Szabolcsmegyei Közlöny, 1876 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1876-08-17 / 8. szám
8. sz. III. évi fűlyam, 1876. Nyiri%y:liaza, au^iiÁztV^ IX r Vegyes tartalmú hetilap. fel« iktöi*töti:öia. Előfizetési árak helyben és postái küldve: >-4'w. í Sl ***** érit Pálam . . Nagja<lé,ra .. E13fiieté»i p*uz ■ ruindpu körleménj » ,,Siabvlc9m«i;)tl Hti* • ^■7** trcrket^tflbígéhez bériueuUe kiildtiOduK. ' Dirdetések* 1 jutánjoiíui kür.3ltatn«k. Őt hmóbos pátit, tor térfogata agfuarl küxléxaél ü. kr, többsaOrinél 4 kr. ') Réljes.llj: minden beiktatásért,' külön 30 kr. „NjllHérM közlemények dija: •gy uéjy.rer kaaábanit garmond tor Í9 kr. Né»- »agy bérraentetlenül beküldött kéziratok nem »életnek Cgy«iintén kéziratok nem fedamák »im*. I|7ii ntm 4ra 10 kr.. •ftth Tanuljunk ! Nincs pálya, nincs életmód, legyén áz állami, társadalmi, gazdálkodási vagy iphWls, pálya éséleftnód, mélyet ma már ismerétek, és pedig helyes, tehát valódi szakismeretek nélkül elfoglalni, betölteni s azt hasznosan felhasználni lehetne. A közművelődés előhaladisa, az ez- Zel szoros lánezolatlan levő kényelmes életmód és az ebből önként következő fényűzés egyrészről ; másrészről pedig a mai pazar államháztartás s az ennek következtében előállott és az állampolgárok vállaira nehezült országos terhek m esés nagysága : annyira életszfikséggé mondhatni létfeltétellé tették á különféle életmódok és pályák szerénti különféle ismeretek bírását, hogy maholnap a legutólsó n a p s z á m o s sem élhet még nélküle. , De hogy világosabban ázóljüiik s könnyebben felfogathassuk olvasóinkkal ez állítás igazságát: néhány kérdést teszek fel. Nemde senki sem tagadhatja azt, hoj^y hátníínő pálcán és államban, cáak raz az ember boldogul, ‘aki képezve van foglalkozásra. Aki képezve van valamely foglalkozásra, nemde jobbat állít elő ? Aki jobbat álit elő az mindenbízonnyal drágábban is ad el ? Aki drágábban ad el valamely termelvéíiyt, legyen az szellemi vagy anyagi, ugy-e bár vagyont szerez ? jAki- vagyont szerez, az megállapítja jólétét és magától függ; hogy gazdag legyen, hogy családi, társadalmi és állami kötelezettségeit könnyebben leró hassa ?! Igéd természetes, hogy a jóllétét, a vagyont mindenki óhajtja; ez igaz. Ám de ez is igaz, hogy aki jóléte t akar, annak a. jóléthez ségitő eszközöket is megTÁRCZA. v ' l’ESPEKElRbl I»1T! (a caáizir parancsolta.) Szegény bukott Caesar! ki ott nyugszol távol hazádtól Albion földében, felejtve a világtól 1 Egyszerű, koporsód felett csak elhér- vadt özvegyed és koronátlan Sad késereg, más senki, senki 1 Pedig! Volt egyszer1 idő, midón ránczba vont hónriokUdiól remegett egész Európa, midőn a diplomaták lesték, hogy mit válaszolsz az* üj- évi üdvözletekre, s midőn eljött a nevezetes nap, nagybátyád a nagy császár halálának éynama s ott álltái a „dicső hadsereg“ utólsó maradványaival a világ legnagyobb hadvezérének koporsója előtt, egy könycseppedböl veszélyt, keceli háborút jósoltak. ;-A^okaz „aranyidők“ elmúltak! Elbuktál 8 száműzetésed alatt könyörült rajtad az a kaszás, a ki nem néz, hogy