Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1938-02-01 / 2. szám
1988. február hó. teremteni a keresztyénség egységes frontját, úgy: ama nagy reformátoroktól tanulnia —- én, a mindenek között legkisebb, — szeretném odakiáltaná a nemzet minden vall ásó kér észt vén világi magyarjaihoz s nekünk is a Krisztusban magyar testvéreinkhez: Teremtsétek meg ti a várva-várt békességet, — mert ha tovább gyűlölködünk, meghal édesanyánk, — a mi örökéktre rendelt s kiválasztott magyar hazánk !... *A püspök úr hozzájárulásával közöljük Szabolcs földje szülöttjének az egész magyarság sors-kérdéseit felölelő s jövőt mutató megállapításait. Szerk. Sem hideg, sem meleg — Rólad van szó ! — írta: Szinok Zoltán lelkipásztor. Van egy fajta penészgomba. Ritkán fordul elő, de annál veszedelmesebb. Újonnan épült házakban üti fel a fejét. Ha a szobapadló alját nem száraz, hanem nedves homokkal töltik fel és atlba a nedves homokiba szerves anyag, valamilyen növényi -alkatrész kerül, akkor az ott elkezd dolgozni, penészgomba képződik rajta és hiába padlózzák le, keresztül tör rajta és elporlasztja a padlót, ajtótokot, téglát, vakolatot, az egész épületet, sőt felmegy a tetőre is, úgy, hogy végiül az egész házat romba dönti. Kicsi kis pen és zg ómba csak és mégis milyen nagy kár származik belőle! Ilyen pemészgomba a te lelkedben is, református testvérem, az a bűnös nemtörődömség, az a sem hideg, sem meleg közönyösség, amelyet bited, vallásod, egyházad szent dolgai iránt eddig tanúsítottál. Ne mondd,, hogy ez jelentéktelen semmiség csupán. Az életiben nincs kicsiny és jelentéktelen dolog. Kicsiny sarkon fordul a nagy- ajtó is! A bűnös közöny 'és nemtörődömség is. Csobaji várta a hatást, mosolyitott is a bajusza alatt. —- Ugyan barátom — szólott kis idő múlva —, kérdezze meg mán a disznót, úgy röfögő hangon’ hogy neki is tetszik-e olyan nagyon a disznóölés? —• Annak igencsak nem tetszik 1 — nevetett fel az asszony. Az ember megérezte a kutyaszorítót 'és kitért előle: — Hát igön, ha tiunnék disznó nyelven, röfögve beszélni, de hát így nem beszélhetek vele! Csobaji folytatta a példát: —■ Ügy mondják, hogy én nagyon szépen .mulatóik, ha iszok egy kicsit. De nem szeretek egyedül mulatni. Oszt’ az a baj, hogy a második üteméi már mindég megpofozoim a velem mulatót. De az olyan jó! esik nékem és az olyan szép! De olyan szép! Meg is invitálom szeretettel, hogy jöjjön be velem ablba a kocsmába ni, aimék ott van az út mentén. Mulassunk egy szépet. Az asszony a kendőt az arcához húzta, nehogy szemtanúja legyen annak a szörnyűségnek. Az ember végignézett Csobaji öles termetén, az arca máris égett az elképzelt pofonok füzében, a vére is fellobban az indítványra: Még hogy őtet akarja valaki megpofozni! El is lépett egy jó lépést, onnan felelte méltatlankodva: —- Na, hát csak mulasson magának egyedül olyan szépen! Gsofha/jii felnevetett: —i iNk, hát csak köszönjék a dícsértessóket is egyedül és ne kívánják, hogy mi, kálomisták azt viszonozzuk, mert hogy az maguknak szép, de nekünk sértő! No, hát: „Jó napot adjon az Ür Isten!“ Aztán befordult ő is a vásár felé. Besenyőd. László Ödön. SZALCSI ŐRSZEM ha általánossá válikjp-eket, nemzeteket tehet tönkre, országoknak jatja meg a sípját. Nekünk. magyaroknak ig nemzeti bűneink közé tartozik, hogy még érdekeinket szolgáló közügyekkel szemben isdegek, fásultak, közönyösök vagyunk, nem tunk tervszerűen, tudatosan és kitartóan nagy eiék szolgálatában állami. Ideigóráig ugyan fe'lesülünk, de azután a lelkesedés tüze hamar fe alszik. Még a hazaszeretet Iáingja is, melyről dig híresek vagyunk, sokszor csak szalmatűz búink, mely hamar lelohad. A magyar még hazá'; sem tudja