Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-08-01 / 8. szám
I. év!. 8. szám. Nyíregyháza, 1937. augusztus hó. A SZABOLCSI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szerkesztő: Dr. Ferenczy Károly. Előfizetési díj: NYÍREGYHÁZA, kálvineum Egy évre 80 fillér. Telefon: 2-80. Megjelenik havonként. A lélek mérlegén... A napokban jelent meg a Népszövetség megbízottjának az 1937-ik év második negyedéről szőlő jelentése hazánk gazdasági és pénzügyi helyzetiéről. Megtudjuk ebből a jelentésből egyebek között a következőket: Külföldi hitelezőink javára adósságtörlesztéseink javulást mutatnak, bizonyos kamatfizetés történik olyan tartozások után is, amelyekre a múlt években nem volt fizetés. Az elmúlt két esztendő alatt a Magyar Nemzeti Bank belső helyzete megerősödött. 1936—37-ben, hót év óta először a közigazgatás bevételei a kiadásokkal szemben 13 millió pengő többletet mutattak. A belföldön az elmúlt évben nem történt kölcsönfelvétel s az állami függő adósságban beállott emelkedést főként azok az előlegek okozták, amelyeket a Nemzeti Bank adott a gazdaadóssügok rendezésére és a telepítés megindítására. Az állami üzemek számadási eredménye szintén kedvezőbb a múlt 'évinél. Külkereskedelmünk a június 30-ig terjedő 6 hónap alatt több, mint 74 millió pengő kiviteli többletet mutat s ez nagyobb mint a háború óta alapul vehető bármely időszak többlete. A bankjegyforgalom kb. 10 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év megfelelő időszakában. Az érckészletek és az aranytartalékok emelkedtek. A terméseredmény kevesebbre tehető a múlt évinél, viszont a búza kiviteli árai előreláthatóan magasabbak lesznek a tavalyinál. Az államvasutak és a posta forgalma fokozatosan emelkedik az ipari tevékenység általában növekedett. Minden igaz magyar ember őszinte örömmel veheti tudomásul a népszövetségi megbízott megállapításaiból gazdasági és pénzügyi helyzetünk javuló irányát s ennek kapcsán azt, hogy meg- csonkítottsáigunk, kiifosztottságunk, ezer belső és külső nehézségünk ellenére is lassan-lassan emelkedünk a gazdasági és pénzügyi talp ráállás felé. A jelentés megállapításai méltán fokozhatják bizalmunkat a magyar jövővel kapcsolatos reménységeinket s további kitartásra, munkára serkenthetnek bennünket. Amikor elolvastam az ellenőrzésünkre idekül- dött népszövetségi megbízott jelentését, kérdések vetődtek fel bennem, amelyek ebbe az egyetlen kérdésbe sűríthetők össze: Hát a Lélek mérlegén hogy állunk? Ha kedvező és biztató a gazdasági és pénzügyi helyzet tükörképe, elmondható-e ez lelki vonatkozásokban is? Külföldi hitelezőink javára az adósságszolgáltatás fokozatosan javul s ha a helyzet engedi, ez fontos is, mert minden adósság megfizetése becsület kérdése is, de eimondhatnók-e ezt fölfelé és lefelé is? Több-e az életünkben az imádság azért, hogy Isten gondviselése karjain hordoz bennünket s amit kapunk Tőle naponként erőben, egészségben, idő- és alkalomajándékban, áldásban, igéjének felemelő üzenetében (ha ugyan süketekké nem válunk ez üzenet megballására?!) fizetünk-e ezért hálaadással, Benne való örvendezéssel Róla szóló bizonyságtétellel, szóval és cselekedetekkel? És elmondhatnék-e, hogy az 1937-ik év június 30-ig terjedő 6 hőnap alatt egymás iránt is jobban leróttuk tartozásainkat a sze- retetben, mint az előző év megfelelő időszakában? Hogy megtanultuk egymást jobban szeretni, segíteni maradék-ma gyár ok?! Nőtt az érckészlet, az aranytartalék. De tudjuk-e, hogy egy országnak, egy nemzetnek