Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-11-01 / 11. szám
1937. november hó. SZABOLCSI ŐRSZEM 5 II reformátusság egyetemének súlya a közéleti kérdések intézésénél A Szabolcsi őrszem hasábjai kedves alkalmat, nyújtanak nekünk, szabolcsi lelkészeknek s az egyház ügyei iránt melegein érdeklődő világi testvéreinknek, hogy .fontos közéleti kérdésekben véleményünket kicseréljük s a gyülekezeti tagok lelki építését célztó gondolatainkat kifejezésre juttassuk. Szükség van erre már csak azért is, hogy a felvetett kérdések ne csak egyoldalú megviilágí- tásibam álljanak az olvasó közönség előtt, de a „több szem többet lát“ elv érvényesülése mellett bizonyos megállapítások kellő értékükre szállíttassanak le. A kérdés, melyre Bariba László esperes úr a Szabolcsi Őrszem közelebbi számában s azt megelőzőleg a szabolcsi papok nyíregyházai értekezletén válaszolt, nemcsak nehéz, mint ő kifejezi, de abban a formában, amint felvettetett', sok tekintetben bizonyításra s kiegészítésre szarul. E mellett különösen bennünket, lelkipásztorokat annyira érdeklő, hogy az ő — különben értékes s a kérdést több oldalról megvilágító — fejtegetése után érdemes még kevés ideig felszínen tartani. Több szempontból lehet a szóbanforgő kérdést megvilágítani. Ilyen már az a tapasztalat, hogy a mai kor sok felületesein gondolkodó embere a természetfeletti erők működését s ebből kifolyólag az ezt hirdető egyházak működését is nélkülözőé tőinek, feleslegesnek tartja. Hogy az egyházaknak régi, társadalomformáló hatása meggyengült, az kétségtelen, s ennek magyarázata rajtunk.' kívül levő okokban is keresendő. Itt azonban egyoldalú beállítás lenne, ha csak a mi egyházunk egyetemének közéleti súlyát ménlegelnők. Tcibbé-kevésbbé más egyházakra nézve is áll az, hogy a régi súly csökkenőben van. A róm. katih. egyház vezetői mesterséges eszközökkel, nagy áldozatokkal, bámulatos szervezettséggel addig-a.meddig igyekeznek befolyásukat fenntartani; de hogy itt is visszaesés, s ismerve a folyton megnyilvánuló prcpotenciára való tö- törebvéíSit, — esetleg erős visszahatás fog bekövetkezni, szinte bizonyosra vehető. Emlékezzünk csak a katih. nagygyűléseken, vezető egyéneik részéről elhangzott beszédekre, állandó ezekben a panasz, hogy sokakban nem elég erős a kathoL öntudat; hogy nem érzik eléggé a kafh. egyházhoz való tartozással járó kötelezettségeket; hogy a közéleti kérdések intézésénél a katholikusság egyetemének nincs meg az a súlya, amit a vezetők óhajtanának. • Mint fentebb j.eleztem, rajtunk kívül levő okokat is találunk, ha a kérdést tüzetesebb vizsgálat alá vesszük. Hát vájjon az állami, nemzeti, társadalmi élet fejlődése, komplikáltsága, sokoldalúsága nem teszi-e érthetővé, hogy az egyetemes egyház befolyása csökkenőben van. Nagy halj az is, amit Bartiha esperes úr is hangsúlyoz, hogy szervezetlenek vagyunk. Közös viilágnézlet nem tud kialakulni közöttünk. Fontos társadalmi és politikai kérdéseiknél ahányan vagyunk, annyifelé húzunk. Nincs olyan pártárnyalat, melynek képviselője ne akadna közöttünk. Ki merem mondani, hogy a legradikálisabb párt is találna támogatót közülünk, természetesen elvi, elméleti alapon. Nem kis súllyal esik a mérlegbe az a körülmény, hogy sokan közülünk közönyösen haladnak ed a nagylfontosságú társadalmi, politikai kérdések mellett. Annyit hangoztatták előttünk, hogy a pap maradjon a kathedránál, a maga hivatásánál s mással ne törődjék, hogy sokan közülünk megfogadták ezt a különben nem a legtisztább forrásból fakadó tanácsot; félreálltak, a vezető- szerepet átengedték másoknak; ez persze elég kényelmes álláspont volt, s az is bizonyos, hogy sok kellemetlenségtől óvta meg magát, aki erre az álláspontra helyezkedett. Legolcsóbb bevásárlási forrás MAYER ÁGOSTON úri és női divatáru üzlete Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-u. 2. Tel.: 537. Pedig