Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-07-01 / 7. szám
4 SZABOLCSI ŐRSZEM 1937. julius hó. .A reíormáius gyülekezeti tag a ialu életében A lissamenti református magyar Akit szerencsés sorsa a Tisza-mentére vezérelt, ha hosszabb időig nemi isi tartózkodott ottan, megragadta lelkét az a gyönyürű táj, amely a kanyargó Tisza partján elterül. Háttérben a félkört képező kéklő hegyek, amelyek öblében terülnek el a szép füzes- és tölgyerdők, szelíd, dóm bős, lankás termő területek. A festő tájak szín- gazdag világa nem kis mértékben hat az cinbe*- egyéniségének kialakítására. Az anyaföld nem cn gedi messze eltávolodni az embert magától, sem harmonikus szép világától, sem a természetes és józan életfelfogástól, talán ez a magyarázata, hogy a Tisza-menti református magyar életében oly sok szép és értékes vonást fedezhetünk fel. A tiszamenti ember szerelmese szülőföldjének; a maga akaratából nem válik meg tőle, s elhagyni sem tudja. Ha elveti sorsa a visszatérés reménységéről sohasem mond le, s szinte fájdalmas vágyódás él benne az otthon szebben ragyogó csillagok, s a jobbízű kenyér után. Sorscsapás által kiüldözöttek, sorsuk javulása után, bármilyen kedvező élet- és kultúrlehetőségekről, játszi könnyedséggel tudnak lemondani, hogy visszont- láthassák! sokkal szegényebb, dei sl zebb, mert szerc- tettebb tiszamenti otthonukat, s ha ott egy kisebb földet magukénak mondhatnak, igénytelen elégedettséggel végzik dolgaikat hűséggel és fáradságot nem ismerő buzgósággal. A tiszamenti magyar földszeretetével kapcsolatos munkaszeretete. A hajnal már ébren találja, s ha kell, késő estig végzi sokszor a leg- emésztőbb hőségben is dolgát. Emellett igénye úgyszólván semmi. Az aratási munkát kivéve, —= szinte hihetetlen egyszerű és szegényes a táplálkozása egész éven át. A tiszamenti magyar bennszülött őslakosnak érzi, s tudja magát, s már ez a tudat is föléemeld a más felekezetbeli, többnyire a 48-as idők zűrzavarai kapósán] beköltözött felvidéki, egykor tótajkú, de ma már teljesen magyarrá vált falubeli lakosságnak. A földbirtok jelentős része is — Tiszamen- tóről lévén szó — a legbiztosabb termőterület, & kezén van, s ez a foglalkozására is döntő jelentőségű, amennyiben a csak kevés földdel rendelkező református magyar is, már nem adja fiát ipari pályára, ami szemében alsóbbrendű foglalkozás- nák számít. Erre csak akkor hajlandó, ha gyermeke testi fogyatékossága, egészen alkalmatlanná teszi az ősök foglalkozására, a földművelésre. A tiszamenti református lakosság szaporodása az országos statisztikai adatok bizonysága szerint is, pl. Tiszabercelen teljesen megnyugtató Nagy hullámzás e téren nincsen. A 8—10, vagy éppen 12 gyermekes családok nem ritkák. Eumek tudható be, hogy az egyébként nagyon szorgalmas és takarékos szabolcsi tiszamenti magyar folyton szegényebb lesz. — A sok gyermek közt megosztó ősi birtok mindig keskenyebb lesz, s ezt ellensúlyozni csak kis mértékben tudja a nemzetséghez való hűség, mely a rangon alul kötött házasságot szinte elképzelhetetlennek tartja, így, ha sok nem is, de egy vékony csík földecske csak erősíti a sok gyermek közt szétparcellázott ősi birtokot. A kivándorlás' és elvándorlás minimális. — Csak anyagi katasztrófa, vagy erkölcsi botlás tudja erre bírni a tiszamenti magyart. A falú kulturális életében a vezető szerepet kezében tartja, s ennek megtartását őseitől rámaradt becsületbeli kötelességének érzi, egyéb adottságaitól eltekintve is. Alkalmassá teszi erre iskolázottabb volta, s a magasabb szellemi nívó, mely az évszázadokon át nagy áldozatok árán fenntartott kiváló ősi református iskolák áldott eredménye. Atiszamenti református magyar gyermeke iskoláztatását