Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-06-01 / 6. szám
2 SZABOLCSI ŐRSZEM 1937. junlus hó. Jó nekünk erre is emlékezni igy a vizsgák idején. És jó eszünkbevenni, hogy aki vizsgáztat és aki minősit: nem köny- nyen tévedő, részszerint ismerő, esetleg különböző szempontoktól befolyásolható gyarló ember, hanem a szent és mindenható Isten! Ferenczy Károly. 3z egyházi adózásról A magyar reformátusság egyik nehéz és még mindig megoldatlan kérdése az egyházi adó. Olyan egyházakban, ahol a hívek serege nemcsak a keresztlevél alapján tagja az egyháznak, de vallja és cselekszi is a keresztyén élet felfogását, egyházi adóra nincs szükség. Hollandiában az egyháztagok minden év első napjaiban borítékban juttatják el vagyonukhoz és jövedelmükhöz mért egyházi hozzájárulásukat a helyi lelkészhez, illetve presbitériumhoz. Ezek a hozzájárulások rendszerint meghaladják az egyház rendes évi szükségletét. Amerikában pedig nem egy protestáns egyháznál az a rend, hogy mindenki a jövedelmének 10%-át önként szolgáltatja be az egyház fenntartására és szociális munkásságának megoldására. Hol tartunk mi, magyar reformátusok ezen a téren? Ha egyháztagjainkra lenne bízva az önkéntes hozzájárulás megajánlása és befizetése, minden intézményük kapuit becsukhatnánk ! Érthető indoka ennek az állapotnak két körülményben keresendő: T Á R G A Hálaadó ének. Buzgó szívvel magasztallak Téged égi, jó Atyám Mert szerelmed ajándékit Bőven árasztod reám. Hűségedért hőn imádlak. Áldva zengem szent neved. Kérve kérlek óh nagy Isten Ne vedd le rólam kezed. Bárha lelkemet bűn árja S éltemet bánat fedi. Sorsomat jobbá kegyelmed És Jézus vére teszi, v/h e szent vért harmatozd rám Üdvre nyisd meg szent eged. Hadd lehessek itt e földön. A te boldog gyermeked. LVII. Zsoltár. Könyörülő Isten könyörülj meg rajtam. Benned bízó lelkem nyugodjék el halkan Szárnyad árnyékában. S mint a fény a bércen: Üljek diadalmat minden ellenségen. Emberoroszlánok, dárdafogu rémek •— Sora sincs, száma sincs tengernyi veszélynek — Elém hálót vetnek, testemnek sírt ásnak, Nincs elég balzsama reám Gileádnak. Minden reménységem, oltalmam, kőváram Dicsőséges Isten Te vagy !. Ki ha nálam Mindent megbocsájtva egyszer szállást vennél: Szívem — lant és hárfa, — dicsőséged tenné. Az egyik szempont az, hogy a magyar embert a Bach korszak adórendszere jó hosszú időre elkedvetlenítette az adófizetéstől s évszázados tradíciója a magyarnak az, hogy életét és vérét szívesen áldozza a hazájáért, de adót nem fizet! A közösség tudata, ez az államalkotó és fenntartó erő nem fejlődhetett ki bennünk eléggé, mert hiszen az évszázados elnyomatások alatt a véres verejtékkel kikin- lódott adók mindég idegen célokat szolgáltak, évszázadokon keresztül nem adót, de sarcot fizettünk. A másik oldala az éremnek az, hogy a magyar református egyház igen kis százalékban áll hitvalló és az egyházért áldozatokra is szívesen hajlamos egyháztagokból. Atyánkfiainak 90 százalékában kialudt az ősök lobogó egyházszeretete, szeretet nélkül pedig nem is lehet elképzelni áldozatkészséget. Hányszor találkozunk olyanokkal, akik az arányosan reájuk rótt teher ellen tiltakoznak. Ezek az egyháztagok úgy gondolkoznak, hogy nekik nincs szükségük templomokra, nincs szükségük iskolákra, tehát minden fillér kárbaveszett, amit egyházi adóra fizetnek. Egy másik nagy csoport úgy fogja fel az egyházi adó kérdését, mint aki ostornyelet vásárol. Nem tiltakozik az adó ellen, meg is fizeti rendesen s abban a nyugodt meggyőződésben él, hogy ezzel a pár fillérrel eleget tett az Istennel, egyházzal, szenvedő embertársaival szemben fennálló kötelezettségeinek. Az írás szerint ezek ezzel is elvették jutalmukat. Egyetlen esetről tudok itt Szabolcsban, amikor az egyháztag sérelmesnek találta az egyházadó kivetést s megfellebbezte azt azért, mert reá kevesebbet vetettek ki, mint amennyit jövedelme szerint fizetnie kellene. Ezt a protestáns férKönyőrülő Isten! Könyörülj meg rajtam, Hűséged, kegyelmed takarjon be halkan. Éltemet jó Atyám, ha áldod, ha vered Hálát adva szívem zengi dicséreted. Gyulaháza. Pethő Károly. »«aanviiM 11 — 11 mi i n um 11 — 11 — 11 — 11 mii i i iii i i ■ i Isten hőse Japánban* Irta: Dr. Dómján János. (Folytatás.) A munkások vezére. A XX. század elején hatalmas lépésekkel fejlődő Japán másik nagy társadalmi sebe a