hova vág | Kevés volt néked önhazád s ímé poraid most idegen földben nyugosznak. És a föld azért mégis forog tovább. E pnr si motive! ; Menjünk vissza egy évtizeddel. ii l.o^á'iruASí' 0*/®*' 1»i itiuA A tuyleriák dísztermeiben b&rsog a ze:- ne. Rendjeles tábornokok, divatos ruhába öltözött és gyémánto^kal ékesitett palotahölgyek, követek, diplomaták, udvaronczok sétálnak fpl s aláji, a terem minden zugiban kedv és zaj uralkodik. Ill-ik Napoleon csiszár névnapját ünnepli. ^ . kell szereznie; Mert előlépés nélkül haladuit csupán virág ntáu aratni nem lehet Azon eszközök pedig, mondjam-e hogy nem egyebek, mint a kellő i sin eret ele a t u d o m á n y és a szakképzet- s é g. Ha eszközökkel nem bírunk, hiúban ábrándozunk ; a jólét elvándorol más államba, ahol amaz eszközök általánosabb elterjedtségnek örvendenek. Tekintsünk végig csak a legfontosabb, életmódokon és pályákon; nézzük miként állunk velük. A tudományos pályának ezer-meg ezer mellékága lévén, azokon végig menni s azokat tüzetesebben vizsgálni ezúttal teljes lehetetlen. Annyit azoüban elmondhatunk, hogy hazánkban a tudományos pályák még mindig gyengén vannak képviselve; a legtöbb tudományos pályán működő egyén nélkülözi a kellő szakismeretet. A sok közzül nézzükamérnöki pályát. A legzsirossabb mérnöki állomásokat idegen ország fiai foglalják el ; mert hazánkban hiányzanak a képzett szaktudós mérnökök. Igaz hogy ennek oka a szükséges tanintézetek hiányában és hiányosságábon is gyökeredzik. De okai vagyunk magunk is. Ifjaink még ma is valamennyien az az ügyvédi pályára képezik magukat; mintha Magyarországnak csak, államférfiakra hivatalnokokra és ügyvédekre volna szüksége. Ez inainktól nagy hiba. Valóban nem ártana, ha e hajon a törvényhozó testület mielőbb segítene valamely kényszer megszorítás által. Da az iparos pályákat, jelesül a kereskedelmet, gyáripart, kézműipart, stb. tekintjük, elszorul keblünké kétségbe kell esnünk azok jövője felett. E pályákat meg éppen kerülik hazánk ifjai; mintha a műnA császár ott áll egy ablak mélyedésnél és három férfin veszi körül. Ali, hisz ezek ismerős arezok I Az a köpezös polgári ruhába öltözött dandi Monsieur Maupas — a rendőr prefet, az előtt rendőr volt, — az a mókus képű férfin ki oly bizalmasan beszélget a császárral, nem más mint Moray belügyminiszter ur, azelőtt bukott defraudans, a rósz Világ még azt is teszi hozzá, hogy a császár törvénytelén Öcscse; és végre az a rendjeles tábornok, ki oly egyenesen áll, hogyha a palota rászakadná sem hajolna tán meg, az Petsygni tábornok alias Fialin; volt őrnagy ; anyja mosódó volt a Quatiér-Latinban. Mind a három tetótpl-talpig tizenhárompróbás gazembera boulognai és a strassbourgi merényiét, s végre a párizsi deczemberi államcsíny főbb eszközei — kik úélkül Bonaparte Nápo- leon Lajos herezeg ioh’sem lett volna császár. A császárt neinlátszik érdekelni a zené s OyÜgodtán beszélget a rendőrfőnökkel. — Manpas ür! — kezdi á császár a beszélgetést — pern vagyok önnél megelégedve! — Miért fölség ? — kérdi ijedten Maupas ur.