Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1938-12-01 / 12. szám
4 SZABOLC SÍ ŐRSZEM 1938. december hó a hitben rejlik, amely mindent Istennek tulajdonít és semmit sem önmagá- nak, azután pedig a szeretetben. És még ezt is inkább úgy visszük Isten elé, mint tökéletlent, hogy Ö növelje még erősebbé, mint amennyire már megvan bennük. (INSTITUTION Akié a föld, azé az ország. A debreceni kollégiumi ifjúság kiáltó szava a magyar társadalomhoz pen ehetnők mi, minden jóban szűköl- ködők és mezítelenek, bűnök szennyétől megfertőzöttek, élő halottak, méltóképpen az Ürnak testét? Hanem inkább így fogunk gondolkozni: oda járulunk mi, szegények, a mi kegyes jóltevőnkhöz, mi, betegek, az orvoshoz, mi, bűnösök, a Megváltóhoz; méltó voltunk pedig, amelyet az Ür megkövetel, elsősorban Magyarok ! Miközben a világtörténeti események zajlanak körülöttünk, hazánk egyes részein egyre fogy, pusztul a magyarság. Különösen a Dunántúl lakosságát tizedeli az egyke. Lé- Désről-lépésre hátrál a magyarság, élelmes idegenek mohósága, földéhsége elől. Évtizedek politikai küzdelmei, hírlapi és tudományos vitái után még mindig késik az elhatározó tett. A debreceni Kollégium ifjúsága a végveszedelem érzetében szerény, de határozott tettel mutatta meg a mentés útját. Teljesen önkéntes felajánlásokból, a maga szegénységéből (lemondva hetenként egy vacsorafeltétéről, ösztöndíjainak, segélyeinek, legá- tumának tekintélyes hányadáról) 4000 pengőt adott össze rövid három hónap alatt, és ezzel egy sokgyermekes matolcsi (Szatmár vármegye) földmívest Drávátokon ingatlanhoz juttatott, hogy ez az emberibb megélhetéshez segített család erősítse az ottani hulló magyarságot. Tettével nem akart dicsekedni az ifjúság, várta a társadalom megmozdulását. — Szórványos megajánlások történtek is, de az egész társadalom egységes állásfoglalása késett. Ekkor a legelső magyar ember, Kormányzó Urunk tette meg 10,000 pengős hatalmas adományával az első lépést a társadalom élén, és ezzel nemcsak anyagilag erősítette meg a mozgalmat, hanem megadta hozzá a legfelső jóváhagyást és elkötelezést minden fajtáját szerető magyar számára. Most már joggal várhatjuk, hogy a társadalom is felfigyel az ő útmutató cselekedetére, és követni fogja példáját. Éppen ezért most már mi is határozott erős elszánással hívjuk fel a társadalom figyelmét nemzetünk létkérdésére. Hirdetjük, hogy semmiféle reform nem érheti el a magasabb nemzeti célkitűzéseket anélkül, hogy a mindenkori kormány reformtörekvéseit ne támogatná a nemzeti társadalom áldozatos erőfeszítése. Főleg a tiszántúli elszegényedett tősgyökeres magyar földmívesosz- tály tehetetlen arra, hogy a társadalom hathatós anyagi támogatása nélkül életrevaló gazdaságokat teremtsen magának, bármily kedvező feltételeket szab a földreformtörvény a kiosztandó területek megváltására. Pedig a nemzet életbevágó érdekei azt kívánják, hogy a telepítés szolgálatába állított földreform révén a magyar nemzetréteg jusson földhöz az emberi életlehetőséghez, amely nemzedékeken keresztül becsületes munkával művelte egyre romló anyagi viszonyok között verejtékkel és szeretettel a drága magyar földet. Minden pártpolitikai céltól és hajlandóságtól független mozgalmunk nem kíván be- leszólani a földkérdés politikai