Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1938-09-01 / 9. szám
II. évi. 7, szám. slöny Scorkoaztősége i'ebrecQ'!./.,-.\f,.\ | , r Nyíregyháza, 1938. szeptember, hó SZHOKU OKzm A SZABOLCSI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK LAPJA Szerkesztőséq és kiadóhivatal : Főszerkesztő : Dr. Ferenczy Károly. j Megjelenik havonként. NYÍREGYHÁZA, KÁLV IN EU M Szerkesztő : Hadházy Lajos. ! Egy évre 8 0 f illé r. Telefon : 280. Telefon : 2-80. Kapunyitás volt újra az iskolákban. Apró gyermekek indultak el tétova léptekkel, bizonytalankodva a betűk birodalma felé, nagy diákok vették kezükbe újra a könyveket, hogy készüljenek a jövendő szolgálatára, mert „a tudás hatalom“. S amíg elnézem a szellemi fegyverkezésre készülő sereget, kérdések vetődnek fel bennem. Hadd írjak le közülök néhányat. Jutott-e már eszünkbe nekünk felnőtteknek, legalább így, iskolakezdés idején, hogy a tanulás, a szüntelen való szellemi-lelki gazdagodás nemcsak a gyermekeink kiváltsága és kötelessége? Hogy nekünk is naponként merítenünk kellene az életünket tápláló forrásokból ? ! Vannak-e egyáltalán szellemi-lelki igényeink ? S ha vannak, hol, milyen forrásokból igyekezünk azokat kielégíteni ? És, akinek több van a szellem, a lélek kincseiből, érzi-e « kötelezettséget arra, hogy adjon azokból azoknak, akik nem jutottak hozzá a drága alkalmakhoz és lehetőségekhez, a szellemi-lelki világukat meggazdagító forrásokhoz ? ! S amíg ezek és ezekhez hasonló kérdések rajzanak bennem, sötét tapasztalatok, szomorú adatok és döbbenetes tények kavarognak előttem ijesztő feleletként. Emberek jelennek meg előttem, akik a földi életre, a boldogulásra fegyverző tudás könyveire épúgy köpték rá „minek a‘ ?“ bölcsességüket, mint a tiszta művészet és léleklendítő irodalom halhatatlan alkotásaira. Magyar falu képe bontakozik ki szemeim előtt sötét körvonalakkal, ahol az összes évi adó 35.000 pengőt tesz ki, de 78.000 pengő folyik el alkoholra. A dán, a holland földmíves házában szakkönyveket, szaklapokat találsz, fajtád pedig adósa, lekötelezettje a korcsmának, kiszolgáltatottja a saját tájékozatlanságának, rabja maradiságának. S ha szellemi érdeklődést, lelki igény- nyilvánulást látsz, örömöd akkor sem lehet tiszta és teljes. Ahogy a tömegnek nem kell a nemes sport, épúgy nem kell a tiszta irodalom. Magyar tehetségek nagyszerű könyvei nagyrészt örök álmukat alusszák a könyvespolcokon, ugyanakkor szinte a gyári tömeg- gyártás hitvány és lélekmérgező termékei, vadnyugati kalandorok, csikágói banditák „regényei“, idegen szellemiség fércmunkái mindenütt a magyar tömegolvasók kezében, villamosokon, vonatokon, csendes fürdőhelyeken s « vásárok ponyváin. S a magyar falvak őrállói ott vannak-e igazán a helyükön, csakúgy, mint a városok képzett, okos, széles látókörű, intelligens fér- fiai és asszonyai ? Öh, jól tudom, vannak megáldozott életű emberek! Lelkipásztorok, tanítók, jegyzők, itt-ott orvosok, földbirtokosok, gazdatisztek, akik a falu, a tanya életének ezer nehézsége és akadálya között végzik — ezer gáncsvetés ellenébe is — falunevelő, nemzetépítő szent munkájukat. Tudom, hogy vannak hőseink, akiket az út sara épúgy nem rettent, mint a lélek iszapja, a magáramaradottság épúgy nem hátráltat meg, mint a saját életének sok gondja és szegénysége. Hála Istennek, vannak hőseink! Városainkban is járnak, hatnak, cselekesznek felelősséget érző, melegszívű férfiak és nők, akik áldást árasztanak maguk körül a kőrengeteg, a városi élet legridegebb világában. Folyik itt is, ott is a népművelés hivatalos munkája. De elég-e mindez ? Néhány hős pótolhatja-e magát a hadsereget ? Nem kellene-e itt most mindenkinek hőssé Vem* a szolgálatban, a másokért való életben s azzal egyházunk és nemzetünk jövendőjének építésében ? ! Az átlag magyar és közelebbről az átlag református intelligencia