Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1938-02-01 / 2. szám
1938. február hó. SZABOLCSI ŐRSZEM 5 asztalai edényüket menthette meg. Az 1874—75. esztendőkben az elpusztult egyházi épületek rendibehozása s az elveszett 'értékek pótlása ad legtöbb gondot az egyház vezetőinek. A presbiteri gyűlésinek jegyzőkönyveiben — melyek az egyház történetére vonatkozó legmegbízhatóbb s legrészletesebb adatokat tartalmazzák — a következő néhány éven át semmi rendkívüli adat nem olvasható. Az 1882. év júliusi presbiteri gyűlésnek a jegyzőkönyvében már egy fontos — az egyház vezetődnek bölcs előrelátását s a gyülekezeti tagok áldozatkészségét igazoló — feljegyzés található. E szerint lelkész felhívja az egyháztanács figyelmét azon körülményre, hogy a torony, templomtető, s menye- zet elavult s javítást igényel. A 'bekövetkező s tetemes költséget igénylő javítás fedezéséről előre gondoskodjanak. S minthogy a jó Isten ez évben a határt kiválóan jó terméssel áldotta meg, Istennek tet sző dolgot cselek esznek, ha enn ek egy p arányi részét a templomra ajánlják fel s adakozás folytán ossz egy üj tend» gabonáival magház-alapot létesítenek, mely idővel oly összegre növekednék, mely a szükséges költséget fedezné. A presbitérium az indítványt elfogadta, a gyűjtést elrendelte. Adományok e célra évek múlva i® történteik, az így begyült összeg kamata a gyülekezeti tagok között szétosztatott. E magházalap egyházunk történetének megírása idején — 1916-ban — 101 köböl s 3 véka volt. Az alap még ma is megvan, jelenlegi értéke 54 mm. 47 kgr. Keletkezésű ideje óta töihbezer koronát, később pengőt adott ez az alap építkezési célokra. Az alap létesítése, szervezése, kezelése körül, nemkülönben az egyház másnemű külső-belső életére vonatkozó ügyek vitele tekintetében nem csekély elismerés illeti az akkori lelkészt: Takács Gyulát, ki tevékenységének, fáradhatatlan buzgósáitának sok jeliét adta 1903. év tavaszán bekövetkezett haláláig. Az ő nevéhez fűződik a templomtorony nagyobb mérvű megújítása s az új iskola-épület felállítása. E nagycibbszaibású építkezéseik az 1891— 92. éveikben történtek csaknem teljesen az egy- háztagok adományaiból s az egyházi földek jövedelmiéiből. (Folytatjuk.) Rohad, Bök ross Elek lelkész. 7éli gondolatok a pusztán Most, amikor kinn alszik a természet- s fehér hót akaró lepi el földjeinket, a fákon pedig ujjnyi vastagra fagy a zúzmara, ilyenkor pihen a föld, hogy új orőt gyűjtsön magának. Határainkban, kinn a pusztákon csend van, a szántó-vető és a munkáisnép dala nem hallik. Kietlen mezőkön csak a szél fütyül. Fájdalommal gondolunk vissza, hogy milyen jó a nyár, mikor fárasztó «munka után hű® lombok árnyékában pihenhet az ember. De minthogy semmi nines ok és cél nélkül ezen j a -világon, Isten bölcs előrelátással adta a telet is. A tél nemcsak a természet pihenője, hanem a szántó-vető munkás emberé Í9. Amikor leülsz a tűz mellé és együtt vagy családoddal, gondoltál-e arra, Testvérem, hogy Isten mit akar tőled és mit üzen néked a téli hónapok eljöttével? Azt akarja, hogy a pihenés idejében többet foglalkozz övele. Vedd elő Bibliádat 'és olvass belőle a ház népének, hogy együtt tanuljátok Isten törvényeiit. Tarts magadban. lelki vizsgálatot, hogy élted eddig elmúlt idejében hányszor fordultál ellene emberi gőgöddel, lázongó akaratoddal. És embertársaid ellen hányszor irigységgel, ellenségeskedéssel? Érze-d-e, hogy a te célod is ugyanaz, mint a pihenő földé: új erőt gyűjteni. Soha nem volt ilyen nagy szükség a lelki erő gyűjtésére, mint most, amikor ijesztően megromlott a világ. Nézz körül, a Sátán ezrével viszi az élet szerencsétlenjeit. Meglátod-e, hogy hányszor voltál te is báb, játékszer a harcban, hányszor nem te rendelkeztél magaddal, hanem a bűn? Rabja voltál a