Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-10-01 / 10. szám
4 SZABOLCSI ŐRSZEM 19S7. október hó. miavield a gyermeket úgy, hogy Istenifélő legyen s akkor önként kinő Isiikében és megmarad örökre a szülői tisztelet s az engedelmes szeretet. A gyermek nevelésének nem az iskoláiban kéll kezdődni. A gyermek nevelése a születéssel kezdődik. Első nevelői a szülők. Ne felejtse .el senki, hogy az első benyomások a legmaradandóbbak. A szülőktől nyert s a környezetében tekintélyként tisztelt egyénektől szerzett benyomások a legálllandóbbak, s ha el is tűnnek néha, olyanok azok csak, mint a búvópatakok, mely újra előelőtör s kiirtani a legtöbbször nem is lehet. Kicsiny, külső ok kell s újra ott van teljes egészében. Gondoltál-e arra már, amikor önkezeidet mosva, másra próbáltad .hárítani a felelősség súlyát, hogy a te életed egy-egy rég elfelejtett epi zódja ütközött ki gyermekednél hatványozott mértékben. Arra gondolj, amikor a sut, vagy kuckó ölén jómagáival tehetetlen szülőd felé szidalomra nyílik a szád, hogy ez a szülő kevésre- becsülésnek az első csiráját ülteti el a gyermeked lelkében. Ha a szülő előtt az ő kötelességének képe megcsillan, annak elhanyagolása éget, új megvilágítást nyer a kérdés: miért van ez így?... és mindjárt tudja az ellenszert, hogy ne így legyen. Maga a szülő vonja le a következtetést: azért van így, mert ón magiam hanyagoltam el isteni igéket írni abba a leiekbe, amelyet Isten ream bízott, de nem lesz így, ha mostantól fogva ezeket írom bele. lEz az oka a mai elesettségnek, hogy elfelejtünk Isteni igét írni gyermekeink leikébe, .mely pedig idöileg. elsősorban a szülő feladata. 1509:—1564-ig élt ,egy ember, Genfnek a reformátora, ki egész életét Istennek szentelte, kinek egész élete égő áldozat volt, kinek életét a kézben égi elé emelt égő szív jelképezi igazán. Ez az ember a mi reformátorunk, kiről mi is hivatunk: Kálvin János. Ő az isteni igén mérlegelve az ember kötelességét, csodálatosan ír a szülői kötelességről ia családban. Amikor október 31-én szíved megtelik áhítatos érzéssel, az október 31-ike fényéiben, keress fájó .kérdésedre feleletet. Kálvin tótiele: ha a madarak buzgón táplálják övéiket, legyen ez példa a szülőknek is, de az ember 'elsősorban gyermeke lelkét táplálja. Ha a férfi a család feje, legyen ő az élő lelki ismeret- a családban, hogy benne gyermeki lelkekben megszülessen és élhessen a Krisztus. Krisztus háza, szentély legyen a családi tűzhely, hová visszaivágyjon a gyermek mindenkor, ha megfárad, hon.nian a soha el nem fogyó útravalót kapja mag, s ezzel feltariisznyázva járhassa az utat, hol tüskék és -virágok egyaránt teremnek. Ott kezdődik a baj, ha a szülő száján türelmetlen, elhárító szó hangzik el: A tanító, meg a pap dolga -az, maj-d eljön az iskola ideje, ráér akkor megtanulni ezeket, én is ott tanultam s megfeledkezik arról, hogy ma, amikor az elhanyagolás miatt valósággal dohzódva üli diadalát a gonosz, kétszeres erőmegfeszítés kell amak távoltartására. Mielőtt feleletet 'adnál -a kérdésre, miért van ez így? ... gond-oiltál-e arra, tanítottad-e eifak egyszer is zsoltárra kicsi gyermekedet, gy-ö- nyörködt-él-ic csak egyszer is, amikor piciny szálacskája veled együtt dicsőítette -énekben az Istent? Miagad megaláz-vta borultál-e le alázattal az Isten előtt imádságban, hogy a t-e megalázkodásodban 'érezze meg az Isten min dewekf©lett álló hatalmát? Nem akartál-e -t-e az Isten helyébe •lépni, amikor minden tiszteletet magadnak köve- t éltél? A szülő munkájának az iskolai munka előkészítőjévé kell válnia, s egyben azzal együtt haladó és azt segítő munkává. Van egy kor a gyermek életében, amikor megszűnik az iskola. Ez a legveszélyesebb kor. Annyi veszedelem soha nem környékezi -az ifjút, miint -ekkor. Ha itt elbukik, t-örtszárnyú pillangóként kering a világban. Megérthetetlen lesz számára minden, .ami szép