Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
19S8. január hé. SZABOLCSI ŐRSZEM 3 zást s e változás örömnek vagy bánatnak a forrása lesz-e reánk nézve? Nemzeti életűink még mindig borongó ege k.id!erül-e válahára; a nagy nemzetek vezetői megértik-e igazságunkat s készek lesznek-e jóvátenni azokat a méltatlan bán tataiakat, azt a sok-sok gyütóletsziülte igazságtalanságot, melynek gyötrelmeit érezzük két évtized óta? ... Ók, mi lenne velünk, ha az Ige fénye, az Isten igaz ítéletébe vetett hit nem sugározná be a jövőnek az útját) nem acélozná meg erőnket a jobb jövőért való küzdelemre? . .. A nyugtalankodó, lázas, sokszor egymást marcangoló emberiséig megtalál ja re, amit keres, a biztos szilárd alapot, melyen felépítheti békességének, boldogságának hajlékát? ... Az ibt-otit még mindig tomboló véres zivatarok elmúlnak-e, vagy úja‘blb, még nagyobb világégés váltja fel azt a látszólagos szélcsendet, mely sokszor teszi elbizakodottá a közömbös, mindent könlnyen vevő lelkeket? Előmozdíthatjuk-e valamiképpen a magunk kicsiny, szűk körében, hogy jobb jövő virradjon ■reánk; mit kell tennünk, hogy az elkövetkezendő napok készületlenül ne találjanak bennünket? (Azon a 'helyen, ahová a Gondviselés állított, be kell töltenünik hivatásunkat teljes odaadással; más szavakkal: munkálkodni kell Istenben bízva. Sók munka vár reánk. Forr, zúg körülöttünk minden. Lázas kavarodásban száguldanak az események. Ember-ember ellen, .egyház-egyház ellen, népek, nemzetek egymás ellen pusztító harcra kész ülnek .Sz e r etetle nsóg, igazságtalanság, erőszak már nem is nagyon feltűnő jelenségek. Mikor lesz vége ez ádáz versengésnek, hol van a gyógyszer az emberiséget lázban tartó, súlyos, nehéz betegség meggyógyítására? ... .Akad orvos, ki a lázas beteg gyógyításánál elsőben is nem a betegség csíráját igyekszik kiirtani, ami a lázi előidézi, hanem legfőbb gyógyszere a lázcsillapító chinin. Első tekintetben láthatja mindenki, hogy ez, vagyis a láz erőszakos elfojtása egyáltalán nem helyes formája a gyógykezelésnek, mert ezzel célt alig érhetünk s a szervezetnek sókkal többet ártunk, mint használunk ... Minden gondolkodó emiber előtt nyilvánvaló, hogy ezzel a módszerrel se' a társadalmi, se‘ a nemzetközi bajokat gyógyítani nem lehet. Szűnjetek meg kétségeim. Változzatok félelmeim, Reménységgé, örömökké, Mert nem alszom el örökké“. A nép oszladozni kezd. Egy nagyabb férficsapat a lelkipásztorhoz csatlakozik. Szeretettből és tisztességből elkísérik. Csöndesein elbeszélgetnek vele hazáig komoly tárgyakról, gazdasági kérdésekről, politikáról. Mindig nagy nyereség, ha ilyen okos ember véleményét megismerheti az egyszerű emiber, aki újságot csak nagyritkán olvas. Ott van a csoportban ömblöli Márton kúrá- tor is a presbitereik nagy részével. Már sok mindenről beszélgettek, ö mb öli kúra tor egyszerre csak a temetésre fordítja a szót: — Tiszteletié® uram, sok szép prédikációját hallottam már, hiszen Isten jóvoltából immár huszonkét éve pásztorkodik közöttünk, de ilyen szépen talán még sohasem hallottam beszélni, mint most a Katona Sámuel atyánkfia koporsója mellett. Az emberek mind bizonygatták, hogy igazán gyönyörű beszéd volt. A lelkipásztor kissé elgondolkozva bólintott a fejéivel: — Igen, a beszéd szép volt, tartalmas volt. Csakhogy ez nem az én érdemem. ömbölii Márton csodálkozva nézett a lelki- pásztorra. Nem értette ezt a nagy szerénykedést. A többiék is értelmetlenül bámultak egymásra. Egy pillanatra, megállt a -tisateletes úr s körülnézett az embereken, mintha valami fontos dolgot akarna nekik mondani: — Értsenek meg jól, atyámlfiai. Mindenki maga írja meg a maga halotti prédikációját. Miikor megszületünk a Jóatya egy láthatatlan könyvet tm * kövünk ti* Ik a kö*vv asnyi ürw kpból ál'l, ahány napot az istent kegyelem jónak lát nekünk