Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
1937. március hó. SZABOLCSI ŐRSZEM 5 házi szellemmel és vallásoktatással, amely utób= bit a lehető legszűkebb keretek közé kell szőri« tanú. Végül az államfő előhívna egy ismeretiem embert és azt mondaná neki: én egyedül tebein« m-ed bízom, tehát te légy a magyar 'protestánsok érisek«p,rímása, főpapja és ezentúl az egyházak törvényes képviseletét félretéve, az ellenkezőket rendőri úton börtönbe vagy koncentrációs tá« borba küldené. Azután jönnének áradatszerűen és potom áron a könyvek, melyek az ősi magyar pogány vallást dicsérnék és a keresztyénséget gib nyolnák. Az állam a felhördülésekre minden lüOíik művet elkobozna, de „suba alatt“ támo« Igatná ezt az irodalmat. A templomokba néhány öregebb ember eljárhatna, de a fiatalok a Sóstón, vagy egyéb berkekben és ligetekben ősi módon áldozatokat mutatnának be a Hadúrnak. Nem bán« tanák egy ujjal sem a papot 'és nem rabolnák a templomokat. Nos, ez a magyar talajra átültetett nebéz látomás Németországban mégy év óta szakadat« lan történés. A lelkészek csonka bibliából prédikálnak és Jézust mint nemzeti hőst mutatják be. Jézus éle« tének ternyiéiből is csak a pozitívumot fogadják el, azt p. o., hogy kiverte a kufárokat a templom« böl. Az áldozatot, a szenvedést, az elégtételt, a bűnbocsánaitot nem, mert ez negatívum. Az egy« séges német lélek mindenre elég és kitermelte az új nemzeti egyéni erkölcs alaptételét: egyedül az a jó, ami a nemzetnek használ és egyedül az rossz, ami a nemzetnek árt. A tízparancsolat nem kötelező, mert Mózes írta, a Jákob Istene nem a németek Istene. Müller Lajos, volt katonai lelkész, germán szellemben átdolgozta a Hegyi Beszédet is s a Máté 5. 39 verset így fordította szabadon; Ha a bajtársad arcul üt, ne add rögtön vissza, mert hátha megbánja tettét és elszégyenili magát. A templomok üresek, a katonai alakulatok ülései azonban zsúfoltak. Az elmúlt karácsonyi ünnepeken — szem« tanú megállapítása szerint — egyik 2000 lelket befogadó németországi templomban összesen 46 egyén vett részt az istentiszteleten, a lelkész köz« vetlen környezete és a külföldi diákok. ; (Ha pedig egy ilyen nagy nép él tudja veszi« teni a fejét/ akkor ez'eket A jelenségeket nein lé« bet kizárólag német különlegességnek tekintem. Itt az antikrisztus szervezett felvonulásáról van szó és itt nem frontok szervezésére van szükség, hanem arra, hogy megtaláljuk egymás kezét és fogjunk össze az ezer arcú „ősi ellenség“ elfen akiről Luther éneke is szól. Hogy honnan ered ez a nagy erejű áramlat, arról sokat lehetne beszélni és múltba tekintő gondolataink révén eljutnánk a nálunk is nagy divatban volt li'borábzmushoz. Az összes ténye« zők felderítése egy másik, külön előadás kere« teit is szétfeszítené. És most lássuk, hogy a német kere9ztyénség hogyan viselkedik? Idejében felismerte az antikrisztus kon« centrikus támadását és magasztosan védekezik. Egymásközt elásták a harci bárdot, megszűnt az •egyházpolitikái harc. Nálunk is éreznek ebből valamit azok, akiknek lelke finomabban érez1. Onan nyújtanak szövetkező kezet felénk, ahon« nan eddig csak méltatlan támadásokban volt ré« szünk. A protestantizmusnak nincs egységes világ« szervezete és ezért nehezebb a helyzete. De ez csak látszat, mert nem politikumra támaszkodik, hanem Jézusra, akiben győzelem és kegyelem van. A német protestantizmus értékes elemei meg tudtak állani és megalakították a hitvalló egyházat, amelyik Jézusra, a Szent Lélekre és a Bibliára bízta magát. Az előadás azzal a szép és igaz képpel feje« ződött be, hogy bármilyen kemény is a tél, a örök tavasz van, mert Krisztus győzhetetlen. mélyre nem hat le. A. mélyben pedig szent és A minden szavában építő hatású és feszült Figyelemmel hallgatott előadás után, a LXXXIX. Zsoltár eléneklésével befejeződött a vallásos délután. (y. s.) „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.“ (Példab. 3:27.) Terjeszd a „Szabolcsi Őrszemet!