Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
II. évi. i. szám. Lelkesze„;yesület Szex kos • tűse,g Debrecen. -----<T~ rr Árr , Kö zponti Egyetem. X *DHr l Nyíregyháza, 1938. január hó. A SZABOLCSI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: NYÍREGYHÁZA, KÁLVINEUM Telefon: 2 80. Szerkesztő: Dr. Ferenczy Károly. Helyettes szerkesztő: Hadházy Lajos. Előfizetési díj: Egy évre 80 fillér. Megjelenik havonként. Ujesztendei gondolatok Csak mi nevezzük így, a végtelennel bánni íem tudó, véges életű emberek, a végtelen időnek, ennek a szakadatlanul hömpölygő folyamnak egy parányi részét: új esztendő. Az ember kényszerítve volt ennek a megkülönböztetésének a megtételére, vagyis naptárának elkészítésére a maga tájékoztatása kedvéért, hogy valamennyire eliga- *odjon az idő végtelenségében, voltaképpen azonban ezzel a naptárral sohasem a végtelen és éppen •zért megmérhetetlen időt mérte, hanem csak a maga múló életét. Ennek az igazságnak a fényében az „újesz- tendő“ azt jelenti, hogy visszahozhatatlanul elment tőlem az életem egy darabja, „mult“-tá lett. Érzések, gondolatok, szavak, cselekedetek raktározódtak el kitörölhetetlenül, megmásíthatatlanul bennem és másokban. Érzések, gondolatok, amiket én ébresztettem, szavak, amiket én szóltam, » cselekedetek, amiket elkövettem... Milyenek voltuk mindegek? Az igazi emlékkönyve minden embernek a saját élete. Ezt az emlékkönyvet mi írjuk tele, emberek. Én és te. Mit írtál ebbe a könyvbe az elmúlt esztendőben? Hogy megnő egyszerre az idő, helyesebben az én időm és a te időd jelentősége, ha erre gondolok?! Mekkora felelősséget hordoz az életünk?! Különösen, ha azt sem felejtjük el, hogy amit ebbe az emlékkönyvbe írunk, az nem néma, megfakuló írás, ami csak akkor szól hozzám, ha néha előveszem. Nem könyvbe préselt, színé,t illatát vesztett halott virág, hanem az énemet, az életemet s ugyanúgy a mások lelkivilágát, belső emberét alakító, mert bennünk továbbélő erő. Azt jelenti ez más szavakkal, hogy szavaink, cselekedeteink, az egész életünk szakadatlan magvetés. A szeretet szava, vagy a szeretetlenségé, mint a mag belehull valakinek a leikébe és kikéi: a szeretet él, fejlődik to vább belőle, vagy a szeretetlenség. Jóságra nyílt meg szíved: egy másik szív lett melegebb tőle. Ridegen utasítottad el a segítésre kérőt, pedig segíthettél volna: hitet öltél, lelket gyilkoltál. Talán az átok fellege is sötétebb és terhesebb lett miattad a világ felett. Szennyes szavak moslékját öntöd ki naponként a beszédedben: talán éppen a gyermeked lelkét fertőzöd el. Egy londoni padlásszobában lefekvés előtt mindig bibliát olvas és imádkozik egy faluról bekerült kis kereskedőinas: nemsokára inastársai is vele imádkoznak és ennek az egyetlen fiúnak az imádságából kinő a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Világszövetsége. A nagyvárosi élet hamis csillogásától elszédített, életcélt nem kapott s az életet a mások élvezethabzsolásán keresztül kívánó és értékelő, detek- tív-regényeken és kültelki mozielőadásokon „nevelődött“ cimborák közé kerül Budapesten egy faluról felvetődött magyar ifjú, valamikor egy édesanyának a reménysége: rablógyilkosságra vetemedik, akasztófán fejezi be szánandó életét és onnan hirdeti a megrázó üzenetet: fiúk, emberek, jól válogassátok meg a barátaitokat! És folytathatnám. És ha az időből való kifogyásig akarnám is folytatni a példák felsorolást, akkor sem tudnám eléggé az élet ezernyi vál- f tozatát felölelő teljességgel felmutatni, hogy mennyire magvetés minden szavunk, cselekedetünk, egész emberi mivoltunk. De nem is szükséges a nyilvánvaló igazságot igazolni akarni. Miért kellene bizonyítgatni, hogy földünknek a naptól való elfordulása alkonyt, sötétséget, éjszakát jelent, feléfordulása pedig hajnalt, világosságot, nappalt?! Miért kellene igazolni, hogy a földbe hullott búzamagból sohasem kél konkoly, ahogy a konkoly magvából sem lesz soha búzakalász?! Elégedjünk meg a nagy örök igazsággal: „A mit vet az ember, azt aratandja i s“. Elszálió, visszahozhatatlan életed új fordulójánál, amikor rálépsz múltad s jövendőd mesgyé- jére, az újesztendei harangszóban kérdés csendül feléd s a kérdés mögött emberek, barátok, család, egyház, nemzet és az életed urának, megbízódnak, Istennek arca rejtőzik: mit vetettél? És mit fogsz vetni az újesztendőben? Tudnod kell, hogy életed láthatatlanul és titokzatosan összefolyj *. m^sokéveL Ahogy átmégy