek h nui, a lehetőségig össze kell az embernek húzni magát ; fel kell hagyni hiú vágyaink valósításával/ iraproductiv kiadásokat ném kell tenni ? 1 ........ És itt eszembe jut a „rákról“ a mese, a midőn a rák fiainak komoly kczkét ad, hogy nejárjanak olyan gyalázatosán hátra fele, s a fiáktól azzal főzetik le, hogy „hiszen tőled tanultunk anyáuk igy járni, ki ez idő szerint is hátrafelé inégysz, és mindig is igy jártál“ 1! Nem mondom éli hogy ne lennének, fájdalom, számosán honfi társaink között, a kik saját könnyelműségük folytán a legkedvezőbb politikai viszonyok között sem volnának a tönkrejutástól megmenthetők; Ha csak a muszka rubel, meg a porosz tallér meg nem mentené őket. De az is igaz, hogy hiában takarékoskodunk mi ithon uraim, ha önök ott odafent mindig „a Danaidák hordóját tartják előttünk ! I És itt bátor volnék, ha csekélységemet a magas kormány intézői csak továbbról is figyelemre méltatnák — „Barnum“nak a „pénz csinálás mesterségéről angol észjárással tartott felolvasását beható tanulmányozás végett, a magas kormány becses figyelmébe ajánlani!! Mert a mai kormányférflaink éppen ellenkezőleg cselekesznek ; pénzszükségletei- ket nem „Barnum“ szerint a szó teljes értelmében keresztülvitt takarékosság, hanem mindig újabb és újabb kölcsönökfelvétele utján fedezvén. Holott a józan nemzet gazdászat elvei szerint, kölcsönt csak rendkívüli időben szabad venni! Vagy mi folytonosan a rendkívüli időket éljük?! Ejryszer, majd azt találják mondani a hitelezők, hogy nem adunk, vagy ha adnak utóljára a lelkünket kell biztosítás végett lekötni a pénzkirályoknak !l Vagy talán azért nem teszünk le a kölcsönzések útjáról egyszerűen az adóemelés útjára, önerőnkhöz, mert váruuk jobb időkre ? 1 Hanem ezek a jobb idők nem akarnak el jönni és nem fognak eljönni, t. i. az a jó idő mikor egyszerűen adóemelés által a nagyon szigorú takarékosság vezér elvei niel- lóztével, az adósságok tömkelegéből kifog az ország vergődni 1! Hogy milyen könnyelműen kidobja a pénzt, ami nincs, a mi körünkre a magas kormány, csak egy példát hozok fel. A múlt évben ki lettek nevezve a kataszteri tisztviselők. Tekintettel arra, hogy e hivatalok betöltése nem igényel semmi tudományos készültséget, sem valami nagy szakértelmet, vagy épen vas szorgalmat, oly fizetés lett részökre megállapítva, aminót hason munkáért a leggazdagabb államok nem adnak. Kapósok is voltak ezek az állomások ; Nagyságos urak és urfiak, bárók és giófok Egy hatalmas dörrenés zugott-végig az egész erdőn, s a vár kapu megreszketett sarkaiban. A menekülők riadva néztek egymásra. Siessetek, siessetek, — rebegé Efimia elfuldokolva, s a kulcsot lázasan dugá a zárba. A felriadt őrségvészkiáltása hallatszott. A kulcs elfordult, Elírnia gyengéden tolá be a menekülőket az üregbe.... Hát te, szabaditó őrangyalom ? — kér- dé Miklós. Én itt maradok, én meghalok, csak hogy te menekülsz. Miklós gyengéden karolá át Efimiát, s bevivé az üregbe, annak ajtaját bezárva. Efimia azt hitte, hogy szive szakad meg azon édes boldogságtól és gyönyörtől, mikor a szeretett ifjú keblén nyugodott. A várkapun egymást követő két dörrenés következett, s ez recsegve ingott meg sarkaiban. Erre a pasa felijedtmákony szerezte álmából. .... Az őrség zavartan nyargalt az égő fáklyákkal a vár udvaron s az erőd bástyán. Kün egymást érték a lövések, a hosszú csafakigyók