Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1939-08-15 / 12. szám

SZABOLCSI ŐRSZEM A SZABOLCSI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Körte-utca 9. Telefon: 472. Felelős szerkesztő: Békeíi 'Benő református lelkész. Megjelenik minden hó l én és 15-én. Előfizetési díja egy évre: Föd P. KINEK? — MELYIKET? Konferencián tartottam előadást. Sok fia­tal élet vett ott részt. Voltak, akik csak idő­töltésből, voltak, akik dicsekedés kereséséből, voltak, akik hitük fitogtatásáért vettek részt rajta, de voltak, akiket valami éhség, valami vágy hozott oda. Néhány ilyennel elbeszélget­tem. Majdnem mindegyik arról panaszkodott, hogy annyi mindent hallott, annyi mindenféle vélemény hallatszott el, hogy most aztán iga­zán nem tudja, hogy kinek van igaza és me­lyiket kövesse. Hallotta, hogy akárhogy is van, csak fog­jon bele a szolgálatba, majd a szolgálat köz­ben fog megtisztulni és növekedni. De azt is hallotta, hogy a szolgálat előtt kell megtérnie, hinnie. Volt, aki hirdette, hogy a keresztyén embernek szabad minden, mehet a bálba, tán­colhat és csinálhat mindent, csak tartsa meg Krisztussal a közösségét. Más pedig erősen bizonygatta, hogy el kell szakadnia a világtól. Volt, aki körömszakadtáig bizonygatta, hogy a komoly hívő, de különösen a református ke- resztyénség lényegéhez tartozik hozzá a ma­gyar népi értékek megőrzése: népdalok, nép­művészet pártolása, sőt terjesztése is. .. Kinek higyjek ? Melyiket kövessem ? — Fakadt ki belőle keserűen. Levelet kaptam, melyben egy bibliás ma­gyar tanácsot kér tőlem, hogy neki, mint hívő embernek milyen politikai álláspontot kell el­foglalnia, mert egyik lelkipásztor azt mondotta neki, hogy minden igazi keresztyén ember nyilas, a másik pedig azt bizonygatta neki, hogy minden nyilas istentagadó, hitetlen, az egyház ellensége. Kinek higyjek? Melyiket kövessem? Ez a két gyötrő kérdés ott van sok kereső és Isten útjain járni kívánó ember lelkében. A mai élet tele van csoportokkal és elkülönült, egymással szemben álló táborokkal. Mindegyik igyekszik a maga igazát terjeszteni, másokra szinte ráerőszakolni. Eközben természetesen a másikét kritizálni, leszólni, megvetni, hazug­ságnak bélyegezni. Aki a sok emberi tanító és bölcseség, meg tudomány között a kar elhe­lyezkedni, az tépelődhet és bizonytalankodhat, hogy hát most már melyik is az igaz... Kinek higyjek? Melyiket kövessem? A református keresztyén vélemény sze­rint egyiknek sincs igaza . .. Hanem a harma­diknak, gondolod talán most. Nem, mert nem így folytatja. Egyiknek sincs igaza, mert em­bernek soha sincs és soha sem lehet igaza, mert nincsen csak egy igaz is. Mi mindnyájan tükör által és homályosan látunk, mert mind- annyiónkban csak részszerint van meg az ismeret. Nincs itt maradandó városunk, ha­nem a jövendőt keressük. Vagyis a református keresztyén álláspont az a megalázkodó önkritika, hogy nem isme­rem az egészet, nem látok világosan, ’•mert ember vagyok. Minden igyekezetem ellenére sem lesz teljessé cselekedtem, soha nincs iga­zam. Mondhatja valaki erre azt, hogy ez letar­gia, keserű lemondás. De azért nem az, mert emellett tudja, hogy kinek van igaza, sohasem- Ara 10 fillér, A lap elfogadása előfizetési kötelezettséggel jár,

Next

/
Thumbnails
Contents