Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-07-01 / 7. szám
1937. Julius hó. SZABOLCSI ŐRSZEM 3 mátus nő az, aki e téren igényeit Isten igéjétől fegyelmezetten mérsékelni nem tudja, sőt mindenáron együtt akar. „haladni“ a .világgal, annak divatbálványaival, démonkodó félmeztelenségeivel. 5. Ma, sajnos, nagyon sok reformátusnak nevezett nő ilyen — mint ahogy másfelől nagyon sóik reformátusnak nevezett férfi is lépten-nyo- mon ellenkezésbe jön Isten tíz parancsolatával. Fájdalmas, hogy számos lelkészd, tanári, tanítód, presbiteri család sem kivétel ez alól. Ez pedig1 ma különösen azért szívszorító, mert a Krisztus egyháza ma világszerte egyre nyíltabb és vakmerőbb támadásokat kénytelen elviselni a különféle színek, jelvények és zászlók alatt felvonuló anti- krisztusi szellemtől. Hazánkban sem fognak elmaradni ezek a támadások. Minél tisztábban képviseld valamelyik földi egyház az Evangéliumot, annál dühödtebb támadások fogják érni. Tehát a református egyház, ha tiszta bibliai, evangéliumi hitvallását nem hallgatja el gyáván, a legnagyobb mértékben ki fogja maga ellen hívni az anti- krisztusi szellem dühét. Egy mindenfelől szorongatott magyar református egyházat pedig nem fognak megvédelmezni tudni — már ma sem tudnak meg védelmezni! — denevórhitű, álreformátus férfiak, nők és nem az Isten igéje fegyelmében nevelt családok. A hitárulás és az egyház- árulás szelleme a megpróbáltatások napjaiban el fog hatalmasodni egy olyan egyházban, amelynek női „tagjai“ nem tudnak Krisztusért lemondani egy pókháló szövetű, ingerlő selyemharisnyáról— s ahol a férfi „egyháztagoknak“ az ilyen nők tetszenek! 6. A világ egyik leghíresebb keresztyén könyve, a Zarándok Útja, azzal a megrázó jelenettel kezdődik, hogy a Romlás Városát otthagyja az örök életéért szorongó Keresztyén és száz halál, ezer veszély közt elindul Isten országa felé. Felesége és gyermekei azonban nem mennek vele, hanem bolondnak tartják és útjára eresztik. Rettenetes dolog, amikor ennek meg .kell történnie, amikor az egyik házastárs komolyan elindul a keresztyén élet útján, a másik ellenben kineveti és visszatartani igyekszik. Isten mind a kettőt számadásra vonja a másik miatt a .földi élet végén, akár a kárhozat, akár az üdvösség útján érkeznek el színe elé. Istennek az az akarata — és ha holnap református egyházát erősnek és dicsőségesnek alkarjuk, ezt az akaratot kell követnie a mai református nőnek éppúgy, mint a mai református férfinak, — hogy az ö ítélőszéke előtt úgy jelenjünk meg, mint akik elmondhatjuk: Itt vagyok én, Uram, és itt vannak velem mind, akiket reám bíztál, a hitvesem, a gyermekeim, senki közülök el nem veszett, jönnek utánam mind, vagy már elmentek előttem ugyanazon úton amelyen én jöttem most: a kereszthordozás útján, az engedelmesség útján, az áldozat, a hitvallás, az élet útján! „Imhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nékem adott“ (Zsidók 2:13). Ez az Ige mutatja a mai református nő útját — csak úgy, mint a férfiét, de a férfit erre az útra elsősorban a. nő vonhatja! — a holnap református egyházába. Felhívás Ez év áprilisában Szabolcs, — a trianoni béke- parancs következtében Tiszántúlnak is a leg- mostohább sorsra jutott része, ismét hallatott magáról! Elszorult szívvel olvashattuk a lapok hasábjairól, hogy állástalan fiaink, az iskolákból, egyetemekről évről-évxe kikerülő érettségizettek, diplomások és más képzettséggel bírók, — számsze- rint mintegy százan memorandummal fordultak a Kormányhoz, melynek egyik példányát •hozzám juttatták, ,míg a másikat négy tagú küldöttség kíséretében gyalog vitték fel Budapestre a Miniszterelnök Úrhoz, hogy a szabolcsi ifjúság sorsára orvoslást kérjenek. Ezek a gyalogló, — vagy mint ük mondották, — .