Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1938-02-01 / 2. szám
Dr.Csikasz Sándor egyetemi rektor urnák Debrecen. évi. 2. szám. — A SZABOLCSI REFORMATS GYÜLEKEZETEK LAPJA Könnyet csalt szemembe az a kis történet, ami a Szabolcs földjén tartott református keresztyén ifjúsági konferenciákkal kapcsolatban jutott el a fülemhez. Nem kósza és ellenőrizhetetlen hírként — amit talán mesének is lehetne minősíteni — szedtem fel ezt a történetet. Akkor nem is adtam volna tovább. Aa beszélte el nekem, aki maga is meghatott szívvel élte át egész egyszerűségében és megrendítő valóságában. Nem is történet. Csak egy kis eset. Mégis egy darab egyháztörténelem. Arról folyt a szó, hogy újfajta ifjúságra van ■ziiksége a jobb magyar jövőnek. Amelyiknek a számára ase ifjúság nem az idő- és erőtékozlás ideje, hanem az erőgyűjtésé, a testi, szellemi, lelki felkészülésé. Hogy ezt a jövőt-hóditó munkát magának az ifjúságnak kell a saját életében elkezdeni s ehhez az is hozzátartozik, hogy meg kell tanulni a pénzt, filléreinket nagyobb felelősséggel kezelni. A pénzünk igazi gazdája Isten. Ha engedjük, hogy ő rendelkezzék vele; áldássá lesznek rajtunk és másokon a filléreink is. fia nem: pengőnkkel sem szolgáltunk egyebet önző önmagunknál. Aztán elhangzott a felhívás: kezet-kézbe, Kllért-fillérhez téve, fel Krisztus nyomdokain az áj honfoglalásra ! Akkor előállt egy sápadt arcú fiú. (Még heten vannak otthon testvérek). A ruhája szegényes, de szeméből a lélek tüze és gazdagsága sugárzik és boldog hangon súgja oda az országos titkárnak: ő már megtette a kötelességét. Az országban folyó református keresztyén ifjúsági munka támogatására elküldötte a maga járulékát, évi 50 fillért. „Honnan szereztél erre pénzt?“ — hangzik a kérdés hozzá. „Karácsonykor köszöntő énekeket énekeltem és így gyűjtöttem össze“ — szól a felelet. Hányán vagyunk a magyar református egyházban felnőtt egyháztagok, akik a kötelességtel jesítésnek ezt a mértékét még távolról sem Ismer jiik s akik leckét vehetnénk a szabolcsi kis serdü lótői arra nézve, hogy mit jelent Isten ügyét szívvel szeretni és szolgálni?! Az orosz népszámlálás eredményének megállapítását mindenki feszült kíváncsisággal várta, aki csak egy kissé is érdeklődik a szenvedő orosz nép és a vértanúság útját járó orosz keresztyénség sorsa iránt. Különösen az foglalkoztatta az érdeklődőket, hogy a 20 év óta tartó vallási elnyomás és nagyarányú Istenellenes propaganda után hányán lesznek, akik még keresztyéneknek merik magukat vallani? A azovjetkormány — szokásától eltérően — kilátásba helyezte a hivatalos adatok közzétételének engedélyezését, azonban az ígéret teljesedésére való várakozás hiábavalónak bizonyult. A népbiztosok tanácsának 1937. évi szeptember 26-áról kelt rendelete a népszámlálás egész munkáját — amelyre pedig hónapokon keresztül folyt a gondos előkészítés — minden indokolás nélkül teljesen hasznavehetetlennek, hibásnak minősítette és 1939-re új népszámlálást helyezett kilátásba. Hogy mik lehettehmek a nem várt és ki- j nos fordulatnak az igíokai? Egyfelől egészen losan az orosz nép szaporodásával kapcsolat(váradalmakban való csalódás. Az ötéves (19337) terv a népszaporodás arányszámát 2 száékbem irányozta tiö (3.000.000). Azonban sonccntrációs táborok lakói, valamint a kénjermunkára hajtott tömgek körében bekövetkett megrendítsen magas halálozási arány, továá az 1933—34-es éhinsá ges évek és az 1936-i törvényesen megengeded magzatelhajtások keretülhúzták a vörös diktátor számításait. Joggá tehető fel, hogy a nép szaporodás 9—10 millval mögötte maradt a várakozásoknak. Másfelől pedig soizorosan többen vallották magukat Istenhívőknel keresztyéneknek, mint- ahogy a hiva.tolas febgás szerint szabad lett volna. Az 1936 deceiberében kelt Stalin féle alkotmány — amely í múlthoz képest nagyobb szabadságot adott a keesztyén közösségeknek minden bizonnyal közronunkált ebben. így a nép- számlálás a maga eredményeivel bizonnyal felülmúlta még JaroszloT—» harcos istent»!»»