és nemes. Vájjon ki .férhet legközelebb hozzá ebben a korban? Megint csak a szülő. Kötelessége neki magának is segítségére lenni s clőm ózdi tani azt a védelmező munkát, amely gyermeke felé irányul a vallásos alakulatok segítő szándékában. Mert van ilyen munka s ha a szülő ennek .tatását e-lőmozditani igyekszik, úgy az virágozva a jövendő nemzedéket teszi azzá, amilyennek látni szeretnénk. .Miért van ez így?... erre a kérdésre a feleletet nem a feladat egymásra hárításában kell keresnünk, -hanem önön hanyagságunkban, melyet, ha elismerünk, megtettük az első lépést a nem kívánta helyzet változtatásának lehetősége felé. Nagy dolog már magában véve az is, ha a -jelem helyzetet nem a beletörődés mindent megölő közönyösségével nézzük, ibane-m a belőle vágyakozás szándékával, de ez kevés, a szándéknak tetté kel-1 válni, ,a váigyakozásnia-k a tettekre vezérlő akarattá, amikor belátva azt, hogy nem jól van ez így, szívből fakad, cselekedjünk úgy, hogy másképpen legyen, ,úgy, aíhogy Isten kívánja. — Hogy ©z meglegyen, annak egy a feltétele, legyen életedet egyedül irányító az Isten Igéje, s te-dd életté, élővé magád körül ezt az Igét, mert azért van ez így, hogy nálatok, .otthon, lelkedbem, családodban meghalt az Ige, a Jézus Krisztus. Ha nálad és minden családban külön- külön ismét Krisztus 1-es-z minden mindenekben, akkor boldog megnyugvásod az lesz: jól van ez igy !, s akikor ahol .siralom van, ott örvendezés lesz, ahol engedetlenség, ott engedelmesség honol. Krisztussal együtt új ország lesz, a szelídség országa a földön. Hadházv Lajos. Milyen lelkipásztorra van szüksége a magyar református egyháznak? (Hozzászólás.)-Egyházunknak olyan lelkipásztorra van szüksége, aki valóiban „lelki-pásztor“, .azaz, aki a lelkieket el tudja -vezetni a lélek igazi otthonába, akinek tevékenysége a-rrairányul, hogy a rábízott lelkek az örök idvesség keskeny útjára lépjenek.-Ebben, azt hiszem, minden más követelmény is benneifoglaltait.iik és Isten is ezt várja a lelkipásztoroktól. Ha .-a lelkipásztornak személyes tapasztalata van az éllő Krisztus mentő hatalmáról, ha maga is Jézus követője, akkor napjainkban a magia gyülekezetének minden kérdését sikeresen tudja megoldani, mert akit Isten vezet, annak dolgait a kellő időben megoldáshoz juttatja. Ott élet tesz. Vájjon mit ér, ha a lelkész jó szónok, ha köztiszteletben álló társadalmi és másirányú tevékenységet fejt ki, — ha a- rábiz-o-tt lelkek elkár- hoznak, ha igyülekezetében nincsenek újjászületések, az emberi életek csodálatos újjáalakulásai, ami nélkül pedig senki sem üdvözölhet? (Ján. 3:3.) Roppant veszedelem, ha maga a pásztor sem ismeri az „utat", vájjon hová jut a nyáj? Vájjon mii lesz az örökkévalóség u-tán szomjuhozó lelkek százaival, ezreivel, ha a.z élükön olyan lelkész áll, aki maga sem biztos az idv-ességében, mért- maga sem tért meg s így nem képes másokat sem a megtéréshez vezetni? Szigorú mérték ez, de az idvessógre vezető út kapuja is szoros. A gyülekezetért ugyan e-lsőso-r-ban a lelki- pásztor a felelős, de nem vonhatják ki ez alól magukat különösen a presbiterek, akiknek nem a „világ“, -hanem a Jézus útján kell „©ilől“-jámiok s ugyanez vonatkozik miniden egyháztagra, akit Isten „világosságul“ .akar beállítani a gyülekezet életiéibe. Lássuk meg mi az Isten akarata. Akarja, hogy „éljünk“. Nyíregyháza. B. J. Legolcsóbb bevásárlási forrás MAYER ÁGOSTON úri és női divatáru üzlete Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-u. 2. Tel.: 537. Az istentelenek áldozatja gyülölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves neki. (Példab. 15:8.) Jobb a száraz falat, mellyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van. (Példab. 