Szabolcsi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1919-02-09 / 6. szám

Nyíregyháza, 1919 — Február 9. Vasárnap

Vili évfolyam. 6. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRA :

Egész évre 20 K Félévre lü Tanitókcak féláron. Egy szám ára 30 fillér.

I Főszerkesztő: dr. KJekuer Károly.

Felelős szerkesztő: Téger Béla.

Megjelenik minden liéten vasárnap

Szerkesztőség-kiadóhivatal: Nyirviz-i>alota, I. emelet Turáni-kör Telefon 161

Vigyázzunk a szabadságra.

Kezdem nem érteni a szabadságot. Tudni illik a mienket, a forradalmi szabadságot. Katholikus autonómiai gyűlést tartanak az önrendelkezés wilsoni elvére helyezkedő katholikusok. Szétveiik a gyűlést Magyarok akarnak „ébredni“ a műegyetem aulájában. Szétkergetik őket kézigránátokkal és revolverekkel. A cionosták akarnak meghallgatni egy rabbit a pesti .Vigadóban. Ezeket is szótzavarják. Keresztónyszociális szervezkedő gyűlés van a piacon, egyesületi házban, magánlakásban, oda is betolakodnak és iparkodnak a szónokokba befojtani a szót. A szülők azt követelik hogy az iskola vallásosan növelje a gyermekeket. Nem úgy lesz, mondja Kunfi, mert meg kell teremteni a nem hivós szabadságát. Majd a politikai erő és hatalom fogja eldönteni, hogy az lesz-e amit ón parancsolok, vagy amit millió hivó keresztény óhajt. A belügyminiszter most rendeletét ad ki, hogy ezentúl majd a kormánybiztos lógja kinevezni a lorradalmi pártokból a képvi- velő-testületet. Még lehetne tűzni a fonalat, de igazán nincs meg rá a kellő hangulat.

A forradalmi szabadság fájának furcsa hajtásai vannak. Az ököl, a bunkó, a revolver, a kézigránát, a terror ült a szabadság nyakára ős úgy nyomja a földre, ahogy a „zsarnokság“ idején soha sem volt lenyomva. — Nem lehet ma már véleményt mondani sem írásban, sem szóval, ha azt a forradalmi szabadság letéteményesei nem engedélyezik. Egyetlen bélyegzőjük, van de ezt azután játszi könnyedséggel és az elkopástól nem féltve használják: „ellenforradalmi'4. Ezt a stempíit lehetően a fejedre ütik, hogy meg ne sántuij tőle. És ha te jámborul tagadásba mered venni, hogy ellen forradalmár volnál, akkor letorkolnák azzal, hogy ők jobban tudják, mi lakik benned, mint magad. És ez ellen nincs apelláta, legfeljebb ahhoz a bizonyos sóhivatalhoz, amelynek ügyíorgalma a bizonyára jelentékenyen megnagyobbodott a forradalom óta.

Vájjon kibiija-e a szabadság, a szabadságnak ezt az értelmezését'? Vájjon hasznára lesz-e a forradalmi viv- 1 mányoknak, hogy emberek milliói azt érezzék, hogy ők kevósbbó szabadok, mint voltak ? Vájjon hasznára lesz-e a köztársaságnak, ha itt kultúrharcra szervezkednek és provokálnak milliókat nem a „nem híves szabadságának“ konfiská- lásárfr, hanem a hives szabadságának megvédésére. A nemhivós vagy hivós tekintetében teljes szabadság állott fenn mostanáig is. Talán inkább arról lehetne szó, hogy a hivós szabadságát kellene már egy kissé körülbástyázni, mert jó ideje politikai bűnnek róják fel már azt is, ha valaki egyházának hü és következetes fia.

Vigyázzunk a szabadságra! Ez nem lthet monopólium, mint a trafik, nem lehet hitbizomány, mint az Ester- házi-javak. Ez csdrf közkincs lehet. Ha nem áz, akkor a neve önkény és zsarnokság, oszíályelnyomás és leigázás. Ezek pedig a történelem tanúsága szerint rövid életűek szoktak lenni. Tehát vigyázat, mert a szabadságát senki sem adja oda. Én som, te sem, ő sem!

