Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1937-03-01 / 3. szám

1937. március hó.

SZABOLCSI ŐRSZEM

3

emberi szív, amely megtagadta a Megváltóját. A keresztyén államok nagy adományt nyertek Is* tentől. A kultúrának minden áldásában részesed« tek és az Isten nagy ajándékát nem az emberi« ség hasznára gyakorolják, hanem annak a ká« rára. Nyugat megakarja mutatni magas szellemi kultúráját és gazdagságát a világnak, de meg kell mutatni azt is, hogy ő igazán Isten igéje szerint ól. Igen, kell küldeni miszianáriusofcat, ki az idegen világrészekre s amint tudom, van is önök« ndk kint misszionáriusuk, Molnár Mária, hogy a Krisztus élet útján vezesse a pogányokat.

Azonban önöknek idehaza is nagyon sok misz« szionáriusra van szükségük, hogy Jézus élő és hatalmas legyen,

Tudoim, hogy Magyarországnak Európa történe« télben hősies szerep jutott. Ha ez a hős nemzet nem védte volna meg a nyugati keresztyénséget a barbár hordáktól a saját vére hullásával, akkor ma másként állna Európa térképe, talán azóta muzulmán, vagy buddha vallás uralkodnék itt és a világ képe is másképpen alakult volna. Magya* Tok, legyetek büszkék arra, hogy rajtatok for« dúlt meg a világ sorsa a múltban. Milyen felemelő érzés lehet az nektek tudni, hogy Isten éppen ezt a nemzetet választotta ki erre a nagy misszióra. De ma még nagyobb misszió vár reátok, talán újra véretek hullásával kell az észak és kelet fe« fői jövő nagy vörös veszedelmet megállítanotok. Nagy misszió vár reátok, hogy itt a ti országotok« ban valóban Krisztus legyen az úr újra. Meg kell szüntetnetek azokat a nagy társadalmi kü« lönbségeket, .melyeket kelet kivételével csak ná« latok lehet a legnagyobb mértékben megtalálni. Meg kell szüntetnetek azt a nagy, szinte kétség« beejtő szociális nyomort, mely borzalmas pu-sz» títást visz végire soraitok között. Mindezek igen nagy feladatok és még hozzá az is, hogy nektek kell újra az evangéliumi útról letért világ keresztyénségét ráébreszteni a Krisztustól való eltávolodására. Nagy harc lesz-ez, de ezt a harcot most nem karddal és fegyverrel, mely vért és se« beket hagy maga után, hanem a lélek fegyverével kell megkarcolnotok, ahogy az az Eíézusi levélben 6:11—17. olvasható. Boldog vagyok és örülök annak, hogy a nagy magyar hősök utódaihoz szólhatok ás hívhatlak -benneteket: segítsetek visszavezetni az emberiséget Krisztushoz.

Nekünk a hit és az alázat fegyveréit kell -fel« ölteni. Hiszem, hogy ebben a harcban újra meg fogja -ez az ország találni a maga nagy hőseit. Szent Erzsébetét, Hunyadi Jánosát, Bethlen és Bocskaiját, akik majd megmutatják az utat a szabadulás felé új évszázadok és e-zre-dek irá* nyábá. De ne várakozzunk hiába míg valaki ,megszületik és majd ha a-z felnő, helyettünk le« gyen hős, mert Isten mindenkit elhívott titeket is, engemet .is erre a nagy harcra. A felelős nem más, nem a szomszédom azért, mert ma a k-e« resztyénség halott, hanem te és én, akik jolbban hittünk másnak, mint saját Mesterünknek és

is nagyon megszerette a magyarokat és mindany« nyiiunk-at buzdított továbbra is Istenünk és fele« barátaink szeretetére.

Búj.

Nagyné, Garay Ilonka.

* Közöljük ezt a visszaemlékezést azért, hogy ezen keresztül is meglássuk, hogy milyen drágává válik magyarságunk -és református ke« resztyénségünk, ha kiszakadunk annak közössé« géből és elveszítjük azt. Értékeljük, féltsük, sze« ressük és építsük hát akkor is ezt -a közösséget, amikor bírt okában lehetünk! Szerk.

ANYÁM SÍRJA

Árnyas, virágos temető csöndjében Néma beszédű sárga domb csupán.

Nekem oltár. Hol könnyező magányban Áldom az Istent érted jó anyám.

Bár föld e sírdomb. Nékem égi ajtó,

Túlnan látom mennyben arcodat.

Nézlek szótlan. összekulcsolt kézzel Fonom körül áldott hantodat.

Ide hozom boldogságom fényét,

Hadd ragyogjon e sírdomb felett.

Tudom ettől könnyűvé lesz hantod Mosolyra gyűl fel mennyben két szemed. Gyulaháza.

PETHÖ KAROLY.

Megváltónknak, te és én, -akik jobban szerettük magunkat, magamat, mint Istent.