okosan, kitartóan és öntudatosan írefcni és szolgálni! Ugyanez a namödömség jellemzi a .magyart a lelki dóig oki is. Ezért van olyan sok közönyös lélek, sem leg, sem meleg református közöttünk. Pedig a ormátus ember szereti a Vallását. Büszke reá féltéglával veri a mailét, hogy ő református, fmilyen különös! Ennek az általa szeretett vallásik a java, sorsa, előmenetele mégsem hevíti, inta nem érdeklődik, hidegen hagyja. Keleti ekedvűséggel, közönyösséggel nézi annak emcedését vagy hanyatlását. Érette lelkesedni, ve együtt érezni, egyháza ügyét magáévá tenni em tudja. Azt pedig, hogy munkáját, javait is ca áldozza érette, képtelenségnek tartja. A malter népnek ez a nemtörődömsége milyen mess? áll a hittérítőknek a szellemétől, akik egész élüket szentelik oda ‘és kockáztatják csak azért, ogy lelkéket mentsenek és vezessenek az Űrhöz Vagy milyen messze ál. Pál apostolnak a buzóságától, aki beteges, törékeny testéivel ;is szünetemül fáradozott, hogy lelkeket térítsen az Ünhz s aki boldogan mondotta: Sammivel sem gandoak, még az én életem sem drága nékem, csalkhoy elvégezhessem az én futásomat örömmel és at a szolgálatot, melyet vettem az Ür Jézustól ! Csal. 20, 24.) Ez az apostoli lelkesedés, önfeláldozásig menő hév 'és buzgóság hiányzik a magyar református telekből. Magát jó refornátusnalk tartja, de ennek a követelményeit magáré és életére nézve alkalmazni már nem tudja és nem akarja. Hiányzik belőle a missziói lélek, az egymással való törődés, a másokért való felelősségnek a tudata és annak az áfcérzésfi. ihnűv ha n«tJA ’O®" hite és meggyőződése van, erre a meggyőződésre másokát is megtérítsen, meghódítson s erről életével is bizonyságot tegyen. Missziónál™, egy szent eszmének szolgálatában állani, az kívül esik az átlagos, sőt még a magát kiválónak tartó református ember gondolatvilágán .is! Vagy ha gondol is reá, méltóságán alulinak, lealázőnak tartaná azt meg is cselekedni. Óh, de pirulnának ezek a magukat jő reformátusnak tartó lelkek, ha tudnák, hogy milyen messze vannak az Isten országától! (Máik 12, 34.) Ha tudnák, hogy menynyire reájuk vonatkozik a figyelmeztető szó: te sem hideg nem vagy, sem hév, vajha hideg volnál, vagy hév. így, mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. (Jel. 3, 15—16.) Nemcsak baj,1 hanem valóságos veszedelem egy közösség számára, ha annak ügyét a tagok szívükön hordárai, érette lelkesedni nem tudnak. Sokkal nagyobb baj és veszedelem ez, mint bárki gond ólnál Mert a lelik esedésnek és a.z összefogásnak a hiánya a megölője minden alkotásnak, miniden előlbaladásnak. Nem lehet győzni az olyan sereggel, melynek tagijait nem fűti a lelkesedés. Hiába a legszebb vezér! elgondolás, ha nincsenek katonák, akik azt végrehajtsák. Hiába a legszentebb eszime, mégis elbukik, ha nincsen, aki diadalra segítse. Éppen így, hiába legtisztább ‘és legigazabb a mi református vallásunk, ha tagjai, kikndk a zászlót diadalra kellene vinni, fásultak és közönyösek. Nagyobb veszedelme a magyar református egyháznak ez, mint bármilyen külső ellenség. A külső ellenség századokon keresztül nyomta és üldözte, és a református egyház mégis fennállott. E(bbe a belső betegségéibe, tagjainak a fásult közönyösségébe azonban belepusztulhat ! Amint teher alatt nő a pálma, úgy nőtt a külső ellenség nyomása, üldözése alatt a .multiban a magyar református egyház. Elvették templomait, szuronnyal kergették szét a híveit, de annál nagyobb buzgósággal összejöttek másutt. Ma azonban a hitbeli közömbösség, mint valami belső szú, ’éppen azért, mert belülről rágja, pusztítja a lelkeket, annál veszedelmesebb, mert belső, alattomos ellenség, amely ellen védekezni is nehezebb. A gyümölcsös