nekünk, kik a társadalom ütőerén tartjuk kezűinket, s a bajok diagnózisának megállapításánál sokkal biztosabban ítélhetünk, mint sók más az élet különböző munkaterén foglalkozó egyének, kellene, hogy .véleményünket mindenütt, minden téren hangoztassuk 9 az evangéliumi igazságok diadalra juttatásáért harcoljunk... Én igen sokra értékelem világi vezetőinknek a közegyház érdekében folytatott műkö’dését, de azért meggyőződésem, hogy az egyházi élet fejlődése, súlya mégis elsősorban a lelkipásztor magatartásán fordul meg... Itt nines más út, mint intenzív bel- missziói munkálkodással, az egyén lelkére történő hatással kedvező irányban befolyásolni annak világszemléletét; s amíg papi hivatásunkkal összeegyeztethető, lehetőleg irányítókig résztvenni minden társadalmi mozgalomban. Érvényesítsük, — mint az érintett közlemény igen helyesen megállapítja — a Biblia szellemét, mely erőnek, bátorságnak a forrása lehet mindnyájunkra nézve. Bokross Elek lelkész. HÁZI ÁHITAT „Mert, akiit szeret az Ür, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiáivá fogad“. (Zsid. XII. r. 6. v.) Akit szeret az Ur... Ügy szeretnék a telkedbe bepillantani, kedves Olvasóm, mikor e négy szót: „akit szeret az Ür“, 'elolvasod. Szeretném tudni, hogy kire, vagy mire gondolsz; kit, vagy kiket tartasz azoknak a boldog halandóknak, akikről magad meg mered állapítani, hogy őket szereti az Ür? Közte vagy-é ezeknek, vagy pedig úgy érzed, hogy ezt bárki másról inkább el lelhet mondani, mint rólad? S ha azt merném állítani, hogy te vagy az, talán felháborodva utasítanád vissza s a teljes meggyőződés hangján mondanád: akit az Ür szeret, az nem én vagyok... s mindjárt egész sereg, súlyosabbnál- súlyosabb érvet tudnál felsorakoztatni kijelentésed alátámasztására ilyenformán: az én mostani helyzetem inkább arról beszél, hogy haragszik rám az Űr, mint hogy szeret, hiszen egymást érve csapnak át fejemen a veszedelmeik hullámai; az a csoda, hogy még el nem merítettek. Homlokomon már mély barázdákat szántott a gond, arcomra eltitkolhatatlanul kiült a bánat... Fáradt, életunt ábrázatámról, révedező tekintetemről, az- örökös gond miatt folyton földreszegzett, elcsüggedt fejemről, nagyon is megkopott ruházatomról 'és még olyan sok mindenről messziről le lehet olvasni, hogy akit szeret az Ür, az nem én vagyok; nem úgy nézek ki se magam, se családom, se házam. Hátha még mindent felsorolnék: az adósságot, a családi bajokat, a csalódásokat, a titkon .vérző sebeimet, a gondok miatt álmatlanul átgyötrődött 'éjszakákat és még olyan sok mindent, ki merné azt állítani, hogy engem szeret az Ür?! Szeretném csak, ha szeretne, de hát nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint... mint... jajj... kit is említsek már hirtelen? Akartam a szomszédomat, de az is éppen úgy tele 'van bajjal, mint én. Akartam nálamnál gazdagabbakat, de azoknak még az enyémnél is több a gondjuk. Akartam említeni „az urakat“, de úgy látom, van azoknak is elég bajiuk, éppen olyan gondterhes, befelhőzött az áb- rázatuk, mint az enyém. Kit is említsek hát? Gondolok erre is, arra Í9, de úgy látom, egyiknek se kell a sorsát irigyelnem, mindenkinek megvan a maga keresztje, sőt nagyon sokkal meg nem is cseréllek 1 De ni. , .ni, mit is beszélek már, hová is jutottam, hiszen nem csupán magam vagyok ilyen nehéz sorsiban, de hányán vannak, akiknek az enyémnél Í9 sokkal keservesebb a sorsa?! Ki hát az, akit az Ür szeret? Hogy néz ki? Megnézem már a bibliában... Zsidóikhoz írt levél XII. részének 6-ik verse ezt mondja: „...akit szeret az Ür, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad“... Milyen érdekes! Olvasom tovább: „Ha a fenyítést) elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival, mert melyik fiú az, akit meg nem fényit az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valóik vagytok, korcsok vagytok és nem