Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
* 4 __________________ SZABOLCSI ŐRSZEM mu ssal szemben. A másik előnye, hogy a dallamsorokat nem darabolták fel tak tusvona lak ka!, mint ez a mostani énekaskön yvü n-kben történt, hanem egy összefüggő frázis egybe volt írva, s ezzel a gregoriánokottaszerű írásmód dali a daliám szárnyalása közvetlenebb, mint a mai éne- keslkönyvünlk teljesen unmuzikális és zeneileg képtelenül rossz ütembeosztásával elrontott dallamaiban. (Folytatjuk.) Nyíregyháza. Vikár Sándor, tanár. rr A Szabolcsi Őrszemre vonatkozó megjegyzéseim ' A mai orvosi tudománlnyal nem tanácsos ellenkezni. Annak pedig ráz a véleménye, hogy mentül több „zöldséget“ kell adni minden újszülöttnek. — Mégis szólok a Szabolcsi őrszem tápláló dajkáihoz, mert én is szeretném, lia a szabolcsi nagy gyermek halandóság sorsa nem érné utói az egyéves újságot. A címtáblán ezt olvasom: „Szabolcsi Gyülekezetek Lapja“ — s bent „a boltban“ nem lelem a „gyülekezetét-“. Az újság úgy néz ki, mint az elemi iskolai vallást-anítás. — Ott is csömöszöl- jük a sok „tudást“ s nem akia-rjuk elhinni, hogy minden ifjúsági és egyesületi élethez való kedvet ott öljük meg a gyemnek leikében, hogy tudni kell a válás igazságait. Pedig e tekintetben úgy óMlunk, mint a télen didergő cigány. Annak is „jó“ a ruhája, de az „idő“ nem hozzávaló. Nekünk ma nevelni és nem mindig tanítani kell. A jól irányító nevelés pedig olyan, mint a levegő. Nélküle nem élhetünk, de, ha „szaga“ van, — őrizkedünk tőle. A Szabolcsi őrszemtől mást vártam. — Olvasásakor sokszor -eszembejut a nálunk régi betyárnótákat és történeteket gyűjtő pesti tanár esete. Valami „betyár fegyverek“ után is érdeklődött.— Egy öreg, falusi magyar felvette az íróasztalról a tollat s csendesen ezt mondta: „Uram, ez a leg- betyárabb fegyver a világon, ezzel ölnek meg legtöbb embert! Sokszor hangzik ez is: Kedves Testvéreim! — Eszeimbe juttatja Jákob és fiai történetét. Az egyház kedves Józsefei, lelkészei otthon vannak, a szülők szép, cifra ruhát csináltatnak s kedvességet azzal sz-erez, hogy mindig megmondja, ha valami rosszat tesznek testvérei. — De az a József álom- látó is volt és elmondta álmait. A mezőre széledt testvéreket „megnézte“ s megfelelő eledelt vitt nekik. A mai Józsefek másról álmodoznak s álmnkait nem mondják el. Kevesen vállalják az egyiptomi szolgaságot stb. Azért vagyunk úgy a gyülekezettel, mint a falusi asszony. Az sem tudta, miért sír a gyermeke, pedig már háromszor megverte, amiért sír! A szabolcsi gyülekezetekről nem írni, hanem beszélni szeretnék. —A presbiteri jegyzőkönyvekről, melyekben mindig letárgyalják, hogy 1 kéve gályát, csiutkát, szénát hogy értékesítsék, de a lelki életre irányuló munka nem fontos dolog. Az egyházmegyei gyűlésekről, ahol a belmissziói jelentés tárgyalásakor mindenki kimenekül a folyosófa. Aztán a gyülekezetről, hol a prsbiterek csak hivatal-ős gyűléseken beszélhetnek a vezetőkkel. Aztán a hívekről, kiknek lelkivilága hihetetlen kincsesbánya, amivel senki neím gondol. Mi igazi képét adhatnánk a magyar falunak — ha ismernénk — s nem engednénk át ptesti zsidóknak üzleti célokra. A gyülekezettek -lapja részére ezt ajánlom: Ismertesse az egyházak belső munkáját. — A református egyház tagjai ebben a megyében hányán vannak? Hány iskolát stb. tartanak fenn? Mennyit költünk iskolára? 