Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
1938. január hó. SZABOLCSI ŐRSZEM 5 „Gyülekezet és szór g o Amennyire nem lehet elképzelni gyülekezeteit lelkigondozás nélkül, éppúgy nem lehet „ideális“ gyülekezetét szórványgondozás végzése nélkül elgondolni. — Előre bocsátva, — szórványa szinte miniden gyülekezetnek van. Mert nemcsak az a szórvány, miikor szomszédos politikai község lakosai közül néhányan egy anyaegyházközséghez tartoznak, hanem szórványnak kell' tekintenünk az egy politikai község azon lakosait, kiket életkörülményük térbelilcg kisebb és a központtól távolabb cső helyre kényszerített. Ezeket általános elnevezés szerint tanyáiénak hívjuk, de ennek lakosai is szétszóródottak. A gyülekezet magában foglalja mindazokat a reformátusokat, — mert hiszen csak róluk van szó, — akik egy meghatározott földterületen laknak. Minden gyülekezetnek nehéz kötelessége a szétszórtan lakók lelkigondozása, mégpedig a nyilvános és a miagán telikig ond ozás feladata szerint. A gyülekezeti élet lényegéből önként jő e missziói tevékenység. Minit ahogy nem lelhet más tárgya az imádságnak, mint az Isten ügye, ügy nem lehet más feladata a gyülekezetnek, mint az ő lényege szerinti „miiszió“. Ez a gvül ek ez se then az Isten ügye. A gyülekezet kötelessége, hogy tagjait az örök Jó felé vezesse. Nincs senki jó, csak egy, az Isten. (Luk. 18 : 19). Őhozzá pedig csak Krisztus által lehet jutni, mert ö az EU. (1. Ján. 14 :6.) Az Istenhez sővárgó élet hitteljes élet, már pedig a hit, hallásból van. Hogyan hallaná ezt meg, ha nem az igehirdetés általi, örök kötelessége az ainy.aszentegyházniak és tagjainak hirdetni az igét. mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben. Ez az igehirdetés a gyűl ékezetben ősi rend szerint történik. A templom a gyülekezet középpontja. Ámdle nem minden ember tekint úgy ma ja templomra, mint békesség házára, mint a lelki- felüdülés hajlékára. Ezekhez a magán-lelkigondo- zés hivatott elvinni az Igét. Visszatérve a kiinduláshoz; szórvány alatt értjülk a gyülekezet testétől földrajzilag távolabb lakóikat. Tehát magános, vagy csoportos tanyák aakóit és az önálló szervezettel nem bíró, főleg másvallású és fajú politikai község reif, lakosait. Mindezek telkigondozásáért az egyház egyetemesen felelős. A bitben erősebbeknek kell áldozatot hozni a gyöngébbekért. Az elveszettet megkeresni mindenkinek sáfársága. A tanyák helyzete, életkörülménye különleges, Iclkigondozásuk fokozottabb figyelmet igényel. A saját földjeiken munkálkodók, értelmi szempontból, magasabb nívón állanak; ezek a föld szerelmesei, akiket a természeti változások gyakran vezetnek Istenhez, ezek tudnak az eső, vihar és napsugár sátorában kenyérért imádkozni. A másik csoport a gazdasági cselédeké. Nehéz igát húznak, miintha Bánk-bán Tiborcai lennének, ők a föld rabszolgái. Ha mind írni-olvasná tudó emberek lennének, a traktátus sokat segítene e gyülekezeti mnuSkában. Ámbár az iskolás gyermekeikkel szeretik felolvastatni a traktátusodat, gyülekezeti újságot és családi naptárt, mégis nélkülözhetetlen közöttük a házi istentisztelet. Megremeg a szívük, ha a lelkész nemcsak meglátogatja őket és sorsuk után érdeklődik, hanem „pa- lástosan“ is közéjük megy. Ez az alkalom leginkább télen használható ki. A nyár elcsigázó küzdése elszenderíti lelkűket. Jellemző rájuk, hogy a komoly lelkigondozás ott éri el látszólagos gyümölcsét, amikor a felébresztett lelkiszoim- júsiágulk az addig elfelejtett templomba vezeti lutjofcat. Ha iskola van a tanyán és tanyák közt; ükkor egészen magától érthetőnek tartja, hogy ott tegyen az istentiszteleten, de a mai magyar