torkából, a kapu ingott és recsegett. Csak a müezzim jelző vontatott hangon az éjfél óráját. A fekete délibáb. Az egész megjelenés maga a már egészen meglepő volt. Mintha a levegőből váltak volna ki a setét alakok, oly egyszerre oly villámgyorsan csaptak a törökre. Elől | vezér magas délczeg karcsú alak fekete ménen, fekete fénytelen pánczélban. versengve pályáztak azok elnyerhetése végett. És én meg vagyok győződve, sőt határozottan merem állítani, miszerint ha felényi fizetés lett volna nevezett urak részére ki- kottázva, általában alkalmatosabb egyének fogták volna azokat az állomásokat betölteni. Mert akkor azok a nagy urak nem méltatván becses figyelmükre ez állomásokat, nem szorították volna ki onnan a demokrata munkaképes gyermekeit. Hiában sok a szegény ur, a kinek nincs miből élni, mert elprédálta mindenét, vagy még elprédálták jó eleve gyöngéden gondos ősei; a ki mert urnák született, azt hiszi hogy joga van követelni az államtól, hogy ő urimódon istenevében éljen, annyival is inkább mert ezelőtt vagy száz évvel valamelyik őse derék honpolgár volt. Hiszen nem mondom én, jó világ volna ez a jó világunk, csak az a baj, hogy nem lehetünk épen mindnyájan a bár számtalan sok zsíros és sine cura hivatalos állomások birtokosai!! £ ha már, utóljára is túl van az ország egye lőre az önnálló nemzeti bank, g ar önálló vámterület kérdéseinek szerencsés meg- fejthetésén, — tekintettel a különben elke- rülhetlenül bekövetkező pauperismus, az anyagi és erkölcsi pusztulásra, mit rákfene okozna a társadalom terén, odáig juttatunk hogy nincs más mód a hazát a közfeledő nehéz időkben megmenteni mint az hogy nagy- birtokosaink, ajánlják fel a haza oltárára önként tíz évre tisztajövedelemuek egy tized- részét! ? Nagybirtokos alatt pedig értek egy olyan valakit a hazában aki legalább is 600 frt. egyenes adót fizet. Ha pedig nagybirtokosaink ez ajánlatott önként meg nem tennék, az országyülés hozza be egy bizonyos időre az úgynevezett progressiv adót, még pedig különös figyelemmel hatványozott mérvben hozza be azt a tőke pénzesek, az uzsorásokkal szemközt. Hiában rendkívüli idők rendkívüli eszközöket követelnek. Mert azon nagyobb mérvű az ugyneve zett konservativ párt által kormányra jutás esetében ígért megtakarítások sem volnának többé már elégségesek! .161 tudom én azt, hogy sok része annak az úgynevezett nagybirtokosnak, mert nagy igényeket köt az élethez, a jelen adó tehert is szinte elviselhetetlennek tartja; hanem utóljára is gondoiják meg azt a tisztelt urak, hogy az az állapot, amibe egy ilyen vagy valamely más hason rendkívüli erő mégném feszítés esetében jutna a haza tehát ők is, sokkal keserveseb volna, épeniW* viselhetetlen ! Mert a nemzet testét s lelkét tevő közép birtokosok, s a napszámos osztály különben is auyira sújtva van az adó teher által hogy annak nagyobb mérvű emelése veszélyes zavarokra adna alkalmat, és utóljára is teljesen kivihetetlen lenne. Meg vagy győződve, hogy ha valamely pénzügyi gyökeres reform keresztül vitelével még tovább is késünk, nagyon nehéz lesz a segítség ; sőt ha sokáig húzódik s halasztódik az, rövid látás vagy erkölcsi gyávaság miatt: a végpusztulástól csak a véletlen menthet meg bennünket! (Vége köv) Sisak róstélya le volt eresztve, csak szemeinek villogása ragyogott, annak kivágott arabeskjein keresztül. Hátul gyászosan lebegett