“ Kié lesz ifjúságunk? Nem tekinthetünk addig bizakodással a jövő elébe, — különösen ma nem, — amíg meg nem nyertük az ifjúságot Krisztusnak, amíg így nem hangzik a címmomdat nagy igazsága: „Krisztusé az ifjúság. Krisztusé a jövő“. Hogy mennyire nem puszta szólam az, amit a címmondat kiált felénk, semmi nem mutatja jobban, mint az, hogy élő igazságnak tekintették, az Isten leikétől újjászült világ és hazai reformé« torok, s hogy élő igazságnak tekinti az ördög lel« kétől leiedzett antikrisztusi vörös hatalom és an« nak minden álprófétája is. Ezért a korosztályért küzd elsősorban és minden erejét küzdelembe vetve az Isten Lelke és a világ lelke, s amelyik a mai ifjúság felett csa« tát nyer, az uralkodik majd a jövőben, mert az ifjúi lélekben uralomra jutottat nehéz kiűzni, a benne trónolót nehéz detronizálni, hiszen olyan az ifjúi lélek, mint az égetett cserép váza, mely most ég, s amilyen illatot magába felvesz, olyan illat marad benne hosszú időkön keresztül, sok« szór még akkor is, ha már darabokra tört. — Nem közömbös tehát, hogy a menny il« latia, vagy a pokol bűze hatja át! Most felénk, felnőttekhez száll egy kérdés. Érezzük«« .md, érettük a felelősséget? Megtesz« szóikíe mi kötelességünket, hogy az ifjúságot és benne a jövőt megmentsük Krisztus számára? —; Nem! Még a legjobbak is csak alig valamit lesznek. Van egy KIE«nk, egy haldokló KIE«nk, amely a legveszedelmesebb korban élő jövő re« ménysógek megtartója s mentője akarna lenni, de míg haldoklásra ítéli az ifjúság s a felnőttek együttes közönye, haldoklásában az általa okozott kár felér a kivívott haszonnal! (Mindenki lát« hatja, hogy így nem maradhat. Ha halni enged« jük, úgy az utolsó szalmaszál is kiesett kezünk« bői. Itt egy mód, egy kötélesség van: Életre kell újra kelteni! — Ehhez szükség van a felnőttek segítségére is. Ezt a segítséget kérem az életre« keltédhez. A KIÉ mai formájában torz i szellem uralkodik. Ezt kell legyőzni. Uj szellem kell, a Biblia szelleme, a csendes, elmélyedő munka szel« lerne s nem csupán egylctesdi. Inkább három KIÉ taggal a Biblia fölé hajolva, mint harminchárom« mai egytetesdit játszva. Ehhez a csendes munkához kell megszerez« műnk, megteremtenünk a lehetőséget. Akik az ifjúság ügyét a szívükön hordják, akik nemcsak a jelennek, hanem a keresztyéni felelősség tudatában, a jövő számára is építenek, álljanak mellénk a reorganizálás munkájában imádságukkal és anyagi segítségükkel, a régi pár« toló tagsági díjak újra megajánlásával. Ne szegje kedvüket, ha mintegy varázsütésre nem változik meg egyszerre az ifjúság. Annak megnyeréséhez nagy türelem és türelemből fakadó kitartó mun« ka kell. Legyenek türelmesek, de kitartóak is, s ne felejtsék el, hogy mireáinik a jelen és a jövő fe« lelősségének terhe egyaránt nehezedik. Nem kö« zönbös az, hogy haló poraiban átköt sír, vagy áldást hint az utánunk jövő, — Sátán szolgálaté« ban boldogtalanul szenvedő, vagy Krisztusában boldogan örvendező — nemzedék. Ha félünk a vörös veszedelemtől napjaink« ban, remegve féltsük a jövőt, mely az elhanya« goit ifjúságon fordul meg. Ne feledjük, hogy a Sátán vörös hirodalma tudja jól: „akié az ifjúság, azé a jövő“ s ha felette győzni akarunk, saját fegyverével győzhetjük le csupán. Nyíregyháza. Hadházy Lajos. „A feddhetetlenségnek, a bölcsességnek, a szelídségnek, az önuralomnak, a becsületességnek milyen szigorú igényeivel kell önmagukkal szemben fellépniök azoknak, akik tudják, hogy ők az isteni igazságosság szolgálatára rendeltetlek!... Micsoda vakmerőség volna igazságtalan Ítéletet kimondania annak a szájnak, amelyről megértették, hogy az isteni igazság megszólalására választatott ki eszközül ? ...Lehetetlen nem a legnagyobb gonddal, se- rénységgel és igyekezettel vigyázniok arra, hogy bennük az emberek mindig az isteni gondviselésnek, oltalomnak, jóságnak, kegyességnek, igazságosságnak valamelyes képmását láthassák." (Kálvin a