Szabolcsi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1919-02-16 / 7. szám

nyíregyháza, 1919 — Február 16, Vasárnap Vili évfolyam. 7. szám ; ELŐFIZETÉSI ÁRA : Égés* évre 20 K Félévre 10 K Tanítóknak fóléron. Egy szám ára 30 filiér. Főszerkesztő: dr. Klekner Károly. Felelős szerkesztő: Téger Béla. $Hüf tSB 801 füü 80 Megjelenik minden héten vssárnsp SzerkesztÓ8ég~&iadóhiTat«l: JíyirTiz-palota, I. emelet Turáni-kör Telefon 161 Tisztázzuk az eszméket. A forradalom uj helyzetet teremtett. A világháború csak pusztulást, rombolást okozott, elpusztított rengeteg anyagi és erkölcsi tőkét, népeket döntött nyomorú­ságba, szenvedésbe és kétségbeesésbe. Ennek az idegölő, mindent elsor­vasztó háborúnak a következménye, hogy a lelkek nein tudnak nyugvópontra jutni. A háborgó tenger sem ül el a vi­har megszűntével, habár a nap már sze­líden tekint is reá ; hát ez után a nagy- zivatar után hogyan várhatnánk a szen­vedélyek azonnali eicsendesedését, mikor még most is felhős az ég, a viharokozó szelek sem ültek el ? A fegyverek zaját a politikai élet kardcsörletése váltotta fe!. Egyik részen a forradalmi vívmányok féltése szerepel, másrészről a reakció bontogatja szárnyát. Ha azok, akik féltik a forradalmi vívmányokat politikai érettségükről tesz­nek tanúbizonyságot, ha engednek merev utópisztikus álláspontjukból; ha a hala­dást nem akarják máról halnapra ugrás­szerűen zászlójukra Írni, de lélekzetvé- teire is engednek időt; úgy a szimpátiát megnyerik, elveik nagy részét diadalra viszik. Ha a reakció nem töri magát a régi rendre, ha a mások igazsága és jogos igényei iránt érzékkel fog bírni, úgy töb­bet megmenthet,-mint erőszakkal. Kölcsönös megértésre van szükség. A világ forgását nem lehet megállí­tani, mert ez maga a halál. Társadalmi téren is haladni kell. Fő­dolog, hogy a haladásnak az igazság le­gyen a tengelye. Aki erre a pillérre épit, az kőszik­lára ópit. A szociáldemokrata párt, amely emberiség egyenlőségéért, az igazságért küzd, a forradalom alatt érettségének olyan tanujelét adta, amely életképessé teszi. A múltban azonban hibája volt, hogy harcmodora és hangneme rósz véleményre hangolt sokakat. Bizonyos nemzetközi és vallási te­kintetben vallott eszméi nem tudnak ma sem általános bizalmat kelteni de a köz­jóra irányuló törekvéseit az igazságos szem­mel nézők csak támogatni tudják. Tanításának azon része, amely arra irányul, hogy mindenki úgy- vehesse ki, részét a javakból, ammennyire azokat munkájával kiérdemelte, egyenesen sark­igazság. Pusztuljon a renye és dologtalan! A párt hibája, hogy számos ma még nem j eléggé érett elem csatlakozik hozzá. Ezé- j I két az elemeket irányítani, érlelni, fékezni jó útra terelni kell. örvendetes jelenség, hogy a párt 1 vezetősége a közösséget megtagatta a ; kommunista anarchista tömeggel. Ennek ; a lépésnek meg lesz az áldásos hatása és | haladásra kész és igazságért küzdő más 1 ! pártokkal megnyilt az ut az együttmun- í kál kodásra. A szocialismus végcélja nézetem sze- j I rint utopizmus. Mindaz által a szociális- j mus végső célja, * kommunisrnus felé ' j halad. Hosszú idő kell ahhoz, hogy ez á j végoél megrázkódás