Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-05-01 / 5. szám
4 S ZA BO LCSI ŐRSZEM az egyház Isten teremtése, vagyis isteni eredetű, mert hiszen éppen Isten Szentlelke hozta létre. Már a kétféle eredet miatt sem lehet az egyház és a világ viszonya barátságos. Különböznek egymástól már azért is, mert más az egyik, és más a másik ura, ennek következtében törvénye is. A világ ura, fejedelme az ördög, a sátán. Törvénye pedig a test kívánsága, a szemek kívánsága, az élet kérkedése: Aki bírja, marja. A gyenge szolgálja az erőset. Ami az enyém, ahhoz semmi köze a másiknak . . . Az egyház feje pedig Krisztus. Törvénye pedig a szeretet: Aki első akar lenni, legyen mindenkinek szolgája. Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Ez a két úr egymással harcban van, sőt a sátán, a világ fejedelme Krisztustól megítéltetett, legyőzetett, tehát nem lehet semmiféle béke, fegyverszünet, vagy szövetség a kettő között. Az egyház legveszedelmesebb betegsége az elvilágiasodás. Nem lehet együtt az egyház és a világ azért sem, mert az egyház Istennek e világba vetett hálója, hogy a világból általa kimentse választottéit. Az egyház a világ megsemmisítésére adatott, mert Isten azt ítélet alá helyezte. Az egyház azonnal megszűnik Istentől való, vagyis egyház lenni, ha ezt a szerepét akármilyen úton is feladja. Ugyanolyan bűne az egyháznak, ha ő akar uralkodni a világ felett, vagy pedig magát adja szolgaságba a világnak. Az igaz egyház számára nem lehet a világ se parancsoló úr, se szolgálatára álló hadsereg, se szolgálatát fizető bank, hanem egyes- egyedül: missziói terület. Az elvilágiasodó egyház gyülekezet helyett tömeg lesz. így nem tudja megadni a lelki élet fejlődéséhez szükséges lelki otthont. Éppen a hívő ember nem érzi jól magát benne. Az ilyen egyház bölcselkedő és törvényeskedő egyházzá lesz, mely éppen a hitnek és a szabadságnak van ellene. A lélektől a test felé tolódik el az ilyen egyház kegyessége és így lesz tele ceri- móniákkal, külsőségekkel. Fontosabb lesz a templom az istentiszteletnél, a szószék az igehirdetésnél, a retorika és költészet az Igénél, a műveltség a hivallásnál, a jó stilisztika a lelki- életnél. a nagyszámú úrvacsorázó gyülekezet a Krisztussal való igazi közösségnél. Az elvilágia- sodott egyház forrása és melegágya a lelki elkülönülésnek, a szakadásoknak, a szektáknak. Ez az egyház ellensége a missziónak. Nem ilyen-e1 a miénk? Bűnbánattal kell bevallanunk, hogy ilyen, mert bizony a világ jól megfér vele és viszont is . . . De Isten iránti hálával kell látnunk, hogy tagjaiban és intézményeiben kezd nem ilyen lenni. Azt pedig hinnünk kell, hogy Aki elkezdette tisztítani, hatalmas arra, hogy valóban meg is tisztítsa! . . . Oh, milyen nagy csoda, hogy amit az egyház tagjai, sőt szolgái az egyházon elrontottak, azt az egyház örök Ura kész kitisztítani, és ímé szemünk láttára cse- lekszi meg: szakítgatja az egyházat a világtól. Faluvégi Dániel. A MAGYAR FÖLD KÉRDÉSEI Eső és napfény Sok embert vitt már közelebb Istenhez a természet csodája. A megdermedt fagyos föld a tavaszi nap melegének simogatására felenged s a szürke határ pompás zöld köntöst vesz fel: kikelt és szárba szökkent az őszi vetés. Sokakat gondolkozóba ejt, hogy az ősszel elvetett romlandó mag a tél fagyát megbírja és kenyéradó, új életté .alakul. Ez a nagy változás nemcsak gondolkozóba ejt, de térdre és áhítatra kényszerít mindenkit, aki szemeivel lát. A magyar föld munkása pedig nyitott szemmel nézi, vizsgálja a határt, s ilyenkor megtelik szíve az Isten iránti reménységgel. Mégis az a köztudat, hogy a gazda mindég sír, mert vagy sok az eső, vagy sok a szárazság, így most is sűrűn halljuk a fohászkodást: bár adna az Isten már esőt! Sokszor hallani azt is, hogy a gazdának a jó Isten sem tud eleget tenni, mert míg az egyik esőt kíván, a másik ugyanakkor félti valamelyik tábláját a nagy csapadéktól. Milyen más lenne az emberbe helyezett nemes búzaszem, a lélek fejlődése, ha annyi fohászkodás és könyörgés kísérné öntözésének útját, mint a mindennapi kenyeret adó magvak esőkívánása! Sokat hallunk, olvasunk most arról, hogy Kárpátalja visszakerülésével milyen nagy lehetőségek nyílnak ahhoz, hogy a Tisza felsőszakaszának megduzzasztásával az Alföld öntözésének kérdése megoldható lesz. E sokat sújtott vidék, amely talán éppen a szárazság miatt szenvedett legtöbbet, mérhetetlen lehetőségek előtt áll, ha a magyar munka ezt a sorskérdést egyszer dűlőre juttatja. A szárazság elleni védekezésnek tehát megvan a lehetősége és akik hittel néznek a jövőbe, felsőországrészünk visszakerüléséért ez okból is naponta adnak hálát a Mindenhatónak. A víz irányításával tehát csak megbirkózik az emberi elme. De a hő, a fény, a megérlelő és növelő napsugár kérdése örökké megoldhatatlan titoknak látszik. Quarzlámpákkal utánozni tudják már a mesterséges napfényt, de hol van az emberi tudás és lehetőség attól, hogy millió holdakat árasszon el napsugárral!