-i- Nem mehetek végig a boulevardon életveszély nélkül, — felel a császár — alig pihentéin ki magamat a múltkori Orsini-féle bombamerénylet ijedelmeiből,- már is tegnapelőtt valaki, midőn a Paláié Bolyaiban sétál-' tam, rám lőtt, — de szerencsémre nem talált« Ezt mind nem számítom fel önnek hibájául, dé néhány nap óta észrevettem valamit... .■> — Sire! —- szakítja abba Maupas ur, — Temitoff orósz követről kegyeskedik beszélni ? — Hogyan ? Ön tudja? — Ah Síre! — felelt ravasz mosolylyal a- rendőrfőnök — előbb tndtam mint fölséged ! ka valami lealacsonyító és szégyenletes volna. Holott <Jsak a munka az ami az embert, mindén egyébb keresetmód (Ölé emeli, ami gazdaggá s ez által szabaddá és függetlenné teszi. Kik lépnek még ma is pállunk e pályákra ? Legnagyobb részt a legszégé- nyebb sorsú és osztályú szülők gyermekei akik még a legszükségesebb elemi oktatásban sem részesülhettek kellően Lehet-e ily iparosztályu népnek a müveit külföldiekkel versenyezni! Nemde, hogy lehetetlek. íme itt is hiányzanak nálunk a 8 z a k ismerettel biró egyének. (Látjuk, érezzük, hogy iparunk pang ahelyett, hogy fejlesztetnék igen, mert hiányzanak azon eszközök melyek annak virágzását elősegítenék és fejlesztenék; hiányzanak a kellő szakismeretekkel bíró íparűzők. Azt mondja talán ezek ellenében valaki, hogy mi magyarok földmivelő nép lé-* vén, ezúton szerezzük meg a fentebb fejtegetett jólét e t. Tagadhatatlan hogy áldott földünk; rail '«tin Tílég; "Ha csak azt kellene földeinknek megteremni, amit magunk elfogyasztunk, akkor még tűrhető volná sorsunk, De ennél több, — még pénz i s k e 11; á pénzt pedig apiaczonad ják, melyeket más, oly államok foglalják el előlünk, melyek részint a térrajzi helyzet kedvező voltánál fdgva, részint a termelés olcsósága, sokoldalúsága és sokasága által. Mindezekhez járul még az is hogy búzánk termése nem biztos, borunk nem szálitható, gyapjúnk kivitele nem túlnyomó, dohányunk nem vitetik ki, állat- tenyésztésünk jelentéktelen s főbb terményeinkre nézve, nem csak közelben, de távol iá három hatalmas versenyzővel állunk szemben : Oroszországgal, Amerikával és Ausztráliával. Ezek ell«ttébfen>Ma*í gyarországnak feladata sokat, jót olcsón • termelni és a világpiaczokra kivinni. Ezt pedig az ősi gazdálkodási rendszer mellett újabb korszerűbb termelési módok vagyis kellő szakismeretek nélkül, ki nem vihető soha. Akad tigyan egyes vidékeken gazda, aki ha előre törtet, boldogulde mi az a mi nagy gazdaközönségünkhöz kéjest ? Semmi! Tömegesen kell előre haladni^ különben továbra' is rabjai maradunk! a*, czivilizált népének, a tudományos, ipariét gazdászati képességének. Dehát mikép terjeszük tömegesei a szakképzettséget, a szakismereteket? Kér . dezi talán valaki 1 A iövő nemzedékre nézvé hä ugyan addig ni nem nyéletünk Vagy1 a hatámá- sabb vagy az értelíhésébb étem által, kedvezőbb idők következhetnek; a feláőttét~' re nézVe pedig legczélszevübbnek találjuk a szakkönyvek, szaklapok figyelmei olvasgatása mellett a tudományos felolvasásokat. Ezúton szeTeztreiOk toguony- nyebben a jólétet előmozdító és bjztosité