Szabolcsi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1919-02-23 / 8. szám

2 oldal

Február 23

népköztársaság jelenlévő álllamtitkára. Mayer János nem tudta teljesen kifejteni mondanivalóján A szocialista kisgazdák kívánságára a szociáldemokrata párt elnöke vette át a szót s hosszabb beszéd után fölszólította a tömeget, hogy csendben és nyugodtan hallgassa meg a kisgazdapárt szónókait.

Mayer államtitkár szólalt fel ezután s rámutatott a kispazdapárt és a szociáldemokrata párt együttes küzdelmének szükségességére, forradalom vívmányainak biztosítása és az ellenforradalom letörése érdekében.

Illusztris nőpszónok lépett ezután elő: Drozdy Győző. Megnyerő modorban, példízatos szemléltetéssel, a nép- lélek okoskodása módjának bravúros felhasználásával férkőzött a kisgazdák szivéhez és eszéhez. A türelmetlen közbeszólókat nyugodt szeretettel megértő okos szóval csititgatva kifejtette, hogy a kisgazdapárt lényegében egyet akar és egyező programmpontokat vall a szociáldemokratákkal, csak a kivitel módozataiban van közöttük a földművelő nép pszichéjének bizonyos meghatározottságából változhatatlanul adódó, de a cél és haladási irányt alapjában nem érintő eltérés. Előterjesztett határozati javaslata erélyes állásfoglalás a kisgazdák és földmunkások sajátos érdekei mellett, vallomás arról a törhetetlen akaratról, amellyel a megye kisgazdatársadalma a magyar népköztársadalma a magyar népköztársaságot minden akcióval szemben megvédeni kész. A határozati javaslat arra is rámutat, hogy Szabolcsban jelenleg nincsen ok az ellenforradalomtól való félelemre.

A határozati javaslatnak ez az utolsó gondolata nem találkozott a nagyszámban jelenlévő szociáldemekraták véleményével. Erélyes közbelépésükre ezt a potot törölték a határozati javaslatból.

A koronás zászló

A gyűlésen mindvégig feszült volt a hangulat. A mai nőpgyülósek szokott izgalma itt félelmes erővel csapott ki s nem egy pillanat volt, amikor úgy látszott, hogy felborul a rend, bár ezt az utcákon erős karhatalmi készültség s a gyűlésen pedig a vasúti nemzetőrség igyekezett biztosítani, ilyenkor az előrelátás legkisebb hiánya, a tömeg forrongó kedélyéről a legjelentóktelenebb dolgokban való megfeledkezés végzetes és jóvátehetetlen eseményekre vezethet. Itt az történt, hogy néhány olyan nemzeti szinü zászlót hoztak oda, amelyen a királyi korona is rajta volt. A koronák le voltak ugyan födve, de az egyikről a rátüzött kendőt a szél félrelibben- tette. A királyság emlékének ilyen ártatlan felidézódése is elég volt hogy sziveket megdübbentő tetthez. A zászlókat tépték. A napra sajnálntos ez. Megvagyunk győződve róla, hogy a magyar trikolor sárbahullatása nincs sziveszerint egyetlen magyar politikai pártnak sem s a nemzeti színeknek Buzatér porába bukása nem jelképes, nem tudatos, nem,példára hivó, csupán

az indulatnak hirtelensége. így is meg kell mondanunk, ez a tett sebeket vert ezrek szivén. A piros szin és a trikolor együttessőgének már Petőfi zsenije kifejezést adott, ma ezen az áhitatosan komoly ős szent érzelmi kölcsönösségen alapul éppen forradalmiságunk jövője.

Sajnálatos incidens.

Meg kell Írnunk : a népgyülésre diákok is felvonultak, akiknek ott nincs helyük, akikre iskoláknak és szülőknek éberebb és] íegyelmezőbb figyelemmel kellene ilyen esetben gondolniok. A diákok hangos és kihívó közbeszólásokkal magukra terelték az izgatott tömeg figyelmét, félreértésre adtak alkalmat, ami majdnem végzetes szerencsétlenséggel járt. Mikecz Tamás gimnáziumi tanulót akit azzal vádoltak meg, hogy a királyt éltette, a tömeg ütlegelni kezdte s valaki késszurással könnyebben meg is sebesitette. Felkerestük a betegen fekvő diákot, tárgyilagos tanukat kérdeztünk meg, akiknek szavaiból kiderült, hogy sajnálatos félreértés történt. A diákok ugyanis élénk »le vele“ kiáltásukkal zavarták az egyik szónokot, amikor valaki ezt kiálltotta feléjük : „Ott vannak, ott kiáltanak a királypártiak.“ Erre a tömeg a tovább adott szót úgy értette, hogy valaki a diákok közül a királyt éljenezte.