rónán messze vagyunk az egyetemes papság elvétől a gyakorlatban, így más alkalomkor otthon marad, dolgozik boldogan vasárnap nem annak, akit szolgál, hanem saját magának. Szórványgondozást 'el sem lehet képzelni .másként, mint rendszeresen tartott istentiszteletiekkel, melyeket .elmélyít a családlátogatás és iratterljeisztés. De a legnagyobb jelentőségű a csekély számú iskolás gyermekek vallástanitása, kik nevelésénél nagy figyelemmel kell tenni a szülőkre, akik vallásosságára a felbuzdított gyermek jótékony befolyást gyakorol. Nélkülözhetetlen a szórvány-nap tartása, amikor a lelkipásztorral a gyülekezet képviselői közzé] ük mennek, sőt a lelkész családját is végtelen örömmel fogadják és boldogok, ha a testvériségről nemcsak hallanak, hanem megvalósulva látják. (Gyülekezeteinkben halljuk meg hát a lélekharang szavát, — nélkülözhetetlen, szükséges, a további létezés szigorú napiparancsa: a szétszórt szívek lelkigoindozása. Ez a magyarság mentését is jelenti. Ne legyen olyan gyülekezet és presbite- riúm, amelyik felelőtlenül elfeledkezik arról, hogy Krisztus a szórványokban, tanyákon élő híveket is keresi. Készítsünk utat Neki hozzájuk. Dedinszky Jenő missziói s.-lelkész. HÁZI ÁHÍTAT Minket valaki vár „Elébe mégy annak, aki örvend és igazságot cselekszik, akik utaidban rólad emlékeznek! Imé, Te felger- jedtél, és mi vétkezónk; régóta így Vagyunk; megtartatunk-é ? (Ézsaiás 64. r„ 4. v.) Mikor ezt az Igét olvasom, eszembejut, mit jelenthetett a keleti ember számára ez a fogalom, ez a kifejezés: elébe megy. Mi sem volt és tehetett gyötrelmesebb számára,' mint útrakelni, nagy távolságokat legyalogolni a sok szenvedést, ezer veszélyt és megpróbáltatást magában rejtegető sivatagban. Mégis egy pillanatig sem habozott, hogy felvegye sátrát, ha szegényebb volt, a hátára, ha módosabb volt, tevehátra rakva, összecsomagol jia a szükséges öleséget s nekivágjon a forró homoktengierimek, szemben a tűző nappal, számolva az eltévedés veszed'elmlévei, kitéve a vérszomjas vadállatok támadásának s elébe menjen annak, aki messze távolságból jön, hogy az ő házát látogatásával megtisztelje. így mentek elébe töbhizben Jézusnak is, mert Ő is ágéin kedves és nagyon várt vendég volt azoik számára, akik ne/m kételkedtek az Ö messiási miivoltában, isteni erejének-toljességében. Így várunk mi is s szívünk az örvendezéstől már előre dobban, ha nagyon kedves nekünk az. aki jövetelének hírét elküldte hozzánk. A próféta szebben ki sem fejezhette volna Isten velünk szemben való áldozatos szeretetét, mint mikor azt írja ebben a versben: elébe mégy annak... Mikor arra gondolt, ami az ember számára oly kockázatos, áldozatos cselekedet, még nagyobbnak és tündiöklőlbbnek kellett, hogy feltűnjön előtte az Isten érettünk véghezvitt minden cselekedete. Neim is csoda. Ami mindent Isten érettünk megtesz, az szülte elkápráztató és kibesiZélihetet- lön. Ki az, alki megszámlálni tudná a ránk hullatott áldás-záporának minden kis cseppjét, mellyel megtermékenyíti, tfelüdíti, bdharmatozza, boldoggá teszi a mi életünket? És még mindég nem éri be ennyivel. 