gyári munkásság helyzete volt. A szapora nép állandóan ontotta a fejlődő gyárak munkásanyagát s a nagy munkanélküli sereg mind lejebb szorította a gyárak és kikötők filléres munkabéreit. így a munkanélküliek serege állandóan növekedett s a gyárak bármely percben elbocsáthatták, vagy bérükben tetszés szerint megrövidithették a kiszolgáltatott mún- kásokat. A szocializmust és szervezkedést törvény tiltotta s az éhező százezrek nem tehettek semmit. Végül is a kóbéi kikötő 30.000 munkása között kitört a sztrájk. Kagava az elnyomottak élére állott s maga szövegezte meg a munkások kívánságait: munkanélküli és betegsegély biztosítás, munkabérminimum és szervezkedési jog, A következmények elől ki nem térhet: elfogják s hosszú vallatás után bebörtönzik. Hívei azonban nem hagyják s minden eszközt megpróbálnak szabadonbocsátása érdekében. Nehezen megy, de amikor végre kiszabadul, ezrek várják és újongva kísérik haza. Ezután indítja meg igazi nagy szociális munkáit. Elméletileg, cikkekben, röpíratokban vizsgálja a tőke, munka, ipar nagy érdekeit, a fiút követendő példaként állítjuk valamennyiünk elé. Áz anyagiasság alábecsülése mellett a keresztyén lélek győzelmét és a magával szemben szigorúan mérő jellem kirajzolását jelenti ez az eset s érdemes rajta elgondolkoznunk! Milyen áldpzatokat kellene hozni a mai kor reformátusságának, ha nem lettek volna áldozatos lelkű elődeink, akik templomot, iskolát építtettek, akik házakat, földeket hagyományoztak az egyháznak a legszentebb munka elvégzéséhez. Ezeket a nagy anyagi kérdéseket megoldották elődeink. Nekünk, utódoknak nem maradt más kötelességünk, mint ezeket az intézményeket fenntartani. Ha megvizsgáljuk egyházunk költségvetéseit, csupa ilyen fenntartási tételt látunk. Milyen nagy lenne ez az egyházi szükséglet, ha új intézmények létesítésével tennénk hítvalóbbakká, tevékenyebbekké egyházainkat! Hát ha még a szegény- gondozás parancsát is komolyan értékelnék egyházi költségvetéseink! Nem lehet ezt a kérdést másként felfogni csak úgy, ha az egyházadó fogalmát elkülönítjük minden más adózási kötelezettségtől és azt az anyagi terhet, amit a lelki gondozásra, iskolánk fenntartására szánunk, úgy tekintjük, mint az Isten ügyének szolgálatára rendelt s szívből szívesen visszaadott ajándékot. Egyedül Istené a dicsőség! Kálvin János örök tisztaságú tükrében megmutatott krisztusi tanítás szerint nemcsak életünk, de minden anyagi eredményünk is Isten kegyelmi ajándéka. Ki-ki úgy sáfárkodjék tehát vagyonával és jövedelmével, mint az ajándékba kapott javakkal, amelyből az ajándékozó Ur céljaira adni és visszafizetni nem áldozat, nem kötelesség, de léleképitő gyakorlatban iskolákat állíttat fel, termelési és fogyasztási szövetkezeteket szervez és segélyező egyesületeket létesít. A hitetlen szocialisták, a forradalmi kommunisták veszedelmes versenytársat látnak benne s tömegeiket féltve tőle, épp úgy támadják, mint a nagytőke hívei, akik a régi állapotokat változatlanul szerették volna fenntartani. Azonban a hóditó mozgalomnak ellenállni nem lehet s Kagava megszervezi a maga hivőszociálista munkástáborát s megindítja a reformokat. A sinkavai nyomortelep lakója megmutatta, hogy az evangéliumnak is van szociális üzenete és parancsa a modern gazdasági élet számára. A békebarát. Az új társadalom megteremtését azonban csak békés utón munkálta. Elitéit és visszautasított minden erőszakos eszközt, az egyéni életben épp úgy, mint a társadalmi és nemzetközi élet nagy kérdéseiben. Élesen elitélte a világháborút, Japán beleavatkozását és Kínával folytatott háborúját. Nemzeti érzésű diákok ezért tettleg bántalmazták, könyveit a könyvpiacról eltüntették, de ő rendíthetetlen maradt. 1928-ban megalakította a japán háboruellenes ligát s a háború kiküszöbölésének munkáját nagyrészt a nevelésre bízta. Békebarát elvei nagy mértékben rontották Kagava népszerűségét és növekvő tekintélyét, de ő ezzel mit sem törődve, változatlanul hangoztatta az evangélium álláspontját. Otesztendős hadjárat a lelkekért. A több, nagyobb, mélyebb keresztyénség volt legnagyobb vágya. Franciaországi utján közvetlenül tapasztalta, hogy alig milliós pro- testántizmusnak milyen nemzetnevelő hatása van az egész népre s elhatározta, hogy Japán fellendítésére és keresztyénné tételére öt év alatt egy millióra fogja növelni a japán ke-
