Szabolcsi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1919-03-16 / 11. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRA : Egész évre 20 K Félévre 10 K Tanítóknak féláron. Egv szám ára 30 fillér. Főszerkesztő: <lr. Klekner Károly. Felelős szerkesztő: Téger Béla. Megjelenik minden héten vasárnap Szerkesztőség-kiadóhivatal : IfylrTiz-palota, I. emelet Tnráni-kftr Telefon 161 Kik az antantpártiak? Ahol egy antantpolitikus, vagy an- taníhadseregbeli tábornok megjelenik, rögtön megjelennek a román, cseh-tót és szerb előkelőségek is, mögöttük az istenadta nép és üdvözlik a „barátiként lelkesen várt személyiséget. Nekik barátaik, nekünk magyaroknak ellenségeink — igy tűnik tel ez a sokszor potemkinszerüen rendezett ünnepség. Álljunk meg egy szóra ! Vájjon csakugyan mi magyarok voltunk az antant ellenségei, vájjon csakugyan ezek a kitűnő Pop ösicsók, Dula Máték, Konyovi- csok voltak az antant barátai? Érdemes ezen gondolkodni és főké- - pen érdemes elővenni két térképet. Magyarország nemzetiségi és — választási térképét. Tekintsünk be csak egy kissé ezekbe a térképekbe. Károlyi Mihály gróf Cegléd követe. Hock János Kecskemét magyarsága. Lo- vászy Mártont, aki a magyar országgyűlésen odakiáltotía : „Igenis antantpártiak vagyunk !“ Magyarkanizsa küldötte a Házba, tarsa Vass János Eger követe, a hódmezővásárhelyi Kun Béla, a karezagi Ábrahám Dezső, a zentai Fernbach Károly, a sátoraljaújhelyi Búza Barna, Nagy Vin- cze a szatmári, Jánossy Zoltán a debre- czeni, Bállá Aladár a komáromi, Polónyi Dezső és Báth Endre a kézdivásárhelyi, Sümegi Vilmos a gyergyószentmiklósi kerület képviselői, Beck Lajos a körmendi, Porkoláb Mihály a celidömölki, néhai Holló Lajos, a volt félegyházai mandátum tulajdonosai: nem ezek küzdöttek-e mindig a német szövetség ellen, nem ezeket érte-e mindig a rágalom, az üldöztetés, meri antantpártiaknak vallották magukat és tiltakoztak a habsburgpolitika gyalázatosságai ellen ? !. Nem ezek a férfiak hirdették-e az egész háború alatt, hogy a hivatalos külpolitika nem képviseli a magyar nemzet igaz érzéseit, mert a magyarság nem akart háborút a nyugat művelt nemzetei ellen ? Nézzük meg a nemzetiségi térképet: mindezek a kerületek szinmagyar lakós- ságuak, egyetlen egy sincs olyan, ahol a nemzetiségi szavazatok befolyást gyakorolhattak volna a választási eredményre. Hol voltak akkor a nemzetiségi vezérek, mikor a szinmagyar kerületekben megválasztott maroknyi Károlyi-párti képviselők élet-halálharcot vívtak a régi osztrák politika ellen ? Ezzel szemben Tisza párthívei szinte kivétel nélkül nemzetiségi kerületekből kerültek fel az országháziba, maga Tisza is mandátumát főként az aradi és gáji román szavazatoknak köszönheti, Siegescu, Korkán, Ciocán, Uiangra, Burdia : román munkapártiak, Konyovics, Dungyerszky, Nikolics, Andrics szerb munkapárti képviselők a leghívebb szolgái vollak Tisza Istvánnak és átkos hatalmi rendszerének, mely a magyarságot háborúba vitte azon nagy nyugati nemzetek ellen, amelyeket mi nagyszerű kultúrájuk miatt mindig csak tisztelni tudtunk. Előttem van DuJa Máté cseh-tót vezér 1914-ben készült memoranduma, mely áradozó szavakkal dicsőíti a Habsburgokat, felajánlja a tóíság nevében a legmesszebbmenő támogatást a háborúban, olvasom Pop Csicsó és