nélkül megvalósul- ! hasson, de úgy, hogy az emberiség tel- | jes boldogságát ílérhesssük. Ez * talán ' | soha sem fog bekövetkezni. Addig is a világrendbe úgy kell be- • ! leilleszkedni, ahogy azt az adott kény- ! szerhelyzet parancsolja. Berendezkedésünket a célszerűség j I elve uralja, végső törekvésünk mégis osak ! I a nemzet megélhetőségének lehetősége j I legyen. : A szooiálisták okos magatartása le- j hetővó teszi, hogy a középen haladókkal j együtt munkálhodhassunk és ettől az j együttműködéstől csak jót várhatunk. Mi akik szintén a haladás bajnokai vagyunk, kész örömmel nyújtunk jobbot ; az együttdolgozásra és küzdésre, a reakció I ellen ; munkája után élő embernek nem kell félni ettől a megértést kereső szö­vetkezéstől, aki pedig megijed, az kárára ! teszi ezt. j A pusztulásnak indult nemzetet csak ; a munka mentheti meg a végveszedelemtől, j A szocialistákon múlik, hogy a munka- j alkalmat a tőkésnek is lehetővé tegyék, a i tőkés kötelessége legyen, hogy kizsákmá­nyoló rendszerével felhagyjon, a munkából élőket is arra a jóléti fokra emelje, amely őket jogosan megilleti. Szomjas Gusztáv. Hirdessünk a Szabolcsi Hírlapban A Turáni Kör közgvuíése. A Turáni Kör folyó hó ,?-erj dél­után tartotta meg évi k{jzg\ ülését a Nyirviz-palota dísztermében a tagok nagyszámának jelenlétében. A közgy ülést dr. Kállay Rudolf kor- elnök nyitotta meg. Énekes János ügy­vezető alelnök meleg szavakban mél­tatta az elnöki tisztségről lemondó Kál­lay András érdemeit, egyéniségének a kör életére és társadalmunkra való ter­mékenyítő hatását. A közgyűlés ragasz­kodó szeretettel örökös tiszteletbeli el­nökké választotta meg volt illusztris el­nökét. Énekes János ügyvezető alelnök évi jelentését terjesztette elő. Meghatot- tan emlékezett meg az éppen ravatalán nyugvó Lázár Kálmánról, a Turáni Ka­szinó feledhetetlenül kedves emlékű, köz­szeretetben álló elnökéről s a Körnek múlt évben elhunyt alapitó tagjairól, Gróf Szapáry Gyulánéról, Gróf Dessewffy Miklósról s az elhunyt köri tagokról. Az ügyvezető alelnöki jelentés a továbbiakban alapos áttekintést adott az ország közállapotáról, nemes fájdalom­mal ecsetelte a magyarság jelen állapo­tát, rámutatott a kölasönös megértésnek, az összetartásnak, az erős nemzeti ön­tudatnak szükségességére, majd a köz­gyűlés viharos lelkesedésétől kisórve ki­mondotta a köztársasági államformához való törhetetlen ragaszkodásunkat. — Foglalkozott az ellenforradalmiság ma szokásos vádjával s meggyőzően fejte­gette, hogy a nemzeti léthez való ra­gaszkodás nyílt vallása és propagálása nem nevezhető ellenforradalomnak. A közgyűlés ezután a számvizsgáló­bizottság jelentését hallgatta meg, majd a tisztikar lemondása s a tisztujitás kö­vetkezett. Elnökké egyhangú lelkesedés­sel dr. Klekner Károly főorvos válasz­tatott meg, aki elnöki székét a követ­kező mély hatást keltő beszédben fog­lalta el: Tisztelt URAIM l Hogy mily megilletődéssel foglalom el ezt a tisztes helyet, a melyet Önök most közakarattal a részemre kijelölni szívesek voltak, azt kifejezni nem tu­dom. Hasonló helyet a múltban úgy má­sutt, mint nálunk is, érdemekben meg-

Next

/
Thumbnails
Contents