gyönyörnek, ösztöneidnek. Hol van a te erőgyűjtésed az újabb harcra? Lásd meg a természetből, hogy ő a pihenést mily bölcsen felhasználja: új erőgyűjtésre. Mindenki érzi a maiga gyarlóságát, de nem elég ezt érezni, hanem tégy meg mindent annak megváltoztatására! i Hagyd el a bűn útját, mert az a halálba vezet. A benned élő hit győzedelmeskedjen és tégy bizonyságot nemcsak magadnak, hanem másoknak is, hogy téged Isten, gyermekiévé teremtett és ötöle ebben a világban sommá hatalom nem ragadhat el. ' Most azt is üzemi Ist-en a téli nap hanyatló sugaraiban, hogy milyen múlandó az élet, hogy elmúlik a mező szépsége. Ugye milyen kopárok a zöld mezők, a lombokkal teli ágak milyen üresek lettek? Mindenfelől az elmúlás, szomorúság int felénk. Amint letarolja az idő áldással megrakott földjeinket, éppúgy letarol bennünket is Az élet elmúlik és lehan yatlik a munkás kéz. Testvérem! Gondolsz-e arra unalmas, téli estéken? És tudod-e, hogy „Nekünk is lesz ilyen telünk. Amikor elszenderadünx, És várjuk az új tavaszt, Mely új életre virraszt 1" Azért űzd el unalmadat és a hosszú, téld estéken dlven gondolatokkal foglalkozz. Tisztítsd meg szívedet, hogy abban csak az Isten akarata legyen. Légy okos szolga, ki rövid, földi élet elmúlásán át örömmel, boldogsággal várja Lírának megérkezését. Nyíregyháza. Lukácsko András. Beszámoló az Ujfehértón tartott K1E konferenciáról A „Nagy Ifjúsági Toborzó“ egyik napja Üj- fohiértón, 1938 január 26-án Niagy érdeklődései várta ifjúságunk ezt a napot. Ist-en megengedte érnünk s elérkezett a beteljesülés napja is. Délelőtt, jóval harangozás előtt gyülekeztek, hogy a szomszéd Téglás községből ideérkező ifjúságot fogadhassák, örömmel tapasztaltuk az ottani ifjúság érdeklődését is, melyet bebizonyítottak szépszámú megjelenésükkel. A lelkipásztor, tanítók, szülők, kb. 66 fiú és 41 leány vett részt a konferencián. Az ismerkedés, jelvénytűzés után templomunk harangja kongatni kezdi hivogatóiját s mi elindulunk. Megyünk oda, ahol az Or üzen, ahol a jő magot vetik. — „Tebenned bíztunk eleitől fogva...“ — hangzik százaknak ajkáról a zsoltár. Majd imádkozunk és Pál apostolnak Tifcus- hoz írt levele 2. részét felolvassa Kiss Pál egyház- megyei missziói előadó, ref. lelkész. Igét hirdet Téglás lelkipásztora: Tóth Lajos.Általa és a gazdag ifjú történetén keresztül üzeni nekünk jézus Krisztus: „Tartsd meg a parancsolatokat“, és ,jia tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyo- nodat és oszd ki a szegé nyék neki és kincsed lesz mennyben; jer és kiötvess engem“. (Máté 19:21.) „Jer és kövess engem!“ — Óh, bár mindnyájan meghallottuk volna e hívó szót s bár sokan ne csak hallották volna, hanem el is indulnának: csak Jézust követni. Következett a miniden fáradságért és áldozatkészségért való, kölcsönös köszönetnyilvánítás Kiss Pál egyházmegyei missziói előadó és Porzsolt István esperes részéről. Éneklés után (Himnusz) Kovács Bálint, KiE. titkára, ref. lelkész beszélt a.z ifjúsághoz. Elénk állította a tökéletes ember képét, a Jézusét, öt kell követnünk, öt kell barátunknak választanunk. Sok embernek életét vagy halálát, boldogulását vagy visszamaradását eredményezte már az, hogy milyen barátot választott magának. — Feltárta és fejtegette Jézus Krisztus ifjúi éveit, Aki „növekedett testiben és lélekben; Isten és emberek előtt való kedvességben“. Miit tesz ezzel szemben a ma ifjúsága? Növekszik...? Szomorú, de kevésre lehet .mondani, hogy az Ür parancsa szerint növekednék. Inkább szeretik a: bort, kártyát, dohányt, sötét helyeket, ú. n. sárga regényeket és mindazt, ami erkölcsiben meglazítja és a lejtőn lefelé jutásában elősegíti. Ének emelte fel mégegyszer a lelket Urához és kísérte ez áhitatos hangulat a családja körébe távozás útján. S "övét, kelengyeáru és szőnyeg a legolcsóbban