Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-05-01 / 5. szám
4 SZABOLCSI ŐRSZEM 1937 májuss hó. ima tenre való rátalálásunknak hosszú, keserves és küzdelmes az útja. Isten akarja hogy rátaláljunk, mert éltet s naponként gondoskodik rólunk, de elfogadni csak a maga idejében akar, lkalmas időben, vagy amint az ige mondja : ,,az utolsó napokban.“ Isten mindent alkalmas időben cselekszik. Az időnek teljességében küldötte el szent Fiát és adta halálra, feltámasztotta és mennybe emelte, hogy az utolsó alkalmas napokban Lelkét is kitölthesse minden testre, hogy prófétáljanak, hogy látásokat lássanak és'álmokat álmodjanak. Az az idő, amikor az 0 Lelke kitöltetett : a legválságosabb és legmegpróbál- tatásosabb időszakban érkezett. A belső küzdelmekkel és kétségekkel teljes tanítványok lelke az alatt a tiz nap alatt ^ a reménytelenség sötét lejtőjén zuhant volna lejebb és lejebb, ha nem tudtak volna megfürödni, tisztulást és uj hitet, erőt és reménységet nyerni az alázuhanó Lélek csodás újjáformáló sugár özönében. Nemhogy hitük, reményük de merészségük sem volt már talán látásokat látni és álmokat álmodni. És akkor avatkozott be Isten újból az életükbe. Pünkösdöt várni, pünkösdöt ünnepelni könnyű és szép dolog, de uj pünkösdöt nyerni: hosszú és gyötrelmes. Ez az, ami a ma embere előtt nemcsak nem kívánt, de ismeretlen. Sok csalódás és összetöret- tetés, sok kálvária és sokpokolkör utjain kell végig vánszorognunk, amig elérkezhetünk arra az ,,Utolsó nap‘‘-ra amikor Isten jónak látja lenyúlni hozzánk, hogy felemeljen s uj élet hajnalának boldog álmodóivá, látóivá, majd részeseivé tegyen. Az álom önmagában is csodás ajándéka az Istennek. Hiszen álmodni jó, álmodni szép. Az álom olyan csodás virágbaborulása a léleknek, amelyből hiányzik a valóság éles tövisének fájdalmas szúrása. Csak az ébredés szomorú. Mert az önfeledt kábultság, a zsongitó testi álom csak elvesz valamit az életünkből: ami szomorú, ami fájó. De a lélek látása, de a lélek álma ad valamit. Uj tartalommal és uj értékekkel növeli életünket. A pünkösdi Lélek álomra serkentő ereje nem hóditó és nemzsongitó, hanem látni, álmodni, és érezni enged beteljesülő ígéreteket, csodás megújuló életet, ahol minden pompás harmóniába olvad össze, ahol minden tükre és csodás visszfénye az Isten hatalmának, jóságának és szeretetének. A Lélek erejétől megragadottnak nem látomás Krisztus, nem mondva csinált érték az örökélet, a hit, a reménység, az isteni hűség s a mennyei Jeruzsálem, hanem egy-egy állomás, hol üdítő balzsamot nyerhet a lélek, egy-egy otthon, hol kicsordul belőlünk a hazatalálás boldog öröme. ,,És prófétáinak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak és a ti véneitek álmokat álmodnak,“ Igen, ez a szent ,,kábulat“, ez a különös varázs, ez a pünkösd. Vajon ez jelenti-e mindnyájunknak ? Vájjon ilyennek látjuk-e, ilyennek várjuk-e, ilyenek vagyunk-e mindnyájan. Nyíregyháza Nagyváthy József s. lelkész. Boldogok a békességre az Isten fiainak mondatnak. igyekezők: mert ők (Máté. 5:9.) A gyermek nevelő hatása a családban Első tekintetre talán kissé furcsának látszik a fenti cim, de ha a dolog mélyére tekintünk, megtalálhatjuk kétségbevonhatatlan igazságait. Eíőre bocsátom, nem általánosíthatjuk, de vannak figyelemre méltó tények, melyek alátámasztják ez elgondolás érvényét. A természet örök törvénye szerint nemzedékek születnek és tűnnek el szemeink előtt. Egyik talán nyomtalanul, másik örök időkre beírva nevét a történelem könyvébe. Máról- holnapra váltogatja egymást háború és béke s nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy minden