ajándékozni a földön. Egy láthatatlan kéz ebbe a könyvbe írja bele minden n.ap a mi cselekedeteinket, elvégzett munkáinkat, vagy mulasztásainkat. Néha gyászkeretes lapok beszélnek arról, hogy a halál árnyékának völgyében jártunk. Máskor meg vérrel és könnyel írt fejezetek hirdetik azt a sok fájdalmat és szenvedést, amelyen utunk keresztülvezetett. ... Egyszeresük nincs tovább... Az ember porba omlik s a könyv félbemarad, sokszor bizony befejezetlenül, mint egy haldokló kettétört mondata ... Mi, lelkipásztorok pedig felvesszük az árván maradt könyvet, fellapozzuk s a benne talált feljegyzéseket elmondjuk a koporsó mellett. Ez a halotti prédikáció. — Aki gazdag volt, annak a könyve diszkö- tésű, aranyba, ezüstbe vagy bársonyba kötött, de a tartalma lehet igen szegény, szánalmas, sőt megdöbbentően csúnya. Az ilyen ember koporsója mellett nem lehet szép beszédet tartani. Pedig a világ sokszor még azt is megköveteli. A hozzátartozók cifra temetést rendeznek, mert van miiből s elvárják, hogy a lelkipásztor is kitesz magáért, hiszen jól megfizetnek érte. Az ilyen koporsó mellett csak gyötrődik a lelkész, elhagyja miniden tehetsége. Mintha valaki azt kívánná a kertésztől, hogy szerbtovislből és bojtorjánból csináljon olyan koszorút, amely előtt szé- gyelje meg magát a rózsa, a szegfű és a nefeleljts. Katona Bíró Sámuel élete gazdag, gyümölcs- termő élet volt. Azért volt szép az ő halotti prédikációja is. A férfiak ömböli Márton urammal együtt el- áimulva hallgatták kedves lelkipásztorukat s ügy érezték, hogy ez volt életük egyik legszebb és legtanulságosabb prédikációja. VencseJilö. OroM Tamás. Énekeskönyvünkről (3-ik közlemény.) TelegdinPap Sáínuel, kolozsvárii nyomdászé az érdem, hogy az énekeskönyv kijavításának eszméjét fölvetette s szorgalmazta ..Az erdélyi ref. egyház az 1727-ibem Küküllővárott tartott zsinaton erélyesen felvetette az ügyet, s ilyen érteleimben. meg is keresték a magyar ha zabéii protestáns egyházat is. Zoványi Györggyel, a Zilahon lakó tisizaivideki református gyülekezetek buzgó és bátorielkű püspökével kerestek érintkezést, akii magáévá .is tévén az ügyet, körlevélben felszólította a gyülekezeteket, egyházmegyéket, hogy errevonatkozó javaslataikat terjesszék be. Az akori zavaros, háborús idők miatt azonban nem iett a dologból semmi, Erdélyben 1777-ig, Magyarországon pedig az 1800-as évek elejéig. Már az 1790 augusztus havában tartott tiszántúli egyházkerületnek a közgyűlésén megpendítették az eszmét az énekeskönyv kijavítása és újabb kiadása tárgyában. Bizottságot neveztek ki alkiilk a javaslatot elkészítsék. Az 1804 augusztusában tartott egyetemes értekezleten három kerület adta be ,a javítás iránti nézetét, javaslatát. A dunántúli kerület elmaradt. Itt elhatározták, hogy a zsoltárok maradjanak meg úgy, ahogy .varrnak, az énekelhető versek csillaggal jelöltessenek meg. A dicséretek közül pedig sok kihagyatván, helyettük újak irattassamaik. 1806-ban már megbízták Benedek Mihályt, hogy az éniekeskönyvett készítse el sajtó alá s Wő.ber Simon pozsonyi nyomdásznál nyomassák ki. A tiszántúli egyházkerület azonban nem volt .megelégedve, különösen nem azért, hogy Pozsonyban s nem Debrecenben nyomják az énékeskönyvet. Ilyen irányban meg is indították az akciót, s rövidesen a többi kerület is beleegyezett, hogy az énekesikönyv Debreceniben nyomassák. De a dolog még most sem ment simán. A magyar királyi Helytartó tanáés az 1807-iik évben kéri az énekek kéziratát megtekintés végett. Végül 1812-1 ben, szeptember hó 18-án ifcelt dátummal csakugyan le is érkezik a szabadalom, melyért 12 forintot kellett fizetni. ■A tiszántúli egyházkerületnek 1813. évi április havi kiözigyülése egyik végzésében már kihirdeti, hogy a kért szabadalom leérkezett, s az émekes- könyv ki van nyomva, tehát vitesse el minden