fiaik. Aztán: a mi testi apáink fenyítet- tek miniket és 'becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk a lelkek Atyjának és élünk? Mert ám azok kevés ideig, tetszésük szerint fenyítettek, ö pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk“. Megértettem ... A szenvedés Istennek fenyítő, nevelő eszköze, mint a szülő kezében a vessző... Nem romlásunkat, hanem javulásunkat akarja, nem 'elpusztítani, hanem megtisztítani akar, „hogy szentségében részesüljünk“. Valóiban így van! Mennyi gőgöt kiölt már eddig is belőlem a szenvedés! Megtört szívem mennyivel megértőbb lett a szegényeikkel, nyomorgókkal és más szenvedőkkel szemben! Mennyi mindenből kiábrándultam, amit ezelőtt annyira szerettem! Nem kívánkozom már a világ duhaj, szennyes, bűnös örömei után; más az, amire a telkem vágyik: szentségre, tisztaságra, igaz életre, megtérésre! Köszönöm jó Atyám, hogy az Ige világosságában mindezt így megérthettem. Nem lázadozom többé sorsam ellen, nem zúgolódom a kereszt alatt, hiszen ezek által lelkem javát, idves- ségét munkálod. Nem járok már lecsüggiesztett fejjel, bánatos orcával; megtelt a szívem boldog örömmel, mert megértettem, hogy „ __akit az Ür szeret“.az én vagyok... — Ámen. Hajdúböszörmény. Szabó Gyula. Gazdasági tanácsadó A napokban Szabolcs megyének több községében jártam, részben vonaton, részben kocsin utaztam. Hát kedves gazdatestvéreim, sóik helytelen dolgot láttam, amit okulás céljából a következőkben mondok el: A Tisza mellett egy pár községben azt láttam például, hogy a csalamádénak vetett tengeri a lábán van megszárítva. Ez így nagyon feltűnt nekem, mert ezt még sehol sem láttam. Megkérdeztem, mi ennek az oka, azt felelték: így a legkényelmesebb a csalamádészéna készítése. Ez tökéletesen igaz! Ha azonban a .másik oldalát szemléljük a dolognak, nagyon helytelenül járt el az igen tisztelt gazdatársam, mikor ő ebbe megnyugodva, helyesnek minősítette az eljárást. A csalamádé, így lábon megszárítva, teljesen elveszítette tápanyag-tartalmát, mert a szára még- vénüilt, elrostosodott, a benne levő tápanyag a gyökerekbe vándorolt, részben maga a .növény felhasználta, így értéktelen, nagyon keveset érő takarmányt kapott. — Ha azonban úgy járt volna el, hoigy a csalamádét elifásodás előtt levágja és nem kímélve a megpzárítással járó több munkát, renden megszárítja, közepes minőségű, réti szénával egyenlő értékű esalamádészémáit kapott volna. — Ezt a takarmányt így minden veszteség nélkül szarvasmarháival, mint igen jóízű takarmányt, megetethette volna. — A csalamádé másik eltartási módja a savanyítás. Ez az eljárás kevés hozzáértést kíván. Miután kisebb mennyiségű csalamádé besavanyításáröl van szó, nem lőhet előírásos méretű zsombolyai kazlat készíteni; helyesebb tehát elvermeLni. — Készítünk egy 2.5 m. széles, 1.5 m. mélységű, a mennyiséghez mérten megfelelő hosszúságú, meredekfalú vermet. Mikor ezzel meg vagyunk, a csalamádét rétegen.kint, állandóan taposva belerakjuk, kb. 1 méterrel maigaisabhra, mint a verem fala. — Bele- szúnunk egy vaspálcát és ezzel ellenőrizzük a csalamádé melegedését. Ha a vasiat kb. 24 óra múlva kihúzzuk é 9 kezünkkel megfogva, nem álljuk el a melegét, a veremből kihányt földdel 70—80 cm. vastagon a csalamádét laföldeljük. Ha annyira megszállt, hogy már eléri a verem szélét, szélesebben földeljük te, mint a verem szélessége. így járva el, kellemes savanyúságú, édeskés szagú, világos-barma (dohánysárga) színű, a szarvasmarhák által igen szívesen fogyasztott, közepes értékű takarmányt kapunk. A másik dolog, amit láttam, hogy a tavasziak alá a föld nagyon sok helyen szántaiján. Ne felejtse el egyik gazdatársam se, hogy az idejében elvégzett őszi, mély szántás felér egy gyengébb trágyázással. A tél nemsokára itt lesz és az eke kifagy a földből A tavaszi szántás káros, a növények sokat szenvednek a nyári szárazságtól.