megoldásába, hanem a mindenkor adódó lehetőségek közt (vétel, árverés, földreform) szeretné biztosítani, hogy a maavar föld a magyar nép kezére kerüljön, és ekként a fajmagyarság jövőjének szilárd alapjává lehessen. A magyar társadalmon áll, hogy megérti-e a magyar jövő kiáltását, s hatalmas méretű anyagi áldozattal biztosítani tudja-e a magyarságnak a magyar földet. Nem azt akarja ez az ifjúság, hogy e felhívására az ország különböző részéből megértő szívek felbuzdulása folytán, mint eddig is, kisebb-nagyobb adományok növeljék a mi telepítési alapunkat. Ezt megtesz- szük magunk, továbbfolytatjuk a megkezdett munkát. Ma már a harmadik telepes családot küldjük a veszélyeztetett végekre. Nem akarunk saját kezelésünkben országos gyűjtést indítani, hanem azt várjuk, hogy ugyanezt a mukát más közösségek (községek, egyházak, egyesületek, intézetek, intézmények, csoportok) a magunk körében folytassák, és így mielőbb sok ilyen telepítő közösség támadjon, s mindegyik legalább egy sokgyermekes, derék színmagyar család át- teleDÍtését tegye lehetővé. Egy telepítéshez kb. 3—4000 P szükséges. Nem kicsiny áldozatot kell tehát vállalnia a magyar társadalomnak, mégsem kérdéses előttünk, hogy ezt az áldozatot meghozza a magyarság, mert tudnia kell, hogy a jövője függ tőle. A kollégiumi ifjúság a maga eljárásában a teljes önkéntesség alapjára helyezkedett. Mindenki megérezte, hogy itt nem a szokásos könyöradomány-gyűjtésről van szó, és mindenki a tőle telhető legtöbbet ajánlotta fel. E begyűlt pénz teljes egészében a telepítés célját szolgálta. Levelezésre, útiköltségre, más ú. n. adminisztrációs kiadásainkra egy fillért sem vettünk el belőle. — Teleoeseink nem ajándékképpen kapták a segítséget, hanem tetszésük szerinti részletekben — 10—20 év alatt — visszafizetendő kamattalan kölcsön formájában. Így a maguk jogos szerzeményének tudhatják majd a kapott ingatlant. Az évenként visszakerülő összegek a közben begyűlő újabb adomá- nvokkal együtt időnként újabb telepítést tesznek lehetővé. Ha erre a mintára a társadalom ‘sok telepítő csoportot szervez, — amiben nem is kételkedünk, — felmerül a mozgalom egységes irányításának kérdése. Az egyenként elszórt telepítésekkel nem érünk célt, mert egy-egy család teljesen gyökértelenné válik és elvész az idegen környezetben. Tömbök telepítéséhez az egyes telepítő csoportok központi megszervezésére van szükség. Ez a központ — Debrecennel mint székhellyel — intézné a telepítések gazdasági, pénzügyi és jogi természetű ügyeit, nyilvántartaná a telepítésre alkalmas családokat, továbbá azokat a helyeket, ahova előnyös feltételekkel és a nemzeti cél érdekében kívánatos telepeseket vinni. Foglalkoznék a telepesek mindennemű ügyeivel, kezelné a telepesek visszafizetéseit. így a mozgalom állandóan hatalmas tőke felett rendelkeznék, amellyel már számottevő eredményeket lehetne elérni. E mellett minden telepítő csoportnak biztosítva volna az a joga, hogy maga határozzon arról, kit és hova telepít. Még egy utolsó szót ! Mozgalmunknak sem vallásfelekezeti jellege, sem rejtett vallásfelekezeti céljai nincsenek. Abban a Városban és abban az Iskolában, ahol e sorok keltek, ne a vallási arculatot lássátok, hanem a színmagyar Tiszántúl négyszázados szellemi középpontját. Ügy éreztük, hogy