Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-09-01 / 9. szám
4 SZABOLCSI ŐRSZEM 1917. szeptember hó. nem is kevesebb, mint a férfié, hanem egészen más. Isten sokkal nagyobb hajlamot és képességet adott bedé, hogy az élet elvont, természetfeletti szépségeit megragadja és kifejezésre juttassa. Jogosan mondhatjuk tehát, hogy a nő természeténél fogva vallásos. Azt a csodálatos dolgot, hogy az öskeresztyénstóg életében olyan hatalmasan kifejlődött a női lélek, hogy tudott lenni az őskeresztyén egyház éltető kovásza, az apostolok segítőtársa, a betegek gyógyítója, a hitnek bátor megváltója és mindig kész volt egy szent mártiriumra, vagyis bizonyságtevésre: azt csak úgy lehet megmagyarázni, ha felismerjük a Krisztus evangéliumának és a női léleknek, ennek a két régi ismerősnek, az összetalálkozását. Nincs a történelemnek olyan szakasza, amelyben Isten ne tudott volna épen a nő hke és bizonyságtevése által nagyon nagy ajándékot adni az embernek. Mózes anyja nélkül Izrael történetének más lett volna a képe. A Monica hite az őakeresztyénség életében gyújtott fel hatalmas fényszórót: Augusztinuszt. A reformáció évszázadainak elveszített, vagy altékozolt lelki örökségét a Lorántf.fy Zsuzsannák és Árva Bethlen Katák imádsága» lelke rejtegette és őrizte meg. A másik ok pedig, amelyik figyelmünket a nő bizonyságtevésónek értékére irányítja, az a megállapítás, hogy a női lélek különleges értékei mindezideig nem érvényesültek eléggé mai kultúránkban. Ha csak egy kicsit is világosan és tárgyilagosan nézzük az életet, nagyon hamar megállapíthatjuk a bűnnek a rendkívüli elterjedését és végzetes uralmát az egész földön. Gondoljuk csak azért el, mennyit nyerne az emberi élet szépségben, komolyságban, önfeláldozó hűségben és sze- retetben, ha a Krisztusért bizonyságot tenni kész nők egész serege élne mindenütt. Isten előtti alázatossággal kell elismernünk azonban mai keresz- tyénségünk névlegeá, felületes voltát s komoly missziói öntudatának a hiányát. Nos, épen ennek a hiánynak a kiküszöbölése végett van szüksége Anyás zent c,g yhá z un knak a női lélek erősebb és hívebb Vallásos érzésére. Hol fejtheti ki a nő ezt az áldott tevékenységét? Ma már a társadalmi élet minden területén elismertetést biztosított magának a nő. Azt mondhatnék tehát, hogy övé az egész élet. Fogja körül két gyöngéd, hű kezével 9 formálja át Istennek tetszetőbb képre! Mégis van az életnek olyan területe, a'hol a férfi soha nem versenyezhet a nővel. Ez a családi élet s abban, azon keresztül a nevelői és charitatív munka. Úgy érezzük, hogy a nő közelebb van a teremtés titokzatos világához. Gyermekét szíve alatt hordozza, sok szeretettel és türelemmel neveli s eközben kámondhatatlan odaadással a jövendőt építi. Milyen csodálatos, milyen magasztos hivatás ez! Hátha még ennek, kicsiny és nagy dolgokban, Isten dicsőségének a szolgálata ad tartalmat és értelmet. A református keresztyén nő, szemben egy kicsinyes, szűk látókörű élettel, hegycsúcsokon jár, ahol Krisztusnak átadott élet örömeit, szépségét, áldását sugározza szét a maga egész világába. így ád Isten a női lélek által olyan értékeket a .világnak, amelyeket addig nem ismert. Isten a magyar református nő küldetését kibővítette azzal, hogy magyarrá is tette. A boldogabb, hősiesebb eljövendő magyar életnek legbiztosabb zálogai épen ezek a bizonyságtevő református nők... 