1 gyermek tanítása 1 évben mennyi? stb. Ezek érdeklik a falusi embert! A református öntudat felkeltése! Mit jelent ma reformátusnak lenni? Mit tesznek az öntudatos hívek az összetartással? stb. Egyháztörténetek megírása sem annyi, hogy a .kegyes jóltevők“ mit ad-tak, hanem az azt átvevő nemzedékek mit csináltak vele.. Mii te*z a »zeretet, mát a gyűlölköd*#? Szomorú tény, hogy falusi gyülekezetekben előadható -megfelelő színdarabot nem írnák. — A faá-un sikerült előadásokat 9 a sikeresen használt darabok címét megírni a lapokban hálás munka volna. — Sokat lehetne tenni. A fő az, hogy szólaltassuk meg a falut, ki tud érdekesebbet adlni. — Az egészséges magyar humor ismeretlen! Pl. Mikor hazudik legnagyobbat a ká-nto-r? Karácsonykor! — ? Azit énekli: Mennyből jövök most hozzátok! — Nincs már szívem félelmére kezdetű ’éjieket így énekelte a falusi megszorult ember: „Szűnjetek meg kőccségeim!“ stb.-Vannak falusi találós kérdések: Melyik járásiban nem parancsol a szolgaibíró? (Az időjárásban). — Hány szőlőkaró van a sóstói szőlőben? (Egyse, mert szőlőből nem csinálnak karót). — Száz, meg száz van ilyen, csak „le kell hajolni érttel“ Az erőltetett, célzatos cikkek helyett a maga erejét megismerő szabolcsi reformátusság -lapja legyen a Szabolcsi őrszem! Kívánok hozzá sok megértő munkást, eredményes munkát s bőséges áldást. Pas-zab, 1937 december 28. Túri Sándor. '-‘Teljes egészében, szóról szóra közöljük ezt a véleménynyilvánítást, amely — ezt előrebocsátom — őszinte örömet szerzett. Kérek és várok minél több hozzászólást! És szívem szerint szeretném, ha ez a kérés nem lenne pusztaságbavesző sóhajtás és a várakozás hiábavaló. Nem a Szabolcsi Őrszemért: a szabolcsi gyülekezetért, illetve azokban a szolgálni kívánt célokért. A Szabolcsi őrszem válaszát utoljára hagyom. S addig elnéző türelmet kérek a szíves és — ami fő — őszinteszavú véleménynyilvánító testvérünktől. Felelős szerkesztő. Részletek Napkor múltjából Hogy Napkoron református egyház volt, azt az egyházkerületi levéltár és Barcsa János könyve bizonyítják. Különben errevonatkozó adatokat részint az esperes úr, részint az egyházmegyei levéltár adhatnának. Azonban az egyházmegyei levéltár olyan állapotban van, hogy ahhoz hozzányúlni sem lehet, a magyar református egyház nagyobb dicsőségére. Anyit mégis tudunk, hogy az egyházmegye levéltárában levő 1579-iki leikészi díj-levelek összeírása szerint, Napkor anyaegyház volt és 1605 július 5-én ordinálták lelkészéül Saentmártoni Ferencet, 1686 szeptember 1-én pedig Debreceni Györgyöt. Zoványi György püspök 1736-ban ismét összeírván az egyházkerület anyaegyházait, Napkor még mint anyaegyház eml-íttetik. Hogy melyik évben szűnt meg a napkori anyaegyház, arra nézve az adatok a vármegye levéltárában vannak. Azonban erre- vanatkozólag boldogult levéltárosunktól hiába kértem adatokat. Napkorom a reformátusok jó -magyarok és katonák lehettek, mert Rákóczy György levelezéséiben 1709 elej-én, gondolom januárjában ír Raimocs-aházy György hívének, aki akkor a káliói salétromfőző igazgatója és későbben Szabolcs vármegye alispánja volt, hogy fogadjon neki jó, talpas hajdúkatonákat Napkor- ró-1, ahonnan már úgy látszik, voltak jó gyalogosai. 