nemzet sorsa ifjúságának kezében van Már az ókor müveit népei fölismerték azt a felbecsülhetetlen kincset, melyet ifjúságuk szívósságában bírtak s nem is hagyták azt kiaknázatlanul- A spártai állam már gyermekkorában magához vette azokat, akik felserdülve csak egy célért lelkesedtek: a haza szabadságáért. — De nem szükséges ilyen messze mennünk. — A jelenkor nagy nemzetei között is jelentékeny szerep jut ma a fascista Itáliának. Hogy mit ért el már eddig is ez az aránylag még fiatal állam az ő önfeláldozó, fegyelmezett ifjúságával —mindnyájunk előtt ismeretes. Bátran mondhatjuk, hogy fiai nem .ismernek legyőzhetetlen akadályt, sem elérhetetlen célt. A másik oldalon, hogy Oroszország milyen gyümölcsöket aratott már eddig s fog aratni a jövőben az ifjúságában elvetett magokból, ahhoz szintén nem szükséges magyarázat. Ha az ifjúság egészében átformálója a nemzet életének, megvalósítója célkitűzéseinek, úgy egyedében is átalakító erőként hat az ő kisebb közösségében : a családban. Van-e meghittebb közösség, erősebb kapocs annál, mely a szülőt gyermekéhez, s viszont fűzi 1 Egymásra hatásuk kölcsönös s e hatásoknak sokszor életcélokat kitűző és megvalósító eredménye a mindennapi életben számtalan példán igazolást nyer. Hogy a meghitt családi légkör, az élet igazi céját tisztán látó nevelés milyen magasbaivelő pályáknak lehet első lépcsőfoka, azt előre nem tudhatjuk, de az kétségtelen, hogy bárhova is állítja az egyént az élet, olyan utravalót bir, melyet mint drága kincset, bármikor és bárhol értékesíthet. A másik oldalon, a nevelés túlméretezése, vagy — ami ennél szomorúbb — hiánya, sokszor megdöbbentősorstragédiéknak lesz az előidézője De nem csak a szülő formálója gyermeke egyéniségének, hanem a gyermek is hatással van szüleire. Hiszen már a megjelenése is uj mederbe tereli a családi élet megszokott rendjét. A kis közösség középpontja ő lesz, melyben minden ő érette történik. Az iskolai élet megkezdésével már társas lénnyé lesz s megtanul ő is alkalmazkodni. Itt naponként újabb és újabb dolgokat hall s közlékeny természetéből kifolyólag minden buját, örömét elmondja s igy megosztja a szüleivel. Szemünkben talán nevetségesnek látszó dolgok az ő minden iránt fogékony lelkében mély nyomokat hagynak. Milyen csillogó szemmel újságolja az iskolai élet napi eseményeit s a gondterhes szülő néha már oly közönnyel, mondhatnánk úgyis, hogy kényszerrel hallgatja gyermeke parányi kis szivének megnyilatkozásait, mintha egy jólismert, unalmas mesét kellene újra végig hallgatnia. Pedig sokszor érdemes volna meghallgatni őket. A szellem kiművelése a lélek nemesítése nélkül meddő fáradság, mely csak hasznavehetetlen gyümölcsöket teremhet. A mindennapi iskola mellett a vasárnapi istentisztelet s a vasárnapi iskola van hivatva arra, hogy a gyermeki lelket vallásos hitében megerősítve, megtanítsa arra, mi kedves és mi gyűlöletes Isten előtt. A gyermek az itt hallottakról is beszámol, kérdés: meghallgatjuk-e?! Nyomot hagynak a lelkében az aranymondások s ha azok értelmével ellenkező dolgot tapasztal otthonában, ellenálhatallan erő készteti arra, hogy ő, mint gyermek figyelmeztesse szüleit. Égy ilyen figyel- meztelés elszállhat, mint füst és pára, de megfoghat vaskapoccsal s a porba sulythat. Itt kezdődik a gyermek nevelő hatása a családban. Síkra száll Krisztus igazságáért s megláttat velünk olyan tényeket, melyek fölött addig átsiklottunk. Milyen áldott az a családi otthon, ahol már a gyermek is bizonyságtevő lélek. A káromló szavak helyett Isten dicsérete, a zúgolódás helyett a hálaadás zsoltára száll föl az egek Urához. A gyermek néha