Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1937-08-01 / 8. szám

1937. augusztus hó.

SZABOLCSI ŐRSZEM

5-iyásolni. Általában szeret abban hinni, hogy a vezetők ül ajánlkozók nem csapják be, — sajnos, — ebben sokszor tévednek. Becsületes szívük és észjárásaik becsületességet tételeznek fel más emberekről is s csak későn veszik észre, hogy sok kalandora van a politikai életnek.

A gazdaságii életben a nyírbátori református gyülekezeti tag mint termelő jelentkezik. A -földbirtok legnagyobb része, oca 65—70 százaléka református kis és nagy birtok, ez meg is szabja életének célját. Termelése elég jövedelmező lenne, tha az értékesítés tekintetében felvehetne a versenyt a Pest-környékiekkel, de a szállítási k-öít- .ség burgonyáját és rozstermését nagyon kedvezőtlenül befolyásolja. .Más felekezetiekhez viszo- • nyitva, jövedelme kedvező. Nagy baj azonban, hogy szaporodásával földbirtoka annyira felipar- callázódik, hogy a gyermekek mindinkább szegényebbek lesznek. Pedig a jövedelmezőség szempontjából széleskörű és okszerű gazdálkodást folytatnak. Gyümölcs, zöldség termelése fejlett, s a piaci árusítást nagyban űzik. Állattenyésztése magas fokon állott s bár a rideg jószág tartása még nem hanyatlott, de tenyész és gazdasági állata nagy csökkenést mutat, mert nem tud kellő legelőt biztosítani jószágának, s az ugarlegelőt népi szaporodása miatt kénytelen befogni. A környező nagy birtokok miatt nem terjeszkedhetik s lassan önmagát pusztítja el. Okszerű földbirtok- politika megmenthetné e földjét szerető népet a gazdaságii pusztulással járó minden nyomorúság- tál. Fejlett méig szőlő-kultúrája, borát- értékesíteni azonba-n nem is tudja, de talán nem is akarja; kevés alkoholtartalmánál fogva nem is ártalmas szervezetére, bár egyik tiszamenti M- ikésztársunk megjegyzése szerint, a nyíri ember rizlinget reggelizik, ebédel és vacsorázik. Mindamellett józan életű, nem korcsmás, ha elfogy a maga által termelt bora, megelégszik a vízzel is. Szorgalmának a nyíri föld kevés gyümölcsöt ad jutalmul, de nem irigykedő s megelégedett, ha "teheti szaporítja csekély gazdaságát.

(A gyülekezeti tag elhelyezkedése a -falu társadalmában, különös figyelemmel az ároni családból származó gyülekezeti tagokra.)

Amint már az előbb említettem, a nyírbátori gyülekezeti tag legnagyobb részben földmívelő. Ez a réteg előkelő helyet foglal el Nyírbátor társaEngedjétek hozzám

A legnagyobb, legtökéletesebb tanító eme hívó szózata ott lebeg láthatalan betűkkel a nemsokára ismét megnyíló iskolakapuk fölött.

A kapuk még zárva vannak, belül mély csend ütötte fel tanyáját. De lassankint közeledik a gondtalan, játékos aranyszabadságnak a Vége. — Azok a gyermekek, akik az elmúlt évben már iskolába jártak, úgy lépnek be a szeptemberben kinyíló i-skolakapun, mintha hazamennének, ök már ismerősök, ők már tudják, hogy az iskola- kapu nem börtönajtó, nem szabadságvesztésre ítélt rabok mennek ott be, hanem vidám, jókedvű kas magyar gyermekek, akiket nagy szeretettel várnak a tanítónénik és bácsik, hogy a gyermeki lélek szárnyait bontogassák, erősítsék, képessé tegyék az élet nehéz küzdelmeinek megharcolá- sára, az ezerféle kísértések legyőzésére. — Milyen jó már ezeknek a gyermekeknek, akik régi, kedves ismerősként lépik át az iskola kapuját.

De sokan vannak olyanok, akik most fognak először odamenni. Az ő lelkűk még nem tudja elolvasni a kapu felett lebegő bátorító isteni szózatot: „Engedjétek hozzám a gyermekeket!“

ö előttük egy nagy, ismeretlen világ kapuja nyílik meg. — Egy kis fiúcska sírva mondja be- iratáskor az édesanyjának: „Ne tessék beíratni az iskolába, mert én még nem tudok semmit.“

Ez a pár szó igazolja, hogy az iskolába először lépő kicsiny gyermek lelkében többféle kép alakult ki az iskoláról. Ezt a képet azok rajzolták a piciny lél-ekbe, akiknek ez a lélek legféltettebb, legdrágább kincsük, — az édesanyák és édesapák.

