Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-04-01 / 3. szám
6 SZABOLCSI ŐRSZEM AZ UR SZÍNE ELŐTT Ha Jézus bevonul : . r Máté 21:9—11. Lukács 19 : 37—40. Jézusnak első virágvasárnapi királyi bevonulása csak egyszer történt meg. Ezenkívül mégegyszer fog egy dicsőséges bevonulást tartani, de akkor az egész világ szeme láttára: hatalommal és dicsőséggel, ítélettel és megfizetéssel. Akkor már nem alázatosan és szamárháton ion, hanem mint igazi Ür, mint pvőztes Király, kinek Nevére minden térd meghajolni kénytelen és kinek imádására minden ajaknak meg kell nyílnia. Erre a győzelmes bevonulásra várnak minden szentek és mindazok, akik igazán az övéi. Jézus azonban addig sem tétlen. Most is tart ö csendes, csak következményeiben felismerhető bevonulásokat emberéletekbe és családokba. Ö most is megcselekszi mindazt, amit megcselekedett akkor, mikor testileg járt itt az emberek között. Ő most se lett semmivel sem kisebb, erőtelenebb, tehetetlenebb, de semmivel se népszerűbb se. Az Ö mostani megjelenése ugyanazokkal a következményekkel jár most is, mint akkor: egyesek megtérnek, megtisztulnak, boldogok lesznek, mások pedig felháborodnak, meghasonlanak, megkeményednek. Ahol Ő megjelenik, ott bizony nemcsak a »házi áldás« szép mondatai kerülnek fel a falra, hanem bizony meghasonlás támad most is a házban, mert az egyik hisz Néki, a másik pedig nem. Jézus evangéliumában most kínálja magát minden bűnösnek szabadítóul, betegnek orvosul, de sajnos most is többen vannak, akik nem ismerik fel meglátogatásuknak napját, s azt sem, ami békességükre való lett volna. Jézus neked is kínálja magát, hozzád is be akar vonulni. Ki akar bontakozni emlékeid közül és gyakorlati módon szeretné életedet birtokba venni. Be akar vonulni gondolatvilágodba, hogy átváltozzék értelmed és ezáltal megújuljál. Át akarja járni egész lényedet, hogy cselekedeteidben mutassa meg erős karját a hitetlen világnak. Élni akar benned, hogy te ne éli tovább a bűnnek és a világnak. Félre akarja tenni érzelmeidet, ho^v szerethessen benned másokat. Irányítása alá akarja venni hétköznapjaidat, hogy minden cselekedetedben, egész életedben megdicsőítse magát. Bevonult-e már így Jézus hozzád? P. Tóth Lajos Boldogok, akik nem látnak és hisznek János 20:29. KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK A halál után hol lesz a lélek? Rögtön részesül-e az örökéletbe vagy vár-e az utolsó ítéletig? A lélek halál utáni sorsa az emberiség egy’k leggyötrőbb kérdése. Vallásrendszerek, emberi okoskodásból szőtt bölcsesség-rendszerek egymással versenyezve próbálnak feleletet adni erre a kérdésre. Azonban megnyugtató feleletet a keresztyénségen, helyesebben Isten kijelentésén kívül senki és semmi más nem tud adni. Ennek a kérdésnek nem Isten szerint való megoldása sem Buddha teljes megsemmisülés-tana, sem az ind filozófiából eredő s ma nálunk leginkább a spiritizmus által hirdetett lélekvándorlás és újraszületés tana. De ugyancsak nem bibliai felelet a katolikus egyház purgatóriumról szóló tanítása sem, mely valószínű perzsa hatásra került bele a római egyház tanításába. A Szentírás világosan tanítja s éppen ezért hitvallásos könyveink is hasonlóképpen tanítják, hogy a lélek a testi halál után azonnal megítéltetik és Istennek választása s a meghalt ember hite szerint az idvesség vagv kárhozat állapotába kerül. Nincsen semmi közbeeső helv, ahol a lelkek összezárva várják az ítélet naDiát. mintegy dermedt állapotban, ahogy á mill énisták tanítják. Az idvesség állapotába, vagyis Isten szent közelségébe került lelkek boldogan várják mennyei idvességükben a »teljes váltság napját«, amikor Krisztus újból megjelenik a földön hatalommal és dicsőséggel, hogy mindeneket nyilvánvalóvá tegyen. Ekkor lesz az első feltámadás. A Heidelbergi Káté 57. kérdése és felelete így hangzik: »Micsoda vigasztalásod van a test feltámasztásából? Az, hogy nemcsak lelkem megy ez élet után azonnal az Ö fejéhez, Krisztushoz, de testem is Krisztus ereje által feltámasztatván, telkemmel ismét egyesül és Krisztus dicsőséges testéhez hasonló lészen.« Gazdag és szegény egyforma-e Isten előtt? Azok, akik egészen hozzászoktak e világ szerint ítélni, könnyen abba a tévedésbe esnek, hogy Isten gondolatai és ítéletei hasonlóak az emberekéhez. Ebben a világban mindenütt ott van a személyválogatás. Az kétségtelen, hogy nincs két egyforma ember se lelki, se testi, se anyagi szempontból. Ezek a különbözőségek választják el az embereket egymástól. Az is kétségtelen azonban, hogy Isten előtt
