Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-06-01 / 7. szám
SZABOLCSI ŐRSZEM 7 a kárhozatba vezető széles útról? Csak a neved református, és üres gőggel vered melledet s tartod magad különbnek minden másvallású- nál ? ... A bünbánatról. A bűnbánatról bizonyos tudós férfiak már réges-régen azt mondották, hogy az két részből áll. A megöldöklésből és a megelevenedés- ből. A megöldöklést úgy értelmezik, hogy az a léleknek a bűn megismeréséből és az Isten ítéletének érzéséből származó fájdalma és rettegése. Mfrt amint valaki bűnösségének igazi megismerésére jutott, akkor kezdi el a bűnt igazán gyűlölni és utálni, akkor hasonlik meg a lelkében önmagával, vallja magát nyomorultnak és elveszettnek és vágyva-vágvik mássá lenni. Ehhez járul még, hogy amint az ember valamiképen érezni kezdi az Isten ítéletét, (mert az egyik a másikból közvetlenül következik'» akkor megrendül, a porbasujtva fekszik, megalázva s lesújtva remeg, bátorságát veszti és kétségbeesik. Ez a bűnbánatnak az első része, amit közönségesen töredelemnek neveztek. A megelevenedést úgy értelmezik, hogy ez nem egyéb, mint a hitből eredő megvigaszta- lódás; amidőn t. i. az ember, miután bűnösségének tudata által lesujtatott s az Istentől való félelem miatt megrendült, azután az Isten jóságára, könyörületességére, kegyelmére és iidvözítésére tekintvén, mely a Krisztus által van, feleszmél, fellélegzik, új erőre kél s a halálból mintegy életre támad. Ezen szavak, ha ugyan helyesen magyarázzuk azokat, a bűnbánat lényegét elég találóan fejezik ki, azt azonban, hogy a megelevenedés öröm volna, melyet a lélek a megzavarodásból és félelemből lecsillapulva merít, nem fogadhatom el, minthogy a megelevenedés inkább a szent és kegyes életre való törekvést jelenti, mely az újjászületésből származik, mintha azt mondanak, hogy meghal az ember önmagára nézve azért, hogy Istennek kezdjen élni. A bűnbánat szót a zsidók a fordulásból, vagv visszatérésből, a görögök a gondolkodásnak és akaratnak megváltoztatásából származtatták s mind a két származtatásnak egészen jól megfelel maga a dolog is, melynek lényege az. hogy önmaguktól elfordulva Istenhez térjünk és előbbi gondolkodásunkat letéve, újat öltsünk magunkra. Amiért is, legalább az én véleményem szerint, a bűnbánat helyesen úgy határozható meg, hogy az nem egyéb, mint életünknek Istenhez való igaz megtérése, mely az Isten iránt való őszinte és komoly félelemből ered, amely testünknek és a régi embernek megöldőkléséből és a léleknek megeleveníté- séből áll. Ebben az értelemben kell felfognunk mindazokat a nyilatkozatokat, mikkel hajdan a próféták vagy azután az apostolok kortársaikat bűnbánatra intették. Arra az egyre törekedtek ugyanis, hogy azok bűneik tudatában megzavarodva és az Isten ítéletétől való félelem által gyötörtetve Isten előtt, aki ellen vétkeztek, porbahulljanak és magukat megalázzák és igazán megjobbulva, a helyes útra térjenek. Ezért vegyesen használják ugyanazon értelemben a következő kifejezéseket: megtérni, vagy az Űrhöz visszafordulni, meg- jobbulni és bűnbánatot tartani. Ezért mondja a Szentírás is a bűnbánatot az Isten követésének, amikor t. i. az emberek, akik nem törődvén Istennel vágyaikban bujálkodtak, engedelmeskedni kezdenek Isten Igéjének és az Ö vezérlete mellett készek odamenni, ahová Ö hívja őket. És a megtéréshez illendő gyümölcsöket teremni, amint Keresztelő János és Pál mondták (Lukács 3:8, Róma 6:4.) annyi, mint olyan életet folytatni, mely minden cselekedetében ilynemű megtérést mutat és tanúsít. ,* Különösen három dologra kell figyelemmel lennünk. Először mikor az életnek Istenhez való téréséről beszélünk, az átalakulást nemcsak a külső cselekedetekben kívánjuk meg hanem magában a lélekben is, amely csak akkor termi meg végül az ő megújhodásának megfelelő cselekedetbeli gyümölcsöket, mikor régi állapotából már kivetkezett. Ezt akarván kifejezni a próféta azoknak, kiket bűnbánatra szólít, azt ajánlja, hogy szerezzenek maguknak új szívet. (Ezékiel 18:31.) Ezért Mózes, mikor ismételten azt akarja megmutatni, hogy a zsidók a bűnbánat vezetése mellett hogyan térhetnek meg helyesen az Űrhöz, azt mondja, hogy a megtérésnek teljes szívből és teljes lélekből kell történnie. Második fődolog az, amit mondottunk, hogv a bűnbánat az Istentől való komoly félelemből származik. Mielőtt ugyanis a bűnös elméje a megtérésre hajlana, az isteni ítéletről való gondolkodásnak kell őt felriasztania. Mikor pedig már egészen elhatalmasodott az a gondolat, hogy majd egykor Isten az ő bírói székébe lépve minden szót és minden tettet számon fog kérni, ez nem engedi a szerencsétlen embert megnyugodni, nem engedi egy pillanatra sem fellélegzeni, hanem az élet másféle céljáról való elmélkedésre ösztönzi őt állandóan, hogy így nyugodtan állhasson majd Isten ítélőszéke előtt. Amiért a Szentírás, midőn bűnbánatra buzdít, gyakran tesz említést Isten ítéletéről. Mivel pedig a bűntől való borzadás és a bűn gyűlölete a megtérés kezdete, azért az apostol az Isten szerinti bánatot teszi meg a bűnbánat okának. Isten szerint való bánatnak pedig azt nevezi, ha nemcsak a