„az ifjúság Veronika-kendőjét Budapestre vivő“ ifjak, a ifélárbócon lengő ország-zászlótól indultak cl, jeléül annak, hogy jól tudják, hogy ■mindazt a sok nélkülözést, melyet a mostoha sors fiatalságunkra mért, — egyedül a reánk erőszakolt béke-diktátumnak köszönhetik. A néma, fegyelmezett tüntetés bár Trianonnak szólt, de a Csonkaország ifjúságának fájdalmas panaszát azért megértő szívvel érzik át a felelős tényezők is. A m. kir. Kormány megértő támogatásából két millió pengős alap létesül, melyből részint azokat segítik, akik tanulmányaikat tovább folytatni, — részint pedig azokat, akik önálló egzisztenciákként óhajtanak a nemzet közösségében elhelyezkedni. Kilátásba helyezte a Kormány, hogy az állami intézmények: vasút, posta, stb. évről-évrc — a lehetőségihez képest — állástalanokat alkalmaznak, hogy ezzel is csökkentsék azok számarányát, de enyhülést fog hozni e téren az álláshaílmozás megszüntetése és bizonyára még több hasonló kormányintézkedés is. A jóakarat és sögíteni-akarás tehát a Kormány részéről maradéktalanul meg van, azonban mindent csak a Kormánytól várni, — nem lehet! Az állástalanok elhelyezése kérdésének gyökeres megoldása elsősorban társadalmi feladat, mit szegedi beszédében a Kormányelnök Ur ás kifejtett. Áthatva ennék a megállapításnak teljes igazától, emelem fel kérő szavamat vármegyénk minden rendű és rangú tehetős polgárához, pénzintézeteihez, ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági vállalatai vezetőihez, és tulajdonosaihoz, hogy szőkébb hazánk állástalanait minél nagyobb számban elhelyezhessük. A gazdasági életben mutatkozó örvendetes javulás, mely a különböző vállalatok kedvező mérlegeiben nyer kifejezést, arra eniged következtetni, .hogy ma már nem jelentene elviselhetetlen megterhelést számukra, ha belekapcsolódva a Kormány ifjúság-támogató munkájába, — néhány állástalannak megérdemelt kenyeret biztosítanának. Azokat, kik leikükön viselik a magyar jövendőt, arra kérem, hogy segíteni akaró készségüket tudomásomra hozni szíveskedjenek s 'én örömmel fogom megküldeni a megyénkben állástalanoknak — képzettségüket is feltüntető általam ismert —.névsorát, hogy közülök a nekik legmegfelelőbbet alkalmazhassák. Szeretném, ha Szabolcs vármegye ősi, nemes hagyományaihoz híven példát mutatna az ország társadalmának, szeretném, — ha egy szívvel-lé- lekkel bizonyságát adnánk, hogy a nemzet jövendőjének, az ifjúság ügyének felkarolását szent kötelességünknek ismerjük s hiszem, — hogy jószándékom megértő támogatásra talál! Nyíregyháza. Thuránszky Pál s. k., főispán. U j s á g b o 11 Nyíregyháza, Bethlen-u, 2. Telefon: 53. Szabolcsvármegye legnagyobb és legjobban felszerelt könyv- és ▼ papirkereskedése. Modern kőlcsönkönyvtár! Az történt, hogy szegény tisztcletes úr temp- lombamenet, megcsúszott a jeges járdán s oly szerencsétlenül esett el, hogy úgy- kellett a lakásába visszavinni. Napokig nyomta az ágyat, míg szent szolgálatát újból elláthatta. Addig édesapám régen elfelejtette a betegséget. Egy másik alkatommal — persze évek múlva — vasárnap reggel, beharangozás után, tűz ütött ki a faluban, míg édesapám betegen feküdt s elmaradt a templomozás. — Az én tudomásomra, volt még egy pár hasonló esete. Lassanként az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a jó Isten nem akarja őt megfosztani