egyetlen kijelentésével uj utat mutat szüleinek. Hallottam olyan gyermekről, akit szülei elküldték fát lopni a szomszédhoz, ő szülei ütlegelése ellenére is megtagadta az engedelmességet azt mondván, hogy a vasárnapi iskolában azt tanulta, hogy nem szabad elvenni a másét. A szülők szégyenkezve látták be hibájukat, de megértették Isten akaratát s hálát adtak bizonyságlevő gyermekükért. Ugyancsak hallottam egy másik örvendetes eseményt, melynek áldása szintén gyermeki ajaknak köszönhető. Férj és feleség éveken keresztül külön éltek, mert részeges volt az apa. Egy kisleányuk volt, aki édesanyjával és nagymamájával takott együtt. Isten csodálatos kegyelme egy áldozatos lelkű nő rábeszélése utján fölébresztette az apában a békességre törekvés vágyát s rászánta magát, hogy vissza megy családjához. Hogy egy kis bátorságot vegyen magának, megivott egy-két deci bort. A család előre tudta érkezését, szeretettel akarta fogadni. Mikor azonban a nagymama észrevette, hogy veje most is bort ivott, szörnyű haragra lobbant s azt kívánta neki, hogy bárcsak esne valahol az árokba s törné ki a nyakát- Erre a kislány megrémülve futott a nagymamához, s igy szólt: ,,Nagymama ! ne tessék ilyet mondani, én azt tanultam, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele". A nagymama visszatorpant, de megilletődött az egész család. Ki tudja mit előzött meg ez a kislány szavaival ? ! Gsak azt tudjuk, hogy az ő kijelentése adta vissza a család békességét s az édesapa személyét. Ezek csak példák, de megtörtént tények. Ha elgondolkozunk felettük, meglátjuk magunkat, milyen gyarlók, milyen tudatlanok vagyunk. De megtapasztaljuk, azt is, hogy Istennek mily csodálatosak utjai, mily kifürkészhetetlenek s megfoghatatlanok tervei s mily jelentéktelennek látszok, de fenségesek eszközei. Mindnyájunkat át akar formálni s hálákat kell adnunk az ő bölcsességének, hogy kicsinyeink által megaláz, hogy az Ó Szent Fia által felmagasztaltassunk. Pécskai Pecsenye Lenke Helyzetkép a lengyelországi ukrán református egyház életéből Máté ev. 9. 37, 38. v. Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Hogy lelkünk megrendüljön, mig egyfelől látja azt a kegyetlen harcot, melyet az evangéliumnak kell megharcolnia a Lengyelországban élő ukrán protestánsoknak az államhatalommal, — a római katolikus egyházzal — és az orthodox egyházzal szemben, — de fel is emelkedjék, amikor látja másfelől, hogy az evangélium világosság ott is a sötétségben s a sötétség nem állhatja útját a felkelő nap fénysugarainak, álljon itt a lengyelországi ukrán ref. egyház püspökének, Basil Kusiwnak a beszámolójából nehány adat. A Lengyelországban lakó 7 millió ukrán között 12 év óta él egy reményteljes evangéliumi mozgalom, azok között, akik Lengyel- országnak Szovjetoroszország felé eső részén, Galíciában, Wolhyniában és Polésiában laknak s csak országhatár választja el Oroszország 35 millió ukránjától, akiknek szive szintén vágyakozik az evangélium után. Gyakran nevezik ezt a területet a hit bástyájának a bolsevizmus és a dühöngő hitetlenséggel szemben. Mint a kér. egyház sok mozgalmának, úgy ennek is parányi volt a kezdete, de már az első isten- tisztelet után megállapítható volt, hogy kész e nép az evangéliumot és annak igazságát elfogadni. Ma, amikor a kisebb és nagyobb gyülekezetek egész sora él már, örömmel állapítható meg, hogy az ukrán evangéliumi mozgalom a protestáns Európa legreményteljesebb missziói területe. Ez ad bátorságot arra, hogy Európa, Amerika és Kanada protestáns országaiban élő hittestvéreinkhez forduljunk erkölcsi és anyagi támogatás nyújtásának kérésével. „Se-