le sisakja taréjáról egy hosszú fekete toll. Az egész alak fekete volt, mint az éj maga. Fekete ménjén úgy hajlongott karcsú alakja, melyet még a pánczél sem volt képes elrejteni, mint az esti széltől ingatott liliom. Ménjének mint az őskor táltosainak, oly rémesen, oly félelmesen villogott szeme. S némán csapott fekete lovagjaival a zavartan gomolygó törökre, csak fekete ménje nyihogott fel rémesen, s fogaival harapdálta1 lábaival tiporta az ellenséget, még lovagja villogó kardjával vágott utat tömött sorai között. A pasa elkopott lova félelmesen felnye* ritett, félt a fekete lovagoktól. Miklós csudálatos érzéssel bámult e fekete tüneményre. Azt hitte, hogy ez nem más, mint egy fekete visió,melyet többen látnak, szinte hitte és várta, mikor enyészik el mint a köd. A törökök védték ugyan magukat, de egyik karjukat megbénitá azon tudat, hogy ők most nem emberrel, hanem Allah tudja miféle Iblissel gonosz szellemmel harczolnak. A pasa is megmozdult félmeztelen ma- melukjaival, meglássuk ördögök vagytok e hát, Allah koppasszon meg benneteket hitetlen kutyák? Miklós alól lovát már kilőtték gyalog harczolt. A fekete délibábra emelé egy félmeztelen mameluk pallosát, ez két kézre fogá hoszu egyenes vikardját, a fekete délibáb oldalán a pánczél széjjel nyillott és a legszebb Vidéki élet Tisza-Lök, aug. 24. 1876. T. Szerkesztőség! Szomorú napja volt ma községünknek, megtörtént két temetése miatt. Érdemes mind kettőről becses lapjában is megemlékezni — mert hisz egyike úgy is az Ön lapjának buzgó pártolója volt. Egyik temetésünk tárgya : férfiú; a másik: özvegy nő volt. Mind kettő a közép osztályból; az első kereskedő, a másik iparos. Minkettő majd nem egyenkoi u, életük legszebb korában. Mindenik sullyos csapáson ment keresztül; a férfi, neje szeme világát veszté el: a nő, munkás férjét csak nem rég temette el. Mindenik a maga nemében ritka szorgalmú,fáradliatlan munkás, iparkodó, példás életű vallásos és borultabb napjaikban is vidám kedélyű, a szegényebbekhez mind kettő jó szivü volt. Haláluk oka is hasonlított egymáshoz. Az első, nejét ért súlyos csapásából merité betegsége első csiráját: miganő,elhalt férje betegségének oda adó ápolásából vette halála kezdő okát. Sőt még a temetésükön mutatkozott közrészvét; a tömegből a paptól kezdve az utólsóig, hangokban kitörd „zokogást“ minden arczon jelen volt mély fájdalmat és bánatot ha vesszük ? ezek is mind de mind egyenlők valának itt és ott. Sőt még a két koporsó között árvákban sem volt különbség sem itt-sem ott. Mert ha bár az özvegyét öt kis árva vette körül, a férfiét három, — de hogy az öt számot megüsse — ott kellett állni egy megtört nőnek, mint Özvegynek, mint világtalan anyának! Végutjok is ugyan az volt a községtől az Elizaeumig, csak ennek kapujánál lettek egymástól gyarló emberi intézkedéseknél fogyást — jobra s balra — elválasztva, egyik itt a másik ott Ideiglenes nyughelyeikre le téve : mert ha bár az egyik orthodox ; a másik keresztény volt légyen is: de hivatásukat e földön ily dicsón be töltött embereknek egy paradicsomban kell örökre egyesülniük. Szelíd kegyelet,’s a gondviselés szent keze lebegjen Reichmán József és Falla Mi- hályné sírjaik és árváik fölött! Egy a népből. T.