Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-05-15 / 6. szám
6 SZABOLCSI ŐRSZEM dező, beroskadt kis viskó falán, — melyben 14-en éltek, — a szebb jövőt hirdető választási plakátot. El kellett gondolkoznom azon: Vájjon mikor lesz ennek a nélkülöző tizennégy semmitlen, rongyos magyarnak szebb jövője? A jelöltek között nem igen látni ott azokat, akiknek úgy igazán fájna a sok ilyen magyar vádoló sorsa. . . . Ezeket csak a szeretet látja me". Szeretet pedig csak ott van, ahol Krisztus van. Az új magyar parlamentbe vájjon lesznek-e képviselő urak, akik szívükben a Krisztust viszik be oda? Nem kell a Szentlélek Azonnal ez a gondolat támadt bennem, amint először hírét vettem annak, hoqy pünkösdkor lesznek a választások. Akármilyen szolidan is fognak folyni a választások, de méms sok lesz a lárma, a megivott bor és az izgalom, pedig pünkösdöt ünnepelni éppen ellenkezőjére volna szükség: imádságos csendességre, Szentlélekkel való beteljesedésre és lélekváró nyugalomra. Olyan nehéz kimondani, de bennem sír az a fájdalom, hogy a sátán ünneprontása ez. Így von el majd magyar százezreket az igehirdetés és az Urasztala áldott alkalmaitól. Vigyázzunk, mert a sátán ravasz. A nagypénteket és a húsvétot Albániával, a pünkösdöt pediq a választással rontja meg. Komolyan fel kellene vennünk a harcot a sátán eme ravaszsága ellen, mert akármilyen nagy szüksége is van a magyar népnek új képviselőkre, de kimondhatatlanul nagyobb szüksége volna a Szentlélek Ür Istenre. B. B. AZ UR SZÍNE ELŐTT A Szentlélek első inkája Sok csodálatos munkája van a Szentiéleknek. Én csak keveset ismerek még, de jó párat tudnék felsorolni, melyeket tapasztalatból és mégtöbbet, amit az írásból ismerek. Ezekben a munkákban rendszer és sorrend van. Isten bölcsesége és méltósága állította őket sorrendbe. Az Isten nem siet. Lelkének munkájában sincsen kapkodás; semmit nem tesz, amit később egy másik munkája feleslegessé tenne. Előrelátásával úgy alapozza meg tennivalóit, hogy egyik folyik a másikból, s minden mozdulatában csodálatos összhang van. Ha valakiben elkezdi a jó dolgot, akkor az elején kezdi, mert másként nem fejezhetné be sem tökéletesen. így senki nem lehet semmilyen nagv tett, vagy akármi által szent és tiszta, elején kell azt kezdeni mindenkinek, a megtérésnél és az újjászületésnél, Az Isten Lelkének jó munkája, amit bennünk végez, a megtérésijen és az újjászületésben veszi kezdetét. Sok minden történik a gyermekkel, de előbb gyermekké kell lennie, meg kell születnie. Istennek minden egyéb munkáját is megelőz az újjászületés munkája. Olyan ez, mint a teremtés első napja. Az új teremtés nélkül Isten nem folytat senkiben munkát (még ha szeretné és számot is tart reál. Fontos hát ismerni és megtapasztalni ezt a csodát. De hogyan jut ide egy lélek? A rendes úton, amit minden templomban és minden időben hangosan hirdetnek: Bánjátok meg bűneiteket... Ez az, amit nem tudok megtenni magamtól. Mert ez a Szentlélek munkája. — Sokat fáradtam azzal, hogy megmagyarázzam néhány embernek, kiknek gondozásáért felelőséget éreztem, hogy ők bűnösök. Minden próbálkozásom sikertelen maradt. Senkit sem sikerült rávennem, hogy olyannak lássa az életét, mint amilyennek Isten is látja, vagyis elkárhozott- nak és menthetetlennek. Legutóbb is megpróbáltam egyik ismerősömnek a figyelmét ráirányítani egyik nyilvánvaló bűnére. Hiába volt minden rábeszélés. Ő azt nem látta és nem is látja bűnnek. Folytatja nyugodtan tovább, hiszen: mi van abban? . . . Még senkit sem sikerült meggyőznöm bűnös voltáról. Eleinte el is keserített ez, de most már tudom, hogy soha nem is fog sikerülni, mert ez nem tartozik reám. Kívül esik hatáskörömön. Csak a Szentlélek tehet egy emberi lelket bűnössé, magát sirató, senki mást nem okoló, csupán önmagát kárhoztató, szegény bűnössé. Még a tetten kapott embert is, aki kénytelen beismerni és elvállalni nyilvánvaló bűnét, csak a Szentlélek tudja megvilágosítani és egészen bűnössé tenni. Hányszor szerettem volna magam is megbánni bűneimet. Oda álltam az Űrasztala elé és csodálkozva vettem észre, hogy most nem tudom megbánni bűneimet. . . Nincs mit megbánnom! Igazán szerettem volna megbánni valamit, — (óh, de szégyellem), — de nem jutott eszembe semmi. Semmi, ami elkeseríthetett volna, ami alól fölszabadulhattam volna, s már majdnem sírtam, hogy megint ilyen szürkén múlik el felettem ez az alkalom is. Szerettem volna ujjongni és élvezni a megbocsátást, de hiába .. . nem rendelkeztem akkor sem, most sem a bűnbánatom felett. Eszembe jut Ézsau, aki könnyhullatással kereste a megbánás helyét, de nem találta . . . Azért veszett el élete, hiába volt elsőszülöttsége, ügyessége, Atyja jóindulata, — minden, minden hiába, ha a Lélek a legelső munkát nem tudja elvégezni. A Szentlélek legelső munkája a bünbánat. Hogy állasz ezzel? .,, Mondd hát velem: Jövel Szentlélek Isten J P. Tóth Lajos.
