Szabolcsi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1919-01-12 / 2. szám
Nyíregyháza, 1919 — Január 12. Vasárnap V’lí évfolyam. 2. szál» ELŐFIZETÉSI ÁRA : Egész évre 20 K Félévre 10 K Tanitóknak fáláron. Egy szám ára 30 fillér. Főszerkesztő: dr. Klekner Károly. Felelős szerkesztő: Téger Béla. Megjelenik minden héten vasárnap Szerkesztőség-kiadóhivatal: Xyiniz-paJota, I. emelet Tnráni-ltfr Telefen 161 Soviniszta vagyok-e én, bujnom kell-e, szégyenemben, reakciós, antiszociális mivoltomban azért, mert érzem, hogy magyar vagyok, érzem, -hogy lelkemben visszhangja kél Petőfi fogadalmának : „Tied vagyok, lied hazám, e szív, j e lélek !“ Beteges soviniszta volt-e a vi- | lágszabadság, a népfenség költője, a zsarnokság gyűlölője, a,piros forradalmak prófétás dalnoka azért, mert e mellett a gondolat mellett, hogy „Haza, csak ott van, ahol jog is van s a népnek nincs joga“, vallotta ezt is, [hogy : „Szeretem, Lön szeretem, imádom, gyalázatában is nemzetemet.“ Nos bevallom, nincs miért titkolnom: szenvedek, gyötrődő tépelődés- sel bánt a fájó valóság, nemzetem lei- gázottsága, hanyatló sorsa ! És ugyanezt a fájdalmat látom a szociáldemokrata,’ a radikális párti, a Károlyi párti testvéreim szemében, mert nincsen az az emberkovácsolta pártfegyelem, nincs az az általános érvény őséggel, szociológiái meggon- doitsággal hivalgó doktrína, amely vissza lojthatná bennük azt, ami biológiai kényszerűség, fajuk, nemzetük pusztulásán való döbbeneiüket, a lázas mentésnek, a gyors akciónak szükségérzetét vagy a tehetetlenségnek marcangoló tudatát. Proletár vagyok, a mai gazdasági elhelyeződé« ellen küzdő, bérmunkás. Követelem a jognak és igazságnak emberibb érvényét, ideálom a messze jövő, az apostolok testvéri társadalma, de nem tudom cinikusan odavetni: jöjjön, aminek jönni kell, jöjjön uj vérontás, uj könnyek, uj borzalom árán, csak azonnal jöjjön, percet se késve, a nagy viharos megújhodás, Jiisz nékem úgy sincs semmi veszteni valóm! Van! Nem tagadhatom meg nemzetemmel való közösségem. Paránya vagyok egy tagadhatatlanul sajátos, világos egyéniségű társas egységnek: magyar nemzetemnek ! Á magam életét, ennek a közösségnek öiöklött lelkiségével élem, az életet, amelyet szeretek, ez a lelkiség mozgatja, földjének, tájainak rajzolata, nyelvének géniusza, nótáiban, muzsikájában élő sajátos szellemisége, emlékképei, jövőjéről való tervezkedései, szóval sajátos lelke, szellemi és erkölcsi egyénisége az, amiből magam is osztozom, ami az enyém is, aminek pusztulása, a magam fájó romlása is. Vallom Kölcsey szavainak érzelmi igazságát : „Néked élni kell, oh hon, örökké, mind tavasz virulni, ah mert omladékáidon, reszketve fognék szét omolni, hazám, hazám !“ Fáj a lelkem, mert ez az omlás tart ma ! KeakciÓ8 vagyok-e, mikor ezt kimondom ? Soviniszta vagyok-e én, aki a ! nagy világközösség, a nagy ember együttes fenséges gondolatát együtt élem át azzal a másik igazsággal, amely véremnek, idegeimnek, anyanyelvemnek, a benne kilejezcdc-«dj»> \s kultúrának meghatározottságából eredve vallja, hogy a nagy testvériség egyetemén belül, szorosabban egy szükebb köíösségbe vagyok bekapcsolva, hogy a nagy testvériséget e szükebb közösségnek, hazámnak tett szolgálattal, nemzetem jelen adottságához mért cselekvéssel, egyszóval