Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-06-15 / 8. szám
4 SZABOLCSI ŐRSZEM ígérem. Mint annyi sok más divat, régóta tartja már magát nálunk is a gyermekkultusz. Mindennek középpontjában ott áll a gyermek, ő körülte folyik, forog minden. Ha őszintén és nyitott szemmel nézünk szembe ezzel az általános gyermekrajongással, szomorúan kell tapasztalnunk annak egészségtelen egyoldalúságát és azt a felelőtlenséget, amivel a gyermek lelki élete iránt viseltetnek a keresztszülők, akik éppen arra hivattak, hogy keresztgyermekeik tekintetét a földről az odafentvalókra irányítsák. Itt nem általános, hanem egyéni felelőségről van szó. Vájjon a keresztszülők, amikor ünnepélyesen tartják karjukon a szendergő, kicsiny gyermeket, megfigyelik-e, emlékezetükbe vésik-e keresztszülői fogadalmukat? Nem gondolnám, és pedig azért nem, mert akkor sokkal több megbékélt, vidám, Istent kereső és megtaláló ember volna közöttünk. A ma keresztszülője, kevés kivétellel, abban látja tisztét betölteni, hogy anyagi képességeinek arányában, sőt sokszor azon felül, ajándékokkal halmozza el keresztgyermekét. Hányszor láttam már versenyző keresztmamákat, akik egymást igyekeztek túllicitálni ajándékozásaikkal, de arra, amire hivatva voltak, egyikük sem gondolt. Milyen komolyan mondják: „Ígérem, hogy e kisdedet mostantól fogva úgy nevelem és neveltetem, hogy az Atya-, Fiú- és Szentlélek Istenbe vetett hitéről annak idején ő maga önként tegyen vallást a gyülekezet előtt.“ A keresztszülő önként vállalja, hogy a gyermek mellé odaáll támaszként, hogy lelki kérdései és kétségei megoldásában segítségül legyen, de még inkább a serdülő gyermek lelkében annyi kérdés vetődik fel és keres megoldást ! A gyermek is igazi világosságot és hitet keres. Ilyenkor kell ott állania a keresztszülőnek, hogy Istenről önként elvállalt kötelességeinek eleget téve, a hit útjára vezesse keresztgyermekét. De vájjon a keresztszülők birtokában vannak-e az igazi vallásosságnak? Csak az tudja betölteni hivatását, aki maga is ismeri a világosság és békesség egyedüli forrását: Krisztust. Azt a kötelezettséget, amelyet a kereszt- szülő tisztével vállalt, elhanyagolhatja, másra értelmezheti, de ez annak érvényén nem változtat. Amint a törvénynek nem árt, hogy sokan megszegik, mert megjelenik a törvény őre és a büntetés vele van, ugyanígy nekünk Isten előtt kell számot adnunk a reánkbizot- takról. Istennek legyen hála, hogy a Jézus Krisztusban való hit által betölthető a keresztszülői hivatás. Jézus kész megajándékozni a Szentlélek által felülről való bölcsességgel, hittel, erővel és szeretettel mindenkit, aki ezekért hozzá fordul. Imreh Ilona. A MAGYAR FÖLD KÉRDÉSEI Segíts magadon. A magyar föld kérdései sorában utolsó alkalommal a mezőgazdasági szakoktatás kérdéséről beszéltünk s reá mutattunk arra, hogy mennyire szükséges lenne gazdasági középiskola Szabolcsvármegyében. Most az értékesítés kérdésével foglalkozunk. Ez a kérdés egyik legjelentősebb tényezője a magyar föld sorsának, merthiszen a legnagyobb szaktudás, a legintenzívebb mezőgazdasági kultúra és az Isten áldás bősége mind hiába való, ha a gazda nem látja meg termel- vényeinek értékét, ha azt a hasznot, ami a termelő és fogyasztó között, a dolog természeténél fogva, felmerül, idegen kezek vágják zsebre. A mezőgazdasági értékesítés a múlthoz képest mérföldjáró csizmákkal haladt. A gabona-monopólium bevezetése jóformán hetek kérdése, s valóban, ma mór el lehet mondani azt, hogy nincs olyan jó minőségű gabona, amit a Futura államilag meghatározott áron me® ne vásárolna. A dohány, a cukornak szánt cukorrépa államilag, illetve kartelszerűen egységárak után igazodik, itt tehát nincs a gazdatársadalomnak más érdeke, mint az, hogy úgy az állammal mint a Futurával és a cukor-, szeszkartellel, illetve szövetkezetekkel szemben erőteljesebb hangot adjon az elérhető legmagasabb ár követelésének. A magyar kisgazda-társadalom, akiknek érdeke legközelebb esik szívünkhöz, nagvrészt azonban a burgonya, káposzta, tejtermékek, baromfi és gyümölcs értékesítése terén szorulnak nagyobb szervezettségre és segítségre. A németalföldi gazdák, amikor a legintenzívebb mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak, ugyanakkor egyénenként és összességükben tagjaik is annak a kereskedelmi szervezetnek, amely a termelvények piacáról és elérhető legmagasabb áráról gondoskodik. Nem is ördöngős mesterség az, hogy a gazdaszervezetek maguk értékesítsenek ott, ahol megfelelő szakértelem, kereskedelmi érzék lehetőségei kínálkoznak.
