Szabolcsi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1919-02-09 / 6. szám
r 2 oldal Február 9 szolgáltatva kényre-kedvre annak, amelyiknek hadserege van, amelynek ágyúja, géppuskája van, amely egy szóval csak úgy élhet a fegyveres erővel, mint ahogy élt a király, vagy élt az orosz cár. Hadsereg kell. Hadsereghe» jogunk van. Hadseregre szüksége van a népköz- társaságnak, hogy a hadsereg hogyan legyen szervezve, azt döntsék el azok, a kik meg tudják Ítélni, hogy milyen feltételek mellett lesz a hadsereg, Nekünk a fontos csak az, hogy ez a hadsereg étny- leg a rend fentartásának szerve legyen, hogy ezzel a szervvel ne egy párt, hanem az állam rendelkezzék. Pete Márton hadügyi államtitkár minapi nyilatkozatából azt olvassuk ki, hogy a kormány végre hozzá akar fogni a hadsereg szervezéséhez. Kivánosiau várjuk, vájjon a népkormány szerencsésebb lesz-e ennek a tervének, mint az eddig eltemetett szándékainak megvalósításában? Mezőgazdaságunk sikertelenségének okai. Mennyire előtéjbe tolul a maző- gazdaság -Jelt ntősége, azt most látjuk legjobban. A mezőgazdaság van hivatva a nólkölözhetlen testi táplálékok és nyersanyagok előállítására, mert ha bár rongyos is a testi ruhánk, ezt id ig óráig toldozhatjuk toldozhatjuk, más irányú szükségleteinket is nélkülözhetjük, de táplálék nélkül nem élhetünk. Éppen azért az egész társadalom dédelgetésóro és segítségére lenne szükség, hogy a. magyar löld öitejthesse a természetadta gazdagságát. Nemcsak a polgárok testiszükségletének előteremtéséről van itt szó, de okszerű munkáról a nemzeti vagyon az egész nemzet vagyon gyarapításáról is. Habár a mezőgazdálkodásról a szorga'om és tőke minden erőkifejtést érvényesít is, tnógís a szaktudás, áf tisztánlátásnak van iegkézzel foghatóbb hatása. Mint gyakorlati gazda, aki végig küzdöttem a tapasztalás keserű éveit, hosszas ideig kísérleteztem és figyeltem, mig reájöttem a sikertelenség okára. Reá jöttem, hogy azoknak a tapasztalt gazdáknak volt igaza, akik folyton azt hangoztatták ; hogy a takarmány bőségétől függ a termelés sikere. Csudálatosképpen ezt mindenki hangoztatja, elismeri és mégsem valósítja meg gazdaságában. Bőséges és jótakarmány sok és jó erőben levő állatot jelent, ennek következménye a sok és jó trágya tehát a bőtermés alapteltóte. Mégis azt látjuk, hogy senki sem számit és a talaj zsaroló gazdasági rendszernek hódol. ügy a nagy gazdaságok, mint a >jis gazdaságok tákarmányos kertjei konganak az ürességtől, az állatok az éhhalál veszélye előtt állanak, akkor amidőn a dohány, hüvelyes és kalászos termelés még a reáforditott költséget sem téritik meg. Különösen egy igen rossz termőóvben, mint az idei még az ipari növények jövedelmezősége is prob- lemátikussá válik a mai zavaros viszonyok között és a munkások amekázása és lulkövetelósse folytán. Bizony mondom, ha ezen a téren gyökeres orvoslás nem következik, szegénységünk katasztrófába dönti az országot. Ma, amidőn az igaerőre nagy szükség van, az igavonó állatok száma felére csökkent, ami végzetes baj, éppen a földosztás küszöbén ; haszon állataink pedig csupa csont bőr és igy a tejtermékek, hús és zsirhiány a táplálkozást teszik lehetetlenué. Ezen a bajon sürgősen segíteni kell, különösen a kisgazdák felvilágosítása utján, mert az uj földbirtok pititika nem maradhat meg a régi nyomdokon. Szemtermelő kis gazdák 8—10 holdon nem tudják házi szükségletüket megtermelni, annál kevósbbó a töld törlesztési árát előteremteni, 10 hold löld amortizátiója és a berendezés törlesztése legkevesebb 1000— 1200 koronára fog rúgni. Azt kérdem intelligens gazdatársaimtól: megbir-e egy ezer holdas gazdaság 100000 korona törlesztósas és terhet még a legintenzívebb termelés mellett is ? Pedig a földtermelósi ára