Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
2 SZABOLCSI ŐRSZEM 1937. március há. birtokreform utján kenyér és életlehetőséghez juttattassék, hogy az áldozattól mindenkor sátáni igyekezettel és legyőzhetetlen technikai felkészültséggel menekülő ingó tőke a közteher viselésére legalább megközelithető igazságossággal reá kényszeríttessék. Hogy amikor a faluvégi kis zsellérház értékének 6—12 százalékával járul hozzá évenként az államfenntartás költségeihez, a százezres, sőt ritka esetben milliós évi jövedelmet biztositó ingótőke — ha nem az is érték, de legalább a jövedelemnek 2 ezrelékével, de — mondjuk — legalább 1 százalékával járuljon ugyanehez. Érezte, hogy mérhetetlen és nemzetpusztító igazságtalanság az, hogy ez a gyilkos jelszópolitika nem hajlandó a törzsökös magyarság — a falu millióinak — önként vállalt aszketikus szegénységét és nyomorúságát szent felelősséggel hordozni s hogy nem isteni, sőt még csak nem is gyarló emberi igazság az, hogy az utolsóit hadikölcsönbe fektetett és nem ritkán 3—4 katona fiú édesanyja szerény könyörgésével a vesztett háborúra utalással félre tolassék annak az államkasszának az ablakától, ahol a soron- állök és jelszót ordítozok — nem ritkán idegen nagyságok — gyakran 3—4, sőt nem ritkán még több jogcímen is néha családok, sőt falvak eltartására elégendő összegeket habzsolnak. Érezte, hogy nem a magyar sorshoz és nem Isten igazságához való az, hogy 10 és huszas sora a falvaknak áll a nép-egészségügyi és szociális intézmények hiányában s ugyanakkor sokezer holdas urak polólovakon, állami támogatással szerzik a hírt és dicsőséget határokon innen és túl a neki ismeretlen lovaspólóban. Es így érzett és érez még sok mindent ez a lábról vert nép s élt és él a keleti ember minden-mindegy belenyugvásával, keserűen, a vágyott, de soha meg nem élt régi szabadság emlékén, várva és remélve az új és igazi szabadságot. Ha sötéten is, de valóban és igazán jó március idusa előtt mindezeken elgondolkodni, hogy lélek szerint ünnepelhessünk. TÁRCA HÓZSEÁS KÖNNYE Jezréel pusztáját járjuk. Fejünkre bú. átok borul. Keblünkben tőr s ezer sebből Ákháb bűnének vére hull. Vérző fejjel szétstekintünk Segélyért, hogy ki nyújtaná? Van«e hozzánk még irgalom? És szól az Ür: „Ló ruchamá!“* Árva éltünk ki tartja meg? Kinek leszünk hát gondja mi? Vanse honunk a föld felett? És szól az Ür: „Ló... ló ammi?“*4 Jezréel pusztáját járjuk, Sírjuk Hózseás könnyeit. Ajkunk Messiásért kiált: Jönse hozzánk, ki megsegít?! És jön felénk a biztatás Egy atyai kéz: Nézz oda! S megtört szemünkben felragyog: A vérrel könnyes Golgotha!!! LÁSZLÓ ÖDÖN. * Nincs kegyelem. ** Nem vagy népem. Egyenlőség és testvériségről majd ünnep után, Mert nincs és nem lehet olyan sötétség a magyar életen, hogy hinnünk, sőt tudnunk ne kellene, hogy: „Lesz még egyszer ünnep a világon." „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek!" (János 8:36.) Nyíregyháza. Dr. Erőss János. Hogy látja Kelet Nyugatot?* Mindig vágytam külföldre menni, meglátni a nagy világok Különösen érdekelt Európa, mint az európai kultúrának a főfészke. Hogyne? Ma az egész világon, akár akarjuk elismerni, a,kár nem, a fehérek kultúrája van elterjedve. Az egész vi« lág élvezi a fehér kultúrának áldásait. Nagy ki* wáiltság volt számomra, hogy eljöhettem Európád ba, mert nyugodtan mondhatom önöknek, hogy odahaza 20 év alatt sem tanultam volna annyit, mint itt a 4 év alatt. Különösen kiváló alkalom volt számomra Magyarországon lenni, ahol, úgy mondjam, nemcsak földrajzilag