Hartos Lajosnál vásárolható Nyíregyháza, Vay Ádám-u 2 sz (Takarék.) Takarékosság! Szabott ár! Délután újra Kovács Bálint KIE. titkára beszélt arról, hogy mivel töltse az ifjúság az összejövetelre szánt órákat. Milyen legyen egy bibliaóra? — Néhány szórakoztató játék megbeszélése, illetve annak gyakorlati bemutatása következett. Végül Williams György életéről és munkájáról tartott értékes előadást. — Következett Téglás, majd Újfehértó község Fiú- és Leányegyesületé- nek eredményes munkájáról váló beszámolás. — Majd pedig Garay Miklós diakónus iratterjesztése. öt óra. Harangoznak. Engedve a hívogató szónak, templomiba indultunk. Az istentiszteleten Kovács Bálint lelkész hirdette az Igét. „Legyetek azért ti is tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes“. (Máté 5 :48.) — A felinőtt éppen úgy, mint a gyermek szeret maga elé mintaképet állítani, hogy: én ilyen szeretnék és akarok lenni. Természetesen csalódik, kiábrándul, mert eszményképe ember volt, gyarló, olyan mint te és én. Pedig Isten saját Fiát adta nekünk példa- és mintaképül, hogy: „öt kövessétek!“. Mert ö tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, aki „tökéletes“ Isten-ember. — E vallásos estén ifjúságunk vegyeskara is énekelt Marosa Imre kántor-tanító vezetésével. Megköszönj ük s hálát adunk Istennek ezért a napért és alkalomért. Adja Isten, hogy az elhintett mag teremjen 30—60 és 100 annyit. Egyben köszönetét mondunk a Tiäzteletes Uraknak ismételten is, minden fáradságukért. Legyen raj- tpk és minden munkájúkon továbbra is Ist an gazdag áldása. Üjfehértó, 1938 január hó. Paál Jutka, „Lelkipásztorok voltak a mándoki re form átua egyházban“ című cikk folytatását következő számunkban közöljük. HÁZI ÁHÍTAT Alapige: Máté ev. 24. r., 42. vers. „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok. mely órában jő el a ti Uratok“. VIGYÁZZATOK Ha szétnézünk a körülöttünk zajló életben, ha kitekintünk a nemzetek, népek, társaságok és egyesek életébe, a Biblia ama szavai jutnak megdöbbentő erővel eszünkbe, vágnak megremegtető félelemmel lelkűnkbe, amelyek szólnak a Noé idejéről, amikor az emberek nem vettek észre semmit és váratlanul az evés és ivás közben jött el a mindnyájukat elragadó halál. Olyan biztonságban élik életüket az emberek, mintha magúk szabhatnák életük idejét. Olyan nyugodtan hangzik az Isten hívó szavára az elutasító válasz, mintha mi magunk szabhatnánk meg a hívás időpontját s talán — mert olyan vétkes magabízással tekint az emberiség, tekintünk mi emberek a sorsunk elé, olyan vétkes nemtörődömséggel — azért vág úgy az 'elevenbe Krisztus szava, mely az emberiség életének ész előtt való bizonytalan tartamára utal. Övó, védő, szerető és mentő ez a szó: „Vigyázzatok, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok!1. Azt valahogy megértjük, magunkban el is fogadjuk, .hogy egyszer meg kell állanunk az örök Báró ítélőszéke előtt, de az ítéletet olyan távol gondoljuk. Ügy bízunk az ifjú test erejében, a férfi-erő teljében, a halál távollétében. Olyan biztosan érezzük magunkat a veszély közben, mint a gyorsszárnyú pillangó, mely bizton kerülgeti a lámpa lángját s nem akarunk annak szomorú sorsáról — melynek szárnyát, ha megnör- köli a láng, azonnal a halál martaléka — a mi életünkre nézve következtetést levonni. Ügy bízunk erőnkben, mint a saskeselyű, mely a jégre fagyott hullára száll, mint könnyű prédára, hiába zúg, zaj-eng s bőg a vízesés egyre közelgő moraja, vígan lalkimározik nyert prédájából, bízva gvőrs és erős szárnyaiban, pedig csak amikor ott a veszély s repülne, veszi észre, hogy odafagytak lábai s hiába repülne hatalmas szárnycsapásokha!, a vízesésben kell halálát lelnie. Nem akarjük megérteni, hogy a magabízás, az önmagunkra építés lesz a legtöbbször önön lelkünk temetője.