«'' szövetsége elnökének becslését is, aki 1937 nyarán a városi lakosságnak egyharmadát, a vidéki, illetve falusi lakosságnál pedig kétharmadát „még vallásosának jellemezte. Ez % millió felnőttet jelentene számokban. Ügylátszik, a nép- számlálás itt még többet mutatott. (A „Licht Lm Osten“ c. német missziói szövetség folyóirata után.) Három millió pengőt gyűjtött és bocsátott a magyar miniszterelnök rendelkezésére, a magyar falu életszínvonalának emelésére, egészségügyi és közművelődési fejlesztésére Imrédy Béla, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Bár fel lehetne vetni a kérdést, hogy miért késett ez a nagyszerű gondolat idáig, miért nem ébredt fel hamarabb, évtizedekkel ezelőtt a nyereségeik felől rendelkező magyar nagyvállalatok, pénzintézetek lelkiismerete a magyar falu védelmére és megerősítésére, a múltat most már ne bolygassuk. A mulasztások felsorolásával, egy letűnt kor könnyelmű nemtörődömségének felidézésével úgysem segíthetnénk ma s egy hajszálnyival sem vihetnénk előbb a jobb magyar holnapért ránk várakozó feladatok megoldását. örüljünk annak, hogy végre a felelősség és a szeretet megindulásáról a magyar falu felé nemcsak választási jelszavak és ígéretek alakjában lehet beszélni, hogy végre komoly cselekedeteket láthatunk, hogy 3 millió pengő várja a magyar falvak javára való felhasználtatását. És fejezzük ki reménységünket arra nézve is, hogy ez csak az első lépés... s még áldottabb bizonyságtételek fognak következni akkor, ha Krisztus helyet kap a magyar élet minden területén. A törvényhozás termében csakúgy, mint a bankok és nagyvállalatok üzletpolitikájának irányításában. Meg a te szivedben is, testvérem ! Jobban, mint eddig ! ! m 10 FILLÉR. A német hitvalló egyház sorsa semmivel sem különbözik ma lényegében a római államhatalommal egyetlen ponton összeütközésbe került s éppen ezért az elnyomás és üldözés szöges csizmája alá került őskeresztyének sorsától. Hű polgárai voltak a birodalomnak. Megbízhatóbb és becsületesebb szolgái nem voltak a császárnak, mint ok. Alattvalóknak, katonáknak egyaránt feddhetetlenek. Csak éppen: nem hajtottak fejet és térdet a császárok istenképe előtt. Nem tudtak lenni — mert nem lehettek — bálványimádók. Amikor a lelkiismeret, a hit dolgában választaniok kellett az állam felfogása és az élő Isten parancsa között, habozás nélkül döntöttek az Ige alapján: „Istennek kell inkább engedni, hogy nem az embereknek“. (Csel. 5 : 29). Ugyanez a döntése — aminthogy sohasem is lehet más azoknok, akik egyetlen Uruknak és Királyuknak a Krisztust vallják — a német hit- valló keresztyéneknek. Állampolgári kötelességre, ij esi te s Ouly.fb«« feddhetetlenek és felülmúlhatatlanok, ám a lelkiismeretűk mélyén szent és kemény tiltakozásra feszül a teljes Szentírás Ura és Istene iránt érzett hűségük, ha az Állam hitükre is a maga pecsétjét akarja rákényszeríteni. így került több, mint féléve már, vizsgálati fogságba a német hitvalló keresztyének vezetője, Niemöller Márton lelkipásztor, lázítás vádjával terhelten. Nagysokára kitűzték a Németbirodalmon kívül is nagy érdeklődéssel és régóta várt tárgyalást. A tárgyalás első napján a bíróság kimondotta, hogy az ügyet mindvégig zárt ajtók mögött tárgyalják. A harmadik napon pedig az ügy tárgyalását váratlanul félbeszakították és bizonytalan időre elnapolták. Niemöller a világháború idején az U. 69. tengeralattjáró parancsnoka volt. Most vallomástételre jelentkezett mellette a tengeralattjáró egész legénysége és az a tengernagy is, aki az összeomlás idején, 1919-ben azt a parancsot adta Niemöllernek, hogy vezesse tengeralattjáróját Scapa Flowba, ahol az angolok által történő elsüllyesztés várt volna a hajóra. Niemöller volt abban az időben az egyetlen parancsnok, aki megtagadta a birodalmi tengernagyi hivatal parancsának teljesítését s így hajójának az ellenség részére történő kiszolgáltatását. íme, menyire hű tudott lenni földi hazájához is ! Egy bizonyos: semmi földi hatalom ki nem tépheti az Igét — ha az él — szívünkből s ebben a pörben nem kétséges, hogy ki lesz a győztes?! Niemöllerí börtönben tarthatják, el is ítélhetik, — nagyon sokszor sorsa ez Isten hűségeseinek ebben a világban — Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz marad. Győzhetetlen Király idők. népek, elméletek felett... akihez a szom jas lélek visszatér és akiben minden válság megoldódik. A kérdés csak az: mi rajta vagyunk-e ezen a szegeletkövön? És kitartanánk-e Mellette próbák tüzében is hűséggel, mint legújabb bizonyságtevője, Niemöller?
