Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1939-03-15 / 2. szám

7 Z I 'yam 2. szám. 3EB, ' ; I. ÍÖISS3U 'mwku. Nyíregyháza, 1939. március 15. // SZABOLCSI ŐRSZEM A SZABOLCSI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Sóstói ut 31. Telefon: 599. Felelős szerkesztő: Békeíi Benő református lelkész. Megjelenik minden hó 1 én és 15-én. Előfizetési dija egy évre: 1'50 P. UJ MÁRCIUS IDUSA Március 15.-ike ünneplése még mindig nagyhangú beszédek, hazafiaskodó mellvere- getések és tartalom nélküli jelszavak emlege­tése. Nemzeti ünnepélyeink még mindig a Talpra Magyar félreértett és félremagyarázott hangulatában telnek el. Március idusának pedig nem ez a lényege. Az igaz, hogy Petőfi Sándor a Nemzeti Szín­ház lépcsőjéről elszavalta Nemzeti Dalát, de akkor nem ez a költemény volt a fontos, ha­nem amit az kifejezett, ami amellett és amö- gött történt. Március idusának az ereje A CSELEKEDETBEN ÉS AZ ÁLDOZATBAN volt. Csak azért válhatott ez a nap nemzeti ünneppé, mert nem a szavalataiban, zászlós felvonulásaiban, vagy fáklyás meneteiben, ha­nem cselekedeteikben és áldozathozatalában valóra váltotta azokat, amiket a megelőző „reform“ korszakban leginkább csak ígérget­tek, vagy követeltek. Az áldozatot azok hoz­ták, akiknek volt miből áldozni. A nemzet egyik rétege önként kész volt arra, hogy ma­gától megossza ősi örökségét, lemondjon ősi jogokról és átvállaljon a nemzet másik részé­től, azok számára már elviselhetetlen terheket. Akkor nem kellett törvény, hogy az áldozatot kikény szentse, hanem csak azért, hogy a meg­hozott áldozatot mederbe öntse. A mi időnk új március idusát igényel. Azt mindenki látja, érzi, sőt sokan szenvedik is, hogy reformokra van szükség, mert nem ma­radhat minden úgy, amint van, elsősorban az- ín 10 fillér. — iqazságtalanná vált vagyon- és tehermegosz­tás miatt. Újra „reform“ időszakot élünk, de megint csak inkább olyat, melyben a refor­mokkal csak foglalkoznak, de azok megvalósí­tásához nincs erő. Sokszor azok gáncsolják el a reformokat, akik talán maguk is akarják, de mivel nem övéké a hatalom s azért a dicsőség sem, inkább bukjon a reform. Az segítene és hozná a megoldást, ha maga a nemzet új március idusára ébredne. Azok, akiknek van, nagy lelki kényszerből, a jövendő építés teremtő akaratából készek vol­nának áldozatot hozni. Mai nemzedék akkor vetne új jövendő számára biztos alapot, ha törvény nélkül, csupán magyar lelkűiéiből kész volna megosztani földjét, vagyonát, jogát és kész volna önként átvállalni másokat ros- kasztó kötelezettségekből. Ez a belső lelki kényszer csak egy forrás­ból fakadhat, Attól, aki azt hirdeti: „VALAKI MEG AKARJA TARTANI AZ Ö ÉLETÉT, EL­VESZÍTI AZT, VALAKI PEDIG ELVESZÍTI AZ Ö ÉLETÉT ÉN ÉRETTEM ÉS AZ EVAN­GÉLIUMÉRT, AZ MEGTALÁLJA AZT“. Ez pedig a Krisztus, aki önmaga adott példát ab­ban, hogy váltságul adta magát sokakért. A magukéból áldozatot adó magyarok te­remthetik csak meg az új magyar március idusát. BÉKÉÉI BENŐ. A lap elfogadása előfizetési kötelezettséggel jár.

Next

/
Thumbnails
Contents