ebben a központban kell felgyűlni egy olyan nagy egyetemes magyar felelősségérzet lángjának, amely eavmáshoz tudja forrasztani a magyar szíveket, és leolvaszthatja róluk a legerősebb elválasztó vaskorlátokat is. Szavunk — mint annyi más egyetemes érdekű VILÁG ÉS IGE BELÁTHATATLAN jelentőségű FELFEDEZÉS. Az egyik újság arról számolt be nemrégiben, hogy egy permit Enrico nevű olasz tudós nagy jelentőségű felfedezéssel gazdagította a világot. Eddigi ismeretei szerint ugyanis a világmindenségben csak kilencvenkét- féle elem létezett. Minden élő szervezet: hegy, ásvány, víz, levegő, csillag, meteorit, vagy ködfolt ennek a kilenc- venkétféle elemnek az össztételéből származik. Ez a tudós most rájött arra, hogy különböző bonyolult eljárások után elő lehet állítani a kilencvenhar- madik fajta elemet is. Sőt azt is megállapította, hogy az ember talán nem is sokára a teremtésben versenyre kelhet a természettel. Vájjon megtalálta-e már tudós barátunk a holt elemek között az éiő es legéíteiőbb elemet. Jézus Krisztust ? És vájjon te Testvérem, aki aggodalmas gyötrődéssel kínozod magad, hogy olyan felfedezésekre juss, amelyek életedet boldoggá, vagy csak elviselhetővé teszik ; eljutottál-e már az életedben új korszakot jelentő felfedezéshez, hogy kicsoda tulajdonképpen Krisztus, miért jött, mit akar, kihez jött. Az igazi nagy felfedezés nem az : hogyan lehet gyorsan meggazdagodni, vagy hogyan lehet versenyre kelni a természettel és a többi, de az, amire eljutott Péter, amikor lehullt a hályog szeméről s a fellobbanó világosság ajkára csalta szívéből a nagy felfedezés boldog vallomását: „Elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia“. (János 6 :69.) Vagy az, amikor a pogány százados felébred az öncsalás kábulatából s kitör belőle az őszinte hitvallás: „Bizony, Istennek Fia vala ez !“ (Máté 27 : 54.) Lehetsz törel- metlen tudós, a módszereket szorgalmasan gyűjtögető, amelyekkel boldoggá véled tenni magadat, mégis hiábavaló minden mindaddig, míg el nem jutsz ahhoz a boldog felfedezéshez és megtapasztaláshoz: igen, Krisztus az élő Istennek Fia, aki éppen énmiattam és énhozzám jött, hogy engem megmentsen. KARÁCSONYI VÁGYAK. Megszoktuk és a legtermészesebb dolog, hogy a karácsony nem múlhat el úgy, hogy azoknak, akikhez a legbensőségesebb szeretetszálak kapcsolnak, valamilyen ajándékkal ne kedveskedjünk. Ezekben a napokban mindenki titokban fürkészi, mi lehet, amire a másik vágyik, akit meg akarunk ajándékozni, hogy meglepjük vele. A kisgyermekek levelet küldenek a Jézuskához s leírják benne karácsonyi vágyaikat. Kis szívükben ott .im n hirfn.c holdoa reménység, külömagyar ügy szava, amely 400 év alatt ennek a Kollégiumnak ifjúságából indult ki — az egész, osztatlan magyar nemzeti társadalomhoz fordul, s a fajunk és népünk fennmaradása iránt érzett felelősség egységes és hatalmas visszhangját várja tőle. Magyarok! A mi kérésünk csak az, hogy ha egyetértetek velünk, terjesszétek ezeket a gondolatokat. Ha pedig telepítő csoportot alakíttok, és az egész mozgalom központi megszervezését akarjátok, értesítsetek bennünket szándékotokról, mi mindenben készséggel állunk rendelkezésetekre. (Cím: A Debreceni Kollégium Egyetemi Internátusa.) 1938 karácsony hava. A Debreceni Kollégium If júsága.