legalább is 500 kor. tesz, a berendezés törlesztése ennél is több lesz, mert azfr- már nem kötvényadósságból szerzik majdan be. Csakis az állattartás intenzív felkarolásával állhatják meg helyüket. Annyi takarmányt kell tehát termelni, hogy számítva a mi szélsőséges climánkkal a 4—6 hónapos szárazságra, még tartalékkal is rendelkezünk. Ne hallgassanak azokra a modern gazdaszakértőkre akik bár soha földet nem láttak, mindenáron a szemter- melést akarják még kényszer rendszabályok életbeléptetésével is erőltetni. Egy jószág tartó, bőséges trágyával és igaerővel rendelkező gazdaság hobár csak 30°/# kalászot termet is, az ő 8—10—12 mázsás eredményével több felesleggel rendelkezik, mint a szemtermelő az ö 3—4 mázsájával. Szembetűnő volt ez a háború alatt, különösen a múlt gazdasági évben, amidőn a jobb g zdaságok mégis csak produkállak 5 — 6 mázsát, amidőn a külterjes gazdaságok 1—2 mázsát termeltek és dacáre a sok kalászos vetésnek, vetőmagra szorultak. Minél kisebb a gazdaság, annál nagyobb % földterületen kell a takarmányt termelni, hacsak nem 1—2 hold területről van szó, mert ott a kózierővol, ásó- val-kapával kell a művelést teljesíteni ős vagy a kerti gazdaságra áttérni, vagy a bőtermést nyújtó kapások termelésére. (burgonya, kukorica.) A leguagyobb súlyt a lueernater- melósre fordítunk. A lucerna, dacára a példátlan szárazságnak (özept-lőí Júliusig alig volt 170 milimóter csapadék) 4 szeri kaszálást adott és akinek lucernája volt, az bőven el van látva takarmánnyal. A másik szárazságot álló növény a kukorica, amelynek szára nagytömeg száraz anyagot nyújt és bőséges abra- * kot. Fontos takarmány növény a csa- lamádé, amely zölden etetve zsombolyában egész évi szükségletet fedezhet és elesik a tüzbiztosiiási adó is, mert az el nem ég. A burgonya termelését is nagyban kell felkarolni, mert ember-állat szívesen fogyasztja és nagytümeg táplálékot ad. Legkevésbbó érdemes a bükköny termelésével foglalkozni, mert annak termelése drága és kockázatos. A lóhere a legértékesebb takarmány, de a mi száraz elírnánk alatt nem érvényesül. Homokon a nyulszapora és takor- mányrozs keverék (szöszösbükköny) jöhet figyelembe. Népünk a háború alatt hozzászo- kot az újságolvasáshoz, a legjobb propaganda lenne a lapok hasábjain hozzájuk szólni. A hazaíiassajtó kötelessége legyen, hogy helyt adjon egy-egy közhasznú gazdasági cikknek és szakértő gazdáink ez utón férkőzhetnek legköny- nyebben a néphez és a szaktudást ez utón keltene terjeszteni. Most mindenkire sok kötelesség teljesítése vár, ragadjuk meg az alkalmat és amit elmulasztottunk eddig pótolj uk ezután. Szomjas Gasztá v Magyarország területi épsége. Irta: l>r. Bernáth Zoltán. VI A magyar nemzetet az a körülmény vetette hátra szemben a szerencsés nyugattal hogy amig a kelet állandó támadásaival: a tatár pusztítással s a törökök állandó hóditó és megsemmisítő törekvéseivel küzdött létéért s a nyugati kultúráért t patakokban omlott vere s jutott pusztulásra drága hazája — nem érvén reá a folytonos irtózatos küzdelemben sem kultúráját sem gazdasági életét lejleüzteni — addig a boldog nyugat gazdagodhatott, íojiődhetott művelődhetett, naggyá lehetett. 8 hozzá még C3ak télkőzzel küzd- hetett mert állandóan kellelt küzdenie a „hálás“ nyugattal, az általa megoltalmazott németséggel is, mely állandóan íenyegette önállóságát és nemzeti létét. Ez évszázados küzdelemben az Árpádok idején a nemzet jelentékeny nagy többségét tevő magyarság megfogyatkozott. A megürült helyeket, az elnéptelenedett vidékeket beözönlő külföldiek foglalták el, akik részint maguktól szivárogtak be, részint a munkaerőben mükölködő helyekre betelepítettek (sokszor uralkodóink által a magyarság ellen irányuló céllal) részint pedig a fa-