érdeklődéséből, idejéből, sze- retetéből mennyi jut a szellemi és szociális nevelésre és segítésre ráutaltaknak, a házhelyek, vagy a munkásnegyedek, a proletár- barakok népének ? Nem lenne vádoló a deficit nagysága, ha egyszer komoly mérleget csinálnánk ? ! Nincs itt szükség bűnbánatra, újrakezdésre ? És pedig az egész vonalon ? ! Üjrakezdés ... Ez a szó a, jobb holnap küszöbét jelenti. Az újra meginduló iskolai munka is újrakezdés. Tanítónak és tanítványnak egyaránt. Amit elmulasztott akár az egyik, akár a másik, még pótolhatja. Amit rosszul csinált, még helyrehozhatja. Űjrakezdés. Ebben a szóban a kegyelem kapuinak előttünk való kitárulását kell meglátnunk. Még van időnk. Még vannak alkalmaink és Ighető- séaeink. Mindennap újrakezdhetünk. Amit a magunk életében, vagy a másokért való felelősséghordozásban elmulasztottunk, még pótolhatjuk, amit rosszul csináltunk, még helyre hozhatjuk. De az alkalma.k elszállanak s egyszer nemcsak az iskolák kapuja csukódik be mindenki mögött, hanem az élet kapuja is. Vigyázzunk, hogy az a bezárt kapu ítéletet ne jelentsen számunkra ! FERENCZY KÁROLY. Nehéz keresztyénnek lenni! Az életből vett ama példázatok között, amelyeket Jézus azért beszél el, hogy az örök igazságot szemléletessé tegye, különösen mély benyomást tesz a toronyépítésről és a hadviselésről szóló két példázat. Amott egy ember elhatározza, hogy tornyot épít — talán őrtornyot a szőlőskertben, talán kilátótornyot a hegyen —; számadást készít, vagy készíttet és megbízza az építőmestert. A munka vidáman indul meg s folyik, de egy napon megáll az építkezés s az arrajárók fejcsóválva tárgyalják a félbemaradt épületet. Az egyik egészen bizonyosan tudja, hogy az embernek elfogyott a pénze s ezért nem tud tovább építeni. Mindenki azon nevet; hogyan foghat hozzá valaki az építkezéshez anélkül, hogy előbb nem készített költségvetést? Értéknélküli lesz a félbemaradt épület. Milyen nagyon sok ilyen emberi építkezés van érték nélkül az élet minden területén! Az ember hozzáfog valamit építeni és feleúton abbahagyja. Hasonló e példázathoz a parallelpéldázat a hadvezérről. Egy király hadjáratot határoz el: talán babérkoszorút és országokat akar szerezni, talán, hogy egy terhére levő szomszédot lerázzon a nyakáról; jól felfegyverzi hadseregét és harcba vonul, de jaj neki, hadseregének és az egész népének, ha csak a harc lefolyása alatt veszi észre, hogy az ellenséges királynak tízszer akkora hadserege van, mint neki. Jézus e történeteket nagy hallgatóság előtt beszélte el, (Lukács 14. r. 25 nagy tömegről beszél), amely vele vonult. E nagy követő csapatot Jézus vegyes érzelmekkel szemléli és e példázatok kapcsán feladja nekik gondolkozásul, hogy vájjon tisztába vannak-e, mit jelent a Jézus követői közé állani és az Ő tanítványa lenni. Hiszen sokan vannak, akik mennek Jézussal, de ezek közül is kevés az Ö tanítványa. És miért ? Mert az emberek legtöbbje, ha szeretne is keresztyén lenni, fél attól, amibe a keresztyénné létei kerül. A legtöbb ember jóllehet életét keresztyén életnek kívánná felépíteni, s szeretne harcolni a Krisztusért való harcban, de az ebben való részvétel .jogát egészen olcsón szeretné megszerezni s ezzel nagyon sokszor gúny tárgyává teszik nemcsak önmagukat, de az egyházat is. Igaza van a mélyengondolkozó Richter Frigyesnek: nagy árt kell lefizetni, hogy valaki keresztyén lehessen. Valóban sokba kerül, sokkal többe, mint gondolnánk. Nagyobb ez az ár, mint vallásos érdeklődés és a vallás dolgai iránt mutatott megértés. Egészen bizonyos, hogy érdeklődött az épületet építtető bibliai ember is az építés iránt, sőt talán értett is egyet s mást az építésből, de ez nem őrizte meg attól, hogy félbemaradt épülete, a tervnélküliség szánalmas emlékeként gúnyt ne fakasszon az arrajárók ajakán. És éppen olyan bizonyos, hogy a király is harcvágyó ember — Ara II fillér,