'Még csak arra hadd mutassak rá, melyik a legbiztosabb módszer, hogy a bizonyságtevő református nő hivatását betölthesse. Látszat vallásossággal nem ér el semmit. Hiszen a mai keresztyén világnak épen az a legnagyobb átka, hogy csak névleg keresztyén. De ha példaképen áll környezete előtt, akkor mély és maradandó halasit gyakorol. A nagy igazságok egész életet kívánnak. Nem régen olvashattuk egy keresztyén tanító esetót, akit a pogány japánok alkalmaztak. Egyetlen kikötésök az volt, hogy Krisztus nevét és a keresztyén vallást nem volt szabad tanítványai előtt kiejteni. Mégis egy idő múlva tanítványai elébe álltak és kérték, hogy beszéljen nekik arról, aki őt olyan jó, igaz és szent emberré tette. Jézus Krisztus olyan tanítványokat akar, akikről az emberek öreá ismernek. Életünknek legnagyobb kérdése az: Akarunk-é ilyen tanítvány lenni? Ez minden bizonyságtevés legmagasabb ér1 Demecser. Kiss Lajos esperes. A református gyülekezeti tag a falu életében (Folytatás) Mindeneket összevéve, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a református gyülekezeti tag a falu életében, jelentős szerepet tölt be. Vallási megnyilatkozása, ha sokszor talán a kellő öntudatot nem képviseli is, de impozáns. A liberális eszme- áramlatok bár sokszor kedvezőtlenül befolyásolták, úgy, hogy türelme, más vallásfelekezetek megbecsülése s a saját vallásával szembeni nemtörődömsége bizonyos pogányságot juttat az ember eszébe, de ha kell, vallását igyekszik minden áron megmenteni és megvédelmezni minden támadás ellen. Az isteni törvénynek lehetőség szerint eleget tesz, de nem lesz hajszáihasogátévá a bűnök láttára s ha elítéli is, emberi gyarlóságnak tekinti. Vallásos megnyilatkozása, templomba járása pompázó, gyengébb öltözetben meg nem jelenik az Ur házában, — mert megszólják, — igy gyakran hosszú időn keresztül nélkülözi a templomi közösség áldott alkalmait. Értelmessége, szorgalma, s vagyonkája révén tiszteletben áll a többi felckezetek előtt is. A község életében jelentős tényező; a községi kisebb hivatalnokok, köri vezetők, birtokossági intéző körök soriból kerülnek ki. Megbíz áfását híven és lelkiismeretesen teljesíti s olyan komolysággal és rátarti büszkeséggel, hogy sok közhivatalnok tanulhatna tőle. A nyírbátori református egyháztag földjét nagyon szereti, jószágaira büszke. Mindkettő szene- tete háttérbe szorít mindent. Ez talán előbb való a család szeretettnél is, jószágait nem egyszer előbb orvosoltatja, mint beteg családtagját. A haláltól nem fél, nagy nyugalommal várja annak jöttét, s így a betegség előtte nem nagyon irtózatos s nem is sokat törődik vele. Lázasan is tevékenykedik s míg csak bírja, szorgoskodik. Családi élete tiszta. Nem engedi bele az élet szennyes hullámait; ha mégis valami erkölcsi defektus történik, azt nagyon szégyelli. Gyermekei nevelésével törődik, iskoláz tiltással nincs semmi baj, az azonban nagyon sérti, ha gyermeke gyengébb jegyet kap a szomszédénál s ezért képes megharagudni a tanítóra, vagy az igazságot be nem látó lelkészre. Szórakozása avemes, egyszerű, összejöveteleknél, ünnepélyesebb családi alkalmaiknál szívesen énekelgeti Dávid zsoltárait, s csak miután már a nyiri gyenge bor kellő hangulatot adott, térnek át a Dáivii dm éjéra. Mulatozásában nem duhaj. Más örömének örül s tud vele együtt bánkódni is. 9 ,, Szomorú magyar nóta“ Van oka rá, hogy szomorú legyen. Annyi sok mindent írnak róla, annyi sok igaz és igaztalan vitának a középpontja, annyi sok kávéházban született, kétes eredetű fércmunka bitorolja a „.magyar nóta“ nevet, hogy igazán minden oka meg van a szomorúságra. Nem lesz talán érdektelen, ha egy pillantást vetünk a magyar nóta kérdésére. Két tábor van. Az egyik tábor becsületes őszinteséggel, alapos tudományos és művészi tudással, a magyar nemzet s annak örökbecsű dalai iránt érzett féltő szeretettel keresi, kutatja s gyűjti össze, majd dolgozza fel a .valódi, az igazi, az idők által műremekekké kikristályosított magyar dalokat. Fáradságot, pénzt és időt nem kímélő szorgalommal sietnek megmenteni a már- már kivesző félben lévő legrégibb magyar dalkin- cset. Mint a szorgalmas méhek: egyik gyűjt, a másik feldolgozza, a harmadik terjeszti, népszerűsíti, betanítja, a gyermekek fogékony leikébe csepegteti a magyar dalt s általa az örök szépet, egy nemziatnek dalban való megnyilatkozását. Ennek a kicsiny, de most már hál’ Istennek, egyre