szakismeretek. mt'Hauihm Ily felolvasásokat kellene rendezni minden héten várnánkban is, ma itt mához egy hétre az űri kaszinóban, majd a nőegylet körében, majd ismét az iparossegédeknek mindigaz illető közönség fal-> fogásához mért modorbán és életszükségének megfelélő ismeret ágból. így tanulnánk meg mindhyijáh lá- nuíni és ^dni 1 , 9 Ha szét nézünk egyleteink könyvtarában és olvasóasztalain, alig találunk egy-egy szaklapot, vagy szakkönyvét Csuda-e azután, ha ily körülmények közt’ — E ficzkó Visel ete nekem nem tetszik — mormogta a császár. —5 Méltán! felséged1— szólt közbe Morny ur. — Ön is tudja ? — kérdé csodálkozva a császár. — Sire! — felel Mórny ur magáhóz húzva Persygnit — mi hármán mindent tudunk 1 (Az igaz, hogy ók hárman „mindent“ tudtak.) .• Mit tegyünk tehát? — kérdé a császár. — Sire! — szól Maupas ur — szíveskedjék velem tizenegy órakor a park lúgosába jönni, ott majd megfontoljuk hogy mit tegyünk. — Eh bien ! — jól van! — felel a császár. — Hanem parblesu! — dörttögé magában Persygni — mert ebből baj ltíéz! — Mit morogsz öreg ? — kérdi a császár. Persygni nem válaszolhatott, mért a zenekar e pillanatban hatalmas tust kezd meg; a csillárok jobban kigyuln&k, a houssierek felnyitnák egy szárnyas ajtót, a fend var mester megjelen és kiálltja: — L’emperátrice! — A császárné 1 Madame Eugenié kísérve palortahölgyeitól megjelenik. Az összegyűlt vendégsereg sorfalat képez. , * Eugénia császárné gyönyörű termetét ez alkalommal kék szinü, aranynyal átvert selyemruha s fejét egy koronaszérű gyémánt- diadém ékesité. ; Az előtte hajlongó udvaronczokat bájba mosolylyal üdvözölve egyenesen a császárhoz megy. íll-ik Napóleon feszes udvarisággal üdvözli a császárnét, mint ahogy ydyözölte volna tán Howard Sophiet, ki herczeg korában kedvese volt; karját nyajtja oda s kórul sétálja vele a termeket.», ... . — Sacre bleu! — dörmögi Maupashoz . fordulva Persygni tábornok — a császár ma, nagyon tartózkodó neje irányában» pedig fejemre mondom, hogy nincs szebb nő nálánál Európában! — Ne zajogj Fialin — felel Maupas ur — hiszen tudod miért! — ah nézd csak mögt: távozik a császárné, Hr a császár ide int — megyek. Isten veled 1 8 azzal ott hagyta Persygnit.., Alig távozott el £ császárné» midén,, a császár Máupasval egyjitt,,a lúgoshoz Sietett. A császár unatkozni látszott .mert szivarra gyújtott. • ni ;j, ijjLüiióm adáiliflA t—Maupas ur !•<—-, suttogjon rendőrfőnökhöz fordulva — ha ez igaz lenne - mon E pillanatban a rendőrfőnök elfeledve minflea.Hiedelmet, megrántja a császár kabátját. — Oda nézzen sire. A császár ;a mutatott irány falé néz. A lugastól1 ninnfegy tiz lépésnyire egys pádon két alak ül, bizalmasan beszélgetve egymással. — Nézze csak felség *. — suttogja Maupas nr — az egyik férfin, * másik nő; a férfin Temitoff orosz követ, a nö pedig..... •— A’Öáási árbé! — vág szavába hirtelen a császár, -r Maupas tegye kötelességét. A császár gyorsan eltávozott, Maupas ur pedig odament a párhoz* . . ,u jj0 Az orosz követ rögtön elfutott. Madame * Eugenie pedig küszkén nézett szemébe a