hazámon át szolgálom, hogy ha a nagy emberség értékét akarom növelni, világtestvériség tiszta tudatához való emelkedésemmel, számot kell vetnem önmagámban azzal, ami nemzetiségemből származó hiba, vagy ebből eredő emberszépség. Csakis ezeknek a hibáknak és értékeknek tudatában: nemzeti öntudatunkban fokozhatjuk értékünket az emberi közösség javára. Erre a nemzeti tudatra kell ráeszmélnünk ezt kell önmagunkban tisztán kialakítanunk, hogy a nagy emberi kapcsolatnak, a világtestvériségnek azt nyújtsam önmagámban, ami legbecsesebb. A világtestvériség' nemzetek testvériesülésenként fog valóra válni. A nagy marxi manifesztum a világproletárság egyesülésének hivő szavát kiállította be a jövőbe, ez a toborzás azonban gazdasági küzdelemre, gazdasági osztályharcra kapcsolja egymásba a proletár lelkeket. Ahogy a szocializáló- dás, mint ennek a szervezett harcnak és hozzátehetjük, hogy a mindjobban érlelődő szociális belátás folytán, mindinkább vértelen harcnak s igy harc helyett inkább vér nélküli békés térfoglalásnak sikere lépésről lépésre be fog állani, a jobb életfeltételek, a testi és lelki kultúra bőségesebb és egyenletesebb osztódása idején, még inkább reprezentálódik a sa> játps nemzeti tudat, természetesen, nem imperiálista politikai célkitűzésekben, hanem a nemzeii lélektalajban fogantatott művészetben, tudományban, kultúrában és a világszövetség gyönyörű harmóniája ebből a sajátos kultúrákból tevődik majd össze. A nemzeti tudatnak azonban eleve meg kell tisztulnia és sohasem szabad szembe helyezkednie a szociális öntudattal. A nemzeti öntudatnak tisziultabb magasba kell emelkednie, oda, ahoi nem ér- | heti a sovinizmus vádja. Akik ma érzik | magunkban, hogy előttünk egy sülytdó nemzet sorsa ál), akik akaiatot éreznek magukban, hogy nemzetüket e sülyedés- hől kiemelni segítsék, elhatározásaikat érzelmi motívumokon kívül, józan meggondolásokkal kell irányitaniok. Sülyedé- sünket végelemzésben az érdekek takarására használt s igy profanizált frázis- hazafiságnak köszönhetjük. Annak az improduktív szókazafiságnak, amelynek ideológiája idején, megalkudtunk egy lealázó függéssel és a belőle levezetődé mesterkélt élettel. A lelki válságok, meg- hasonlások hét évtizede volt ez. Az iskolában áthevitett bennünket 1848, a magyar szellemiség inkarnációja s az életben láttuk, hegy ez a szellem halott. Ez a kor teremtette azokat az embereket, akiket Prőhle Vilmos találóan jelölt meg „morális dualismus“-sal, az Írásában kuruc, cselekvésében Bécs felé tekintgető magyart. A nemzeti öntudat ünnepek, «lmélytdések olvasmányok vagy nagy nekibssuláaok hevülete maradt, cselekvésbe érés nélkül, életbe sugárzó erő nélkül, láieseda erőtlenedé», micsoda sfe- lyegés a Petőfi szabadságimádata, Vörösmarty fenség álmai, Széchenyi nagy koncepciója tervei, Kossuth, Deák, Eötvös momumentális nemzetépitó munkája után! A nemzeti lélek halódása volt ez az idő és mindinkább azzá lett, ahogy 48- tól távolodott és ebben az időben a magyarság ereje kongó üres szó, múltra és jogra reális erő hijján eredménytelenül hivatkozó, csak sovinizmusnak tetsző, a terjedő internacionalismus tudatával, a nemzetiségek szeparisztikis törekvéseivel szemben. Az uj törekvések tartalmas nemzeti öntudat helyett üres sovinizmust