növekvő tábornak az élén áll a két — nemcsak országos, de világhírű magyar művész: Bartók Béla és dr. Kodály Zoltán. A magyar művész-sorsnak az átka rajtuk is beteljesedett. Szinte előbb ismerték fel nagyságukat és művészi jelenévi köztük lak ozásom alatt nem történt meg, hogy a református társadalom valamelyes mulatságán verekedés lett volna, míg más fele kezelnél ezt nem mondhatjuk el. Vezetőit tiszteletben tartja s bizalmával, ha megismerte, megajándékozza. Szeret példázatokban beszélni s templomi istentiszteletek igehirdetéseiben is a példázatok ragadják meg lelkét legjobban. Úgy látszik, nagy volt ennek az őszinte, szókimondó népnek a nyomorúsága és sok volt a baja, hogy annyira szereti a képes beszédet. Házasságában zárt; nem szívesen enged be maga közzé más társadalmi osztálybelit, legfeljebb nyugdíjas egyéneket, hogy gyermekének megélhetése mindenképpen biztosítva legyen. Az esküvőt jó kedvvel és komoly pompával üli meg. A fiatalok első útja a templomiba vezet. A gyermekáldást hálás szívvel fogadja, azt 4—5-ig áldásnak tartja, ha több van szégyelli. Adakozó kedve tiszteltre méltó. A szegényt készséggel segíti, gyülekezeti szegényeink gondozását szívesen vállalja, bár jó módról nem lehet beszélni nála. Igénye nem nagy, különösen a férfiaknak. Kevés jövedelméből egyébként nem is tudna kijönni, bár a kultúra áldásait és vívmányait nem veti meg. öltözete egyszerű, bár az eladó lányok meg- különbözötten öltözködnek s míg a fiúikkal keveset törődnek, leányaikra elég sokat, talán jövedelmükön felül is áldoznak. Akik őket szeretik .szeretetükkel és ragaszkodásukkal veszik körül. A vezetők részéről elvárják, hogy szeressék őket s velük foglalkozzanak, ha nem teszik, közömbösek vele szemben s nem törődnek vele. Ha házuknál megjelenik valaki, vendégszeretetükkel tüntetik ki, még akkor is, ha nem kedvelt személyiség az illető. Általában véve sok olyan jó tulajdonságuk van, amelyért érdemes e népet szeretni s ha nem félnék, hogy elfogultsággal vádolnak, azt mondanám, hogy az Isten jó kedvében teremtette a miagyar református gyülekezeti tagot, melyet érdemes nekünk is és mindenkinek a legnagyobb szeretettel körülvenni segíteni, gyámolítaini, megerősíteni s naggyá tenni Isten dicsőségéire s a magyar haza javára. 'J .«#■'" iü Nyírbátor. ■£ Varga Károly, lelkész. tőségüket külföldön, mint idehaza. Kitéve támadásoknak, intrikáknak, meg nem értésnek, rosszakaratú elgáncsolásoknak, szűnni nem tudó lelkesedéssel, törhetetlen hittel és akarattal dolgoztak és dolgoznak követőikkel együtt az új magyar zene megújhodásán. A másik tábor a kávéházi „füttyácomponis- ták“ nóta-gyártó tábora. Hogy a magyar nóta elnevezéssel milyen hallatlan visszaélést követnek el, azt csak az tudja, aki figyelemmel kíséri azt a lelkiismeretlen üzérkedést, amelyet különböző „irók és művészek szövetkezete“, a „tehetségkutató bizottságok“, különböző rádió és egyéb újságok magyar-nóta pályázatai elkövetnek. Ma Magyarországon minden második ember „zeneszerző, nótaköltő“. Büszkén mutatják elnyert arany és ezüst díszokleveleiket, amelynek kiadásával fenti cégek igazán nem fukarkodnak, lévén belőlük busás hasznuk, mert a pengőcskék minden beküldött nóta vagy szöveg nevezési díjaként s az ezüst oklevelek kiállítási díjaként bőségesen befolynak a buzgó, de annál hiszékenyebb nótaszerzőktől. A jóakaratú magyar nóta-gyártelepek mér annyira mentek a buzgó támogatásban, hogy újságjaikban a következő 'hirdetéseket teszik közzé: 3 pengőért magyar nótájának kíséretet írunk. 5 pengőért szövegének zenét szerzünk. 4 pengőért zenéjének szöveget szerzünk. 10 pengőért jazz-bandra hangszereljük stb... stb. Nem kell mást csinálni, csak a megfelelő ősz- szeget beküldeni, s az ambiciózus „zeneszerző“ készen kapja a magyar nótát, vagy jazz-slágert. Jellemző még ezen „nagyvállalkozóknak“ működésére, hogy a magyar nóta mellett mindenhol ott