találkozik kelet és nyugat egymással, hanem a lelkekben is meg van ez a szerencsés találkozás, nyugat műveltsége és a keleti igaz vendégszeretet. Őszintén kell kő« szünetet .mondani azért a páratlan vendégszerete« tért, amit mindenütt megtapasztaltam Magyaror« szagon. ( Hogy mit jelent a civilizáció, azt igazán csak az tudhatja, aki már élt kívül a civilizáció áldás sám. Milyen nagy dolog a vasút, repülőgép, a táv* író és telefon, orvos, kórház. Mind milyen nagys szerű dolog! De ami a legnagyobb az a tény, hogy Európa keresztyén és ez az európai kérész« tyónség világít az egész világra. Mert a mai ins tézményeket, amiket a külvilág és az emberiség Európától nyert, azokat a ker.esztyémség adta a vis lágnak. A keresztyén Európának a keresztyénség zászlóvivőjének kell lennie. Az a feladata és kik tel essége, hogy a keresztyén ideált és életeszs ményt be .is töltse, ha egyszer vállalta. Azonban mit látunk? A nagyszerű modern vívmányok nem tették boldogabbá ezt a magasan szárnyaló világot. Az egész világ egyetlen vulkánná lett. És ennek a vulkánnak a tűzfészke Európa. Vájjon a szeretet kontinensén megangiedhetőse az a helys zet, melyben az emberek élnek? Vájjon az önma« gát megsemmisítő, az Isten előtt alázatos embers tipus hol van? Amerikai emlék A nagy Hudson folyó vadregényes partján terüli el egy kis angol város, cement és téglás gyárával. Ebben a kis városban élt 30 magyar ref. család mikor mi oda kimentünk. Ezek a családok is már csak névleg voltak reformátusok mivel« hogy templom és lelkész még. ott akkor nem volt. Legtöbb családnál már a gyermekek is elfeledték az édes anyanyelvűket. Ha gyermek született, az angol methodista templomban megkeresztelték, ha pedig meghált valaki a magyar reformátusok köziül, egyszerűen kivitték a temetőibe és ott ei« hántolták. Nékem is volt egyetlen, egy fiú testvérem, aki második évben, mikor Amerikába kirnen« tünk, meghalt. Szüleim nem tudtak belenyugodni abba, hogy lelkész nélkül menjen végbe a temes tés, s így Newyorkból meghívták Harsányi László református lelkész urat. Temetés előtt az édesapám üzenetet küdött minden ref. családnak, hogy másnap vasárnap lévén, kérjük meg a tisz« tcletes urat, hogy maradjon köztünk és tartsa meg az első református istentiszteletet, amelyet örömmel teljesített Harsányi lelkész úr. Mivel« hogy templom nem volt, a mi otthonunkban tar« tották az istentiszteletet. A lelkész urat nagy szeretettel fogadták és még ö is alig tudott pre« dikálni a meghatottságtól, mert még az ősz hajú öreg kálvinisták is sírva fakadtak, mikor először felcsendült a XLII. zsoltár: „Mint a szép híves patakra ...“ Ekkor egy hét múlva, mivel Pún« Ma a keresztyén Európa egy nagy lelkiváls Ságban van. Vele együtt természetesen az egész .világ. Mi ennek a válságnak a gyökere? Egy sző« ham megmondhatom; az emberi önzés, az emberi nyomorult gyarlóság, a keresztyén Európa egyál« talán nem keresztyén, hanem meg kell mondanom őszintén, hogy hűtlen lett a krisztusi gondolat« hoz. Én, a világotjáró ember, a túrista szempont« jából Európát érdekesnek, hatalmasnak, kultúrá* ban igen előrehaladottnak ismertem meg, de an« nál szomorúbban csalódtam a keresztyémségébem. Nagyon fáj, hogy meg kell mondanom és kérlek benneteket, hogy ne haragudjatok meg reám, ha megmondom, de .meg kell mondanom az igaz* ságot, hogy több hitetlen embert találtam Euró« pában a keresztyének között, mint keleten. Tud« játok meg, hogy egyáltalán nem közömbös az reánk keletiekre nézve, hogy ti miként álltak a