Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-03-15 / 2. szám
SZABOLCSI ŐRSZEM 5 egyik nagy betegsége az, hogy arannyal mérik a munkát, sőt többre jut a gazdag ember, mint a munkás-ember. Az evangélium szerint ez nem így van. — Igazság, az ember örök gyötrelme, mindig ez után vágyódik s örökké ezt veszíti el. Könyvtárak telnek meg az igazság kutatásával, csak azzal szemben érzéketlen ez a világ, aki önmagáról tett vallomást: Én vagyok az Igazság. — Béke. Nemcsak ilyen lázasan fegyverkező, hadianyag gyártásában eay- mással versenyre kelő világban óhajtott életforma ez, hanem az emberi lélek örök keresésének táróvá. Csak az út az eltévesztett, mert ember embernek békességet soha nem ád. — Krisztus az, aki így szól: Az én békességemet adom néktek. AZ ÖTÖDIK BUDAPESTI ZSINAT. Március 1—3-án tartotta első ülésszakát a magyarországi református egyház ötödik budapesti zsinata. Ezen az ülésen egyhangú határozattal állapította meg „A Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeken fennálló református önkormányzati testületeknek a magyarországi református egyház többi részével ismét egyesítéséről“ szóló törvénycikket. Történelmi esemény volt ez, mert benne — amint Révész Imre beszédében mondotta — „A mesebeli Phoenix madárként és a bibliai saskeselyűként újhódik meg a mai magyar reformá- tusságunk.“ A zsinat a maga határozatával újból csak arról tett bizonyságot, hogy amit Isten egybeszerkesztett, ember nem választhatja szét. Isten egy testté teremtette a magyarságot. Hisszük, hogy Isten teremtő akaratának és megújító kegyelmének győzelme még máskor is összehivatja hasonló tárgyban zsinatunkat, hogy majd Erdélyről, a Délvidékről is határozzon hasonlóképpen. B. B. MIT SZÓLSZ HOZZÁ? Tavaszodik Lassan-lassan kitavaszodik, nemcsak a naptár lapjai, hanem a természet minden növekvő rügye is ezt hirdeti. Jön a nagy készülődés a virágba borulásra és gyümölcs-termésre. Mezőgazdák, kertészek mindig több idejüket töltik kint a szabadban, de meg idehaza is nő a kinti munka, a kiskertben, a háztája körül. A gondos gazda már lenyeste fáiról a fe- lesleoes tavalyi gallyakat és a rendes háziasz- szony tavaszi nagytakarításhoz készül. Nem elégszik meg azzal, hogy a házát kívülről szépen bemeszeli, hanem belülről is mindent kipakol, megtisztít minden bútort, kimeszeli, felsúrolja szobáját, egyszóval kívülről is, belülről is eltakarítja a múlt rendetlenségét és várja a jövőt. A gyermekek és fiatalok új ruháikban örülnek a tavasznak, örülnek az ígéret teljes meleg időknek. Van-e gondod .arra is a tavasszal sürgő- foroó népem, hogy a lelked is tavaszra vár? A lélek is megúnja a múlt ruháit, táplálékát és rendezetlen ügyeit és békére, örömre nyugalomra vár. Mit teszel azért, hogy ott belül a telkedben és szívedben is rend, tisztaság legyen ? MI TÖRTÉNT? I. ITTHON. Imrédy Béla miniszterelnök lemondott. Utóda gróf Teleki Pál, volt kultuszminiszter, egyetemi tanár. E sorok írója jelen volt az új kormányelnök képviselőházi bemutatkozása alkalmával s amilyen megnyugtatónak érezte azokat a szavakat, amiket a neműdhez intézett, annyira nem szolgált megnyugvásra a t. Ház külső képe. önként vetődik fel a kérdés: hogyan viselkednek a t. Ház tagjai, amikor nem ünnepelnek, ha „ünnepnapon“ töbek között pl. a „maga senki“ és ehhez hasonló kiszólások voltak hallhatók. A t. Ház egyébként nagy lelkesedéssel tapsolt és éljenzett akkor, amikor az új kormányelnök a zsidótövényről beszélt, de a szociális törvények bejelentését már mérsékeltebb lelkesedéssel fogadta, a földreformnak pedig: — ^egyhangúlag“ éljenzett. T. i. mindössze egyetlen hang kiáltott éljen-t. Mindezek eszliinkbe jutottak, míg hallgattuk Dr. Makkai Sándort, aki a maga közvetlenségével végtelen magasságokban szárnyaló gondolatokat közölt velünk, amikor a „lelki honvédelemről“ beszélt s megállapította, hogy „keresztyénnek lenni nem azt jelenti, mint nem lenni zsidónak“ és hogy .,biába teszünk bármit, ha nem az ifjúságért és nem a népért cselekszünk s cselekedeteinket nem a Krisztus szerető lelke irányítja.“ Igazi keresztyén és magyarlelkű nagy református testvérünk meggyőző erejű meglátásai ezek, de félünk: hangja csak kiáltó szó a pusztában. Hol tartunk még mi a krisztusi és nemzettestvéri szeretetnek ettől a mértékétől! II. KÜLFÖLDÖN. Egy kettéhasadt lelkű nemzet tragédiájának utolsó felvonása játszódik le előttünk Spanyolországban. Nem vagyunk közvetlenül érdekelve a spanyol nép testvérharcában, de érdeklődésünket és figyelmünket Európa délnyugati félszigete felé irányítja az emberi együttérzésen kívül az, hogy az ottani rémségeket is Moszkva irányítja.