igazi vagyona, sorsát, jövőjét jelentő és eldöntő hatalma nem a pénz, az aranytartalék, hanem a nemzet tagijainak lelki tartalma lelki érckószlete s enél- Jfliil amaz nem sokat ér? Hogy a külső, anyagi javak hiába vannak, ha romlott a lélek és beteg a szív?! Tudjuk-e, hogy a külső javakból is több volna ebben az országban 'és méginkáhb emelkednék az aranytartalék, ha fent és lent-, (de főképpen fent) kevesebb volna az igény az élvhajhá- szat, a felesleges fényűzés, a látszat-élet kerge- tése és több volna az életünkben az egyszerűség, az igénytelenség, a nem feltétlenül szükséges dolgokról lemondani tudás?! Magasabb volt a bankjegyforgalom... Hát- a szívekben nagyabb körforgást Végzett-e a jóság, nőtt-e a szívek tisztasága, hűsége, áradtak-e nagyobb mértékben, mint azelőtt, egymást nevelő, emelő lelki hatások és kevesebb volt-e az irigység, a káröröm, a rontó, ártó szándék? És akiknek a kezében hatalom, gazdagság van, jobban felhasználták-e azt arra, hogy a hatalom is, a gazdagság is áldások for ás a legyen ezrek és ezrek élete számára? És mindenekfelett: vájjon minden bankjegyen ott volt-e láthatatlanul is a tiszta lélek pecsétje, nem tapadt-e a bankjegyekre vér, könny, becstelenség; tisztán maradtak-e körforgásukban a bűn szennyétől? Nem tehetünk róla, de mi református keresztyének nem tehetünk le árulás nélkül arról, hogy mindent, önmagunkat is, az egyéni és a közösségi életet, a társadalmi és nemzeti élet mindenféle megnyilvánulását egyetlen szemüvegen keresztül szemléljük és értékeljük: az Igén keresztül. Ezért kell az Ige fényébe állítani még a gazdasági és pénzügyi helyzetjelentést is ezért, önmagunk igazi megvizsgálása, a befelé tekintés nyomán fakadó belső értékszaporodás, a helyes irányban való biztos menetelésünk és Isten akarata szerint való célh ozjut ásunk kedvéért kell elgondolkoznunk a jelentés tényei, föjött, hogy vájjon Isten akaratát és dicsőségét szolgáltuk^e gazdasági és pénzügyi ténykedéseinkkel s vájjon a Lélek mérlege is kedvező-e ránk külső életünkben eirősbö- dést mutató magyarokra? Ferenczy Károly. Milyen lelkipásztorra van szüksége a magyar református egyháznak ? ^Szeretnénk e kérdéshez minél több hozzászólást főként nem lelkipásztorok részéről. Szerk. Mielőtt a kérdés lényegének fejtegetésébe bocsátkoznánk, vessünk egy futó tekintetet a húszadik század emberének lelkivilágára. Aki figyelemmel kiséri a lelkiélet fejlődését, elsőben is az tűnik szemébe, hogy a mai kor embere, értvén ez alatt az elvilágiasodott elemet, a lét 'értelmét, célját az érzékei alá eső világban keresi. Ez az ember-tipus abban a hitben él, hogy a földi lót tökéletesedését, igaz boldogságát a saját erejével kivívhatja. Ez a gondolkozás a világ életében a természetfeletti erők működését nélkülözhetőnek tartja. A mai kor embere előtt szinte egybeolvad a szellem s a természet, a látható és láthatatlan; ebből ered aztán a mindent megértő liberális keres ztyénség, mely a mai kor emberének hitvilágára döntő befolyással van. A mai kor elvilágiasodott embere mindenekelőtt önmagában bízik. Hisz az -emberi élet fejlődésében, kulturális társadalmi haladásában. S e hite előtt, mint bálvány előtt hódol. E bitnek erőtlensége, szegénysége s határozatlansága szembeszökő, s természetes következmény© az Istentől alkotott helytelen elgondolásnak. A lelkiélet fejlődését tekintve, különös átformálódást látunk a falusi egyszerű ember lelkivilágában is. Megdöbbentő megállapításokat olvasunk egyik kiváló társadalmi írónk — Vcisz