felsőbbségről). HÁZI ÁHÍTAT Az a neved, hogy élsz és halott vagy Jelenések könyve 3. r. 1. v. A prófétai lendületű Jelenések könyvének legmegdöbbentőbb verse ez, mert két ellentétes világfelfogás és értékítélet ütközik szembe egy« mással a múltba néző emberi és a jövendőt látó islteni. Méltán döbben meg az ember, mikor egy értékesnek Vélt életre, virágzó, irigyelt családi, társadalmi, nemzeti berendezkedettségTe egyszer csak a Lélek ráüti a maga megfellebbezhetetlen pecsétjét, hogy: halott. A sár diabeli gyülekezet tagjai meg voltak győződve róla, hogy az ő életük, tevékenységük Isten szerint való. Minden erejükkel a múltak di« csőségébe kapaszkodtak, s boldog elógültséggel sütkéreztek a mindinkább kijegecesedni kezdő Egyház fényében. Közben pedig elvesztették az élő Istennél való személyes kapcsolatukat. Azt gondolták, hogy az intézményesített egyház majd magától megtenni gyümölcseit. Gyökértelen fá« ban bizakodtak. Volt ugyan egy kis csoport, ame« lyik megérezte a lelki veszedelmet, amely a gyű« lekezelt tagjaiban fenyegette. de ezeket elnyomta a hangoskodók, s naivul rövidlátók tömege, akikből kiveszett a Szentlélek Isten lihlető és teremtő ereje, Jézus jelenléte. Ezért mondja Az, Akinél van az isteni hét lélek, hogy: halott vagy. A szentigék igazsága sohasem kétséges, min« den időiben megáll. Nemcsak a kétezer évvel ez« élőt élt sárdiisbeli gyülekezet élő«halott tagjai érezték súlyát, hanem bennünket is megítél. Ve« zotők vagyunk, s lelki vezérek kívánunk lenni anélkül, hogy mi is naponként odaállítanánk ma« gunkat a Léitek fegyelmező akarata alá. Családi életünkben bajok tornyosulnak és villámok cik« kázinak, amelyeknek, tudjuk, hogy nem az anyagi, nem a szegénység a forrása. Néha nagyon fáj, segíteni szeretnénk rajta, s akkor vesszük észre, hogy hiányzik a megértés közös alapja. Ellentétes akaratok feszülnek egymásnak, senki sem akar engedni. Halott ez az élet, s csak akkor lesz is« mét élővé, ha a család minden tagja valaki Más« nak: a Léteknek engedi át a döntő szót. És így vagyunk a közéletben is. Rábízzuk a hivatalos egyházra a telki terhek viselését. Nem értjük meg, hogy a Lélek szerint való egyház nem jógii, nem is közigazgatási fogalom, hanem a menyor« szág számára elválasztottak gyülekező helye, a szentek közössége, ahol minden beletartozó egyénnek ki van szabva a maga munkája, melyet végezni kell, azt másnak át nem adhatjuk. A haj« szálűvökerek tápláló, nedvet felszívó munkája semmivel sem alábbvaló, mint az acélrugalmas« ságú, hatalmas törzsnek szembeszállása a vihar« rail, birkózása a széllel. Az- egyház pfedig nem fogja addig visszatükrözni Krisztus képét, míg tagjai nak telkében ki nem ábrázolódott az. És nem tud addig rmisziói lendületet adni idegein te« rőteteknek, míg miaűai is át nem változik missziói területté. Csakhogy ide a Lélek ereje kell. Mivel a hit az egyedüli létező kapocs, amely bennünket Istennel összeköt, nyilvánvaló, hogy a hitéletünk körül kell a bajok forrását keresnünk. Csak az adhat, akinek van. Hogy adjon az, aki maga is napon« ként nem vesz? A reformátusok nagy tömegeinek kiapadó« ban van a belső, személyes', egyéni hitélete. Nem elég a tudomány, a klkesülés,, a szociális tévé« kienység, a pontos adminisztráció, a pénzügyi dal« gók ügyes vezetése, konok egyháziasság, ha na« ponként nem térdelünk Jézus lábainál, hogy imádságainkban is hordozzuk ezeket. Mit ér a mi látszat kerasztyénségünk, amikor a Lélek vádja neikünk szegeződik: az a neved, hogy élsz és ha« lőtt vagy. És nem költözik addig élet tagjaidba, amíg a te naponkénti Isteninél való társalgásodat másodrendű dolognak tartod. Nincs az a célját tévesztett mellékutak na té« vedt, megkeseredett, kővé vált élet, amelybe új reménységet és boldog hitbizonyosságot ne tudna lehelni az, Aki egykor így szólt a feltámasztott Lázár testvéreinek: „Én vagyok a feltámadás és az étet, aki hisz én bennem, ha meghal Í9 él.“ Ámen. Szüle Miklós.