Jézus azt mondja, hogy „aki fel -nem Veszi az ő keresztjét és nem köv-et engem, az nem lehet az én tanítványom“. Milyen gyönyörű élet« Programm, micsoda harc. Jézus követöj-e*e az az ember, még ha te és én vagyok is az, aki a va« gyón, a hatalom után fut s mint ebiben az or« szádban láttam, igen sokan futnak nem annyira Krisztus utáns mint inkább az üres címek és ha« talom után; bizonyára azt mondjátok, -hogy az ilyen ember nem lehet Jézus követője, mert Jé« zusnaik nem kellet a cím, a rang, a vagyon, még a zsidók királyi koronája sem. Megkérdezem tő« letek, lehet«e keresztyén az, aki nem ismeri meg a szagén-yelbb és tudatlanabb testvérét, aki nem ismeri, hogy mi az irgalom és kegyelem!? Lehe-t»e keresztyén, aki csak a természeti ember szörnyű életét éli, aki csak a korcsmának, paráz-n-aségn-ak és az alacsonyrendü életnek él ? Hiszem, hogy a ti részetekről is az a felelet, hogy nem.

Azzal a fohásszal fejezem be beszédem, hogy gyűl járnák ki a magyar szívek, -hadd világítsanak messze keletre és nyugatra, hadd világítsanak be ebbe a beteg és szegény világba. Ne felejtsd el magyar keresztyén t-es-vére-m, hogy Jézus él. Jé« zus téged hív, reád vár, várja, hogy add át -neki szívedet.

Ha ezt a Jézust elfogadod, magádévá teszed, -meghallod a hívó szavát, átadod neki szívedet, akikor én, a távol keleti ember látom, hogy az európai keresztyénség győzni fog az antikrisztu-s fölött. Kívánom, hogy így legyen.

'Antonio Leon maláj mérnöknek a nyíregyházi ref. templomba tartott előadása.

Van egy híres mondás a költőkről: „a költő nem lesz, hanem születik“. (Poéta non fit, séd nascitur). Ez azt jelenti, hogy ha valakiben nincs eredeti véleszületett köLtői tehetség, az tanulhat bármennyit, nem lesz igazi költő. Érdekes, vagy inkább csodálatos, hogy keresztyénnek is szüle* tik az ember. Még pedig kétféle módon. Az első a testi születés. Mindenki beleszületik valamilyen egyházba s szülei után -annak -tagja lesz. De igazi egyiháztaggá mégis egy második születés te* szí: az újjászületés. Mikor Krisztust megismeri és öntudatosan élete Urává teszi. Tulaj dónk épen ez sem magunktól van, mint ahogyan testi szüleié* süník sem magunktól van. Mindkettő Istennek ke« gyelmi munkája, kegyelmi ténye velünk.

Ezen az alapon elindulva nem lesz nehéz a feltett kérdésre felelni, mi hát neked az egyház* tagság?

,'Előbb tehát arról szóljunk, hogy: mi nem az egyháztagság. Ez azért szükséges, mert sokan helytelen fogalmat alkották az egyháztagságról.

Érdem az egyháztagság? Nem. Hiába dics-e* keddi vele, református vagy, hogy a földkerekség* nek legjobban megtisztult és legmagasabbra fej* lődött keresztyén felekezetinek vagy tagja; hogy a világ legműveltebb vezető Pépei neked hättest* véreid: ebiben nincs érdemed, mert beleszülettél és így neveltek. Ha új jászülettél, úgy nem is fo* god ezt tenni.

Semmi? Nem. Nem gondollak olyan fölé* nyesnek és cinikusnak, hogy semminek tartanád az egyháztagságot. Nem hiszem, hogy szükségte* lennek és feleslegesnek tartanál imin-den vallást, azt sem hiszem viszont, hogy minden -vallás jó neked, hiszen „egy Istent imádunk“ s így nem szükséges a te református felekezeted külön, te minden vallásban otthon vagy. Aki mindenütt otthon van, annak nincs otthona.

Ingyenes közművelődés? Ez sem egyháztag* ság. Igaz, h-ogy az egyházban sok jót lehet tanulni közismeretekből is, pótolni -lehet ott az általános műveltséget, még szaktudományokból is lehet va* lamennyit elsajátítani s igaz, hogy a templomot a felnőttek iskolájának nevezik s mindezt a temp* lomban meg lehet kapni, — mégis nem a földi életre való művelődés, hanem a mennyei házára való nevelés itt a tanterv.

Szavazó cédula? Amivel papot, kántort, ta* nítót, gondnokot, presbitert választhatsz, vagy beleszólhatsz a templom, iskola építésébe? Nem ez. Mindezen jogaidat nem is tudod értelmesen gyakorolni, ha nem ismered azt a Jézust, akinek se hivatala, se háza nem volt.