elengedhetetlenül fontosnak tartja, s ez gyermeke szorgalmas járatásával, s ha kell, az iskola nívójának 'emelésére még anyagi áldozatok hozatalával is elősegíti. Egyébként olvasni szeret, újságot járat, újabb időben a foglalkozásával, nemzete történelmével és egyháza múltjával foglalkozó könyvek felé is egyre nagyobb érdeklődéssel fordul. Eájdalom, hogy ezen a téren a református anyaszentegyház nem siet olyan mértékben a falusi lakosság igényeinek kielégítésére, mint a múltban, s így sok kétes értékű cégjelzéssel útnak indított, s nem mindig építő tartalmú könyv kerül kezébe, amit a jobb könyvek drága—- Arra nem — felelte apám csendesen, de arra már csakugyan leszerződtem, hogy a vasárnapot megtartom. Cica Szabó János gúnyosan felkacagott. —i Pap dolga az imádság! No Isten áldja! —• Isten áldja meg! Cica Szabó János elment, de gúnyos kacagása még most is a fülembe cseng s megborzadok tőle még ma is. Azon a vasárnap reggelen bizony csak kevesen voltunk a templomban. A munkaképtelen öregeken és gyermekeken kívül, alig volt néhány férfi és nő. De azért olyan lelkesen és diadalmasan csendült fel ajkunkon az ének, mintha valami láthatatlan angyalsereg segítette volna ezt a parányi gyülekezetét Istent kereső zsolozsmájában. Lelkesen prédikált a tiszteletes úr is. Egészen lekötötte figyelmünket. Csak néhány tompa dübörgés jutott el hozzánk a bezárt templomajtókon át. Istentisztelet végeztével láttuk csak, milyen hatalmas vihar vonult át a határon és a falu felett. Tépett lombozatok, megkezdett cserepes tetők beszéltek az ítélet-időről. A rét felől füst és pernyeszag terjengett szét és megütötte a vihar utáni mozdulatlan lomha levegőt. De egyéb is történhetett odalent a réten. Valami rendkívüli dolog. Futkosás, kiabálás, zűrzavaros .lárma és riadalom kavargóit fel hozzánk, amint a templomból hazafelé tartottunk. Csakhamar megtudtuk a nagy izgalom okát is. Csakugyan borzalmas dolog történt a réten, míg mi az istenházában csendesen imádkoztunk. Az égiháború ereje a rét felett vonult keresztül, ahol lihegő szorgalommal dolgoztak az .emberek. A sötét felleg, a suhogó, sziszegő moraj, amely hol halkabban, hol erősebben állandóan közeledett, még lélekvesztőbb iramra korbácsolta »'munkásokat. Az első kövér cseppek még ott találták őket a boglyák mellett, a felgöngyölt rendlábak és borzas petrencék között. Gyorsan abbahagyták a munkát és az eső elől boglyák és szénából hevenyészett kunyhók alá menekültek. Félelmes erővel tombolt a vihar. A megbolygatott száraz szénát toronymagasságba ragadta. A frissen rakott petrencéket veszett iramban kergette maga előtt, mintha borzasztó testű óriás madarak menekültek volna valami dühös ellenség támadása elől. Lezuhant derékba szakítva egy-egy megrakott boglya is. Ijedten vergődtek ki alóla, akik ott menedéket keresve meghúzódtak. Közben sűrű csattanások, idegtépő mennydörgések rázták meg a levegőt. Nyomukban felifelcsapott a láng és füst. Sisteregve, sziszegve égett a száraz széna a nagy felhőszakadásban. A borzalmas istenítélet emberáldozatot is követelt. Négy embert sújtott .halálra a villám. Közte volt Cica Szabó János is. Ahogy mások elmondták, ő is a frissen rakott .boglya alá húzódott a közelgő vihar elől. A negyedik-ötödik szélroham az ő boglyáját is felborította. Dühösen kászmálódott ki a nagy tömegben ráháruló széna alól s villogó tekintettel fordult szembe a viharral. Két kézre kapott vasvilláját erős lendülettel hátra kapta, mintha valakinek, vagy valaminek halálos döfést szánt volna vele. A másik pillanatban egy borzalmas dördülés és Cica Szabó János ott feküdt mozdulatlanul, eltorzult orcával, élettelenül a földje közepén. Megnéztük az apámmal. A