Vájjon van-e valaki ma, aki ezt megtenné ? Rávinne-e valakit erre az a szív, amelyet apáitól örökölt irtózatos nyomásától, a nagyszerű forradalom szabadított meg? Van-e magyar diák- sziv, mely az idegen uralkodóházzal való belső elégedetlenséget, amelyet a Bánkbán tragédia fenséges Peturja szított benne, ne érezte volna magyar á- toknak s a tőle való szabadulást ujjongó ünnepnek ? Nincs 1 Magyar diák még nem volt áruló.- A félreértésből eredő szomorú esetet részvéttel hallottuk. — Reméljük, hogy diákjaink okulnak belőle. s ha egyáltalán megjelennek mai népgyülésen, ott tárgyilagos, komoly magatartást tanúsítanak.

A népgyülés után.

Déli egy óra van, a népgyülés, kisebb csoportokra oszlik, hogy békésen elvonuljon. Egyik szárnya a Vármegyeház felé tart, és a kormánybiztos ellen tüntet. A tömeg útját lovasrendőrök állták el kivont karddal. Ebből vérontás támadt volna, de a rendőrök elvonultak. A tömeg ezután engedelmeskedve a pártvezéreknek s a cirkáló nemzetőrség felszólításának békésen hazatért.

E hírünkkel kapcsolatban az állami tanítóképző-intézet tanári testületé annak megállapítására kór bennünket, hogy az intézet növendékei csütörtökön 8—1 óráig az iskolában dolgoztak s a népgyűlésen nem vettek részt.

Hirdessünk a Szabolcsi Hírlapban

Rombolás és alkotás

(Budapesti tudósítónktól.) Múlt hót végén nagy ünnepélyességgel alapították meg az Országos Munkaügyi Tapá-; csőt, melynek az less 3 föladata, hogy a most megindult közmunkákat szellemileg előkészítse és irányítsa. Áprilistól kezdve ugyanis nem fizetik többé a munkanélküli segélyeket, Innern nagyarányú közmunkákat indítanak meg és ezzel bőséges munkaalkalmat teremtenek. Nem lesz szükség tehát a munkanélküliség cimén való segélyre, mert aki dolgozni akar, az tisztességes kenyérkere- sö foglalkozást fog találni.

Nem kis jelentősége, a munkaügyi bizottság megalapításának, mely a polgári társadalom és a szociáldemokrácia dolgozó elemét egyesíti, mert ez a testület az első nagyszabású kísérlet arra, hogy az állami és a társadalmi munkásság közös célra egyesitéssek és a háború és a forradalom rombolásai után minden vonalon meginduljon az alkotó munka.

ügy látjuk, hogy a kormány tudatára jött annak, hogy a polgári társadalom hatható segítsége nélkül sikeres munkát végezni és a regenerálás feladatait megoldani lehetetlenség. Ennek a felfogásnak adott kifejezést Garami Ernő kereskedelmi miniszter a megnyitó ünnepélyen mondott beszédében is. Őszintén elmondta, hogy

a szociáldemokrácia előtt egy más és uj, egy, a maitól külömböző uj termelési rendszer eszméje lebeg, tisztában van azonban azzal, hogy ezt az uj rendet nem lehet máról holnapra megvalósítani, csak a fokozatos fejlődés utján. Ezért fantasztikus tervek rögtöni megvalósításának erőszakolása helyett a lehetőségekkel számoló reális munkát akar kezdeni és ehhez a haladó szellemű polgárság közreműködését kéri. Figyelmeztet arra, hogy a rombolásból már elóg volt, most már az építő munka következik, amellyel igazolni kell azt, hogy a rombolás jogos volt, mert a rossz helyébe jobb létesült. Jajj annak a forradalomnak, mely csak rombolni tud, de létjogát az alkotó munka sikerével igazolni nem tudja.

Jól eső érzéssel hallottuk a szocialista miniszternek ezt a szavait. Ha mindig igy beszélnének, megérthetnénk^ egymást. Fájdatom, sokan másként fogják fel hivatásukat.

Bebel azt mondta, hogy mindent a proletárságórt, de mégis mindent hazáért. Most a haza van bajban és mindenkinek legelső kötelessége menteni az országot. Emlékünket is megátkozzák a késő unokák, ha még e vészterhes napokban is egymást marcangolnánk. — Garami miniszter nyilatkozata bizonyságot tett arról, hogy a szocialista-világnézet a polgárháború letiprását nem követeli meg. A gyülölsóg, a terror és az osztályzsarnokság legfeljebb eltorzítja azt az eszmét, amely csak békés munka alkotásai nyomán válhat valóra.