az életen: nyomot, hagysz magad után minden lélekben, akivel egyszer is találkoztál. Imádkozásod, vagy káromkodásod, szelídséged, vagy durvaságod, mosolyod, vagy mogorvaságod, megáradó jóságod, vagy elzárkózó önzésed, egyetlen szavad, akár megbátorítottál, akár szíven ütöttél vele valakit, mind-mind életté, sorssá, jövendővé lesz emberek, családod, egyházad, nemzeted jaSzerefcdk nyitott szemmel járni a gyülekezetekben, .,.. Látások vesznek ilyenkor körül, ha hozzám simulnak s kitárják szívüket őszinte vallomásra — hitünk cselédei. Nincsen tökéletesebb nézőn álé szerkezet ezen a világon, mint a magyar nép szíve — amely, örökké hálás tud marad mi azokkal széniben — akikről megérzi a lelkűk, — hogy vanak még, akik törődnek velők s szeretik őket igazán. Mondjanak újabb időben bármit e népről — én holtig hűséges szeretettel hirdetem róluk a nagy Zrínyivel: „Egyetlen nemzetiméi selm vagyunk alábhvalóalk!“ ... Mintahogy fényes bárányfelhők egymáshoz hajolnak odafenn az égen, úgy hajlik a szívük azokfelé, akik jönnek hozzájuk, hogy fölemeljék és vigasztalják őket... Szaporodik a bajuk; nő a nyomorúságuk; egyre súlyosabb a .vállaikra nehezedő teher s ezek — dacára: a hit dolgaiban — úgy látom én: — ébredezőben van a mi népünk ... Hitvallásként tudja, hogy sokszori tékozlásunkéit nehezedik reánk az Isten karja... Tudja, hogy csak: a szenvedő, a keresztet hordozó ember és közösség — tud igazán — repülni a hit szárnyain. Mint mikor: vércsék és héjják vijjogják körül, szívják a vérét, tépázzák szárnyait a csapdába esett királyi sasnak, — úgy keringenek körülöttük: — „népboldogító“ — jelszavasak, honmentők — mákonyos beszédű izgató).... De a magyar fajta, Istenben bízó nép tudja immár jól:,—hogy- ARS 10 FILLÉR. vára, vagy kárhozatára. Közelebb hozhatod az embereket egymáshoz, vagy még jobban eltaszíthatod őket egymástól. Szépségek csúcsaira segíthetsz lelkeket, vagy mocsárba húzhatod le őket,.. magad mellé. Példaadásoddal hősöket nevelhetsz, akik szent eszmények szolgálatára teszik rá lobogó hittel az életüket, vagy árulókat, akik előtt nincs semmi szent s az édesanyjukat is megtagadják, ha a pillanatnyi érdek úgy kívánja. Lehetsz Isten felé mutató kéz és lehetsz a Sátán kerítője. Lehetsz átok és lehetsz áldás! Elküldhetted a boldog ú.jesztendőt kívánó üdvözletét, de tudnod kell, hogy a boldog újesztendő nem magától jön el. Az élet olyanná lesz, amilyenné mi, emberek tesszük azt egymás számára. „Isten országa tibennetek vagyon“ — zeng át múlton és jövendőn Krisztus Ígéretes figyelmeztetése. Az újesztendő azt jelenti, hogy ha eddigi életvetésed nyomán gaz, tövis, burján termett, még szánthatsz új szántást és vethetsz új magot ... tisztábbat, Isten aratására ! Azt jelenti, hogy Istennek e világra vonatkozó munkatervében benne vagy, még célja volna veled, igényt ♦art rád, vár tőled valanvt, Az njesztendőben Isten kegyelmének, hosszantűrő szeretetének újabb jele jött eléd. Még nem késő. Még van újrakezdés. Ragadd meg hálás szívvel ezt a drága — talán utolsó — alkalmat és légy e világban az Isten magvetője ! ! ideijére — kinő a .magyarság szárnya s eljőa vége rabságunknak... Tudja azt is, hogy: — a Duna- Tiisza táján hazát nyert, történelmi magyar népnek: — Istentől kapott küldetése van. Az evangélium okból' olvasgatja' Isten üzenetét: Ne féljetek !... „Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy 'hirdessétek annak hatalmas dolgait: — aki sötétségből az Ö csodálatos világosságára hívott el titeket.“ (I. Péter 2:9.) A nép már ébred ! Tudja immár, hogy a magyar élet: „ország- útján bujdosó“ — Krisztust kell behívnunk házainkba s elszállásolni álandó lakóként a szíveinkbe, mert Krisztus nélkül nincs magyar feltámadás. Nem tagadóim el azonban irma meglátásaimat sem, hogy a századok óta tartó: — népiboldogíto ígérgetések, sokszori szép szavakban nyilvánuló ki nem olégültsége miatt — sóik elfojtott tűz ég a miagyar népíélek mélyein... Hibás az, aki ezeket a »veszélyt jelenthető, veszedelmes tüneteket nagyítva: izgatás anyagául használja fel... I De még Mbásablbaik azok, akik, — bár a nemzet- építés terén szavuknak súlya van és mégsem tárják fel a való helyzetiét... Igenis !... — tudnia kell azt minden magyarnak, hogy a haladó időik kerekét megállítani nem lehet és az emberséges szociális reformok megvalósítása nélkül nem lehet FERENCZY KÁROLY. A nép már ébred (Részletek Farkas István püspöki jelentéséből.)