1752-hen foglalta el magának Napkor községét a Kál'lay-csaiád, aki azután a magyar reformátusokat elűzvén, helyükre 1763 táján svábokat telepített. Az egyház edényei és anyakönyved pedig a római katolikus plébános kezébe kerültek. — Annyit tudunk Kállay Andrásnak 3 kötetes ern- léiki-ra-taiból, hogy a napkori római katolikus egyház anyakönyve 1763-ban kezdődik. Egyéb történelmi aida-tot nem tudok. Lelhet ugyan, hogy L-eskó Józsefnek „Az egri egyházmegye“ tirnű munkájában bővebb adatok is vannak, ehhez azonban hozzá nem férhettem. Ami pedig a napkori svábok telepítését illeti, illetőleg a magyarok kitelepítését és földönifutóvátételét, az er re vonatkozó adatokat érdekelt k-eztík szorgalmasan eltüntették. Deihá-t minket, reformátusokat sem a történelmi múlt, sem a tudomány nem túlságosan érdekel. Napkoron — tudtommal — egyetlen birtokos reformé tu# »mber sincs jelenleg és közeloaen neu» 1988. január hó. is lesz, mert a Fodor Jenő birtokát, amelyik egyedül van ott zsidó kézien, római katolikus oldalágiak fogják örökölni. Még csak annyit, hogy a református templom a jelenlegi római katolikus templom volt. A görög katolikus templomot pedig a betelepedett rutének részére a földesúri család építtette. Valamikor 1790 körül. Igaz, hogy a görög katolikus egyház 1814-ben lett anyaegyház és az ő hitük szerint 1866-ban épült az új templom. Azonban — meggyőződésem szerint — akkor csak a torony épült és a torony javíttatott. A napkori és leve léki kálvinisták pedig elmentek Moldvába és végk-ép elvesztek a magyarság számára. Görömbey Péter református lelkipásztor. Adatok a rohodi egyház muitjábúl (II. folytatás). Az 1848—49-ik-i rendkívüli idők eseményeit érintő különösebb határozatot nem találunk a kezünk alatti jegyzőkönyvekben. Az 1851-i júniusi presb. gyűlés már rendkívüli körülmények között tart a tik, am-ennyiiben ezen a helyhatósági biztos — névszerinlt: Jármy Dénes — is jelen volt. Ettől kezdve 1854 júliusáig gyűlések tartására vonatkozó semminemű feljegyzés nem található. A helybeli gyülekezeti rend, a presbiteriá-lis jogkörök s kötelességekre vonatkozó ügyékre, az egyházi közmunkát érintő kérdésekre nézve már a mu-lt század1 közepén okos, bölcs sz-abá-lyrende- 1-etieket -alkotnak. így a-z 1857-iki presbiteri jegyzőkönyvben érdekes szabályzat ol-v,a&hátó, melyet a fölső-szabolcsi traktus közgyűlése ;is helybenhagyott. Ez a közgyűlés Nyírbaktán tartatott 1857 jún. 9-én. A szabályzat címe: „A rohodi helv. hitv. egyház tagjainak egyességlevele“. A terjedelmes szabályzat kiét részből áll; vannak általános és különös szabályok. Az általános szabályok a presbitérium tagjaira, összejövetelére, jog- és munkakörére, a tárgyalási rendre vonatkozó bölcs rendelkezésieket tartalmaznak. Továbbá a főgondnok, presbiterek jogait, kötelességeit írják elő. A kötelesség" mu-l-as-ztókat pénzbüntetéssel sújtja s e pénz hovafordításáról intézkedik. A különös szabályok a belső személyek fizetésének kivetése, behajtása, az egyház gazdaságii ügyei, az egyház javára végzendő munka-kötelezettségek, vállalatok 9 gondnoki teendők körül! forognak. Az egyház földjiének — 48 osztályozott hold — közmunka útján történő művelésére vonatkozólag újabb, hit-elesíltótt szabályzat is van, melyben részletesen elő van írva, hogy a különböző anyagi viszonyúk között levő egyháztagak mikor, milyen közmunkát kötelesek végezni, s mulasztás esetién milyen büntetésiben részesítien- dők. Ami külöinlönsen kiemelendő, e szabályzatok az egyházközségi -gyűlésinek teljes egyérteknűség- gel hozott határozatai. (Vége). Bokrosa Elek lelkész. „Iszonyat az igazaknak a hamis ember ; és iszonyat az istentelennek az igaz utón járó." Péld. 29 r. 27 v.