kerület a maga részét, s miután a nyomási költség példányonként egy .váltó forint, eladási árát két (2) váltó forintban állapítsák meg. Később azonban lejebb ment az ára egy forint 30 krajcárra, »lletve kötve: kettő forint 21 krajcárra. Nagyon rövidén ugyan, de nagyjából áttekintettük énekeskönywünk fejlődésének történetét, egészein a legújabb kiadásig. Sok kényszerítő körülmény kívánta, hogy ez a mostani, a zsinat által is kötelezőivé tett énekeskönyv létrejöjjön. A zsoltároknak énekelhetetlen versed csak ia helyet 'foglalták, s a könyvet drágították. Sok zsoltár- dallam feledésbe ment, ezeket a dallamokat is elhagyta az új énekeskönyv. A dicséretek is alapos revízióra szorultak. Végtelenül sok hiba csúszott be a nyomtatásnál a kottákba. Az énekes- könyvek nem egységes kulcs szerint jegyezték ile az énekeket'. Régi, úgynevezett C kulcsot használtaik, melyet nem igen tudott olvasni a hivek serege, de még legtöbbször magia a kántor sem. Az egyik énekeskönyv tenor kulcsban jiegyzi le az énekeket, a másik alt kulcsban, azaz keverve: alt és tenor kulcsban. (Mind a kettő úgynevezett C kulcs, előbbi a 3-iik vonalra, utóbbi a 4dlk vonalra írva, hol is az egyvonásos C hang helyét jelölik meg!) Az ónekeskönyvek tele voltak daliamban hibákkal, vagy az előjegyzések körül voltak súlyos zavarok. Kéipzelhetjük most már, hogy kevésbbé hozzáértő kezekben hogyan alakultak át ezek a hibásan bejegyzett daillamök. A különböző C kulcsokat olvasni nem tudván, az előjegyzések (keresztek és Bé-'k, valamint a feloldójelek) hibásak Lévén, nem csodálkozhatunk, ha felismer- ihctctlenüil eltorzulnak dallamaink. Egy előnye mégis volt ennek a régi énekeskönyvnek a maival szemben: az, hogy a kottáknak alakjaival (szögletes kották szárral rövid'ebb, szögletes kották szár nélkül hosszabb értékű hangj'Bgyet jelentettek!) némi útmutatást adtak a zsoltárok ritmusoeabb éneklésére, a mai kiegyenlített ritA bajoknak, nyugtalanságot keltő jelenségeknek sokféle oka van, de el lelhet mondani, hogy egyik legfontosabb ok: az önző anyagi érdtek. — Nagy baj az is, hogy sokakhoz nem jut el Istennek beszéde, mert vagy idejük, vagy kedvük nincs felkeresni azt a forrást, hol ezt bőven megtalálhatnák. Nekünk, lelkipásztoroknak minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy megnyerjük a jó ügynek mindazokat, kik bizonyos tekintetben vezetőszerepet visznek a társadalomiban. Jó ügy alatt értem az összes' munkakörünkbe vonható egyházi, társadalmi, .valláserkölcsi tiszta, nemes célokat, melyek Isten országa tökéletes megvalósításának szolgálatában állanak e földön ! Ne higyjük, hogy lehetetlen munkára vállalkozunk, mikor azoknak a világi dolgokba nagyon is elmerült, talán egyháziatlannak látszó egyénieknek megnyerését tűztük ki célul. Meggyőződésem, hogy nincsen olyan ember, lett légyen bár a bűnök ösvényeit járó gonosztevő, hogy lelke mélyén a jónak, a nemesnek, az 1st enfélelemn ek, az emberszieretetnelk Valamelyes kicsiny csíráját ne találhatnék. Eszembe jut itt az újabb kornak egyik gyakorlatiasság szempontjából szinte páratlan találmánya, a drótnélküli távíró, melyről tudjuk, hogy táviratozás alkalmával a leadó állomásról kibocsátott villámosáram annyira elgyengül, mire a felvevő állomásra 'ér, hogy előbb megfelelő készülékek segítségével ‘erősebbé kell tenni, s csak azután lesz féldolgozhatóvá. így vagyunk azokkal az elgyengült érzésekkel is. Ne higyjük azt, hogy a tiszta érzéseknek aima rejtett csírái nem fejleszthetők. Türelemmel, kitartással bámulatos eredményeket lehet ezen a térem elérni... A táipsaidíalotm átalakításának, az Isten országa továbbfejlesztésének nemes és szent' munkájában az Istenben valló bizodaloim mellett a törhetetlen kitartó munka legyen az új esztendőben a mi legfőbb célunk s erősségünk ... Rabod. Bokross Elek lelkész..
