Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1937-07-01 / 7. szám

SZABOLCSI ŐRSZEM 1937. julius hó szentbcszédben — s ezt egyik katholikus magyar ■testvérünk panaszolta, a nemzetét féltő szeretet nemes hevével — arra oktatta híveit, hogy refor­mátus templom előtt annyi időre se álljanak! meg, amíg a lábukba fúródott tövist kihúzzák, mert halálos bűnt követnek el. Egy másik plébános pedig a határon átvonult jégverés után úgy nyi­latkozott, „hogy bárcsak elverte volna a jég ezek­nek az istentelen eretnekeknek egész határát.“' Meg v-agynuk győződve, hogy ezek a plébá­nos urak nemcsak arra méltatlanok, hogy ilyen nyilatkozatok után a Krisztus nevét ajkukra ve­gyék, méltatlanok arra is, hogy a magyar katho- likus egyház papjai legyenek, amelyet távolról sem azonosítunk sem papjainak, sem híveinek egyetemében az ilyesféle kijelentésekkel. Tudjuk jól, hogy az evangéliumból és a magyarságból egyaránt több van a magyar katholieizmusban, semhogy felelőssé akarnék tenni egy-két meg-té- velyedett plébános krisztustalan 'és nemzet ellen is Vétkező nyilatkozatáért. Református gyülekezeteink tagjait arra kéri jüik: még gondolatban se ragadtassák magukat ilyen kijelentések nyomán se emberi indulatokra. Soha sincs igazuk azoknak, akik gyűlölnek és gyűlöletet szítnak. Krisztust tagadják meg, még ha papi ruhában járnak is és ennek a csonka nemzetnek a testét marják, akik a gyűlölködés, a felekezeti izgatás útján járnak. Sajnáljuk őket és imádkozzunk értük: „mert nem tudják, hogy mit cselekesznek“! F. K. HÁZI ÁHÍTAT „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. (Fii. 4:13.)­MegtapasZtaltad-e ennek az igének az ere­jét? Volt-e már lelked számára üdítő forrás? Mindnyájunk vállára súlyosan nehezedik az élet keresztje, amit naponként hordozunk. Kinek ne lennének gondjai, kit nem bágyasztott el már a fáradság a mindennapi életharcban? Milyen nagy tévedése az embereknek az, hogy a saját erejükre támaszkodva akarják elbírni azt a roskasató ter­het, amit életnek neveznek. Mennyi kudarc, mennyi összetört lélek, mennyi eldobott élet, mily nagy tengere az elsírt könnynek a gyászos bizonyítéka annak, hogy az egyedül harcoló szív leroskad a teher alatt! Testvérem! A Krisztus keze segít a teher hor dozásában is, gondjaink sötét felhőjét is elsimítja lelkűnkön keresztül még munkában elfáradt tes­tünket is felüdíti rejtett és láthatatlan, de az övéi­nek rendelkezésre álló erejével. Valódi csatatere életünknek: belső világunk. Érzelmeink, gondolataink, indulataink a mi leg­nagyobb ellenségeink ha korlátlanul szétáradhat­nak bennünk és irányíthatják életünket. Melyi­künk nem szenvedett már át zúgó vihart, vészter­hes felhővel, kinek nem sötétedett már el a szíve? A kétségbeesés jajongó hangja, vagy a bánat sirámos jelentkezése kinek nem zavarta még meg a szíve csendjét? A tűzvészhez hason­lóan melyikünk szívét nem lóbbantotta lángra az indulat, a harag tüze, hogy felégessen minden ne­mes és jó érzést bennünk? Ezeken úrrá lenni, ezekkel harcolni saját erőnkre támaszkodva csu pán, teljesen hiábavaló küzdelem. Sebekkel tel­ten, vérezve és összetörve, legyőzve és megsem misítve kerülnénk ki a harcból. De szívünknek csak egy halk sóhaja elég, amellyel segítségért esedezik és Krisztus segítségül siet, isteni hatal mával elcsendesül szívünk viharát, szeretétével átragyogja a lelkünket uraló bánatködöt s az Ö igéjének fénye átvilágítja a szívünk legtitkosabb zugaiban megbúvó é9 veszélyt jelentő indulatain­kat is. Erőt ad a jóra, bizalmat a jövőhöz, felsza­badítja lelkünket a lehúzó gondoktól és újra szárnyakat bonthat imádságunk. „Mindenre van erőm a Krisztusban“. Neked nem volna szükséged erre a mindenre elégséges erőre, erre a boldog tapasztalásra? Krisztusban te is megtalálhatod! Ferenczyné Nagy Mária, „A mással jóltevő ember megkövéredik és aki mást felüdit, maga is üdül." iPéldab. 