hit szempontjából? Mert Jézus Krisztus európai diadalának azok is részesei szeretnének lenni, akik távol élnek Európától. Mert Jézus a világ Megváltója és ö nem ismer különbséget a kü« lönböző fajú és színű emberek között. Nem olyan ó, mint a többi vallások alapitója. Jézus Krisztus győzelme az egész világnak érdeke és az egész vi« lágnak boldogságot jelent. Azért tehát nagyon fontos, hogy Jézus csak« ugyan uralkodjék, de nagyon messze vagyunk at« tói, hogy itt valóban Krisztus legyen az úr, mert itt ebben a világban mi emberek akarunk Krisz« tus helyett uralkodni és őt kiszorítottuk. Nézzük meg a nagy társadalmi alakulatokat, amelyek oly hatalmasan kifejlődtek az évezredek folyamán. Nézzük meg az államot, amely a kardot Isten akaratából kellene, hogy hordozza, miként felel meg nagy feladatának, hogy az embereket boldogabbakká és jobbakká tegye. Nem látunk mást az állam és állam között, az állam és egy« ház között, az egyház és egyházak között, mint csak torzsalkodást, veszekedést. Gondoljunk a Kgszörnyűbben lefolyt világháborúra és az utánna következő Versailles! és trianond békekötésre, vagy közelebbről a Hitlerdzmus és az egyház hars cára. Avagy még közelebbről a most folyó spa« nyol testrvérh arcra. Vájjon Jézus mit szólna mindezekhez? Mit szól Jézus a milliók legyilko« lásáhöz? Mit ázó Ina Jézus aÖQz a .borzalmas gyű« lölethiez, amely a mai emberiséget fűti. Azután nézzük meg a belső állapotokat. Vajon Jézus mit szólna az éhezők millióihoz, mit szólna ahoz, hogy egyik oldalon az emberek ezrei dőzsölnek, a másikon milliók .a legnagyobb nyomorban van« nak az egész világon. Mi, mai emberek az intézményekbe keres« sük a hibát. Lehet, hogy a mai társadalmi intéz* menyek idejüket múlták, azonban bátor vagyok azt állítani, hogy nem az intézményekben van a hiba, hanem az emberekben. Az ember rontotta meg az intézményeket. Igen, az ember, az rom« lőtt meg. Az egész világkrízisnek az okozója az kost ünnepe volt, a tiszteletes úr viszatért ehhez a kis gyülekezethez és egyik angol templomban Úrvacsorát osztott. Másnap pedig elmentek egy« páran az angol paphoz és megkérték, hogy legyen segítségünkre és ö azonnal egy régen bezárt angol vasárnapi iskolát átadott a magyaroknak azzal, hogy tartsanak ottan református istentiszte« leteket. Akkor az édes anyám meghívta az asz« szonyokat és áhitatos csendben megkezdődött a régi, pókhálós épület .takarítása. Következő v.a« sár nap még a távoli tanyákról is bejöttek a ma« gyár családok; megtelt a szép nagy református iimaház és az angol pap prédikált angol nyelven. ö aztán írt a bíoomfieldi Kollégium igazgatójá« nak és onnan küldték el az első magyar theoio« gust, akiinek az útiköltségét minden héten szere« tetadományokból fedeztük. Majd gyűjtés indult meg és így vettünk Ürasztálát és egy keresztelő medencét. Ezután megkezdődött a vallásos élet, vasárnapi istentiszteletek, az ünnepnapi úrvacso« raosztást pedig az angol pap végezte. Egysegy ilyen istentisztelet után a temdlam előtt nagyon sokáig elbeszélgettek a hívek, ki«ki az ő kis fehér« tornyú temnlomáról és falujáról, melytől már Oly régen távol voltak, s a visszaemlékezés sokszor könnyeket csalt a szemekbe s ezt mondogatták: „Csak az Isten mégegyszer hazasegítsen bennün« kec a mi drága szülő hazánkba!“ A magyar reformátusokat pedig nagyon megi« szerették az angolok. A lapok nagyon sokat ír« t. k erről a lelkes kis magyar ref. gyülekezetről, úgyamnyira, hogy még az angol püspök, dr. Souders is gyakran ellátogatott hozzánk, mert ö