Politikai párttagság? Nem. Vannak helyek, ahol az „egyház, élet“ legfontosabb része a párt* körben folyik le. Egy-ségespárti, kisgazdapárti, függetlenségi, vagy szocialista pártiak a vezető* emberek és a többség a pártgyűléseken, képvise* leválasztásokon, párt vacsorákon, hosszú, „élveze» tes“ pártküzdelmekben, pratekaiószerzése-kben éli ki közösségi életét. A templom — az üres.

Útlevél a mennybe? Nem. Bármennyire is vezető szerepet vinnél az egyházban és az egy« háztól kívánt külső kötelességeket bármilyen pontosán is teljesítenéd, — a mennynek ajtaja nem .nyi-lnék meg csak a bűnbánat és megtérés szoros kapuján és az alázatos Krisztus*köv€tés keskeny útja végén.

Mi tehát az egyháztagság vajéiban?

Keresztlevél. De csak elöljáróban ez is. A -lélek eljegyzése, Isten részéről ígéret, hogy ha aa ő szent Fiát követed és vele ólő közösségiben élsz, úgy a református anyaszontegyháznak is igazi (nem látszat szerint) tagja leszel.

Ajándékozási szerződésnek is nevezhetnénk a-z- egyháztagságot. A kegyelem tisztára ajándék. Bennünket, hálátlan bűnösüket Krisztus vérével megmosott -fehérre; Szent Lelke által sokféle ajándékait osztogatja (I. Kor. 12:7—10), a -hit drá* galátos gyümölcseivel táplál, felüdít, erősít. (Gál. 5:12.) Ha pedig elmúlik a földi lét, jön az örök, dicsőséges boldogság, amit sok helyen ígért Jézus s bizonyság és pecsét az ő vér-e, az új testemen« tóm, az újszövetség vére.

Szabadságlevél. Nemcsak azért, mert nincs még egy olyan egyház, amelyik olyan egyéni sza« badságot a-dna tagjainak, mint a mien-k lelkdisme» réti meggyőződés, művelődési alkalmak tekin-te» tóben, hanem főleg azért, mer-t most már szabad» ságod van jónak lenni, mivel lehet jón-ak, igaz« nak lenni. Addig a Sátán és bűn hatalma miatt nem volt meg ez a szabadságod. Most már meg van szabadító U-ra-d a Jézus Krisztus által, kinek dicsőség legyen az an-yas zent egyházban. (Ef. 3:2.)

Végül kötelezvény az egyháztagság a mi ol* dalunkról. Röviden csak -annyit, hogy az Isten iránt hálából, aki nekünk református egyházunk» ham közölte velünk áldásait, egyéni életünket, testünket, lelkünket, javainkat ezen egyház út» ján és küldetéseiben járva neki szenteljük. Alka» lom, illetve mód arra, hogy a Krisztus az e-gyhá« zamban s azon keresztül e világban ma is látha* tóvá váljék és „szerte járván, jót cselekedjék“.

Az egyháztagság lehet nyűg, kellemetlen te» her Krisztus nélkül és lehet másokat is felemelő és minden szegénységed mellett másokat is meg» gazdagító áldás — Krisztusban.

Áldás«e a tied?

Dr. Dancsházy Sándor.

Tanyák népe

A református egyház az utóbbi évek alatt kezdett ráeszmélni arra, hogy híveinek van egy olyan rétege, amelyik számban elég tekintélyes, de lélekben lassanként eltávolodik tőle. Ez a ré* -teg a tanyák népe. Az egyházi élet középpontja a gyülekezetekben a templom. Körülötte alakul ki a vallásos elet. Azok, akik e templomtól távol, 6—7 km.*re laknak, lassanként elveszítették a vele v-ailó kapcsolatot s a templommal való ka-pcso* lat elvesztésével meglazult az -egyházhoz való hűség is. A tanyasi református -nép -lassanként szabad prédája lett a hitetlenségnek, vagy a szék» ták és más felek-eatek térítő buzgóságának.

iDombrádon kb. 600 ref. lélek él a tanyákon. A nyár folyamán a négy nagy tanyán lakó re< f-ormátus családokat mind meglátogattuk, ősz» szesen 109 család részesült így 1-elkápásztori látó» gatásban. A meglátogatott családokról „családi lapokat“ vettünk fel, amelyre felírtuk a szülők nevét, vallását, foglalkozását, gyermekei nevét, vallását, — ha vegyes házasok, melyik egyház lel» késze előtt esküdtek, adtak«e javunkra vagy ká» -runk ra reverzálist? stb.

A meglátogat ott 109 család közül 40 volt olyan család, ahol a férj is református, — 69 ve* gyes házas. A vegyes házasok közül 33 van olyan, ahol kárunkra s 11 olyan, ahol javunkra kötöttek reverzálist, 25 családban pedig nemük szerint követik a gyermekek szüleik vallását. A 109 családban van összesen, a már felnőtteket is beleszámítva 360 gyermek. Ezek közül a ké< rumkra adott megegyezések következtében el» vesztettünk 40 gyermeket.

Mi neked, az egyháztagság ?