Vajda Sándor háború elején elmondott hűségnyilatkozatait, ; a román és szerb íőpapok pásztorleveleit, melyek az „igazságos“ háborúra lelkesítenek : ezek az emberek akarják most a magyarságot elnyomni, de saját véreiket is a balkáni kultúrák és vad imperialis- mustól átitatott kormányok rabszolgáivá tenni ? ! Hátrább az agarakkal, tisztelt urak ! Az antant kezd már világosan látni minden mesterkedésük dacára is. Meg fogja látni, hogy hol keressen ebben az országban becsületes meggyőződést, kultúrát, erkölcsi erőt s akkor a magyarság meg fogja találni azt a szimpátiát, mely után áhítozik, azt a barátságot, melyet az idegen érdekekért, igaz érzelmei ellenére, de becsülettel (nem árulással) végigküzdőtt háború irtózatos szenvedései, rémes véráldozatai alapján megérdemel. Magyarok, fogadjuk szeretettel a nyugati nagy nemzetek kiküldötteit, katonáit, ők a mi barátaink! A borkivitel jövője. • Budapesti tudósítónktól. A háborút megelőzően a magyar bor egyetlen fontos piaca Ausztria volt, amely 1—1.3 millió hektoliter bort fogyasztott. Behozatalunk ezzel szemben átlagosan 300.000 hektoliter volt. A régi Ausztria széthulló* tartományainak gazdasági politikája valószínűen a szabad kereskedelem lesz. Borainkra különösen Csehország és Stájerország, de Alsó óe Fehő-Ausztria is rá van utalva. Nem hisszük, hogy a régi Ausztria a magyar borkivitel elől elzárkózhassak, vagy hogy azt mcgvámolja. Feltéve, hogy Magyarország íelda- raboltafnék, úgy, amint azt ma az érdekeltek hirdetik, akkor a helyzet igy alakul: elesik Erdély, a magyar hegyvidék, Érmeiiék Nagyváraddal, Tisza-Ma- ros-szöge, Tisza jobbartján körülbelül 600 katasztrális hold, elesik továbbá Bácsmegyo és a pécsi borvidék és Po- zsonymegyében Bazin, Modor és Szent- györgy borvidéke. i Mindezek az említett borvidékek 147.000 katasztrális hold területet képviselnek, amivel szemben a megmaradó részek szőlőterülete 400.0( 0 katasztrális hold. Legértékesebb borvidékeink tehát körülbelül megmaradnak. így Tokaj, a Badacsony vidéke a Balaton mentével, Somlyó, Neszmély, Eger, Gyöngyös, Misko’cz, Szekszárd, Villány, Szerednye, Beregszász és a pest-nógrádi finomabb borokat termő borvidék, valamint az alföldi síkság. A megmaradó területek átlagtermése 2.8 millió hektoliter, ha ugyan nem kevesebb, mert szőlőterületünknek épen az a része esnék el, amely nagy átlagokat termel, igy elsősorban a Bánát 60.000 katasztrális hold területével és Bácska 37.000 "katasztrális hold területével. Ezeknek a vidékeknek az elszakadása a mi kiviteli eshetőségeinket határozottan megjavítaná, amennyiben úgy Jugoszlávia, mint Románia mint elsőrendű szőlőtermelő államok saját szükségletüket nem fedeznék és igy nem a termés túlnyomó nagy részét saját fogyasztásuk igényelné. Bármennyire is kedvező volna is azonban ez a helyzet megmaradt részekre, bizonyos, hogy e gazdasági előnyökről szívesen lemondunk a területi épség javára. Megállapítható, hogy a békekötést követően szabadabb vámpolitikai irányzat a mi szőlőtermelőinkre kedvezőnek ígérkezik, amennyiben a kiviteli kilátások remélni engedik, hogy borfeleslegeinket jó áron és könnyen tudjuk majd a külföldön értékesíteni még akkor is, ha termelésünket az eddiginél nagyobb arányokban fogjuk fejleszteni. Hirdessünk a | Szabolcsi Hírlapban