kertnek sem a szélvihar a legnagyobb ellensége. Az legfeljebb letör egypáz tenmő3 ágat, de annál gazdagabb, annál dúsalbb lesz a termés a megmaradt ágaikon. Ellenben, ha láthatatlan élősdi állatoknak, rovaroknak és penészgombák mikrobáinak a milliói lepik el, mint valami belső ellenség, a termőrügyeket, akkor ott nem lesz termés, vagy ha lesz is, csak férges és hiányos. Hitbeli közönyösség a neve ennek a veszedelmes, belső ellenségnek, mely mint magyar betegség, leginkább a mi színmagyar református egyházunkat sorvasztja. A római kathoükus egyház például, sőt még a léldkszámra nézve sokkal kisebb evangélikus egyház is különböző nemzetiségű tagjainak faji tulajdonságai által meglepő előhaia- dást tudnak fel/imrtatnd. Nem a tehetseg az, amiben ők minket felülmúlnak, mert a mi egyházunk kiváló tehetségekben sohasem szűkölködött, hanem felülmúlnak minket a nagyobb összetartásban, a közösséghez való tartozandóság gondolatának nagyobb átér zésében, vagyis, a sokszor fa- naríkusságig menő felekezeti öntudatban, mely a mi pártoükodó és széthúzásra hajlamos református népünknél alig található fel. Mert vájjon lehet-e felekezeti öntudatról beszélni ott, ahol a református feleség beszéli le római katholdikus férjét arról, hogy meggyőződését követve áttérjen a református vallásra? Ahol előfordulhat az a szintén megtörtént eset, hogy a református menny asszony kész lett volna beleegyezni abba, bogy a rám. kath. templomban esküdjön és a rám. kath. vőlegény volt mindenáron rajta, hogy református egyházban legyen megtartva az esküvő. Hol itt a missziód lélek? Hol itt a legpairányibb felekezeti öntudat, az egyházunkhoz és egymáshoz való tartozandóságnak a boldog átér.zése? És ami a legfájdalmasabb, ilyen élhetetlenségig, sőt öngyilkosságig menő alacsony fokon áll általában a mi magyaT református népünknél a felekezeti öntudat. Miért nem tud a magyar református ember úgy együtt érezni hittestvérei ved, amint azt egy bácskai származású német református embernél tapasztaltam, akii’ valahányszor halottra szólt a harangunk, azt szokta mondani: megint meghalt egy derék református ember!? Vagy miért nem ci-cc úgj .magyar református ember bittestyéreá- hez, mint például az oroszországi zsidó a hadifogságba került magyar zsidó katonához, áld a többi magyar hadifoglyot elküldte, de a zsidó katonát, mint hit- és faijbestvérét behívta magához és megvendégelte!? Hát csak a másfajta- beliek tudják szeretni és támogatná fajtájúkat, a 'hitükhöz, vallásukhoz tartozókat, mi magyarok, pedig csak széthúzunk és páirtoskodunk, legszentebb javainkkal pedig nem törődünk, azokat veszni hagyjuk? Hiszen akkor mi, magyarok olyanokká lettünk, mint a megízetlenült só, amely csak arra jó, hogy kidobják és megtapossák az emberek! (Máté 5, 13.) Hozzád fordulok azért, testvér, mert — rólad van szól Valid be, hogy 'hited, vallásod' dolgai iránt eddig közönyös voltál, annak javát szíveden nem hordoztad, ,előhal adásával nem törődtél, egyházaddal és annak tagjaival együtt nem ereztél, a velük való közösséget nem ápoltad és így az Isten országa s ezáltal hazád, nemzeted épülésének és növekedésének akadálya voltál. Vesd el azért mindezeket magadtól, mert a költő is azt mondja: Kálvinista, ki nem érez Ragaszkodást ős hitiéhez, Ki közömbös, nyegle, hamis, Hűtőién az honához is. öntudatra ébredvo azért, tégy te is ilyen hitvallást: Aki máT-már elfeledte. Hogy .miilyen pap keresztelte, Aki köztünk léha, gyatra, így jut az is öntudatra S most kivallja, szeme ragyog: i. Kálvinista, magyar vagyok 1 Legolcsóbb bevásárlási forrás MAYER ÁGOSTON úri és női divatáru üzlete Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-a. 2. Tel.: 537.