-Eszlár, aug. 26.1876. Tisztelt szerkesztő ur! Egész tisztelettel kéretik fel tekintetes szerkesztő ur méltóztassék becses lapjában Tisza-Eszlár község vizkárosultak számára Szent-Mihály város polgárai által adományozott 3 köböl gabona, 3 köböl tengeri és 5 véka árpa élelmi czikkeken felül, tekintetes Csurgay József doktor ur által gyűjtött 26 frt 65 kr. készpénzfelvételét, hála köszöne- tünk kifejezése mellett hirlapilag névszerint megnyugtázni. És pedig: Gróf Dessewffy Aurél 5 frt. N. N. 50 kr. Rhédei János 50 kr. Szabó Am- brusz 2 frt. Bokur Mór 50 kr. Gróf Dessewffy Aurélné született gróf Károly Palma 10 frt. Tóth Miklós 1 frt. Borsányi-Bors János 50 kr. Kalmár Péter 20 kr. Kapitány Lajos 20 kr. Róka Bálint 20 kr. Cazamella Antal 30 kr. Czelley István 20 kr. F. Ferencz 25 kr. Mánk Mór 10 kr. N. N. 30 kr. Csorna Ede 10 kr. Csorna Sándor 10 kr. Klein József 20 kr. Ifj. Tótfalusi Ferencz 15 kr. Ör. Peteh Bálint 20 kr. Oláh Dániel 20 kr. Torday Pál 20 női keblek egyikét engedé látni, melyet csak félig takart el a pánczél alatti hímzett selyem szövet. Miklós villámgyorsan vetémagát, abban a nyomban egy kopja süvitett, s erőt- vesztve koppant le Miklós pánczéljáról. A délibáb hosszasan nézett Miklósra, fekete lovagjai körülötte csoportosultak. Egy rohanást kisértettek. Hah ez a rohanás olyan volt, mint midőn a tömött buza- ka'lászok sorai között dühöng és végig seper a zivatar. Hullott a török. Abdalah pasa kísérői kétségbe esetten ragadák meg a pasa lovának kantárját és vitték, ragadták magukkal. E válságos perczben Miklóst hátulról két erős kar ragadta meg, s óriási erővel karját hátra facsará, s száját mielőtt kiállthatott volna, egy széles kurd tenyér fogá be.----------(Folyt, köv.) A divat szélsőségei. Az abroncsszoknyát sirjához a legyező követte, melyet aztán a nagymamák, mint ritkaságot, mutatgatták unokáiknak. Azonban jött nemsokára egy uj kor, a krinolin, s ez ékes tyukboritó mellett a legyező is elfoglalta régi helyét. Pompadour asszonyság volt ismét az, ki az abroncsszoknyát oly bőségre vitte,, hogy az minden más képzeletet meghalad. És fájdalom, az öltönydarabnak kirívó pöffeszke- dése ismét csak szikra volt, mely a türelem aknájában később végre is lobbot vetett, s utólsó viselőjét, Dubarry grófnét a levegőbe vetette. No, mint hallják sokan, talán nem épen a levegőbe ?.... Nem csakhogy ő volt az, a kivel a második abroncsszoknj a megbukott. kr, Alteja Sándor 25 kr. Váraljai Alajos 20 kr. Kálmán János 40 kr. N. N. 20 kr. D. G. 20 kr. Fitos Ferencz 40 kr. Gyűjtő Doktor Csurgay 1 frt 50 kr. Sári m. Gábor 10 kr. Nacza Sándor 10 kr. Dohos Gábor 10 kr. Ve- ninger K. 30 kr. Összesen 26 frt 65 kr. alázatos szolgája Béig János, _________________________jegyző. Ta iingy. A szülőknek. A nagy-kállói állami reáltanodában a tanulók szabályszerű felvétele f.hó 30—31-én és szept. első napjaiban történik. A középta- nodai uj rendtartás értelmében minden tanuló tartozik személyesen és rendszerint atyja, anyja, vagy gyámja, esetleg azok valamely külön megbízottja kíséretében az igazgatóságnál jelentkezni és ott keresztlevél, vagy hiteles születési bizonyítvány alapján születése évét, napját, és helyét bejelenteni. Azon szülék vagy gyámok, kik nem laknak az intézet helyén, kötelesek gyermekük vagy gyámfiuk felvételekor alkalmas helyettest bemutatni, kire a házi felügyelet — erkölcsi rend — és nevelésre nézve kötelességüket és jogukat átruházzák, hogy a gondviselésére bízott tanulóra nézve az igazgatóság évközi értesítését elfogadhassa. Azon tanulók, kik szegénysé-. güknél fogva tandijt nem fizethetnek, az illető község elöljárósága által kiállított és lelkészi hivatal által láttamozott szegénységi bizonyitványnyal lássák el magukat, hogy a tandíj fizetéséről felmentést nyerjenek, vagy évközben más segélyzésben is részesülhessenek.