'Nagy szerencsénk van nekünk, nyomorult embereknek, hogy amilyen kifogyhatatlan bennünk a gonoszság a mi Istenünkkel szemben: még végtelenebb és kifogyhatatlanabb az ö áldozatos szeretető mihozzánlk. ö mindig Ikiesinyli azt, amit érettünk már eddig is megtett s képes hatalmasságát, fenségét is megtagadni, csakhogy közelebb jusson hozzánk és segíthessen rajtunk. Élénkbe jön. Vájjon megbizanyíthatta volba és igazolhatta volna jobban a maga érettünk való rajongó szeretetét és a próféta szavát, mint azzal, hogy Krisztus személyében, nemcsak hajlékainkat tisztelte mag, de hetiért hosszú ideig tartó vendégségre a mi szívünkbe is? Mielőtt eljutottunk vom a Hozzá, talán még annál is előbb, hogy elindul tűnik volna, már ö megjelent: elibénk jött. Elébe megy a király az alattvalónak, a fejedelem a rabszolgának, a szentség a bűnnek, a gonoszságnak, a tisztaság a megfertőző és megfertőzöttnek, a jóság a miniden érték nélkül szűkölkÖdönök, az erkölcsi (fenség az erkölcstelenség bilincseiben vergődő- nck, a hatalmas a pornak, semminek. Elibénik jön, mert kedvesek vagyunk neki. Egyetlen állam minden méltóságnéliküli polgárával sem esett még meg, hogy látogatást téve valamely idegen országiban, a király várta volna a pályaudvaron, hogy elébe sietett volna. De legyen a világ bármely lakója, aki a sátán birodalmából az Isten országa felé váltotta meg a jegyét, mindnek kijár a fényes fogadtatás. Király kíséri, király várija, hogy szeretettel köszöntse, hogy keblére ölelje és megjutalmazza, ha megérkezett. Még hozzá nem is kell, hogy díszes méltóságok kitüntetései ékesítsék a keblét, sőt annál kedvesebb, minél egyszerűbb, miinél szerencsétlenebb, minél összetöröttebb, minél fáradtabb a hosszú, nehéz útról érkező. Hogy lehet mégis, hogy a boldogságot, az örömet lázasan kutató ember lihegve fut a távolságok minden iránya felé, akár gondolatban, akár tettben, csak ezt az egyetlen utat (melyen pedig még a tövisen is fügék nőnek) használni nem akarja. Úgy, hogy nincs aki elhigyje, nincs aki megértse az Isten hosszútűrését, kegyelmessé- giét, jóságát, hazahívó és bazaváró szeretetét s nincs aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is, Egy csepp jó cselekedetet kíván tőlünk csak az Isten, azt: hogy megértsük öt, várjunk Reá, menjünk Elébe, mint ahogy ö is teszi azt. Aztán megváltozik minden, lihegés, fáradtság, szenvedés és könnycsepp nélkül: lehullik a kereszt minden fájdalom-tövise. Testvérem, amikor Te ezeket a sorokat olvasod, gondolataid vonata már is száguld az örökkévaló ország pályaudvara felé. Gondold csak el: már mégy, már repülsz s ha megérkeztél, kiszállsz egyenesen egy király kitárt karjai felé. Nem érzel valami elkápráztató gyönyörűséget, valami renfcívüli feszültséget és emellett azt is, hogy már is veled van. Aki várni fog reád s vizsgáló arccal figyel feléd, mivel fogsz .válaszolni az ö örömben úszó szavaira? Vigyázz, ott vannak kísértőid, a közbeeső állomások. Meg ne rettenj és ki ne szállj, ameddig meg nem érkeztél’ oda, ahova elibéd jött és várakozik reád. ö megtette, hogy eléd jött most is, amikor tekintetedet maga felé fordította. — Meg tudod tenni, hogy elfordítod fejedet és ügyet se vess reá? Hát szomorú tettél, hogy magára fetejtkeztetett téged? Hát igazságosnak találnád, hogy öt, aki most is odasuhan szíved mellé, durván eltaszítsd? ÍNem szabad megtenned. Emlékezz áldozar tára s jussanak (eszedbe ígéreted. Ne llégy igazságtalan Hozzá és ne szomonkodj az ő nagy szere- tétéből folyó zaklatásain. Te, aki örülsz, ha boldoggá ítélhetsz egy koldust, aki tőled visz, ne küldj el magadtól egy királyt, aki telemarékkial hoz neked. A te boldogságod vele jár s megszégyenülve fog az .is imagadrahagyni téged. Tegnap ilyen voltál, tegnapelőtt is. Régóta így vagy. Testvér, de megtart atol, ha hosszú, el nem fáradó vándorlással mégy, mégy a már hozzád útraikelt király elé. Nyíregyháza. Nagyváthy József. „A vessző és dorgálás bölcsességet ád ; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.“ Péld. 29. r. 27. v. Legolcsóbb bevásárlási forrás MAYER ÁGOSTON úri és női divatáru üzlete Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-tt 2. Tel.: 537#