Mit akar az iskola? Segíteni a szülők nagy, felelősségteljes munkájában. A tanítónénik és bácsik lelkűk teljes odaadásával igyekeznek a rájuk bízott kis emberpalántákat gondozni, ápolni.

dalmában. Elég nagy tekintélynek és megbecsülésnek örvend, melyet nemcsak földbirtokának köszön, hanem tiszta magyarsága mellett annak is, hogy legnagyobb része hajd-u és kuruc telepítés, melyre büszkén emlékezik vissza. A földmív-es réteg mellett tekintélyes számban vannak az iparosok. Ezek a föld-míves családokból szakadtak ki, birtokaikat megtartották, sőt gyakran vissza is térnek a földmíveléshez. -Mert pályájukon elég jó képesítést nyertek, tekintélyes rétege a falu társadalmának, de a református iparosság nem any- nyira a más felekezetű iparosokkal együtt gyakorolja különböző élet-megnyilvánulásait, hanem a református földmíves társadalommal, melyből teljesen ki nem szakad. Elenyésző a számuk a kereskedőknek. Nyírbátor az a speciális hely, melyhez hasonló nem sok van az országban: tele van zsidóval, a 11.000 lakosból 2.300—2.400, ezek bonyolítják le a kereskedelmet s fejtenek ki nagy s -gyakran nem tiszta versenyt, mely mellett keresztyén kereskedő nem boldogulhat.

(Mint minden nagyobb helynek, úgy Nyírbátornak is meg van az elég nagy számú zsellérség-e és gyári munkása. Jóllehet ezek száma nagy részben a gör. ka-t. vallásúa-kból rekrutálódik, de jelentős a reformátusok száma is. Ez a társadalmi réteg nagy nyomorúságban él. Gyári munkája nincs mindég, s ezért az év ,egy-egy szakában nehéz .helyzet jut osztályrészéül. A napszámbérek elég kevesek, népesebb család nem tudja belőle -megélhetését biztosítani. Bár csavargókká nem válnak, de kénytelenek olyan jövedelmi forrás után nézni, ami akkor is meg van, amikor fizikai munkát nem tudnak végezni s ezért saját testüket vetik áruba. E réteg nyomorúsága azon intéző körök elleni vád, akik nem látják meg nehéz helyzetüket s engedik veszni s .megmételyezni általuk a többi társadalmi rét-eget is.

Jó részben reformátusokból áll a közhivatalok hivatali kara is, bár ezt nem lehet fenntartás nélkül közölni, mert egyes hivatalokban feltűnően kevés a református tisztviselő. Á2 ár-órai sár jak ezek között foglalnak helyet, van katonatiszt,- postamester, végrehajtóné, ügyvéd, stb, — Sajnos, egyesek nem éppen dicsekvés tárgyai egyházunknak, hanem talán szeretnünk letagadni ároni származásukat.

(Folytatása köv.)

a gyermekeket...

Mit vár a szülő az iskolától? Hogy az gyermekének második otthona legyen. Má tanítók csak akkor tudjuk a gyermeki lélekben otthoná varázsolni az iskolát, ha meg tudjuk vele éreztetni az iskola szeretetlevegőjét, ha piciny szívét, bizalmát megnyertük. Milyen nehéz, milyen tövises út- vezet ennek a piciny szívnek a megnyitásához, ha a szülők -az iskolával, a tanítönéniviel, vagy bácsival fenyegetik minduntalan, rövidesen iskolába kerülő pajkos gyermeküket. Hogy legyen ennek a gyermeknek bizalma az iskolával szemben? Milyen érzés és gondolatok között lépi át ez a gyermek az iskola kapuját?!

Hogy tudjuk a gyermek második otthonává tenni az iskolát, amikor iskolába járó nagyabb gyermekük előtt, az iskola jór-aintő szavát lekicsinyelik, a tanítóról tiszteletlenül nyilatkoznak a szülők, — -amikor a templomi mulasztásra azt kell hallanunk fájó szívvel a gyermek ajkáról: „Nem engedett édesapám!“

Méltó ez a pár gondolat arra, hogy a még hátralevő napokon elmélkedjünk, gondolkozzunk, jól van-e ez így?

A cél közös és szent. Isten legdrágább ajándékát, a gyermeket nevelni, derék, becsületes emberé tenni, ezt akarja a szülő, ezt akarja az iskola.