- A vidékről érkező szülőknek lakás és élelmezés ügyében az igazgatóság a beiratás alkalmával szívesen ad utasítást. A főméit, minisztérium engedélyezése folytán hatodik osztály uj fokozattal tényleg megnyittatik, mely örvendetes esemény megörökítése a nagy-kállói tanügyi „érdekeltség“1 az eddigi ösztöndíjakon kívül még három rendbeli, nevezetesen : 50 frankos, 100 és 120 frtos ösztöndijt alapított, melyre bármely jeles előmenetelő és példás viseletű tanuló igényt tarthat. Végre az illetők előleges tájékozásául szolgáljon, miszerint a bekövetkező tanévben az iskolai takarékpénztár és életbe léptettetik. A magán vizsgálatok már az uj szabályzat szerint szept. 4 és 5-én tartatnak. Kelt a nagy-kállói állami reáltanodában 1876. ang. 22. Schurina István, kir. igazgatótauár. Pályázat. A „Szabolcsmegyei s hajdúkerületi felekezet nélküli tanító egylet“ a kebelbeli nevelésügy fejlesztése szempontjából a következő pályakérdést tűzi ki megfejtés végett: „Adassék elő: miképen kell tanítani módszeresen a földraj- zot a történelemmel kapcsolatban ?“Mely pályakérdés oly értesítéssel hozza nyilvánosságra, hogy a pályázni szándékozók müveiket idegen kéz által tisztán leíratva, neveiket lepecsételt, jeligés levélkében a műhöz mellékelve lesznek kötelesek legkésőbb f. évi szept. hó 27-éig alulirt alelnök- höz Nyíregyházára juttatni. A p á 1 y a d i j 2 arany. Nyíregyházán aug. 18. 1876. Lukács Ödön, Szénfy Gyula, főjegyző. alelnök. Dubarry grófnő Pompadour asszony utódja volt, s természetesen : a divat gyeplőit is örökölte. Csak hogy Pompadour asz- szony alatt mindennek valódi külszine volt, s befolyását tapintatos tekintéllyel használta fel. Daborry azonban a nép legalsóbb osztályából származván, alatta a fényes udvar elvesztett minden tekintélyt, s rohant a romlás felé. A divat legfényesebb s az emberiség legszomorubb korszaka volt ez. A guilletin egyre dolgozott. Egyik fő után a másik hullott le, s e rémletes időben, a forradalmi ité- lőszék, borzasztó működései közepette a fes- lettség egyre nőt. No de jött a nemezis, s Mária An toinett királyné után a szép Dubarry grófnő feje is lehullott. Midőn ama pokoli mű kése lehullott, s a szép fej elvált a sokat élvezett tömtől, a hóhér magasra emelte azt, szolgái pedig a krinolint rántották le a hulláról, s a népkaczaja közt lóggatták a levegőben. A szerencsétlen kor divata oly erősen befészkelte magát a nőkbe, hogy a krinolin még e vesztő helyre is elvitetett. Tehát Dubarry grófnővel múlt ki a második abroncsszoknya a vérpadon. Ennek azonban megvolt a maga haszna, Midőn a hóhérok lóggatták volt, oly sensa- tiot keltett, hogy a divatnak eme része azonnal megszűnt. A nők mintha erényesebbek lettek volna, s a milyen bő volt Dubar- ryn a szerencsétlen krinolin, épen oly szűk, feszes ruha foglalta el rögtön helyét. Bajos volt ez nagyon, azonban mégis megtörtént. A köztársaság polgárnői tehát megváltoztak, s szemmel láthatólag — habár csak egynéhány évre — kevesebb igényűek lettek, s drratba jött a görög tunika.
