Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-08-15 / 12. szám
SZABOLCSI ŐRSZEM 7 Szeretnék Érte, az Ő dicsőségére többet s jobban szolgálni itt ezen a helyen, ahova állított. Reménységem, hogy Ö ezt idővel meg is engedi látnom. Paál Jutka tanítónő. Miért imádkozom? A feltett kérdésre így , adhatom meg a feleletet: mert szükségem van rá. Volt idő életemben, amikor nem éreztem semmi szükségét az imádkozásnak, mert Isten nélkül éltem ebben a világban. Nem voltam birtokában annak a belső mozgató erőnek, a Léleknek, Aki által készséget nyertem volna az imádkozásra. Ha eszembe is jutott néha, hogy imádkozni kell, ez puszta «száj beszéd volt csak, mert nem volt meg a kapcsolat mennyei Atyámmal. Ekkor még nem épült meg az aranyhíd az Isten szíve és az én szívem között, amelyen át Isten elé járulhattam volna imádságommal, ezért nem is tudtam, hogy Isten imádságokat meghallgató Isten. Amikor belépett Isten életembe és gyermekévé lettem, az imádság belső lelki kényszerré vált számomra. Szükség lett számomra tehát az imádkozás, mert kérésemet cSak így vihetem mindig Isten elé. És ez az imádkozásra való szükségesség abban lett nyilvánvalóvá számomra, hogy Isten szeret engem Fiában, a Jézus Krisztusban és Öérette, az Ő érdeméért hallgat meg engem. Tudom, hogy amikor imádkozom, Jézus Krisztus, az én Megváltóm is könyörög értem mennyei Atyám előtt meg- halgattatásért. Ezért bizalmam van Benne. Vele mindent közölhetek, még a legelrejtet- tebb titkomat is, Őbenne nem csalódom, mert Ő szeretetből és irgalomból hallgat meg. Ezért imádkozom. Berza János. Az embereknek a szenvedések és bajok közepette van szükségük megváltásra és megváltójuk csak olyasvalaki lehet, aki velük együtt gyötrődik azoknak terhe alatt. A szegény ember, aki tehetetlenül áll a világ sebeivel szemben, hamarabb megérti az Isten megváltását, a Krisztust, aki fölvette a mi testünket és minden nyomorúságunkat, aki hordozta a mi sebeinket, megosztotta a mi betegségeinket és így lett nekünk Szabadítónkká. Dr. Victor János. MIT Aug. Szept 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 1. 2. 3. MIT OLVASSUNK? OLVASSUNK A BIBLIÁBÓL? Mikeás 4:1—5. II. Kor. 12:10—21. Mikeás 5:1—4. II. Kor. 13:1—13. Mikeás 6:1—9. Zsidók 1:1—14. Mikeás 7:1—7. Zsidók 2:1—10. Dániel 9:15—18. Zsidók 2:11—18. I. Kor. 15:1—10. Róma 8:33—39. 93. Zsoltár. Zsidók 3:1—11. Mikeás 7:18—20. Zsidók 3:12—19. Ésaiás 1:1—10. Zsidók 4:1—13. Ésaiás 1:21—31. Zsidók 4:14—5:14. Ésaiás 2:5—22. Zsidók 6:1—10. Ésaiás 29:18—24. Zsidók 6:11—20. Márk 7:31—37. János 8:31—36. 94. Zsoltár. Zsidók 7:1—7. Ésaiás 4:2—6. Zsidók 7:11—28. Ésaiás 5:1—7. Zsidók 8:1—13. Ésaiás 5:8—23. Zsidók 9:1—14. Ésaiás 6:1—13. Zsidók 9:15—28. Zakariás 7:4—10. Zsidók 10:1—18. Lukács 10:23—37. Róma 3:21—28. Miért olvasom a Bibliát? Több éve olvasom már. Eleinte csak úgy ment az, hogy minél több lap legyen a bal oldalon s minél kevesebb a jobb oldalon. Gyorsan végeztem, hogy. elmondhassam: én már átolvastam a Bibliát. S ha valaki megkérdezte volna: mit olvastam, mi hasznom lett belőle, vagy mennyivel jutottam közelebb Istenhez és kicsoda nékem a Jézus, — nem tudtam volna felelni rá. Igen, mert ekkor még csak „e világinak voltam polgára, még halott volt bennem az Ür Istentől kapott lélek s ott voltam a széles úton járók között. Élő-halott voltam. Igaz volt rám az Ige: „ ... az a neved, hogy élsz és halott vagy“. Nem így van most. Amióta Isten Lelke — az evangélizációk gyümölcseként — megtette velem azt a csodát, amit Nikodémus alig tudott megérteni (Ján. 3.), amióta Lélektől született is vagyok, amióta bemenetelem van Jézus által az Istenországába, — azóta sok minden „újjá“ és mássá lett. Lehetetlen volt to\