Szövet, kelengyeáru és szőnyeg a legolcsóbban

Hartos Lajosnál vásárolható

Nyíregyháza, Vay Ádám-u. 2. sz. (Takarék.) Takarékosság! Szabott ár!

Nagy célunkat pedig csak akkor tudjuk megvalósítani, ha kéz a kézben, ha a szülők a legteljesebb bizalommal adják oda gyermeküket az iskolának -és ami a legfontosabb, ha nemcsak a gyermeküket, hanem a szívüket is odaajándékozzák.

Ha ezt megtudjuk tenni, — akkor az iskola a gyermek második otthona lesz akkor az iskola szer.etetkohójából hitben tántoríthatatlan, hazaszeretetben erős, a kettőért mindent- feláldozni tudó kálvinista magyarokat bocsátunk az életbe,

— akkor az iskolába először lépő gyermek nem fog félni, bátran lép be a kapun, mert bár nem .látja, de hallani fogja a legnagyobb tanító hívó szavát: „Engedjétek hozzám -a gyermekeket.“

Nyíregyháza.

Tóth Jenő, ref. ig. tan.

Erdélyi

keresztmetszet

címen- szívünkbe hasító adatokat közöl a havonta megjelenő Erdélyi Figyelő. Erdélyi magyar testvéreink szomorú sorsára vet világot a fájdalmasan érdekes áttekintés, amelyből alább közlünk egyes részleteket azért, hogy:

1. tanuljuk meg jobban értékelni és megbecsülni idehaza helyzetünket, magyarságunkat, még ha olykor kereszt hordozást jelent is sorsunk vállalása;

2. eszméljünk rá jobban, mint eddig arra a

veszedelemre, amit Trianon jelent magyar fajtánkra; *

3. tanuljuk meg jobban és valóságosabban szeretni és szolgálni egymást csonkaországi magyarok;

4. minden eszközzel és minden lehető módon

— imádságainkon keresztül • is — tegyünk -meg mindent arra, hogy ha szörnyű elnyomásnak és jogfosztásnak vannak is kitéve -erdélyi testvéreink, ki ne aludjék köztük és bennük ,a lélek.

„Romániának, de különösen kisebbségeinek életét hosszú hónapok óta már a nemzeti munkavédelmi törvény terve tartja izgalomban. A nemzeti munkavédelmi törvény korlátozásokat hozna a kisebbségi dolgozók alkaimaztaf-ási lehetőségeit illetően. A vállalatoknak meg1 volna szabva, hogy milyen számarányban kell román származású munkást igénybevenniök és általában az élet minden munkalehetőségében elsősorban a román elemet részesítik előnyben. Erdély kisebbségei tiltakoztak a törvény ellen, így -elsősorban a szászok. A Magyar Párt nemrégiben készült hasonló tiltakozó gyűlést tartani, azonban a megyei hatóságok ezt nem engedték meg.

Ghibu Onisifor kolozsvári egyetemi tanár évek óta folytatja kérlelhetetlen harcát az erdélyi magyar egyházak ellen. Legutóbb a nagyváradi premontrei rend vagyonát vétette el és a rend-főnököt k iutasí itatta az országból. Most az ő kezdeményezésére írták át a m á rama r ossz ige ti református gimnázium vagyonát a vármegyére, bár ézt a megye nem is kérte.

Az Antirevizi-onista Liga június 11-én tartott bukaresti közgyűlése arra enged következtetni, hogy a romániai magyarságnak még súlyos megpróbáltatásokra kell felkészülnie. A közgyűlésen kiderült, hogy egymiliárd lej értéket képvisel az a vagyon, amelyet Ghibu közbenjárására minden bírói ítélet nélkül, pusztán „telekkönyvi helyesbítés“ címén sikerült az utolsó évben elvenni a magyar egyházaktól.

Egy aradi magyar utcaseprőt nyelvvizsgája sikertelensége címén 30 évi szolgálata után egyik napról a másikra utcára tett a helyi hatóság.

Egyes közigazgatási hatóságok a közigazgatási törvényre hivatkozva olyan magas külön városi illetékkel sújtották a magyarszövegű cégfeliratokat, hogy az iparosok és kereskedők kénytelenek voltak eltávolítani magyar cégtábláikat.

Gyárfás Elemért az erdélyi magyarság egyik vezetőjét egy tekintélyes bukaresti barátja, kinek szoros kapcsolatai vannak a kormánykörökkel, sőt az udvarhoz is bejáratos, megkérte, foglalja össze rövid emlékiratba mi fáj a romániai magyarságnak, miben látja főokát helyzete megne-