11:25. Gazdasági tanácsadó A májusi-júniusi nagy melegek a számításo­kat sok helyen keresztül húzta. A gabonaneműek legalább 2 héttel hamarabb értek be, mint ren­desen szoktak, június 20-án már mindenütt, or­szágszerte beállott az aratás és ma már a vége felé járnak, egyik-másik helyen a csépi és is kez­detét vette. A szárazság megmutatta, hogy nálunk még akkor sem lehet az ellene való küzdelmet feladni, ha csapadékos volt a tél és tavasszal sok íelvcn az országban a víz miatt földek maradtak vetetlenül. A magyar gazdának mindég küzdeni all a szárazság ellen és ezt most az aratás idején kezdheti el a tairlószántással. Nem kell mélyen szántani, legfeljebb 5—6 cm-re, mert ennek a célja a kihullott gyommagvak kikelésének előse­gítése, a talaj porhanyó felületével a párolgás megakadályozása. Fontos az, hogy ne hagyjuk a tarlót szárítatlanul, mert naigyon drága legelő a tarló. Ha földünk elég sok tápanyagot tartalmaz, vessünk tarlóba (10—12 cm. mély szántásba) tarlótakarmányt, mohári vagy kölest. A csávázás elmulasztásának következmé­nyeit is most látja a gazda, az üszög a csávázat­lan gabonában igeit nagy kárt tesz, a büdös­üszög, fedett-porüszög, csupasz-porüszög ellen egyedüli védekező módja a gazdának a helyesen elvégzett csávázás. A burgonyatáblákat nézegessük meg, mert ilyenkor látható a levélen, száron a burgonya­vész által okozott barna foltosság. Az ilyen tö­vek későbben teljesen elszáradnak és elpusztul­nak, az alatta termett gumók télen rothadásnak indulnak. Ezeket a beteg töveket mindenestül fel kell szedni, a szárát -elégetni, a gumót, ha van alatta, feltakarmányozni, vagy élelmezésre el­használni. Nem szabad a szántóföldön elásni, mert a talajt megfertőzzük. Ha tömeges volna a megbetegedés, 1 százalékos bordói lével az egész táblát permetezni kell. Ha a gyümölcs ősünkben hullott gyümölcsöt látunk, ne hagyjuk ott, szedjük össze naponta és etessük meg állatainkkal, ha másképpen értéke­síteni nem tudjuk. A hullott gyümölcsből lekvárt is lehet főzni, ami szintén egy értékesítési módja a hullott gyümölcsnek. Permetezzük a fákat levél- tetvek ellen 100 gr. nyersnikotin 100 liter vízhez. A fák permetezése gyomorméreggel, arzénes anyaggal történik különféle molyok ellen, nagyon fontos ha féregmentes, szép gyümölcsöt akarunk. A pókhálós molyok kézzel is szedhetők, jól lát­hatók a fán, csak nem kell sajnálni a munkát. A szőlőben a peronoszpöra, lisztharmat fel­lépését figyeljük, a szölőmoly, szőlőilonioa, nagy kárt tehet a szőlőben. A bordóilébe keverjünk ként és arzént, hogy mind a három betegség el­len védekezhessünk. Ne hagyjuk a gyümölcsö síinket, szőlőskertünket elgazosodni, azért ássuk fel a fák alját, a szőlőt kapáljuk, ihogy tiszta le­gyen a földje. A ribizke, köszméte szaporítása is ebben a hónapban 'esedékes a bujtás által. A zöldséges kertben is van munka, a hagy­maszár letaposása, majd kezdődik a felszedése. A zeller mellékgyökeremek eltávolítása, hogy kerek, fejlett gumót nyerjünk. A káposzta-hernyók sze dése, a sárgarépa, petrezselyem ritkítása szintén esedékes. S. I. GYÜLEKEZETI ELET Istentiszteletek sorrendje a nyíregyházi tanyákon 1937. július hóban. Július 4-én délelőtt 10 órakor: Szarvasszige ten istentisztelet. Július 4-én délután 5 órakor: Fűzesbokorban istentisztelet. Július 18-án délelőtt 10 órakor: Fűzesbokor­ban istentisztelet. Július 18-án délután 5 órakor: Varjúlapos tanyán istentisztelet. NYÍRBÁTOR. Egyházmozgalmi adatok 1937. április 21-től június 20-ig: Megkereszteltetett: 16 (57). Meg­halt 13 (35). Házasságot kötött 8 (25). Reverzá- list adott javunkra 1 (8); k'.runkra — (6). Át tért 1 (5); kitért 2 (5). Kegyes adományok: Szegényalapra Elek Jó­zsef 5.