rét olyan volt mint egy elpihent óriási csatatér. A szénát szétszórta, össze-vissza forgatta és jórészben messzohatárba elhordta az ítéletidő. Eldobált eszközök és ruhadarabok mindensága miatt, de tudnivágyástól hajtatva, mégis kezébe vesz; így a régi áletnemesítő református szellem lassú sorvasztása egyházi életünk és jövőnk mérhetetlen kárára folyik. A falu kulturális vonatkozású kérdéseit tekintve, önálló véleménnyel bír, s azt szereti nyílvánítani is. A tiszamenti magyar nemzeti érzése erős, magyarságára büszke, mit kidomborítani öntudatosan siet. Kálvinistasága és magyarsága szemében olyannyira összetartoznak, mint a levegő oxigénje és nitrogénje, nem tudja elválasztani a kettőt, úgy érzi és vallja, a kettő együtt áll, vagy bukik. Vallását, egyházát szereti, azokért áldozathozatalra is képes. Egyháza szolgálatát igénybe venni sohasem mulasztja el., Büszke öntudattal vallja magát reformátusnak, s vallása felsőbbrendűségével tisztában van. Téli estéken a fonóban, sőt családi összejövetelein is szívesen énekli a zsoltárokat. Biblia, énekeskönyv egy házból, még a legszegényebből sem hiányzik, ősztől nyár kezdetig szorgalmas templombajárók, a nyári szorgos idő bizony sokszor hátráltatja ebben, s e téren semmiképpen sem üdvös a minisztérium vasárnapi munkaszünet felfüggesztő rendelkezése, amit sokszor hallottam híveim ajkáról is. A tiszamenti református magyar erkölcsi ’érzéke tiszta és erős. Forrása egyrészt az öregek, a családfők tisztelete és feltétlen hatalma, másfelől a valláserkölcsi nevelés. Az ősök és az öregek iránti tisztelet a régmúlt idők tisztúltabb erkölcsi gondolkodását dacára a jelen ellenséges és tobb- zódó áramlatának, szinte sértetlenül tudta áthozni a jelenbe és ez nem történhetet másként, mint a családfő szinte korlátlanul megőrzött és tisztelettel elfogadott tekintélye, főségé alapján. Nem egyszer voltam szemtanúja, hogy a magaskorú. hajlott hátú öreg gazda megjelenése pillanatában, a családjához tartozók elnómúltak, szinte kijelen- tésszerüen figyelték szavát, s követték ellenvetés nélkül utasítását. Református gazda ifjú a legkivé- itelesebb esetben kerül a vádlottak padjára, s akkor sem lealázó bűnök elkövetése, mint inkább virtuskodásból származó fejbeverés miatt. Egyébként a súlyosabb erkölcsi eltévelyedéseket nem kizárólag egyéni bűnnek, de a nemzetségen, faluján és egyházán esett sérelemnek is tekinti és talán még a törvénynél is súlyosabban minősíti el egészen a kiközösítésig, s az ilyen erkölcsileg megbélyegzett legény, vagy leány kiesik az ősi nemzetségi jogok és élet keretéből és védelméből. felé, amint a megrémült emberek puszta életüket mentve elmenekültek. Ott feküdt a földjén hanyattfordulva Cica Szabó János is. Bajusza megperzselődött, üveges szeme az égre meredt. Görcsösen szorította kezében a vasvillát, mintha még most is szembe akarna szállni valakivel. Csak a mi darab rétünk vált ki a többiből. A szép kövér rendek békésen, nyugodtan feküdtek egymás mellett. Tudomást se vettek arról a pokoli táncról, amely egy félórával előbb körültök mindent lagázolt és felforgatott. Másnap délután temettük Cica Szabó Jánost. Koporsója mellett eszembe jutott, hogy lám csak milyen igaza volt neki, mikor vasárnap gúnyosan odakiáltotta búcsúzóul az édesapámnak: Pap dolga az imádság! Helyette most csakugyan a tiszteletes úr imádkozta el, hogy: „Bocsásd meg a mi vétkeinket!“ Orosz Tamás. Szövet, kelengyeáru és szőnyeg a legolcsóbban Hartos Lajosnál vásárolható Nyíregyháza, Vay Ádám-u. 2. sz. (Takarék.) Takarékosság! Szabott ár! Legolcsóbb bevásárlási forrás MAYER ÁGOSTON úri és női divatáru üzlete Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-u. 2. Tel.: 537.