17 :1. v.) EGYHÁZUNK ÉS AZ INTELLIGENCIA (Előadás a szabolcsi lelkészek nyíregyházi gyűlésében.) Egyházi életünk egyik Legégetőbb problémája református intelligenciánk megnyerése és beállítása az egyház munkájába. A pro-b-lóm-a gyökeres megoldása ifjúságunk vallásos nevelése által kezdődik: — nevelnünk kell egy olyan új nemzedéket, amelyre .nézve a vallásosság exisztenciális kérdés és amely tevékeny részt akar 'és tud venni az egyház lelki munkájában. Az egyetemes papság nagy elvének így k-ell életté válnia a következő nemzedék által. Hogy erről a kérdésről egyáltalában beszélnünk kell, abban -fájdalmas önvallomás van. Az nevezetesen, hogy intelligenciánk nem a mienk oly mértékben, ahogyan szeretnénk s ahogyan magas anyagi, szellemi és ■ erkölcsi erőinél, fogva tudna lenni. Készséggel és örömmel ismerem el, hogy vannak nekünk kiváló világi papjaink, akik szinte megszégyenítenek bennünket hitüknek erejével, buz-góságuk nagyságával, akik minden elismerést megérdemelnek tőlünk és nagy hálára köteleznek bennünket. Az átlagos képnek azonban a közönyösség a szembeötlő vonása. Ennek a vallási közönyösségnek, amelyik éppen az értelmiségnek s azt lehet mondani, mindenféle felekezetű értelmiségnek jellemző vonása, a messze történetembe visszanyúló ok-a-i vainnlak. Az Újkor kezdetén nemcsak a lelkiis-m-eret szabadult föl évezredes bilincseiből, hanem az emberi szellem is. A világi tudomány pedig a maga öncé- lúságániak téves hitében könnyen elsodródott a kételkedés vagy hitetlenség irányába. Amily mértékben most már a tudományosam művelt ember meghódolt a humanizmus, .racionalizmus, pozitivizmus, liberalizmus és materializmus eszméi előtt, oly mértékben ihomályosodott el lelkében a vallásos hit. Nem lelhet tagadni, hogy magára az egyházra is eüerőtleni-tő, vagy megtévesztő hatással voltak ezek az eszmeáramlatok, ami együtt járt a vallásos .nevelés hiányos voltával is. Ily körülmények között nem lehetett csodálkozni azon, hogy az értelmiség nlagy részének a hitvallása a vallási közönyösség le-t-t. Az egyházak az atheizmus .fenyegető veszedelmének a tudatára a múlt század közepetáján ébredtek, amikor Miarx, Engels, Lassale és társaik, -mint az amya-gelívűség apostolai, egyre erősebben döngették az egyház falait és a tömegeket igyekeztek megnyerni és beszervezni. A római egyház erőteljes akcióba kezdett, pápai bulla jelent meg a társadalmi kérdések rendezésére s a legényegyletekben megkezdték az ifjúság vallásos és egyhá- z-ias nevelését. A protestáns -egyházak, a maguk belső bajaival elfoglalva, csak a múlt század vége felé kezdtek néhány lelkes belm-issziói munkás útján ráeszmélni az egyházi élet- minden területére kiterjedő gyülekezeti munka fontosságára. Egyidejűleg azonban állandó -vita folyt afelett, hogy v-ain-e szükség erre a gyülekezeti munkára, míg végre maga a hivatalos egyház is erőteljesen felkarolta s ezzel végleg lezárta a vitát. Azonban nemcsak ez volt a lefolyt vitának áldásos hatása, hanem az is, hogy a vallásos életnek régen elfelejtett alapfog almai tisztázást nyertek. Tisztázást nyert minden-ekélőtt az, h-ogy az egyház: — egyház, vagyis sajátszerű küldetéssel felruházott lelkikö-zösség. Tehát nem valami felesleges dísz, .nem jóléti intézmény, nem közkereseti társaság, hanem Isten váliasztottainak az egyessé, ge a Jézus Krisztusban. Ebből magától értetődő- lég következett az. hogy a lelkipásztor is elsősorban pásztor, a reábízott lelki ja vaknak a sáfára. De tisztázódott a vallásos -hit módija is. — Volt nekem egy kiváló tanárom, eredeti, nagy, magyar tehetség,- aki a diák szokásos mentege- tődzésér.e: — „Tudom éra, csak nem jut eszembe“ — azt szokta volt mondani: „Tudni csak egyféleképpen lehet: — tudni“. A vallásos életben is nyilvánvalóvá lett, ,hogy .hinni csak egyféleképpen lehet: hinni. A vallásos hitet tehát nem lehet kikerülni, megkerülni, pótlékokkal, természet-tudománnyal, történelemmel, a bibliáról szóló, vagy egyéb ismeretekkel helyettesíteni. A,z egyháznak pozitív hite van és hitüket megváltó tagokra van szüksége.