— P , nh. Bánki Matil-d emlékére Bánki stvánné 2.— P. Dr. Varga Kálmán 3.— P. Bécsi Mária 0.70 P. Templomi villanyvilágításra; Elek József 6.20 P. Urasztali térítőt nh. Bánki Matild emlékére Bánki Istvánná 35.— P értékben. Le­gyen áldott az adakozó szív. Váczy Károly zeneszerző, református kán­tortanító, aki már több orsz. pályázaton szép si­kert ért el, az Országos Irodalmi és Zenei Tehet­ségkutató Bizottság legutóbbi pályázatán magyar nótáival elismerő oklevelet, a „Fővárosi Napló“ orsz. pályázatán pedig díszoklevelet nyert. NYIRÁBRÁNY. A nyírábrányi ref. egyház Budaábrányban újonnan épült templomát július 4-én szentelte fel Bariba László esperes, akit a vasútállomáson Kiss Ferenc főjegyző, az egyház főgondnoka üdvözölt. — Az állomásról nemzeti színnel feldíszített kerékpárosok vezetése mellett vo­nult be a Kálvin rtérre kocsin az esperes és kísérete, hol az ez -alkalomra épült diadal­kapu alatt az egyház tagjai nevében Né- medy István lelkész fogadta. Ugyanitt történt vitéz Ujfalussy Gábor orsz. gyűlési képviselő és Kálnay Zoltán főszolgabíró fogadtatása is. Id'e érkeztek Görömbey Péter nagy kallói lelkész és Nánássy Andor, a középszabolcsi egyházmegye gondnoka, továbbá a vámospércsá egyház és köz­ség főjegyzője vezetésével, a nyírmártonfalvai egyház és község küldöttei lelkész és bíró veze­tésével, a nyír-aesádi egyház számos presbitere és egyháztagja. Itt a téren állott az új templom, melynek egyszerű szépsége mindenkit megraga­dott. A magyarrulhás leányok élén Vida Hajnalka szép virágcsokrot nyújtott át Bartha László espe­resnek. A templomban előfohászt, bibliaolvasást és előimát Kovács József nyírmártonfalvai lelkész mondott. Ének után Bartha László esperes mé­lyen járó tanítást tartott Ján. 18. r. 36. v. alapján. Az ő imája és áldása után úrvacsoraosztás volt, melyen vitéz Szabó Endre debreceni vt. lelkész ágendázott. Az úrasztalához 35-en járultak. Ez­után két gyermeket megkeresztelt Görömbey Péter nagykállói lelkipásztor. Végül nagy figye­lem közt hallgatta a gyülekezet Hegedűs Béla főgondnok felolvasását a templomépítés történe­téről, amelyből kitűnt, hogy a templomépítés 29.000 P-be került s ebből még 6.000 P kifizetetlen adóság, melynek kifizetése dec. végén esedékes. Az úrasztalát és térítőjét adományozta vitéz Vá- rady Szabó Nándor ny. .huszárőrnagy, a szószék térítőjét Kiss Ferencné, egy úrasztali kelyhet ajándékozott Leel-őssy István és neje, régebbről iegy másikat Kiss Ferenc. A templomszentelés után közekéd volt Vida Kálmán előkönyörgő ta­nító iskolájának udvarán épült sátorban. A dél­utáni istentiszteletet vitéz Szabó Endre végezte. A vallásos ünnepélyen Némedy István, imádko­zott, Váry László segédlelkész bibliát «magyará­zott, melyet szóló ének 'és szavalat követett. A szép napért, az új templomért Isten iránti hála és öröm töltötte be a szíveket s e napon a határ­széli községben sok ima szállt Istenhez a magyar hazáért és feltámadásért. KISVÁRDA. Gyülekezetünknek szomorú gyásza van. — Vargha János ny. áll. el. isk. igazgató, egyházunk­nak 14 éven át .hűséges főgondnoka, f. évi június 26-án meghalt. Fájdalommal gondolunk a nagy veszteségre, hiszen olyan hűséges és igaz szolgája volt Isten földi anyaszentegyiházának. Legyen köztünk emlékezete áldott. Jobb a kevés az Urnák félelmével, mint a temérdek kincs, ahol háborúság van. Példab. 15 : 16. Tisztelettel kérjük olvasóinkat az elő­fizetési díjak beküldésére. Szerkesztésért és kiadásért felelős: Dr. Ferenczy Károly Nyomatott a ,,Merkur “«nyomdaüzemben, Nyír* egyházán, Bercsénybutca 3. Felelős: Orosz Károly.

Next

/
Thumbnails
Contents