attól a gyönyörűségtől, hogy a vasárnapi istentiszteleten ott lehessen. De az egész élete is bibliás volt. Egyszer nagyon elmaradt a kaszálással. Az atyafiak segíteni akartak rajtai S önként ajánlkoztak, hogy vasárnap délután közös erővel levágják az egész rétet. .Mintha most is látnám. Ezüstös fejét tagadókig csendesen megrázta: — Köszönöm a szívességeteket, édes öcsém, de hát én vasárnap még sohasem dolgoztam. — öregkoromban nem kezdek új törvényt. Megsegít az Isten, majd csak lesz valahogy! És igaza volt. Isten csakugyan megsegítette. Csoda történt. Hétfő reggel az egész rétet lekaszálva találta. Az atyafiak ugyanis nagyon szívökre vették az édesapám rendíthetetlen vallásosságát, összebeszélitek s hajnalok hajnalán nekiálltak s lekaszálták a rétet minden szó nélkül. Egyébiránt gyermekkorom óta azt tapasztalom, hogy a réti munkáról, a takarmánykészítésről még a leghibliásabb falu népe is furcsán gondolkozik. A kaszálás, meg főképpen a gyűjtés nem olyan komoly munka, ami beleütközik a negyedik parancsolatba, csak olyanféle, mint teszem az ebédfőzés, a vendégeskedés vagy a rédia iratás, amit rendesen vasárnap szoktak elintézni. Vannak falvak, ahol a szénagyűjtés egyenesen vasárnapi foglalkozás, amit nem is igen illik máskor elvégezni. Az meg aztán igazán természetesnek látszik, ha a közeledő zápor vasárnap munkába állítja még a vallásosabb lelkű magyart is, aki komolyan veszi a vasárnapot. No .hát az én édesapám még a szénagyűjtés kedvéért sem rontotta meg soha ezt a nagy ünnepet. Neki a vasárnap vasárnap volt. Munkaszünet. Templomba menni kétszer is, volt a kötelessége a családban mindenkinek. A többi időt •télen olvasgatással töltöttük, nyáron meg kette- sével-hármasával kimentünk a mezőre egyik-másik darab földünket megnézni, nincs-e valami baj, vagy nem zsendül-e méig a vetés. Mégsem láttam, hogy valaha elhátrált volna bennünket a munkában a vasárnap szigorú megünneplése. Sőt, mintha nekünk jobban sikerült volna minden, mint az ünneprontóknak. — Legalább is nekem sokszor úgy tűnt fel a dolog. Az pedig, amit most elakarok mondani, egy júniusvégi vasárnapon történt, most is jól emlékszem rá. Olyan harmad-nogyedosztályos kis diáik lehettem. Egész héten rekkonő hőség uralkodott. Az egész rét le völt már kaszálva. Aratás előtt rendbe kél! tenni a szénát. Petrence még csak ritkán akadt. Az idő állandónak látszott még szombat este is. Vasárnap reggelre azonban a nyugati égbolton egy parányi folhőfosziáiny jelent meg, mint a nyájtól eltévedt kis göndörbárány. De csakhamar dörgő-morgó fenevad lett belőle. A rét egy-kettőre benépesült. Hosszú rend- lábak nyújtóztak végig itt is, ott is, amelyekből szapora kezek formálták a különböző nagyságú rudasokat és vontatókat. Kint volt csaknem az egész falu, mintha nem is vasárnap, hanem csak valami robotos szürke •hétköznap lett volna. Csak a mi szép darab rétünk állt üresen. A hosszú kövér rendek nem vettek tudomást a közelgő félelmes viharról. Látszott, hogy a gazdájuknak csakugyan vasárnapja van. Édesapám korán felkelt. Ünneplőbe öltözött és a ház előtt álló kispadon ülve, csöndes pipaszó mellett várta a harangszót. A munkába sietők messze elkerülték, mintha restelltek volna előtte magukat. Csak Cica Szabó János, a falu egyik legmódosabb és legke- vélyebb gazdája köszönt rá hetykén: — Jó reggelt, komám! — Jó reggelt adjon Isten! — Nem jön gyűjteni? — Nem! —. Megázik a szénája. — Akkor is széna lesz az. —i De könnyen beszél. Maga tán szerződést kötött az Istennel, hogy a maga szénáját megkíméli?