A hadsereg.

Arról lehet vitatkozni, hogy vájjon a régi hadsereg a zsarnokság és az elnyomás szolgálatában áliott-e csak, vagy főfeladata a rend íentartása és biztosítása volt-e. Arról is lehet beszélni, hogy vájjon jelent-e hatalmat, vagy a bizalmi férfi rendszer és katonatanácsok alapján szervezett hadsereg. Arról azonban nem lehet vitatkozni", hogy ilyen, vagy olyan, de meghatározott céljának teljesítésére alkalmas hadseregre feltétlenül szükség van-e? A felelet minden körülmények között igenlő. Legyen az nép, vagy akár kommunista köztársaság, legyen az alkotmányos királyság, vagy abszolút monarchia, fegyelmezett karhatalmi erő nélkül a rendet, a termelés folytonosságát, a polgárok szabadságát, a forgalom zavartalanságát, a tekintélyt kint és bent fentartani nem tudja. Mi tehát nem elegyedünk bele abba a vitába, hogy a bizalmiíérli-rendszer és a katonatanacsok alapján szerveztes- sék-e meg a hadsereg, vagy a régi mintára. Előttünk a fontos és lényeges, hogy

szerveztessék hadsereg. Mi azt szeretnék látni, hogy végre akárminő rendszer alapján van egy olyan hadsereg, amely — ha kell — elmegy a demarkációs vonal védelmére, ha kell, szembeszáll a rablókkal és tolvajokkal és ha kell, elvégzi azt a munkát, amelyet a közösség életérdeke föltétlenül megkövetel.

A fegyverszüneti szerződés értelmében jogunk van jiyolc hadosztályt felállítani. Senki sem* mondhatja, hogy nem volna szükségünk nyolc hadosztálynyi felszerelt és bárminő modern alapon nyugvó, de fegyelmezett hadseregre. Ha ez meglenne, bizonyos, hogy barátságos szándékú szomszédaink alaposabban meggondolnák héditó sétájukat, a túszok sze- degetését, a hadisarcok kivetését s a férfiak és nők megbotozását. A cseh-szlo- vákok, szerbek, románok, ukránok, lengyelek, délszlávok bátorságának és talán étvágyának nemcsak az entente rokon- szenve és számításba vett támogatása a forrása, hanem főképen és elsősorban az a tudat, hogy teljesen és tökéletesen védtelenek vagyunk és hogy 200 zsoldossal akár Budapestre ellátogathat akármelyik vitéz hóditó. A csőcselék fosztogatási kedvét is kétségkívül mindenütt fokozza az a tudat, hogy a hatóság részéről gyorsan és teljes megnyugvással igény bevehető karhatalmi erősség a legtöbb helyen egyáltalában nincs. Hadsereg tehát kell. Fegyelmezett, használható, modern hadsereg, amelynek a szervezete lehet demokratikus, sőt a legdemokratikusabb is addig a határig, ameddig az még mindig akcioképes hadsereg marad.

Az uj hadsereg a dolog természete szerint nem lehet másé, mint az államé, a köztázsaságó, valamennyiünké. Nem lehet tehát sem Károlyi-párti hadsereg, sem polgári-párti, sem keresztény szocialista, de ép úgy nem lehet szociáldemokrata hadsereg sem. Egy párt nem lehet pártatlan. Ha tehát a hadsereg valamelyik pártnak van a kezében, az többé nem pártatlan hadsereg. S mert nem az, állandó fenyegetés minden többi pártra, állandó presszió a más meggyőződésüek- re és kézben tartott ütőkártya, amellyel a politikai határt is el lehet dönteni annak javára, aki a hadsereggel rendelkezik, minő politikai* szabadság lehet egy olyan országban, ahol minden párt ki vau